Ordasi hajótöröttek

- Hol?

- Ordason.

- Hol? - nem hittem a fülemnek.

- Ordas.

Külföldi ismerőseimmel a Dunát végigjáró szállodahajó Kalocsa mellett, Ordason kötött ki.

Ordas.

- Megnéznéd, mi van ott?

Megnéztem. Persze merészen borítékoltam volna a választ: nincs ott semmi. Mivel nem akartam hülyeséget mondani, elmentem Ordasra.

- Van valami Ordason? - kérdezték tőlem pár nap múlva.

- Ott a Duna - feleltem.

- És?

- Hát... ott van Rákóczi fája.

A vonal másik oldaláról döbbent csendet hallottam.

- Kinek a milye?

- Rákóczi fája. Rákóczi egy 18. századi erdélyi fejedelem volt, akit valószínűleg megcsípett egy cecelégy, ezért szerte az országban minden fa alatt aludt egyet.

Mély csend zúgott a kagylóban.

- Szóval egy több száz éves fa?

- Legalább hétszáz éves fa volt.

- Ehem... volt????

- Igen, egy helybeli szerint megdöglött. Túl sok halottat temettek köré és túl közel megy el az országút is hozzá.



- Van út? - ismerősöm optimizmusa kezdett visszatérni.

- Van. De nem lehet rajta túl gyorsan menni, tele van kanyarrral. Túl sík az Alföld és muszáj volt kanyarokat építeni az utakba, hogy az emberek ne menjenek gyorsan.

- A temető milyen?

- Csendes. Volt benne pár szép faragott fejfa, de a legtöbbet odaadták a szentendrei skanzennek.

- Hm...

- De ott a régi temető. Az nagyon szép. Egy több száz éves elhagyott protestáns temető.

- Elhagyott?

- Teljesen. Van körülötte egy kisebb bozót, meg sok tüske. De nagyon szép. De vegyetek vastag nadrágot, ha meg akarjátok nézni a temetőt. Meg hosszúujjú inget.

- Hideg lesz?

- Nem, de rengeteg a tüske és a szúnyog. Egyébként 35 fok lesz. Ja, bakancsot is vegyetek, nagyok azok a tüskék.

- Akkor nem megyünk temetőbe. Oda egy embernek elég egyszer mennie, de akkor végleg.



- Helyes hozzáállás.

- Mit lehet még nézni?

- Van ott egy templom.

- Egy? - ismerőseim megszokták, hogy minden magyar faluban legalább három templom van. A vonal másik oldaláról egyre mélyebb kétségbeesést lehetett hallani.

- A kikötőben van egy régi ház is, negyvenben építették az árvíz után a katonák. Az volt sokáig a fogadó.



- De már nem az.

- Nem, most üres. De hozzá közel van egy másik szép épület, az a régi hajóállomás.

- Az most a fogadó?

- Nem, az most egy rom.

Végre nem csend szűrődött át a kagylón, hanem valami bugyborékolás.

- Járnak egyáltalán Ordason külföldiek?

- Persze, a török háborúk alatt rengetegen jártak ott.