Ismét Hajóson

A tavalyi elképesztő haláltánc után ismét Hajóson jártam. Akkor megakadt a szemem egy kastélyon.

A kastély Hajós közepén emelkedik.
Nehezen tudom Hajóst városnak nevezni, bár már jó ideje az. Minden hajósitól elnézést kérek, nekem más elképzelésem van a városról. Az én szememben Hajós egy falu. Ebben nincs semmilyen értékítélet. Hajós nem város. Nagyon szép, nagyon kellemes falu. Egy település nem attól város, hogy úgy hívják.



Hajós főtere barátságos, olyan, mint egy békebeli mezőváros közepe.
A növényzettel borított teret gyönyörűen helyreállított barokk épületek szegélyezik. Kicsivel távolabb láttunk egy szecessziós gyógyszertárat és egy modern, de a háromszáz éves épületek közé szépen illeszkedő református templom.

A tér jelenlegi növényzete és kialakítása nem korhű. A tér régen Hajós életének központja volt: vásárt rendeztek itt, a legények zajongtak, duhajkodnak, a közeli árvaház rendfőnöknője pedig a 20. század elején tiltakozott a püspöknél. A vidám falusi fiatalok elvonják a leányok figyelmét fontosabb dolgokról.
A püspük utasítására a vásárt megszüntették és a központban keretet alakítottak ki. A kert helyén ma "csak" zöld fű nő.



A katolikus Szent Imre templommal szemben, az út másik oldalán áll a kastély.
Kívülről már majdnem kész a felújítás.

Eredetileg a kalocsai püspök vadászkastélynak épült a 18. század elején, majd árvaházzá alakították. A rendszerváltás után megszünt az árvaház és a kastély szabadon omolhatott össze. Most megújul.

Nagyon szép lesz, ha elkészül.
Egyetlenegy bajom volt az épületegyüttessel: a helyreállítás költségvetésébe nem fért bele egy tájékoztató-tábla arról, hogy mit is lehet látni a téren.
Persze ez teljesen felesleges dolog - a helybeliek úgyis tudják, hogy mi micsoda.