Őszi City Creek

City Creek Canyon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Meleg volt - már nem az a nyári sivatagi meleg, csak valami egyszerű, nyárvégi sivatagi meleg. Harminc fok.

Ilyenkor hűvös erdőbe kell menni - gondoltuk Yodával. Yoda azért akart hűvös erdőbe menni, mert ott mindenféle izgalmas állatot lehet enni, le lehet rohanni a mókusokat, legyeket, nyuszikat. Én csak sétálni szerettem volna.



El is indultunk felfele a City Creek Canyonban.
Vittünk ennivalót, innivalót és mentünk, mentünk, mentünk.

Az ágak közül mókusok lestek minket - de a Mester mindegyiket kiszúrta, hiába lapultak meg az ágak között.



Ezek a mókusok közel sem voltak olyan bátrak, mint városi rokonaik. Csak pislogtak. Az emberben (és a kutyában) nem potenciális mogyoróforrást, hanem ragadozót láttak. Yodát illetően nem is sokat tévedtek...



Az út eleje hideg volt. A völgy mélyére nem ért el az őszi nap. Idővel azonban kezdett melegedni az idő. Vagy csak mi melegedtünk ki a menésben.

Ekkorra már elértük a vízgyűjőterület határát - innen visszafordultunk a város fele.
Ekkor láttuk az első embert - egy futót, aki kétségbeesetten lihegett és fél kezével igyekezett helyén tartani elszakadt gumijú nadrágját, a másik kezét a szeméhez emelte és a csuklójára szerelt műszerről a pulzusát igyekezett leolvasni.

Nem irigyeltem.
Még hat kilométert kellett fusson így.