Segesvári séta

Segesvár első ránézésre kicsi. Másodikra nagyobb. Harmadikra nagy. Aztán kisebbnek tűnik. De mindig egy igazi meseváros.



Utoljára árprilisban voltam itt sok éve. Novemberi hideg volt. Az igazi élet az alsóvárosban volt, a várfalakon belül csak két étterem és egy-két szálloda üzemelt. Ezek egyikében szerettem volna most megszállni, persze nem volt szoba. Ebből sejthettem volna, hogy a dolgok megváltoztak.



Az előtt októberben voltunk 1996-ban vagy 1995-ben. Gyönyörű október volt. Akkor is az óváros közepén parkoltunk, de akkor még fizetni se kellett érte. A katalán N már akkor is el volt ájulva attól, hogy ezt megteheti. Sütött a nap és egy füves téren piknikeztünk a Petőfi-szobor mellett. A kutya se járt ott. Valahol van egy papírfotóm egy budapesti fiókomban, S, V, és Ribizli hevernek a fűben és jókedvűek, miközben pár szendviccsel integetnek. Mi voltunk akkor az egyetlen külföldiek az óvárosban. A hegyitemplom épp zárva volt és egészen speciális tolvajkulcsot használtam a feltöréséhez: három üveg sörrel nyitottuk ki a templomot. A sört nem a zárba töltöttük, ha nem az állványon unatkozó jómunkásemberekbe, akik valószínűleg egy negyedik üvegért még a templom szárnyaoltárát is ideadták volna, egy ötödikért meg leszedhettük volna a falról a Szent Mihályt ábrázoló középkori freskót.



Érdekes véletlen, hogy két órával azután, hogy elmentünk, pár barátunk érkezett ide. Éttermet ők se találtak és fényképeiken ugyanúgy integetnek szendvicsekkel, mint mi.



A mobiloknak még hírét se nagyon hallottuk, így a találkozót még Budapesten másnap délután ötre beszéltük meg Brassóba.

Segesvár nekem mindig egy felfedezésre váró középkori városként jelent meg, amit nem ismernek a turisták. Ezért is lepődtem meg, hogy a két általam ismert belvárosi szállodában nem volt hely. Aztán, amikor este kiléptünk szállásunkról még jobban meglepődtem.

Egy mediterrán buliban voltunk valahol a Földközi-tenger partján. Fiatalok korzóztak, a megszámlálhatatlan teraszon tömegek ültek, a hegyitemplom mellett fiatalok italoztak. Hangulat volt és tömeg.



Reggel kiléptünk a szállodából és ugyanazt láttuk. A turisták zöme a főtér és az óratorony körül tömörült, de akármerre mentünk, belebotlottunk egy-két csoportba.

Örültem Segesvár sikerének, hogy végre megismerték az emberek és jönnek megcsodálni ezt a mesevárost, de azért valahol hiányzott az a város, ami kilenc éve csak a mienk volt.