2011. június 21., kedd

Házalás

DSCF7750

Egy ideje tervezzük a költözést. Talán öregek vagyunk és zavar minket az ablakunk alatt az utcán dohányzó tömeg. A hétfőn reggel kettőkor bulizni kezdő tömeg - akik négykor fejezik be a bulit és kezdik el az üvöltözést.

Ezért is kezdtünk el házakat nézegetni. Aztán látuk, hogy N-ék árulják a házukat és arra gondoktunk, jó lenne megvenni - de esélyt se láttunk arra, hogy egy bank szóba álljon velünk. Arra meg, hogy hitelt adjon, még kevesebb esélyt láttunk. Elôbb nyerünk a utahi lottón - gondoltuk. (Lottózási lehetôségeinkre jellemzô, hogy Utahban nincs lottó.)

Azért egy nap besétáltunk a közeli bankba, hogy meghallgassuk, miért nem vagyunk hitelképesek. A fônök csak annyit mondott, jöjjünk másnap, akkor jön egy lakáshiteles muftijuk, aki nagyon jó ember.

Másnap becsoszogtunk a bankba. Hogy komolyabb ügyfélnek nézzünk ki, Yodát is vittük dobozban.

Pár percet beszélgettünk a muftival, aki egy középkorú hölgy volt. Egyszer sikerült csak kibillenteni egyensúlyából, amikor közöltük vele, hogy nincs adósságunk. ("Majd teszünk róla, hogy legyen" - olvastam gondolataiban.)
Egy valami nem tetszett a muftiban: mindent elképesztően könnyűnek állított be. Egy sajtpapíron számítgatott, ha ennyi a jövedelmünk, ilyen a hiteltörténetünk, akkor ennyi pénzt kaphatunk tőlük. További számítások egy sajtpapíron: ennek ennyi a havi törlesztőrészlete. Nyeltünk. (Természetesen egy bank nem annyi pénzt ad kölcsön, amennyit vissza tudsz fizetni, hanem annyit, amennyiből jó üzletet remél.)

A mufti lelkesen magyarázott és mi rengeteg mindenre jöttünk rá. Két alapvetô felismerésünk volt. Egyfelôl szembesültünk a ténnyel, hogy van esélyünk, másfelôl megértettük, hogy annyit értünk az amerikai lakáshitelek rendszeréhez, mint egy talibán a toleranciához.

Másnap M - ismerve felkészültségünket -, ajánlott egy könyvet: Home buying for Dummies címmel. Ezt néhány egyéb művel együtt kivettük a könyvtárból, pár másikat pedig levarázsoltunk a Kindlére és olvasni kezdtünk.

Home Buying For Dummies, 4th Edition

Az egyik könyvben DVD mellékletet is találtunk, ami helyzetkomikus párbeszédekben illusztrálta, amit a könyv leírt. Emellett segédprogramokat kínált, amivel ki lehetett számolni, hogy mennyi 400.000-nek a 8%-a. Ezt gyorsan visszavittem a könyvtárba, mert ennyire azért nem vagyunk hülyék. Hasonló sorsra jutott egy másik, álomszép papírra nyomtatott könyv, aminek második mondata arról szólt, hogy ne vegyünk egy millió dollárnál drágább lakást, mert a törlesztőrészletekkel nem lehet adóalapot csökkenteni. Valamiért úgy éreztem, nem mi voltunk e munka célközönsége.

A többi könyvből sok-sok hasznos információ mellett egy komoly tételmondatot szűrtem le: egy lakást ne magunknak vegyünk, hanem annak, akinek majd el akarjuk adni. Akkor csinálunk jó üzletet. Egy világ omlott össze bennem. Életfilozófiám romokban hevert. Én primitív véglény LAKNI akartam egy lakásban, ahelyett, hogy eladni akartam volna.

Mivel a felvilágosító kampány hatására is egyszerű kis ösztönlények maradtunk, akik lakni akartak, a Dummies kivételével ezeket a könyveket is szépen félretettük.

A házvadász gyorstalpaló közben R egy egyszerű ötletével megváltoztatta a keresés irányát és a történet menetét.
Azt mondta, beszéljünk B-vel, mert B a Nagy-Sós-tó környékének legjobb ingatlanosa. (Kiderült, az egyetemen kétféle ember van, aki egy lakást vett B segítségével és aki többet.)

Felhívtuk B-t és ekkor felgyorsultak az események.

9 megjegyzés:

Boston2 írta...

Nahát, pedig azt hittem, ti már profin eligazodtok az itteni élet rejtelmeiben, de ezek szerint ez is külön tudomány...
Én is vettem nemrég két könyvet, de kicsit más témájú, igaz, szintén a pénzügyekkel foglalkozik.
Az egyik a hitelezőkkel való harc jegyében. Lehet, hogy nemsokára nektek is hasznos lesz? :)

Boston2 írta...

Elfelejtettem: ugyan csak 4 hónapja élek kinn, de azt vettem észre, hogy mind a banki, mind a más szerződések elsőre végtelenül egyszerűnek tűnnek, és utólag, amikor megkapom az első számlákat, akkor derül ki, hogy bizony pár részletről elfelejtettek említést tenni, és nagyon nem is úgy van a dolog, ahogy az elmondás alapján várni lehetne.

globalgrover (Orsi) írta...

ha nincs adossagotok itt, akkor hogy van credit history-tok? ez a ketto kez a kezben jar :-)

Boston2 írta...

Hát jön az a utility bill-ből, a credit card-ból, ilyesmiből is...

Orsi (globalgrover) írta...

credit card = adossag. azt irta hogy nincs adossaguk. ezert kerdeztem... :-)

Boston2 írta...

Tudtommal a Credit card addig nem adósság, amíg a megadott határidőn belül visszafizeted...

Credit history-ja meg mindenkinek van, még nekem is a négy hónap alatt, csak éppen üres... :)

Jó Sir Robin a bátor írta...

én is épp ma szembesültem azzal az ősi rulett szabállyal, hogy mindig a bank nyer.

ribizlifozelek írta...

Pontositok: nincs havonta torlesztendo adossag (pl auto, plazmaagyu, stb).

20$ felett mindent hitelkartyaval veszunk es az adott hataridore kifizetjuk.

Tehat szigoruan nevze, a hitelkartya-adossag kifizetesenek pillanataig ott a havi koltes, mint adossag, de nem csuszik at semmi a kovetkezo honapra.

globalgrover írta...

na igy mar ertheto :-) koszi a pontositast...