Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.
Megjegyzés: a fénykép illusztráció.
Álltunk és néztünk.
Száz év nyomtalanul múlt el a ház felett. Elég lett volna kitenni tenni egy Iparművészeti Múzeum táblát, beültetni a teraszra egy jegyszedőnénit és papucsot osztani a vendégeknek, mert a parketta is eredeti volt.
Az American Craftsman az angol Arts and Crafts óceánon túli leszármazottja. Az angol ős a viktoriánus építészet ellenpontjaként született. Angliában ez a stílus drága volt és elitista. Amerikában a középosztály építészete lett.
Az épületek áttekinthetők és embrléptékűek voltak. Az építkezés során főleg helyi és helyi mesterek által készített anyagokat használtak. Elsősorban fát.
A ház lapos volt és elnyúlt. Ezt nevezik helyi nyelven bungalow-nak.
Az L-alakú nappali-ebédlőbe az eredeti ajtón keresztül léptünk be. Valaki úgy kilencven éve egy szecessziós ólomüvegablakkal pótolta az eredeti ablakot az ajtón.
A gondosan polírozott keményfa padló szinte sóhajtott, ahogy ráléptünk. Szinte korcsolyázni hívott.
A közel hatvan négyzetméteres nappali-ebédlő végében kandalló ásítozott. A kanadlló köré beépített üveges könyvespolcoknak még a pici fogantyúi is eredetiek voltak. Borsószemnyi, láthatatlan gomb bújt meg az íves kilincsen.
- Klikk - mondta a százéves mechanika, amikor megnyomtuk a gombot és az ajtó kitárult.
A nappalit két oszlop válaszotta két részre. Az oszlopok aljában a már megszokott, precízen összerakott könyvesszekrények figyeltek.
Az ablakmélyedésekben padok várták a pletykás lakókat. Le lehetett ülni és nézni az utcát. Vagy a keret. Vagy a szomszéd házát. A padok teteje felhajtható volt, alatt tárolókat alakítottak ki.
A ház oldalsó ólomüvegablakai szintén eredetiek voltak. Senki sem cserélte le őket modernebbre.
Csillogó rézrácsok figyeltek a padlón: a központi légbefúvásos fűtés rácsai voltak, természetesen eredetiek. A folyosón pedig megvolt a huszadik század elejének nagy kényelmi berendezése: egy beépített szekrény alját felhajtva egy kürtő bukkant elő. A háziasszony oda dobálta be a szennyesruhát, ami egyenesen belehullott a pincében levő szennyeskosárba.
- Klikk - mondta az ajtó, ahogy becsuktuk.
A konyha egy százéves ugrást jelentett ezerkilencszázból kétezerbe. Esetleg százötvenéveset kétezerötvenbe.
A konyha mögött nyílt a kijárat a kertbe és a lejárat a pincébe. A pincében enni lehetett volna - még a lefolyóból is.
Itt volt a kazán és a bojler, a mosogatógép és a szárítógép. Tudtuk, vannak ezeknél drágább modellek, de nagyon kell őket keresni.
- Minden berendezés marad - mondta B.
Nyeltünk.
Yoda nyüffentett dobozában.
Gyönyörű volt ez a ház - tökéletes lett volna, ha nem kellett volna innen mindennap autózni...
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
8 megjegyzés:
aa, pedig annyira reméltem, hogy az lesz az utolsó mondat, hogy nem kerestek tovább. csak a leírást olvasva is beleszerettem.
Ó, de kár, én is reménykedtem, olyan sejtelmesen irtál végig. Toljátok közelebb, mi próbálkoztunk 6 éve, sajnos nem sikerült, de láttunk filmeket, hogy ott nálatok ez sem jelent akadályt! :)))
De legalább már láttatok olyat, amit el tudnátok fogadni, már ez is haladás, ugye? Hamarosan meg lesz a tiétek is ott, közelben!
És hálószoba ügyileg, hogy állt a ház?:)
Sajnálom, hogy végül a távolság miatt bukott meg a házacska:(
Mennyi az autózás?
Mondjuk én is úgy vagyok (már otthon is úgy voltam), hogy csúcsidőben félóra a maximum, amit bevállalok.
De már azt is sokallom.
Ezért örülök, hogy most csak kb. másfél mérföldre lakom a cégtől.
Egyébként biztos nagyon szép lehet, bár én egy ilyen házban félnék bármit is használni, mert túl múzeumszerű. Még rámszól a teremőr. :)
Most az az egyik nagy bánatom, hogy a lakásban nem tudok barkácsolni, sőt, még zenélni se igazán, mert olyan pocsék a hangszigetelés, hogy nem csak a járkálást, hanem a horkolást is tisztán hallani a felettem lakótól.
én annyi mindent tanulok itt minden egyes alkalommal.. :)
Ennyire messze volt? Egy bizonyos határig azért meg lehetne alkudni nem? Mert ez gyönyörű lehetett.
Olajbogyo, rengeteget gondolkodtunk rajta...
Szeri, 2 haloszobas volt, normals szobakkal.
Boston2, a muzeummal mondasz valamit: allandoan fraszban lettunk volnq, mikor utjuk ki az antik ablakot wii kozben ;)
A hazhoz hasznalhato tomegkozlekedest akarunk, tehat valamelyik villamosvonal kozeleben vagy a fo vuszjaratok mellett keresunk. Ebbol a hazbol gyalog csak Yodaval tudtunk volna setalni menni.
A belvaros es az egyetem 4 merfold, max 20 perc autozas lett volna, de minden nap.
Most jót vigyorogtam. Hogy 20 perc autózás sok. A párom 1,5-2 órákat szokott utazni befele munkába. Nekünk az a sok. :-))
Megjegyzés küldése