Szentendrei este

A legtöbb magyar városban romantikus esténként sétálni - már ha a csendet, a magányt és a nyugalmat romantikusnak tekintjük. Van, aki azt mondja, a legjobb esti tevékenység a vénanyiszabálás. A kategórikus kijelentésen felháborodott helybeliek erre visszaszólnak, hogy mit akar ez a kicsapongó alak èjjel fél kilenckor? Olyankor becsületes ember alszik.

Ilyesmiket mondogattam M-nek és párjának, kulturális különbségeket elemezve, részletezve a magyar életritmust (de reggel hatkor már elmehetsz úszni és elôtte vehetsz disznósajtot reggelire!).

Aztán unszolásuknak engedve csak elindultunk Szentendrére. Késô éjjel. Este  nyolckor. Emlékeim szerint ekkorra már a betörôk is befejezték a munkát és letették az álkulcsot.

Szentendre este romantikus. Sejtelmes fény világítja meg a kanyargó utcákat. A fény megcsillan a macskaköveken, kóbormacskák dörgölôdznek a kerékvetôkhöz és alig pár kocsma-vendéglô tart nyitva - de minek. Szentendre esténként kipiheni a turistahordák nappali rohamát.

Hittem én bolond.
Szentendrei napok voltak.

Kihalt, közép-európai barokk városka helyett egy mediterrán tengetparti kikötôbe értünk.



Fényfestôk varázsolták el a Fô teret, zenészek játszottak a teraszokon, emberek hömpölyögtek az utcán. Ráadásul mindenki magyarul beszélt, ami ritkaság a déltengeri kikötôkben.

A Duna-part igazi tengerparti sétánnyá vált. Tényleg a Mediterráneumban éreztük magunkat. Gondolataimat M foglalta össze:

- Strandolni lehet?