Az angol nyelv Szöulban

Seoul
Originally uploaded by ribizlifozelek

Közkeletű tévhit, hogy Ázsiában mindenki tökéletesen beszél angolul. Ez legfeljebb azzal a kiegészitéssel igaz, hogy Szöulban a magyar átlagnál sokan beszélnek egy icipicit jobban angolul, de mivel sokkal többen vannak mint mi, ezek az emberek általában rejtve maradnak.

2006-ban komoly harcot kellett vivnunk a portással, hogy engedjen be az egyetem által biztositott szállásra. (Nem engedett be.) Akkor sok, angolul tanuló diák próbált meg segiteni, bár ebben két dolog akadályozta őket. E két tényezőből a jelentéktelenebbik volt a nyelvtudás hiánya. Komolyabb gond volt az, hogy mivel az őr állitotta, a főnök nem szólt neki két gyanus idegen esti érkezéséről, a két gyanus idegennek semmi keresnivalója nincs itt. A főnököt nem hivja fel, mert a főnök nem tévedhet. Pont. Érvelése tökéletes volt, a diákok mind el is fogadták, igy kereshettünk egy éjszakára másik szállást a nagy semmiben. (Szerintem mindez Magyarországon is megtörténhetett volna, de velünk épp 18 óra repülés után Koreában -Dél- esett meg,)

Az angoltanárok azt tanácsolják diákjainak, ha látnak egy külföldit, beszélgessenek vele. A diákok meg lelkesen lesik a külföldieket és köszönnek nekik. A külföldi pedig lelkesen visszaköszön és aztán a dolog ennyiben marad.

A vasútállomásoknál, reptereknél lelkes fiatalok köszöntik az érkezőt. Az egyetemen a hozzánk hasonlóan rossz arcmemóriával megáldott embereknek ez azért kellemetlen, mert amikor valaki széles mosollyal köszönt minket, nem tudjuk valami kolléga-diák volt a délutáni előadásról, vagy esetleg egy vehemens nyelvtanuló próbálgatja kiejtését.



A reptéri buszon pár éve a dolog nagyon vidáman alakult. Tudtuk, hova megyünk és elővigyázatosan még a cimet is leirattuk koreai jelekkel. Ez nagyon jó húzásnak bizonyult, mert mi nem tudtuk jól kiejteni a hely nevét. Megkérdeztük hát az egyik köszöngető ifjútól, hol van a papirra irt hely. Parázs vita alakult ki, mig végül egy sokadik ember segitett leszállni. Utána már csak párszor kellett lobogtatni a cimet, mire megtaláltuk az egyetemet.

Idén a dolog jóval egyszerűbb volt: kivezették a metrot a várostól nagyjából 60 km-re, a Sárga-tenger egyik szigetén álló Icheon reptérig.

Egy kulturális különbség

Mozarella
Originally uploaded by ribizlifozelek

Érdekes kulturális különbség a koreaiak és az európaiak között az, hogy Koreában a paradicsom gyümölcsnek számit.

A gyümölcsök között árulják és a gyümölcskoktélba teszik. Megcukrozzák. A szupermarketben az almák mellett vigyorog.

Hihetetlen. Ennél már csak az a hihetetlenebb, hogy a koreaiak szerint az európaiak e gyümölcsöt a zöldségek kötött tartják számon. Pedig nem lehet zöldség, mert piros.

Lakáspiaci válság

Bucharest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Olvasom, lakáspiaci válság van.
Szörnyű.
Esnek a lakásárak Amerikában. Spanyolországban. Majd nálunk is.
Katasztrófa.
Esetleg ennek lehet egy másik olvasata is - esetleg olcsóbban lehet lakáshoz jutni, nem?

Reptéri logika

Incheon International Airport
Originally uploaded by ribizlifozelek

A repülőkre újabban nem lehet folyadékot felvinni. Abba nem mennék bele, hogy ennek mi értelme van. A lényeg, hogy minden reptéren felhivják az utazók figyelmét arra, hogy a biztonsági ellenőrzés után lehet tobzódni a folyadékokban és legálisan lehet mindenféle nedvet venni.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Amint valaki egy újabb reptérre ér és átszáll, az előző helyen vett legális cuccai lényegi változáson esnek át: illegálisok lesznek. (Nem tudom, hogy az EU-n belül átszállóknál ez hogy működik, mi az utóbbi időben általában vagy EU-n kivüli reptereken szálltunk át, vagy az Unión kivülről jöttünk vagy a területéről távoztunk el.)

Az új reptér első dolga azonnal átvilágitani az utazót. Mivel utazónk egy biztonsági zónába lép be, senkit sem érdekel, hogy egy másik biztonsági zónából jött és, hogy már átesett pár ellenőrzésen és teszten (azaz, ki volt téve a csábitásnak, hogy valami rosszat tegyen egy repülőnek).
Ha az utasnál folyadék van, elveszi. Azt nem érdekli, hogy mi a cucc eredete. Az utas választhat, megissza a négy liter ötcsillagos Metaxát vagy kidobja.

Az élet sanayrú. Bár ennyi pia után rózsaszin, már amig le nem szállitják miatta a repülőt Rawalpindiben.

Az emberiség nevelhető

Lost
Originally uploaded by ribizlifozelek

Két férfi guggolt a vendéglő előtt. Pihentek. A nehéz munka után próbáltak egy kis levegőhöz jutni. Üres óráikat egy bogárral ütötték agyon. Azaz nem verték, inkább incinerálták gyufával és öngyújtóval.

Ha valakinek elege van az udvariatlan, bunkó pestiekből, a legjobb, amit tehet, hogy elmegy Koreába. Ott majd megtanitják arra, hogy milyen valóban udvariatlannak és bunkónak lenni.
Mindenki fellökésre érdemes forgalmi akadály, akit le kell taposni. És le is tapossák.

Egy kivétel van: a metró. Itt didaktikus filmek magyarázzák a t. utazóközönségnek, hogy nem jó, ha fejberugjuk a másikat. Az se, ha beletaszitjuk a metro aknájába.

Az emberek pedig nevelhetők, egyiket sem teszik és még fellökni és csak mértékkel lökik fel a másikat.

A Különleges Kereskedelmi Övezet

Little Shop of Horrors
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Különleges Kereskedelmi Övezet egy óriási bazár, amit megspékeltek a Westendnél nagyobb bevásárlóközpontokkal és bevásárlóközpontokká átalakított gyárakkal. Az egész egy óriási kínai piac. Jó húsz percig gombok között vezetett az utunk, mindenütt gombok, zsákokban, mintalapokon, tálkákban, tasakokban. Meg hegyekben. Gomb hátán gomb. Egy fickó egy gigászi göngyöleg gombon ült, és levest szürcsölt. Még az kellett volna, hogy a hangszóróból az szóljon: "gimbelem-gombolom".



Innen pár négyzetkilométer szövet közé keveredtünk. Szövet volt mindenütt, szövet a sikátorokban, az utcákon, négy emeletes épületekben, légkondicionált passzázsokban, átjáróházakban. Olyan volt, mint egy Borges novella, csak a végtelen könyvtár helyett végtelen szövet és gombvilágban jártunk, majd jöttek a cipzárak. Mindenütt cipzár. Ült egy ember három négyzetméteren és az egész boltot beborították a cipzárak. Meg az egész utcát. Voltak, akik kisebb fürdőszobányi helyen nyakkendőket árultak, de több száz méteren át húzódtak a nyakkendőboltok.

A következő épületben a ruhává válás korábbi stádiumát láttuk: őskori varrógépek, elektromos varrógépek, pedálos varrógépek, felújított varrógépek... Tovább menve hatalmas bevásárlóközpontok közé jutottunk, itt trendi környezetben lehetett mindenfélét megvenni. Láttunk 5 emeleten csak női ruhát, egy koreai Karel Gottot, aki szappanbuborékok között, talpig füstben énekelt. Találtunk egy olyan 8 emeletes áruházat, ahol a földszinten ott volt az őrség, a porta, a büfé, a liftek üzemeltek, ki volt írva, hogy melyik emeleten mi található, csak éppen az egész épület üres volt. Ahol nem volt üres, ott felújították. Talán a titkosszolgálat épületét találtuk meg. Vagy az elvarázsolt kastélyt.

A sokadik helyen, amikor már kezdtem besokallni, Szöulban, Dél-Korea fővárosában a kínai piacon japán étteremben megebédeltünk.

Gyeongbokgung palota

Gyeongbokgung palace
Originally uploaded by ribizlifozelek

A királyi palota 800 éves. Részben. Ugyanis mivel a egész fából-papírbol-cserépből van, periodikusan 50 évente leég. Amikor nem ég le, akkor felgyújtják, amikor például jöttek 1590-ben a japánok elfoglalni Koreát, hogy innen támadják majd meg Kínát, az egész palota porig égett. Nem a gaz hódítók vetettek lobot Korea ősi ékességére, hanem a helybeliek, mivel itt tárolták az adósleveleket és a rabszolgaságot bizonyító iratokat. Gondolták, minnél rosszabb, annál jobb.
A palota nagyon 1700 körül égett le, utána egy darabig füvet növesztettek a helyén, míg 1880 fele egy király azt gondolta, hogy a múlt dicsősége az fontos és ez jelképezi az államot, a Hitet Koreában, a Jobblétet, a Reményt, a Jövőt és a Nemzetet, ezért az egészet ujjáépítette. Majd bejelentette az államcsődöt.
A palotakomplexum, aminél itt Ázsiában csak a pekingi Tiltott Város nagyobb, egész jól elvolt: a koreaiakat nem engedték be (pedig már nem is tárolták itt a rabszolgaleveleket), a királyi család pár tagja itt éldegélt, és úgy általában nem vett tudomást semmiről. Aztán a 70-es években arra gondoltak, hogy mi lenne ha a pórnépet is beengednék? Beengedték, hat évig, utána a palotát restaurálni kellett. Közben valamiért világörökség lett, és ma megint látogatható, de csak csoportosan, mert az egyéni látogatók kárt tesznek benne. (Egyes napokon egyénileg is be lehet menni, valószínűleg mert a holdnaptár azt mondja, azokon a napokon a turisták nem tesznek kárt semmiben.)

Cheong Gye Cheon

Cheong Gye Cheon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szöul szive évszázadokon át a város közepén átcsörgedező patak volt. (E patak partjairól 5000 év tekint ránk, tudom). Itt mostak századokon át az asszonyok, itt pancsoltak, itt ittak, ettek a népek, egészen addig, amíg a háború alatt ide nem költöztek a menekülők és át nem alakították a környéket egy sokkal nyomorabb negyeddé, mint azelőtt lehetett. A városi hatóság a 60-as években úgy gondolta, hogy megszünteti az orszagimázs-romboló nyomort és lefedte a patakot (ha nincs patak, nem jönnek ide mosni a szegények), gondolom beleengedtek a feles szennyvizet és, biztos ami biztos alapon, még rátettek a tetejére egy autópályát: most jöjjön ki a víz, ha tud.
A patakocska (mint a Rákos-patak) nem tudott kijönni. A 80-as években viszont olyan szavakat találtak ki, mint városrehabilitáció, meg élhető környezet. És kezdtek megint rájönni arra, hogy az emberek nem feltétlenül akkor boldogok, ha egy autópályán állhatnak a város közepén dugóban. (Sehol se olvastam az autópályák boldogsághormon-termelő hatásáról.) Az önkormányzat meg lépett egy merészet. Tényleg merész dolog lehetett: ledózerolták az autópályát (az egy városban nem élhető környezet), kiszabadították a patakot, a szart megtisztították és a nagy folyóba eresztették, aztán rendezték a patak partját: sétányokat építettek, szobrokat állítottak, gázlókat tettek a vízre, sziklákat szórtak a mederbe, hidacskákat emeltek fölé. Elképesztően jól néz ki. Rengeteg ember mászkál mindenfele, a gyerekek pancsolnak a vízben, a fiatalok a lábukat áztatják benne (szerintem egy csapból ivóvíz folyhat bele). A legszebb es leghangulatosabb környék lett, amit az egész városban csak láttunk.

Szöul kapuja

Sungnaemun
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szöulban és általában Ázsiában a műemlék fogalma más, mint nálunk. Építészeti sajátosságok miatt kevés régi kőépület marad fenn, általában azok sem lakóházak. A városok pedig a szakadatlan növekedés, átépülés közben szinte felfalják magukat, pillanatok alatt eltüntetve a régebbi épületeket. Ráadásul a fa épületek sokkal gyorsabban esnek a tűz martalékává, mint a kőből emelet paloták, templomok, lakóházak. A legtöbb királyi palota valódi, 13. századi, csak közben százévente menetrendszerűen leégett, illetve kicserélgették a korhadó darabokat. Ettől persze még valódiak - ugyanúgy, mint a Dunából kihakászott és újjávarázsolt Lánchíd vagy Szabadsághíd.
Szöulnak két kapuja maradt meg. A déli és az északi. A déli a 14. században épült, párszor átpofozták, restaurálták, de így is ez a kapu számított a város legrégebbi faépületének. Végül tavaly ő is leégett. Most állítják helyre. Hamarosan ismét ő lesz a dél-koreai főváros legrégibb faépülete. Csakúgy, mint a Lánchíd Budapest legöregebb hídja.

"Ne dudálj, küzdj!"

New York
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ezt olvastam valamelyik nap egy autó hátsó ablakába ragasztva. Valahogy ez a mondat összefoglalja, milyen is autózni Magyarországon.
(Mindenkitől elnézést kérek, aki szerint ez normális és ősi hagyományaink része és, hogy mit nyavajgok én itt.)
Budapesten, Magyarországon az autózás nem pusztán az A pontból a B pontba történő eljutást szolgálja. Itt ez egy küzdelem. Egy harc. Legalábbis az emberek ezt eképpen értelmezik.
Padlógáz - satufék. A járda tájékoztató jellegű. Krónikus száguldás. Alázzuk meg. Le. Vágjunk be elé. Lehetőleg a zárovonalon át. A puhatestűek takarodjanak. A kisebb autók is. Nem tetszik? Ököljog. A gázfegyver lassan szériatartozék.

Nem tudom miért. Olyan, mintha az emberek minden frusztációjukat, a volán mögött élnék ki. (Jó, nem csak ott, máshol is.)

Az emberek állandóan arról papolnak fórumokon, reflexek kellenek a közlekedéshez, idősek ne is vezessenek. Tisztára egy homo erectus banda közepén érzem magam, akik bunkójukat lóbálva (az enyém nagyobb közdenek fél mérerért.

Az autovezetéshez minimális reflexek kellenek - normális helyen. Ezért van az, hogy az USÁ-ban a minimális reflexek elmúlásával a bécsik, nénik 99 évesen beparkolnak egy kirakatba. És akkor se nagyon történik semmi. A forgalomban viszont nem okoznak galibát, csakúgy, mint a vezetni engedett nagyon gyengén látók.

Mert nem arról szól a dolog, hogy az ember autóversenyzőként száguldozzon. A szabályokat betartva minimális esetben kell vészfékezni. A reflexek az arénába valók. Igaz, a budapesti utcák azok.

Persze igaz, mennyivel több adrenalin kering itt az ember vérében, mint a se hús, se hal nyugati népeknél, akik két tonnás verdáikat szó nélkül megállitják egy zebrára lépő nagymama előtt.

Egy kellemes zug 3

Royal Palace
Originally uploaded by ribizlifozelek

Budapestet divat szidni. Elmondani, hogy büdös, koszos. Lenézzük, mert romos, kutyaszaros. Igaz, büdös, kutyaszaros, de ugyanakkor szép. Csak, mivel alig ismerjük a várost, nem vesszük észre a szépségét és sok embert ismerek, aki lelkesen szidja a várost és tanácstalan, ha valami szépet kellene mutatnia benne.

A fenti megjegyzések hallatán mindig bajban vagyok. Mostanában 8-ö havonta jövök haza és nyakra főre hallom őket. Ha meg nem vagyok itthon, akkor olvasom.
Aztán elsétálok valamelyik külföld barátommal este a Várba és leesik az állunk. Az enyém, mert egy lélek sincs ott, csak két unatkozó kormányőr posztol a Sándor palotánál. Néha feltünik egy-egy bámuló külfödi, vagy egy-egy szerelmespár.
Belföldi turista nincs.
Ember se nagyon, csak hatalmas belső udvarok, ahol visszangoztnak a járókelők léptei. Az ember úgy érzi, az egész palota az övé.

Yoda és a monszun

Rainy day
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda mindig is gyűlölte az esőt. Igazából nem ellenségek, Yoda bölcsen kerüli a találkozást az esővel. Ha esik, nem hajlandó kimozdulni otthonról.
Este csöpögött, ezért, amikor végre fél egyre hazavergődtem, Yoda nem óhajtott kimenni. Reggel sokáig aludtam. Hétkor ébredtem, elindultam volna sétálni, de Yoda szólt, esik.
Kinézett a monszunba és visszamászott az ágyba.
Délelőtt folyamatosan szakadt az eső. Öntötték dézsából. Yoda védekező poziciót vett fel: a fenekébe dugta az orrát és nem volt hajlandó tudomást venni a világról.
Dél fele meglóbáltam a pórázt.
Lelkesen jött.
Kiléptünk az ajtón és meglátta az égből hulló vizet. Rámnézett és leült. Nem volt hajlandó mozdulni. 12 órája nem pisilt.
Könyörgőre fogtam, elmondtam mindennek, szép hölgynek, kedves kutyusnak, drágaságnak, de nem hatódott meg. Ült és nem volt hajlandó egy lábát se kitenni a négy közül.
Bementünk.
Kettőkor aggódtam.
Ölbe vettem a kutyát és egy ernyő fedezékében beszaladtam a kisebbik fenyő alá. Letettem az állatot a földre és vártam. Picit állt, szaglászott majd visszairamodott a lakásba.
Nem akart ernyő alatt pisilni.
Fél négykor hirtelen abbamaradt a monszun. Póráz, csóválás. Átmentünk a másik oldalra, majd egy fűcsomónál legugolt és pisilt, pisilt és pisilt.
Aztán mentünk sétálni. Messzire szerettem volna menni, hogy bepótoljuk a rengeteglmaradt sétát, de pár perc és újabb pár liter folyadék eltávolitása után Yoda határozottan megfordult és hazavezetett.
Jó ötlet volt nem elköltözni Hollandiába.

Főzeléket!

Tripe
Originally uploaded by ribizlifozelek

Külföldi ismerőseim, barátaim gyakran megkérnek, ajánljak már nekik valami valódi, magyaros ételt.
Ilyenkor természetesen felsorolom a klasszikus litániát, kezdve a legfontosabb somlóin és Gundel palacsintán, folytatva a gulyáslevesen, libamájon, pörköltön át a töltött káposztáig. A felsorolásban a főzelékek külön fejezetet képeznek.
Rájöttem persze, egyes népcsoportok képtelenek a főzelék elfogyasztására, valahogy már egy főzelék puszta látványa valami vizuális tabut sért bennük. Spanyoloknak például csak hosszú barátság után merek főzelékekről beszélni és akkor is csak pirulva, szőrmentén. Mások azonban imádják, hogy azt nem mondjam, zabálják.
Itt kezdődnek a gondok. Hol egyenek főzeléket? Ajánlom a kifőzdéket, a saját konyhámat meg a Centrált, ahol isteni a csak zóna adagban felszolgált tökfőzelék borjúpörkölttel.
Aztán megtorpanok. A klasszikus magyar konyhát vivő éttermekben nincs főzelék. Nincs főzelék a legtöbb elegáns étteremben sem. Egy-két trendi helyen láttam, de ott is csak mutatóban akadtak.
Pedig a főzelék igencsak jellegzetes magyar étel. És, kövezzenek meg a t. olvasók, finom is.
Arra, hogy miért nincs főzelék a vendéglőkben, egy nagyon érdekes választ hallottam a rádióban. Épp egy öhömöt ettem egy magyaros kisvendéglőben, amikor a fülembe mászott az interjúalany - a Magyar Turizmus Rt nevű gittegylet valami szakértőjének válasza. (Az öhöm ősi pásztorétel és tapasztalataim szerint egy személyre a recept úgy kezdődik, hogy végy másfél kilo sertészsirt.) Szóval, a Komoly Ember azt mondta, azért nincs főzelék, mert a rántás egészségtelen. (Sose csinálom a főzeléket rántással és még ezt senki se vette észre.)
Ha közelben van, ráfogok egy tortatöltőt és addig nem engedem felállni, amig végig nem eszi a hideg libamáj - gulyásleves - töltöttkáposzta - mákos rétes menüsort. Köretnek dödölével. Bor és savanyúság nélkül.

Demagóg gondolatok egy miniszeri interjúról

Visual contamination
Originally uploaded by ribizlifozelek

Valamelyik nap a környezetvédelmi minisztert hallgattam a rádióban.
Korodi Attila elmondta a programját.
Az elmúlt időszak fő céljának és nagy eredményének nevezte a Rába folyó megvédését és tisztulását. Megakadályozni, hogy a gaz oszták szennyezze a Rábát.
Elkeseredtem.
A környezetvédelmi és vizügyi miniszter legnagyobb baja, hogy szennyezik a Rábát.
Tudom, ez szavazat, ez karakán kiállás, a népnek ez kell.
De könyörgöm, ez egy regionális ügy. Sokkal fontosabb dolgok vannak. Rengeteg mindent lehetne tenni a környezetért kis ráforditással.
Normális, hogy egy wc-lehúzással 5 liter ivóvizet változtatunk szennyvizzé? Hogy alig látni napkollektort, szélerőművet? Miért nem épül több földenergiát hasznositó épület? Miért áramzabáló üvegpalotákat épitenek?
Az államnak kell ebben segitenie. Ösztönözni a környezetvédelmi beruházást. Lobbizni érte.
Fontos a Rába is. Ha majd itt ülünk egy elsivatagosodott ország közepén, legalább lesz egy üres, de tiszta folyómedrünk.

Állatbolt

Fressnapf
Originally uploaded by ribizlifozelek

Apu mondta, hogy egy régi iparcsarnokból üzletház lett valahol a Hengermalom úton. Az üzletházban pedig van egy kisállatáruház, ami nem is kicsit.
Yodával elmentünk megnézni. Érdekelt, mi van ott, hátha elfogy a kutyakaja. Yoda igencsak terebélyesedik (vulgárisan szólva, nő a segge) és félő, elfogynak a falatkák.
A boltot először virtuálisan kerestem meg: a cég honlapját megtaláltam, azt a menüpontot is gyerekjáték volt fellelni, ahol az áruházlánc üzleteit sorolják fel. A bajok akkor kezdődtek, amikor az egyes boltokat kerestem. Azt nem lehetett megtalálni. Arra gondoltam, a Firefox-szal van baj, megnéztem Explorerrel is. Ott se találtam semmit. Feladtam.
Inkább megkerestem autóval.
A régi iparcsarnok nagyon jól nézett ki.



Az állatbolt is.
Megkérdeztem, bemehetek-e kutyával és igent mondtak! Nagyon boldogok voltunk, Yoda lelkesen szaglászta a kutyakekszeket, csemegéket. A vásárlók csodálkozva nézték a kutyát, nekem úgy tünt, ez a megoldás az eszükbe se jutott.
A bolt tetszett, de kicsit drága volt. A Salt Lake Cityben 10.000-ért vett kutyadoboz itt 20.000 volt - de legalább lehetett kapni.
Igazi sikere Yodának akkor volt, amikor a látogatás végeztével vezényszóra (kérésre) beugrott a dobozába. Kekszet vettünk, az állat meg kapott még termékbemutató csemegéket. Nagyon élvezte magát, hogy mindenki őt ajnározza és még kekszet is ad neki.

Budapest - Egy rejtett zug 2

Corvin sq
Originally uploaded by ribizlifozelek

Budapestet divat szidni. Elmondani, hogy büdös, koszos. Lenézzük, mert romos, kutyaszaros. Igaz, büdös, kutyaszaros, de ugyanakkor szép. Csak, mivel alig ismerjük a várost, nem vesszük észre a szépségét. Egy-egy posztban felsorolom kedvenc, szerintem alig ismert budapesti helyeimet.

Rendszeresen megnyugtatnak, hogy itt nem változott semmi. Hogy itt minden szar. Ráadásul egyre rosszabb lesz. A város egyre élhetetlenebb, elsüllyed a kutyapiszok tengerében, blablabla.

Aztán mindig találok valami kellemes helyet, ahova a kutya se jár (Yoda, megyünk!), üres, se turista, se őslakos. Csak szép és érdemes lenne oda kisétálni, kiülni. Ez szerintem azért nem történik meg, mert az, aki kiühetne oda, a számitógép előtt ül és szidja a várost...

A minap a Corvin téren jártam. Tudtam, pár éve már megcsinálták, de az átadás óta még nem jutottam el oda. Néha láttam a Fő utcából. Tetszett.

Most besétáltam. Szinte egyedül voltam, a forgalmat alig lehetett hallani. Üldögéltem a padon, néztem a szépen kiglancolt élületeket, a hangulatos teret, Lehelt és kürtjét a szobrot. A budai vigadó egykor koromfekete épülete tisztán, optimistán nézett a jövőbe.
Jól éreztem magam.

Konvoj

Patrol car
Originally uploaded by ribizlifozelek

Budapest, belváros.
Az Andrássyn döcögtünk befele, békésen, délelőtt 10 után. Picit lassú volt a haladás, mert a kertészek metszés ürügyén vagdosták metélték a fákat. Nekem az egészről nem a metszés, hanem a boncolás jutott az eszembe, de nem értek hozzá. A lényeg, hogy lassan mentünk és, hogy a némelyik akácon (vagy min) egy-két lombos ág maradt. Végre majdnem úgy néz ki az Andrássy, mint épitésekor. Lehet, ötvenévenként le kell kopaszitani?
Szóval, kanyarodtam volna jobbra a Bajcsyra, amikor szirénázás, földindulás. Két motorosrendőr jöt, majd még néhány a Nyugati felől, forgalom leállit. Mi pont a kanyarban álltunk, tökéletesen láttuk az üres utat előttunk.
Aztán jött egy konvoj.
Eleinte azt hittem, valami, magát fontosnak tartó politikus, de nem. Motoros rendőrök. Rendőrautók. Dzsipek. Mikrobuszok kommandósokkal. Marcona harcosok. Páncélkocsi. Mint egy pénzszállitó. Egy ZÖLD postásteherutó. Még kommandósok mikrobuszban. Még rendőrautók.
Mind szirénázott. Villogott.
Aztán eltütek valahol a Deákon.
Mondták mások, pár napja itt keringenek Budapesten. Csak tudnám, mit visznek. Hova. Minek.
Én arra gondoltam, valami fontos cucc szállitását gyakorolják. A koronát megint elviszik majd valahova körbehurcolni. (Remélem, a valahova egy múzeum lesz és ott is hagyják...)

Vihar után

Mesa Verde
Originally uploaded by ribizlifozelek

A szokásos monszun most Pátyon ért. Valamiért azonban Kispestre szerettem volna menni.
Amikor már minden csillapodott, elindultam.
Az utakat betakaró levelek, leveli békák, törmelék és sár nem zavart. Vihar után előfordul.
Egy valamin viszont picit meglepődtem.
Egész uton két jelzőlámpa nem működött. Az egyik a Szilágyi Erzsébet fasort a Moszkva térre vezető út volt. A másik az Üllői út - Nagykörút sarkaűi villanyrendőr.
Az útvonal két legfontosabb lámpája döglött volt.
Nem lehet esetleg, egy órával a vihar után pár rendőrt beállitani?

Közgazdasági gondolkodásmód

Szentendre, Foter
Originally uploaded by ribizlifozelek

Állandóan arról olvasni a sajtóban, hallani a rádióban, hogy racionalizálni kell a költségeket.
Ez minden bizonnyal igaz is, viszont a költségracionalizálás a racionalizálandó szolgáltatlás halálához is vezethet.
Egy spanyol utazási iroda több évig sikeresen értékesitett egy Szentendre-programot.
Az utasokat a Március 15 térről busszal vitték le. Az idegenvezető telebeszélte a fejüket. Leparkoltak Szentendre felső végén, onnan besétáltak a városkába. Útközben megnéztek néhány boltot, ez kiváló alkalom volt a magyar népművészet bemutatására és egy kis jutalék későbbi begyűjtsésére. A Fő téren az idvez még mesélt egy keveset, megnézték közösen a kisebbik szerb templomot és a Kovács Margit Múzeumot. Ez nagyjából 45 percet, egy órát tartott. Maradt úgy egy-másfél óra szabadidő. Ezután egy bérelt hajóra szálltak, a hajóval pedig lecsorogtak Budapestre. Útközben az idvez mesélt mindenfélét a Dunáról, meg a kenukról, ha szerencséjük volt, láttak pár monokinis nénit valamelyik eldugott homokos parton. Útközben mindenki kapott egy szelet tortát és egy italt. A hajó Budapesten még ment egy kört, elúszott a Gellértfüdőig, majd kikötött valahol a Jászain. Innen az utasokat busszal visszavitték a szállodákba. illetve letették a központban.
A dolog működött. A program 10-12 részvevőtől már nyereséges volt. Idővel aztán egy közgaszdász gondolkodású valaki megnézte a programot.
Megállapitotta, hogy a program jó, de igazából a torta feleseges kiadás. Szentendrén amúgy is van egy csomó cukrászda. Arra is rájöttek egy évvel később, hogy az ital is felesleges. Jól néz ki, de hát a hajókon amúgy is van egy bár, aki akar, ott is ihat.
Úgy egy év múlva arra is rájöttek, hogy a kirándulás legdrágább pontja a hajó és elkezdtek Budapestről hajózni. Busszal elmentek odáig, vasalták a Dunát. Idővel a hajót teljesen kivették a programból és külön kirándulásként árulták.
Arra is rájöttek, hogy a Kovács Margit belépő drága. Kivették. Majd pár évvel később a szerb templom 100 Ft-os (ma már 200 valamennyi) jegye is sok.
Ekkor a program annyiból állt, hogy busszal elmentek Szentendrére, az idegenvezető sétálgatott fél órát az emberekkel, mutogatta a boltokat, majd ajánlotta megtekintésre K. Margitot és a templomot.
Az emberek ekkor panaszkodni kezdtek.
Szentendrén nincs semmi - mondták -; csak egy csomó bolt. Reklam'ltak az irodában, meg visszakérték a pénzt.
Az iroda vezetése ekkor megállaptitotta, hogy a Szentendre program nem jó, ezért törölték a kiválatból.

Van remény

Trash
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szokásos reggeli sétánk során Yoda szokás szerint pottyantott egyet. Na jó, nem egyet, de pottyantott.
Le is hajoltam, össze is szedtem.
Mivel közel volt a lakótelepi kutyafuttató szemetese, arra sétáltunk. Itt külön szemetesbe gyűjtik a kutyagumit. Vasárnap hajnalban jártunk erre utoljára, akkor már nem volt zacsi az újabb potyadéknak.
Most legnagyobb meglepetésemre friss (üres) zacsikat helyeztek ki.
Nincs minden veszve.

Kolbászos csirke

Kolbaszos csirke
Originally uploaded by ribizlifozelek

Meglepően más gázon főzni, mint villanyon. Csak álltam a gázégő mellett és néztem, ahogy szemmel láthatóan üvegesedik a hagyma.
Kisebbre vettem.
Nem kellett volna, mert elaludt.
Neggyújtottam és égettem a cuccot tovább.
A sós-borsos csirkemellekre kolbászt szórtam. Szerettem volna egy apróra vágott szalonnát is beletenni társaság gyanánt, de a kutyák véletlenül megették azt a kos maradék szalonnát.
Ott álltam az edény mellett és bőszen kavartam.
Csak kicsit égett oda.
De nagyon finom lett.
Tésztával tálaltuk. Az legalább nem égett oda.

Reggeli mosolyszünet Kispesten

Kispest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár hónapig Magyarországon leszünk. Ez alatt az idő alatt Utah helyett arról irunk, milyen itthon. Mi tetszik és mi nem. Mi lepett meg és mi nem. Tudom, Kelet-Európa alapszabálya, semmin sem szabad meglepődni, és mindent el kell fogadni úgy, ahogy az Úristen megteremtette és/vagy a Turul kitojta, de akkor is fenn szeretnem tartani magunknak a mormogáshoz való jogot.

Yodával reggelente sétálunk. Ha dolgom van és nem tudom magammal vinni, a reggeli, hajnali séta akkor is jár. Ma nagyon korán, hatkor vettük nyakunkba Kispest utcáit.
Kispest kertvárosa ugyanolyan falu, mint Páty. Kertes házikók, vad kutyák, csend. Pátyon hasonló hajnali séták alkalmával az összefutó kétlábú humanoidok köszönnek, esetleg sikoltoznak egymásnak. Kispesten valahogy ez hiányzott. Sehol egy összenézés, egy mosoly.
Cambridgeben, Northfieldben és Salt Lake Cityben a gyalogosok gyakran minden ismeretség nélkül köszönnek egymásnak. Az emberek összemosolyognak és üdvözlik egymást. Egy hónap után esett le, hogy ez Kispesten ez másként van.
Az első emberi lény egy fickó volt. Állt és meredten nézte az egyik ház sarkát.
- Jó reggelt.
Az ember tovább nézte a ház sarkát.
Továbbmentünk. Yoda szaglált, pisilt, én zacsiztam az egyéb végterméket.
Az önkormányzat kis kutyafuttatót csinált a lakótelep szélére. Igaz, a futtató keritését rég ellopták, mert anélkük a pár deszka nélkül bizonyára éhen haltak volna télen (vagy nyáron), de ott van szemetes és lehet tépni zacskó utánpótlást. (Épp kifogytam.)
Itt futott szembe egy huszonéves hölgy. Nem kergették, sportolt.
- Szia :)
Még mosolyogtam is hozzá, de ő csak futott tovább szemét a horizontra szegezve.
Ekkor újabb felegyenesedett lény bukkant fel. A metró irányába ballagott. Köszöntem, csodálkozva visszanézett és morgott valamit.
Hatalmas tüsszentés visszhangzott végig az utcán. Egy lilapólós vitte ki a szemetet.
- Egészségére - bólintottam felé.
Körbenézett. Meglátott. Elfordult és telefonálni kezdett.
Elsiettem. Az volt az érzésem, a Lipótot tárcsázza, mert megszökött egy őrült.

Card not initialized

Billboards
Originally uploaded by ribizlifozelek

Áttöltöttem egy halom fotót a kártyáról a gépre, utána Yodával elmentünk Szentendrére, hogy együnk egy fagyit és alkossunk még egy kis elektronikus szemetet.
A Paprikabiró utcában találtam is egy nagyon jó beállitást, előkaptam a gépem, majd bekapcsoltam.
Card not initialized
Hm.
Rutinos mozdulat, gép kikapcsolva, visszakapcsolva.
Card not initialized
Fene.
Akku ki, kártya ki, kártya vissza, akku vissza.
Card not initialized
Kalapács keres. de nincs.
Card not initialized
Fagyi input, gép be.
Card not initialized
Mrrrrrr.
Otthon összekötöttem a laptopot a kártyával és mindent letöröltem róla.
Működött.
Mehetünk vissza Szentendrére fotózni és fagyit enni.

A Vérmacska

Venice
Originally uploaded by ribizlifozelek

Békésen sétáltunk Yodával Kispest kies utcáin. A kutya kakált, én bezacskóztam és kidobtam. Jó 20 perc után hazafele vettük az irányt. Egy kocsma mellett mentünk el. Mivel Yoda nem szereti a részeg embereket, rövidre fogtam, nehogy valakit megegyen.
A kocsma előtt egy méretes kandúr napozott. Elhúztam a kutyát, de nem eléggé. A macska fektéből vetette rá magát. Kimeresztett karmokkal támadott, Yoda hátrált.
Rendes lovag, nem akarta szálanként kitépni a macska bajszát. Inkább rugamasan próbált elszakadni. A macska meg ment utána. Yoda próbált elszakadni, de nem sikerült, a macska követte. Kénytelen voltam közbelépni, hogy megmentsem a macskát, mielőtt a Jedi lovag levágja a karmait.
Közéjük vetettem magam, de a vérmacska csak jött. Erőteljesebb eszközökhöz folyamodtam, elegáns rugással távolabb helyeztem a cicust, ő azonban megint támadott.
Ekkor lett elegem a dologból, nehogy már egy macska elkergessen engem és a lovagot. A támadó macskát most már erőből rugtam arrébb, szállt a por és a szőr, mint a fungfu filmekben. A macska talpra érkezett, felfújta magát, látszott, egyet lépek felé és a torkomnak ugrik.
Egy pillanatra farkasszemet néztünk, aztán a vérmacska óvatosan jobba, mi óvatosan balra haladtunk, majd elhátráltunk.
A fénykarpárbaj elmaradt, a harc végetért.

A rosszfiúk vonzereje

Making friends
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda igazi nő. Azt nem akarom mondani, hogy szuke, mert még félreérti.
Yoda szeret veszélyesen élni és, mint sok négylábú nő, vonzódik a zűrös kutyapasikhoz.
Van két angyali, ártatlan haverja. Két kis magányos lélek. Kedves, aranyos kutyikák. Várják, mókushangokat kiadva nyüsszögnek neki. De ő le se szarja őket, esetleg pisil eléjük egy kicsit.
Neki egy fehér és veszélyes puli féleség kell. A gaz csábitó kergeti, harapdálja, pofozza a nőt. Pofátlan, csapodár és veszélyes, mert egy közel 100 kg-os láncszaggató kutyával haverkodik, aki örömmel tép szét mindenkit, aki szemet vet álmai kis fehér hercegére.
Yoda nem törődik a veszéllyel. A helyes kis udvarlóknak esélyük sincs.

Csörrrrrr

Skype telefon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Épp mindenféle döglött állat maradványát hajigáltam egy fazékba és küzdöttem a gázégővel.
Csörrrrrr.
- Halló? - próbáltam lejebb venni a gázt. Öt éve nem főztem gázon és ez meg is látszott a gyorsan karbonizálódó hagymán.
- XY-nal szeretnél beszélni - szólt bele egy kellemes, lelkes női hang a telefonba.
- Megkérdezhetem, milyen ügyben?
- Egy jó hírem van. Önök adataik alapján kiválasztásra kerültek... - trillázott a hang.
Bizalmat ébresztő hang volt. Fiatalos, boldog, kiegyensúlyozott. Szinte éreztem, ahogy a kagylón keresztül mélyen a szemembe néz és bizalommal eltelve boldogan újságolja az örömhirt.
- Elnézést - károgtam közbe, hangom rekedtnek tünt az ő iskolázott, csodás hangfekvéséhez képest. Hallatszott, tudja, hogy kell telefonba beszélni, hogy a lehető legtöbbet hozza ki hangjából - kértük mi azt a megtiszteltetést, hogy a Kiválasztottak közé kerülhessünk?
Pillanatnyi megingás. A profi ilyenkor már tudja, vesztett. De azért még próbálkozik, Leonidast is megmenthették volna a ninják az utolsó pillanatban.
- ... Nem, nem kérték.
- Nagyon köszönöm, hogy megörvendeztetett, de sajnálatos módon ajánlata nem érdekel - búgtam a kagylóba, én is tudok mézesmázosan beszélni.
Elköszöntünk, még mindig kedves volt, de hangjából kiérződött a csalódás, már nem hitt az Emberiségben, a Humánumban és az Üzletben. A jutalékban sem.
Amerikában a kéretlen reklámhivásokat le lehet tiltatni. Egy szövetségi oldalon megadja az ember a telefonszámát és innen számitva pár napon belül nem hivják a telemarketingesek. Igaz, csodálatos hangokból maradunk ki, de azért a nyereség is óriási: nem égetem le a hagymát.
Valaki tudja, van ilyen bűvös hivatal Magyarországon? Nem akarok több hagymát szétégetni.

Budapest - Egy rejtett zug

Zrinyi St
Originally uploaded by ribizlifozelek

Budapestet divat szidni. Elmondani, hogy büdös, koszos. Lenézzük, mert romos, kutyaszaros. Igaz, büdös, kutyaszaros, de ugyanakkor szép. Csak, mivel alig ismerjük a várost, nem vesszük észre a szépségét. Egy-egy posztban felsorolom kedvenc, szerintem alig ismert budapesti helyeimet.

Jó pár éve, decemberben mentem fel először a Bazilika kupolájába. Hideg volt és csak pár fagyoskodó külföldit láttam, meg a készséges hölgyekeBut lenn, akik elmagyarázták a lifteket.

Egy hatszemélyes lift felvisz az út feléig, aztán át kell haladni egy szürreális téren. Bérmely romkocsmának, vámpirfilmnek büszkesége lenne ez a hely. Hatalmas terek, tégla és beton boltozatok. Fura, döbbenetes hely. Ráadásul mosdó is van itt - ingyér, ami ritkaság-. A sarokban italautomata áll, meg pár műanyag szék és asztal. Ha valaki gyalog szaladna fel, itt mág kvaterkázhat is egyet.

Aztán jön egy négyszemélyes lift, ami egy még hihetetlenebb helyre visz. Űrhajóba oltott betonszarkofág.



Fenn meg valami rácsszerkezet. A két kupola között állunk, elöttünk a belső, felettünk a külső.



Kevés helyen lehet ilyent megnézni.

Innen már csak pár lépcső a kilátó. Körbe lehet sétálni a kupolát. Magyar szót alig hallani.

A kilátás egész más, mint Budáról. Pest területén alig van nyilvános kilátó. Az épületek egész más szögből tárulnak elénk. Szinte belátni az utcákba, udvarokba.

A bűzt nem érezni, a kutyaszar nem látszik. A város gyönyörű.

Nem értem

Line
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem értem.
Nem értem, honnan jön ennyi elmebeteg. Miért fáj egyeseknek, hogy vannak páran, akik mások. És ha fáj, miért kell kimenni bunyózni.
Mintha nem jutottunk volna túl az ovin. Vagy be se kerültünk volna, mert éretlenek vagyunk.
Azt mondják sokan, "semmi bajom velük, csak ne mutassák". De ennél álszentebb logika nincs.
Lehet, valakit az zavar, hogy egy ezer éves hulla darabkáját körbehurcolják.
Mást az zavar, hogy 22 pasas kerget egy bőr gömböt és amikor végre utoléri, elrúgja a fenébe.
Mást zavar, hogy egy sosemvolt birodalom matricáját ragasztja az autójára.
Mást zavar, ha valaki egy halat imád és azt ragasztja az autójára.
Mást az zavar, hogy másodfokú egyenletekkel tömik a fejét.
Mást az zavar, ha valaki szőke. Barna. Fekete.
Hogy két szeme van.
Emberek vagyunk. Együtt kell élnünk. El kell viselni a másik rigolyáját mindaddig, amig nem kell cipelni az 1000 éves halottat, nem kell gömböt kergetni, matricát ragasztani.
Vagy lehet mégsem vagyunk emberek?
Megyek is, megkövezem a szomszédot, mert a múltkor egész este sűrűn köhécselt..

Egy rövidebb út

Maria Valeria bridge
Originally uploaded by ribizlifozelek

Elmentünk kirándulni a Börzsönybe. Nagyon jó volt. Csak Budapesten ne kellett volna átvergődni hozzá. Két óra bödös tülekedés volt az egész, sok-sok agresszív emberrel, aki úgy gondolja, hogy neki joga van a buszsávból előzni, a piroson átmenni és indexelés nélkül besorolni.
Nagyon elegem lett, na. Hosszú percekig döcögtünk pár teherautó közé bezárva, szívva az extra büdöset.
A Dunán azonban át kell valahogy kelni, a "Colbert híd" még nem járható, valamit ki kellett hát találni. Ki is találtuk: volt egy másik híd Esztergomban.
Letkésnél szépen átsuhantunk Szlovákiába, megcsodáltuk a bűnronda határátkelőt és megállás nélkül mehettünk. Nagyon gyorsan eljutottunk Párkányba. Itt nagyon gyorsan megtaláltuk a hidat, pillanatok alatt átkeltünk a Duna felett és ripsz-ropsz már otthon is voltunk.
Csak így.
Az élet szép.

A dolgok menete

Paty
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szeretem, amikor az emberek találnak ki valamit. Igazából ilyenkor működik a társadalom, amikor a népek (be)szólnak a főnököknek. Amikor összefognak valamilyen ügyért.
A főnökök persze ezt nem szeretik és hiába kiáltják állandóan, hogy civil társadalom, csak annyit hallani, nyugi gyerekek. A civilek azért civilek, hogy ne szóljanak bele és, hogy vegzálhassa őket a rendőr meg az APEH.
Ezért is szeretem, ha a nép (vulgó civilek) szólnak.
Pátyon pár éve az egyik viszonylag újonan parcellázott utcát az önkormányzat elnevezte Guyon Richárd utcának. Guyon Richárd jó ember volt, nem félt semmitől, 1848-49-ben nagy hős volt, skót létére velünk magyarokkal harcolt. Pátyon valószinűleg sosem járt.
Egyszer az ellen a Felvidéken elzárta a magyarok útját. A katonai nagykönyv szerint esélyük se lett volna áttörni a hágón. Mire ő UTÁNAM kiáltással lerohanta őket. Biztos nem olvasta a katonai nagykönyvet. Az ellen meg úgy meglepődött, hogy elszaladt. Később többször megpróbálta ezt a trükköt, de akkor már nem jött be.
Ezek után én Guyont mindig úgy képzeltem el, mint Conant, a barbárt.
Mindegy.
Az önkormányzat elnevezte róla az utcát, amit igérete ellenére úgy tizenvalahány éve nem aszfaltoz le. Az se zavarta őket, hogy a helynek már vagy egy évszázada Dobogó dűlő volt a neve. Mostantól Guyon lesz és kész.
A helybeliek egy része viszont már bejegyeztette magát Dobogó dűlőbe. Másokat egyszerűen zavart a névváltozás. Elkezdtek az önkormányzat nyakára járni. Az önkormányzat nem szerette a nyakrajárást. Nem, nem kereszteljük vissza, mert akkor nekünk kellene viselni az iratok átirását. A helybeliek (négy ház) erősködtek, megigérték, nem kérnek önkormányzati pénzt dokumentumaik átirásához, de legyenek már Dobogó dülő. Kérvényt is szerkesztett az ottlakók 75%a.
Végül az önkormányzat kegyeskedett átnevezni a közerületet Dobogó utcára.
A testületben azonban valakinek Guyon Richárd fixációja lehet (vagy nem akarták kidobni a régi táblákat), mert a szomszédos dűlőutat viszont csak Guyonról nevezték el.
Szép történet. A civilek elérték, amit akartak. Guyon is kapott egy utcát.
Csak aszfalt sincs azóta sem.

Az orkokról

Stadionk Metro Station
Originally uploaded by ribizlifozelek

A metróba alászálltamban naponta találkozom ellenőrökkel. Némelyik kifejezetten kedves, mások kollegáikkal röhécselnek, vagy unott, hivatalos pofával, smasszernézéssel bámulnak a semmibe.
Mindig köszönök nekik, jó hangosan, elvégre belépek valahova. Némelyik fogadja is. A pesti köznyelv csak orkoknak becézi őket és valljuk be, néha van egy kis hasonlóság köztük.
A sajtóban, fórumokon meg állandóan nyávognak, hogy csipkártyásbeléptetőrendszertidedeazonnal. Mert akkor jó lesz minden és az orkokat majd szépen kirugják.
Természetesen a beléptető-rendszer kiépitését majd egy megfelelő kapcsolatokkal rendelkező haverre bizzák, aki az elfogadható ár hárpmszorosáért közbeszerzi azt és egy külsős céggel, talán éppen a félkarú rablóknak csúfolt jegyautomatákat üzemeltetőkkel karbantartatja őket. Ehhez majd kell öt szerelő szaki, aki dolgozik, két-három könyvelő és öt-hat adminisztrátor.
A jelenlegi orkokat üzemeltető cég is hasonlóképpen kerülhetett a BKV-hoz. Viszont ők elektromos automaták helyett humanoidokat, emberszabásúakat alkalmaznak. Bevallom, nekem ez sokkal szimpatikusabb. Igen, kevésbé hatékony, viszont olcsóbb és alahol humánusabb. Párszáz szerencsétlen, aki egyébbel nehezen tudna foglalkozni, állást kap. (Szerintem csak a Kontrollban dolgoznak szépreményű zsenik ellenőrként.) Ha jön a varázs-csipkártya egy vagyonért, nemcsak az utazás lesz jóval drágább. Ezeken a balfékeket is jórészt kirugják, aztán beletehetik az önéletrajzukba, ha tudnak irni egyáltalán, hogy ellenőként dolgoztam. Majd versenyezhetnek egymással az éppen üresedő hullamosó poziciókért.
Akkor már inkább maradjanak, köszöngessenek.