Fagyos kirándulás

Saltair
Originally uploaded by ribizlifozelek

Délelőtt elmentünk Yodával kirándulni - olyan helyet kerestünk, ahol nincs minden felsózva fél centi átmérőjű sórögökkel és ahol sétálhatunk egyet. Yoda kis tappancskái ugyanis érzékenyek a sóra, a Princess meg gyűlöl cipőt húzni.

Valamilyen oknál fogva úgy véltem, ott lesz kevés só, ahol mindenki azt várná, hogy rengeteg van: a Nagy-Sóstó partján.

Igazam lett. Ott csak a vízben volt só, az úton nem.



Egy autót láttam csak az úton, egy Chevy Suburbant, aminek gazdája látván az út állapotát, egyből visszafordult. Mi Yodával tovább mentünk.

Először a valamikor Saltairbe tartó elhagyott villamoskocsinál sétáltunk egyet. Hiába voltunk kőhajításnyira Salt Lake Citytől, óriási volt a hó, rettenetesen hideg volt és úgy nézett ki, legalábbis Grímsey szigetén vagyunk.



Alig egy órát mászkáltunk, de elég volt - hazamentünk. Yodának a kirándulás alatt annyira kihült az orra, hogy kénytelen volt a fenekébe dugni, hogy felmelegedjen. Mivel én közel sem vagyok ennyire hajlékony, inkább ittam három forró kakaót.

Északi történet

Great Salt Lake
Originally uploaded by ribizlifozelek

A ma esti posztnak nincs köze Utahhoz. Véletlenül olvastam erről a témáról és nagyon kicsit még utánanéztem. Mivel a téli esték hosszúak, hidegek, ilyenkor a legkobb dolog, amit tehetünk, hogy forró csokit iszogatunk és történeteket mesélünk, mikozben Yoda békésen fekszik kedvenc pokrócán és az orrát a fenekébe temeti.


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Daniel Willard Fiske nevű fazon. Tényleg egyszer volt, ilyen emberek ritkán ritkán születnek.

Fiske 1847-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait a jónevű Hamilton Collegeban. Tagja lett az egyik legrégibb amerikai fraternitynek. Egy év múlva valami vaskosabb diáktréfa után páros lábbal ki is rugták. De annyira, hogy meg sem állt Koppenhágáig. Itt és Uppsalában végezte egyetemi tanulmányait és olyan fontos nyelveket tanult, mint a svéd és az izlandi.



Pár évet tanított svédországi egyetemeken, majd visszatért Amerikába és a Cornellen kapott katedrát.

Felesége halála után komoly összeget örökölt, amiből utazgatott, kéziratokat gyűjtött és sakkfeladványokat készített. Sakkversenyeket szervezett az Egyesült Államokban és ma is alapműnek számító könyvet írt a sakk és Izland kapcsolatáról.

Willard Fiske filantróp volt. Egy időben távírókábelt akart lefektetni Izland és a kontinens (mindegy melyik kontinens) között, mert az izlandiak minden fontos hírről lemaradtak, majdem egy éves késéssel értesültek arról is, hogy a királyuk - a dán király - elhunyt.

A távíróból nem lett semmi. Viszont Fiske elhajózott egy pici izlandi sziget, Grimesey mellett. Grímeseyen száz ember élt - és sakkozott - a legteljesebb elszigeteltségben. Az 1940-es évekig a sziget egyetlen összeköttetését Izlanddal a postahajó jelentette, ami félévente egyszer vitte a leveleket és az "új"ságokat. Rossz idő esetén a postajáratot törölték. (Helyi legendák emlegetnek egy dán turistát, aki egy viharos év után inkább letelepedett a szigeten és feleségülvett egy helyi lányt.)

Grímseyen az emberek a hosszú téli estéken sakkoztak és sakkoztak és sakkoztak. Ha valaki nagyon elnézett egy lépést, a legenda szerint valamelyik szirtről a mélybe vetette magát.

A sakk-kedvelő Fiske meghatódott a történeten és minden egyes háztartásnak küldött egy márvány sakkészletet, majd állta Grímsey első (és egyetlen) könyvtárának felállítását is. Végrendeletében vagyona egy részét is a szigetre hagyta.

Fiske sosem járt Grímseyen.
A helybeliek azonban ma is szeretik.


View Larger Map

Mediterrán hal

Mediterranean Fish
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem akartam tudomást venni a minuszokrol (12 darab minusz van), könnyű vacsorát csináltam.

A receptet egy mediterrán szakácskönyvből választottam, kellett hozzá hal, paradicsom, hagyma, krumpli. A könyv nem részletezte, milyen hal (gondolom vizi), úgyhogy kiválasztottam egy négy szelet szép fehér tengeri halat a hűtőből.

A hagymát felszeleteltem (lásd fotó), a paradicsomot felkarikáztam, a krumplit forró vízbe megfőztem.

Kedvenc kerámiaedényünk alját kibéleltem krumplival, rátettem a hagymát, sóztam, borsoztam, rátettem a halat, rá a paradicsomot, rá a hagymát, rá a krumplit, sóztam, borsoztam, leöntöttem fehérborral és egy kevés narancslével, majd 375 F fokra betettem 35 percre a sütőbe.

Nagyon ízlett, de a minuszokra való tekintettel másnapra már egy jó káposztáshúst csináltam. Kell a kalória, éljen a koleszterin!

A sütőszerelés

Burned
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ez nem a mi sütőnk, de a fűtőszál alatti tálkák a mienkben is meglehetősen elöregedtek - főleg az előző lakók miatt, akik úgy gondolták, hogy a takarítás és az egyetemrejárás egymást kizáró dolgok. Amikor beköltöztünk, három ember takarított két napon át, aztán mi még pár napig. Az undorítóbb részletekbe nem megyek bele, ha valaki el akarja képzelni, milyen volt, nézzen Helyszinelőket.

A család egy része aztán úgy ítélte meg, hogy ki kell cserélni a már menthetetlen tálkákat is. (Elárulom, nem Yoda volt ennyire radikális.) Megnéztem, hogy lehet szétszedni a sütőt.

Bevallom, életemben nem szedtem még szét villanytűzhelyet. Gázt sem - igaz, ahhoz hozzá se mernék nyúlni.

A józan paraszti azt súgta, előbb nézzem meg interneten, mit kell tenni. Megnéztem. Meglepődtem: rengeteg GE sütő szerelési útmutatója fenn volt a neten.
Már csak a tipust kellett beazonosítani. Néztem a sütő elején. Nem volt. Néztem az oldalán. Nem volt. Elhúztam a faltól (68 kilo) és néztem a hátán. Ott se volt. Kihúztam a fiókot. Ott volt a fiók előlapjának a hátára ragasztva. Csak fejjel lefele tudtam megnézni és leírni a számot.

Így gyorsan meglett a használati utasítás, aminek a segítségével sikerült szétszedni a sütőt. Összerakni valamivel tovább tartott.

A következő lépésben keresni kezdtem a cserélendő darabokat. A különböző oldalak eltérő néven nevezték ezt a tálkát, volt, ahol burner bowl volt a neve, máshol dipping bowl. Szerencsére az összes oldal részletes műszakirajzon mutatta, melyik izé hova való. Az is feltünt, hogy a GE legtöbb termékének alkatrészei egyformák. (Köszönjük, Ford bácsi!) Meglepődtem: gyakorlatilag a sütő összes darabját árulták online, akár összerakhattam volna egy új sütőt is a darabokból.

Az első oldalon akciósan árulták a tálkákat, 9 dollárt kértek a kicsikért, 12-t a nagyért. A következőn 6 volt egy kicsi és 8 egy nagy. Aztán megtaláltam 4-ért és 6-ért. Plusz postaköltcség. Végül elmentem a sarki szupermarketbe, ahol háromért megvettem a kicsiket és ötért a nagyot.

Aztán már csak áramtalanítani kellett a sütőt (a kézikönyv szerint elég megygyőződni arról, hogy a tárcsák ki vannak kapcsolva, de még 110-zel se szeretek játszani, gyáva vagyok, na).

És kész. Gyönyörű és csillog-villog.

Annyira szép, hogy főzni se merek nagyon rajta.

A középső sáv

American cars
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pont ma jutott eszembe, amikor reggel még az összes utat vastagon borította a hó, hogy a közéső sávról még nem írtam.

A középső sáv nem egy politikai kifejezés, hanem egy, az úttest többi részétől sárga vonallal elválasztott, egy autónyi széles terület. Furcsa volt megszokni, most viszont mindig a vendégek kérdeznek rá, ez mi? És mire való?

A középső sáv egy kanyarodó sáv, amiben nem lehet folyamatosan haladni és, amit bármelyik irányból lehet használni.

Ha valaki nagyívben kanyarodna be valamelyik házhoz, üzlethez, parkolóba, beáll a középső sávba, megáll, kivárja, amíg nem jön szembe senki és kényelmesen kanyarodik. Nem tartja fel a forgalmat, nem idegeskedig, hogy miatta nem tudnak menni - és ezért nem megy neki egy szembejövőnek.

A sávot az útra nagyívben rákanyarodók is használják: kanyarodnak, megállnak a sávban, megvárják, míg elhaladnak az autók, és akkor besorolnak.

Jó találmány ez a közös sáv - csak sok hely kell hozzá. Meg egy kis közlekedési kultúra.

Yoda a hóviharban

Snow Storm
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjött az igazi tél. Már nemcsak hideg van, hanem havazik is. Nemsokára sokkal jobban fog havazni és még hidegebb lesz. Holnapra újabb hóviharok várhatók és 9 fok lesz. Fahrenheitben.

Az embereket megkérték, ha nem sűrgős, inkább ne használják az I-70-est. Meg az I-15-öst. Legalább egy napig. Egyáltalán, Dél-Utahban mindenki maradjon otthon. Meg Kelet-Utahban. És Nyugaton is - bár ott már végképp nem lakik senki.

Este még csak hideg volt, aztán szakadni kezdett a hó. Szakadt. Szakadt.
- 11 fok van (Celsius) és szakad a hó.

Yoda a legmelegebb kabátját kapta, hozzá a sóálló cipőket. Yoda a havat elviseli és néha játszik is a hóban. A hó, só, hideg kombinációját viszont gyűlöli. Miután letotyogott a lépcsőn, kinézett az ajtón a jó nyolccentis hóba.



- Havazik.

- Tél van.

- Hideg van.

- Azért van kabátod.

- Sós az út.

- Nem is, van rajta nyolc centi hó.

A sarokig jutottunk, amikor a Mester úgy döntött, elég volt. Megfordult és hazamentünk. Otthon sértődötten összegömbölyödött kedvenc pokrócán.

- Nem megyünk Kaliforniába?

Mikrotörténelem - Melegbár Salt Lake Cityben

Radio City Lounge
Originally uploaded by ribizlifozelek

A mormonokat sok mindennek elmondják. Felháborodnak, hogy nincs lottó, nincs sör, nehéz bort inni - na jó, inni nem nehéz, de magáig az ivásig eljutni problémás.

Ugyanakkor az állam sokszor meglepően liberális. Véletlenül olvastam - a sok olvasás közben véletlen olvasások is előfordulnak, hogy a Dél-Nyugat legrégibb melegbárja itt működött, a meleg-ellenes mozgalmak fellegvárában, ahonnan keresztes (moronis) vitézek áradnak csapatostul, pénztől dagadó zsebbel meggyőzni a kaliforniai tévelygőket arról, hogy nem jó melegnek lenni. (Mindenki hűljön ki.)

A bár a negyvenes években nyílt meg - akkoriban a maffia üzemeltette. Az ötvenes években az utolsó maffiózót is hidegre tették (nem a melegek) és a bár Salt Lake City melegközösségének központja lett.

Akkoriban törvény tiltotta, hogy azonos neműek együtt táncoljanak. (Bizonyos vallások ezt a különböző neműeknek is tiltották, de ez más kérdés.) Az emberek ezért nem párokban, hanem csoportosan táncoltak, fiúk, lányok együtt.

A bárban ekkoriban erős reflektorok világították meg a táncparkettet és külön személyzet figyelt arra, hogy senki se fogja meg a másik kezét (se).

A kilencvenes évektől kezdve a bár lezöllött és a meleg közösség más hely után nézett. A szomszédok először megkönnyebültek, ám a meleg helyét drogosok foglalták el, esténként néha szúrkáltak, hol késsel, hol tűvel, de gyakran hasonlóan halálos eredménnyel.

Aztán a bárt eladták és, mire Yodával odaértünk, hogy fényképet készítsünk erről az érdekes helyről, lebontották. Egy napot késtünk. A Google Street Viewban még fennvan:

View Larger Map