Saltair
Originally uploaded by ribizlifozelek
Délelőtt elmentünk Yodával kirándulni - olyan helyet kerestünk, ahol nincs minden felsózva fél centi átmérőjű sórögökkel és ahol sétálhatunk egyet. Yoda kis tappancskái ugyanis érzékenyek a sóra, a Princess meg gyűlöl cipőt húzni.
Valamilyen oknál fogva úgy véltem, ott lesz kevés só, ahol mindenki azt várná, hogy rengeteg van: a Nagy-Sóstó partján.
Igazam lett. Ott csak a vízben volt só, az úton nem.
Egy autót láttam csak az úton, egy Chevy Suburbant, aminek gazdája látván az út állapotát, egyből visszafordult. Mi Yodával tovább mentünk.
Először a valamikor Saltairbe tartó elhagyott villamoskocsinál sétáltunk egyet. Hiába voltunk kőhajításnyira Salt Lake Citytől, óriási volt a hó, rettenetesen hideg volt és úgy nézett ki, legalábbis Grímsey szigetén vagyunk.
Alig egy órát mászkáltunk, de elég volt - hazamentünk. Yodának a kirándulás alatt annyira kihült az orra, hogy kénytelen volt a fenekébe dugni, hogy felmelegedjen. Mivel én közel sem vagyok ennyire hajlékony, inkább ittam három forró kakaót.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
7 megjegyzés:
Yoda minden alkalommal a fenekébe dugja az orát s a gazdi???
Irtam, en nem vagyok olyan hajlekony.
Ezt kitoroltem.
Mimóza lélek ,vagy lefagyott a nagy hidegben a humorérzék is???
Nagyapam azt tanitotta, ilyenkor annyit kell mondani, a 'Tiedtol mar nem volt hely'.
De hat en egy mimoza vagyok :)
A nagytatáknak mindig igazuk van,azért élnek olyan sokáig
Megjegyzés küldése