Torony az erőben

- Azért L a romokhoz vezető turistajelzés, mert raccsolt aki először alkalmazta.

Ez a felvetés kishíján tetlegességig fajult, de aztán szerencsére megérkeztünk a “lomokhoz”.

Az erdő mélyén megbúvó rom nagyon rom volt abból a fajtábol, aminél nem tudni, miért is áll.

Legalábbis a boltív zárókövét én nem használnám fel egy stabilitásról szóló reklámban.

Valamikor végeztek itt egy kis állagmegóvást, de aztán csak elodázta a véget. Vagy a vég kezdetét.

Most az egész menthetetlennek tünt romos szépségében. 

Még állt. De ki tudja meddig dacol az idővel és a vandálkodó verebekkel, akik előszeretettel pihennek meg a torony statikailag kritikus pontjain annak létét fenyegetve felelőtlen landolásukkal.

- Nyolcszög alapú torony kör lezárással? Mi volt ez?

- Csillagvizsgáló.

- Itt? A semmiben?

- Volt hozzá kastély és mauzóleum is.

- Kastély? Mauzóleum? Itt?

- Persze. Gyertek.

 

Stonehurst

Kihasználtuk a melegfrontot: -7 fok volt, így kimozdultunk otthonról és megnéztünk Waltham harmadik kastélyát. Igyekeznünk kellett, mert másnapra lehülést jósolt a meteorológus. Azt mondta, -21 fok lesz. Tévedett. -27 volt.

Ehhez képest a -7 trópusi melegnek tünt.



Ezt Yoda is így gondolta és lelkesen szaladgáltunk a százholdas pagonyban, ami körbeveszi a Stonehurst nevű udvarházat.
A parkot a város kezeli. Szorgos karbantartók ösvényeket fektettek le a hóba, így nem félméteres fehérségben kellett gázolnunk. Jó órát bolyongtunk az ösvényeken ismerkedve az itt korzózó helybeli kutyákkal.



A parkot Frederick Law Olmsted parképítész tervezte a 19. század második felében. Az ő elképzeléseihez a 20. század csak egy elhagyott teniszpályát és két málladozó betonalapzatot tett hozzá.

Robert Treat Paine nagy parkot akart nyári rezidenciája köré. A dúsgazdag ügyvéd kis kertilakokban helyezte el távolabbi rokonait a park különböző pontjain. A park másik oldalán állt apósa háza, a Lyman kastély.



Paine 1885-ben bízta meg Henry Hobson Richardsont, hogy építsen neki egy nyárilakot, mert a régit már kinőtte a hét gyerek. Richardson a Párizsban és a Harvardon tanult, majd épületeivel teleépítette Amerikát Bostontól Chicagóig. Munkáival egy iskolát teremtett: a richardson neo-román stílusú (Richardson Romanesque) épületek szinte Amerikaszerte megtalálhatók.



Paine azt tette, ami a legtöbb megbízó álma. Átbeszélte Richardsonnal és Olmsteddel, hogy ők mire gondoltak, ő elmondta, mit szeretne, megnézte a rajzokat, még beszélgettek egy kicsit, aztán az ügyvéd rábólintott a módósított tervekre. Paine adott egy előre aláírt és kitöltetlen csekkfüzetet Richardsonnak, majd feleségestül, a hét gyerekkel együtt (plusz bár haverral) felszállt egy Európába tartó hajóra és vissza se jött, amíg el nem készült a háza.



Richardson viszonylag sok lakóházat tervezett, de ez az egyetlen, ami látogatható. Meg is illetődtünk, ahogy körbejártuk az épületet. Itt-ott méteres volt a hó, de ott átemeltük a Mestert.



Néhol csúszott is, ott ő négylábon, mi meg kettőn nem tudtunk megállni.



A házat szerettük, bár a masszív kőfalak túlzottan várszerűvé tették. A nehézkesség falak súlyosságát viszont jól oldották az apróbb részletek.



Majd ha a jégcsapok nem takarják el a látnivalók egy részét, visszajövünk.

Udvarház New Englandben

Ideiglenes otthonunk, Waltham honlapjának böngészése közben olvastam, hogy van itt a közelben pár szép udvarház. Mivel a "közel" európai közel volt és csak tíz perc autózást jelentett, Yodával a reggeli sétát áthelyeztük a kastélyparkba.

A kastély gazdái a hátsó bejárat címét adhatták meg, a GPS ezért egy behavazott bekötőútra szeretett volna rávezetni, de nem hagytuk magunkat és visszakanyarodtunk a valódi bejárathoz.



A kastélyt egy dúsgazdag bostoni kereskedő, Theodore Lyman építtette nyárilaknak 1793-ban. Lyman hazafi volt és csak helyi anyagokat használt az építkezéshez. Ő és leszármazottai másfél évszázadon át élvezték a házat, a másfél négyzetkilométeres parkot, a folyót és az üvegházakat, ahol télen érett a narancs, a mandarin, a szőlő és a banán.

Az ötvenes években a leszármazottak elunták a banánt és eladták a park kétharamadát. Az épület, az üvegházak és a park egy New England műemlékeit gondozó alapítvány tulajdonába került.



A házikót manapság ki lehet bérelni esküvőkre, rendezvényekre. Az üvegházak, amik a legrégibbek közé tartoznak az Egyesült Államokban, látogathatók.

Most csak az üvegház volt nyitva, de mi a park - és a benne álló fák - kedvéért jöttünk. Missziónk e részét Yoda tökéletesen teljsítette.

Fehérvárcsurgó

Karolyi Mansion
Originally uploaded by ribizlifozelek

Fehérvárcsurgó előtt megálltunk és eltátottuk a szánkat: még Yoda is elfelejtette felemelni a lábát.

A palota csillogott a napfényben.

Legszívesebben egy török portyázó hordához hasonlóan egyből lerohantuk volna a kastélyt - de önuralmat tanusítottunk és megvártuk a vezetést. (A kastély csak csoportosan, vezetővel látogatható.)



A parkban kezdtük. Az egyik Károlyi ős célja az volt, hogy természetes, erdőszerű parkot alakítson ki a kastély körül. Munkáját az elmúlt negyven év tette teljessé: gondozás hiányában a park - azaz, ami megmaradt belőle - vadonná vált.

A kisistállót a helyi fiatalság használta éjszakai orgiákra, amitől az épület többször leégett. Így sikerült "kialakítani" egy festői romot.



A kisistállót ma alacsony kerítés és magas csalános védi. (Sajnos rossz az emlékezőtehetségem és mindig elfelejtem, hogy több hazai kultúrtáj meglátogatásának elengedhetetlen feltéte a bakancs és a bozótvágó kés.)

Machete hiányában a tó fele ereszkedtünk le. A kastélyhoz valamikor nagy tó tartozott, a közeli bányák megnyitása miatt azonban a falu forrásai elapadtak. A strand és a tó kiszáradtak. A tó jókora ősnádassá alakult.

Leggondozottabbnak a kastély elé telepített focipálya tűnt.



A kastély azonban valóban gyönyörű volt. A Károlyi-leszármazottak alapítványa jó munkát végez: a palotát apránként helyreállítják.

Sok munka van még hátra. Rengeteg a tennivaló. Javítanivaló is akad bőven: az étterem kínálata szegényes volt. Csupa olyan étel volt az étlapon, amit az országban bárhol megkaphattunk volna.



A tálalás tökéletes volt, de az étlapon nem voltak helyi specialitások. Alig volt édesség. (Számomra megbocsáthatatlan bűn, hogy semmilyen csokoládés desszert nem volt.)



A WC szép volt - csak a pincébe került, ami tolókocsival nehezen megközelíthető.

Viszont. Viszont a személyzet kedvessége és segítőkézsége kárpótolt mindenért.

Hogy a tolókocsival ne kelljen lemenni a pincébe, kinyitották az egyik szállodai szobát.



Megmutatták a kastély. Az összes idióta kérdésünkre válaszoltak. Hagyták, hogy mindenbe beleüssük az orrunkat. Türelmesek voltak és kedvesek.

Pedig nem vagyunk egyszerű esetek:
- Elnézést, tolószékkel és kutyával vagyunk... - szoktam kezdeni. A szemük se rebbent.

Yoda lelkesen piheghetett a teraszon. (Utólag elmondták, hogy amikor mondtuk, kutyával vagyunk, ők egy kisebb borjúra számítottak. Hogy a tolószék hallatán mi jutott az eszükbe, azt nem tudom.)



Nagyon jól éreztük magunkat itt.
Majdnem úgy, mintha mi lettünk volna a grófék.
Vagy legalábbis egy vendégük, aki azért jött, hogy körbelovagolja a birtokot.

Csákvár

Main Entrance
Originally uploaded by ribizlifozelek

A fák közül kilépve ott álltunk szemben a kastéllyal. Impozáns volt. Látszott, az építtetők szándéka az volt, ha valaki megáll a kastéllyal szemben, mondja az, hogy "ohhh".

Mi megálltunk a kastéllyal szemben és azt mondtuk, "ohhh".



Csákvár sincs kifogástalan állapotban, de sok egyéb hazai kastélytól eltérően az épületet folyamatosan használják - és nem trágya tárolására.

A csákvári Esterházy kastély ma szanatórium. Ettől sok belső értéke elveszett, de az épület megmaradt. Nem üresen álló kisértetkastély, hanem egy rendes, lakott épület. Ettől pedig mi sokkal jobban éreztük magunkat.



Amit lehetett, megmentettek. A park jelentős része megmaradt és a megmaradt területet még gondozták is. A vallási tártgyú szobrokat helyreállították.



Nemrégiben helyreállították a műbarlangot, a grottót is. Lelkesen felhszaladtam a tetejére, remélve, hogy onnan majd egész más perspektívából fogom látni a kastélyt. Valamennyire igazam volt: annyira más volt a perspektíva, hogy semmit sem láttam. Mégis, megérte felsétálni.



A kastély parkjában senkit sem láttunk, lehet, nagyvizit volt benn. A büfében ittunk egy kávét, sétáltunk egy keveset és elégedettek voltunk. Nem egy megkövesedett múzeumban vagy egy elhagyott romban voltunk, hanem egy élő, valódi épületben.

Megérte eljönni.

Ismét Hajóson

A tavalyi elképesztő haláltánc után ismét Hajóson jártam. Akkor megakadt a szemem egy kastélyon.

A kastély Hajós közepén emelkedik.
Nehezen tudom Hajóst városnak nevezni, bár már jó ideje az. Minden hajósitól elnézést kérek, nekem más elképzelésem van a városról. Az én szememben Hajós egy falu. Ebben nincs semmilyen értékítélet. Hajós nem város. Nagyon szép, nagyon kellemes falu. Egy település nem attól város, hogy úgy hívják.



Hajós főtere barátságos, olyan, mint egy békebeli mezőváros közepe.
A növényzettel borított teret gyönyörűen helyreállított barokk épületek szegélyezik. Kicsivel távolabb láttunk egy szecessziós gyógyszertárat és egy modern, de a háromszáz éves épületek közé szépen illeszkedő református templom.

A tér jelenlegi növényzete és kialakítása nem korhű. A tér régen Hajós életének központja volt: vásárt rendeztek itt, a legények zajongtak, duhajkodnak, a közeli árvaház rendfőnöknője pedig a 20. század elején tiltakozott a püspöknél. A vidám falusi fiatalok elvonják a leányok figyelmét fontosabb dolgokról.
A püspük utasítására a vásárt megszüntették és a központban keretet alakítottak ki. A kert helyén ma "csak" zöld fű nő.



A katolikus Szent Imre templommal szemben, az út másik oldalán áll a kastély.
Kívülről már majdnem kész a felújítás.

Eredetileg a kalocsai püspök vadászkastélynak épült a 18. század elején, majd árvaházzá alakították. A rendszerváltás után megszünt az árvaház és a kastély szabadon omolhatott össze. Most megújul.

Nagyon szép lesz, ha elkészül.
Egyetlenegy bajom volt az épületegyüttessel: a helyreállítás költségvetésébe nem fért bele egy tájékoztató-tábla arról, hogy mit is lehet látni a téren.
Persze ez teljesen felesleges dolog - a helybeliek úgyis tudják, hogy mi micsoda.

Nádasladány

Nadasladany
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szerettük a Nádasdy kastélyt.

Természetesen, hasonlóan a legtöbb meglátogatott kastélyhoz, alig volt kitáblázva. Viszont az épület és a park nem volt annyira lehangoló, mint például Turán. A nádasladányi kastélyt optimistának éreztük, hasonlóan a dégi kastélyhoz.



Az épület egy részét helyreállították, a többire keresik a pénzt. A renoválásra váró rész itt is szomorú, lehangoló, de megvannak a tervek, pályáznak és jön a pénz. Talán mert a Nádasdyak is mozgósították kapcsolati tőkéjüket, nem tudom.



Talán azért is tetszett a kastély, mert a könyvtár és az Ősök csarnoka valamért túlélte az elmúlt évtizedeket. Egyszerűen nem értem. Pedig a kovácsolvas csillárokért rengeteg pénzt lehetett volna kapni akkoriban, amikor fém- és vasgyűjtéssel védték a hazát és a békét.



Nem beszélve a könyvtár erkélyrácsairól. A fa szekrényekből pedig olyan jó nagy tüzet lehetett volna rakni. Vagy csirkeólat barkácsolni.



De nem. Valahogy megmaradt.

A parkban a tó üres, szép zöld fű nő a helyén, de már vannak tervek. Talán majd pár év(tized) múlva megint lesz vízesés és csónakkal el lehet jutni a szigetre.



A berendezés szétszóródott, de megvan. A könyveket restaurálják, a portrékról másolatot készítenek és kiállítják őket, szóval, van remény.

Az persze továbbra is kérdés, hogy mi legyen ebből az óriási épületből. De legalább megvan, szépül és nem pusztul.

Gazdagok vagyunk - Lovasberény

Lovasbereny
Originally uploaded by ribizlifozelek

Valamelyik nap mesélte egy ismerősöm, hogy a kormány azon igyekezetében, hogy még osztogasson egy kicsit, több gyönyörű kastélyt fog átjátszani egy kht-be, ahonnan az épületek a megfelelő csókos személyekhez fognak kerülni.

- És ezzel a Nemzet vagyonának újabb részét herdálják el - fejezte be eszmefuttatását, majd hozzátette, hogy ilyen a lovasberényi kastély is.

Előrebocsátom, én minden politikusról mindent el tudok képzelni. A szóban forgó tervet nem ismerem, a lovasberényi kastélyban azonban többször is jártam.

Megkérdeztem ismerősömet, ő ismeri-e a szóban forgó kastélyt. Mondta, nem.

Lovasberény ugyanolyan állapotban van, mint Tura, csak nagyobb. A gyanútlan látogató könnyen több szintet pottyanhat le, aztán, ha nincs szerencséje, még rádőlhet az egész kóceráj is.



A parkban tó a mocsárrá válás felé jó úton halad (pang). Az ösvényeket viszont legalább kerékpárosok használják néha. A kápolnát, amit azért emeltettek a földesurak, hogy ne kelljen a protestáns falusiakkal osztozniuk Isten házán, kívülről helyreállították. Külseje gyönyörű. Belülről omlik és esik szét. Üres.



Könyörgöm politikusainknak, azonnal játsszák át az egész együttest parkostul, templomostul, kastélyostul valamelyik gazdag haverjuknak, aki megcsinálja, helyreállítja az egészet és luxusakármit csinál belőle. De csináljon valamit gyorsan, mielőtt összedől. Ha csinál valamit, még szavazni is hajlandó vagyok rá cserébe.