- Ez se az.
- Azért menjünk be.
Bementünk.
A brassói középkori városfal mellől többször láttunk egy középkorinak tűnő romos tormyot. Most megpróbáltunk közelebb kerülni hozzá. A legtöbb kapualj zárva volt, de néhányba bejutottunk.
Érdekes volt benézni az udvarokba. Meg szomorú.
A középkori házakat a 19-20 században bővítették ki. Ekkor épültek az új homlokzatok és kapubejárók is.
Az évtizedes koszréteg alól még itt-ott kikandikált az eredeti festés. Szomorú volt látni az apránként eltűnő régi díszítést.
Ennél rosszabb volt látni a csorba postaládák szomorú légióit. Aki úgy érezte, szüksége van egy postaládára, kitett egyet és szinte tudatosan fittyet hányva a párhuzamosokra, merőlegesekre.
A víz és gázórák már végletesen individualisták voltak. Mindegyik más méretű és tipusú volt és mindegyiket máshová szerelték. Máshogy.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
2 megjegyzés:
Mindenhol ez megy, miért is lenne ott másképp? Sajnos!
Azert van, ahol igyekeznek egysegesiteni es az emberek buszkek a tulajdonukra. Es vigyaznak ra.
Megjegyzés küldése