Próbakemping Yodával

Springdale
Originally uploaded by ribizlifozelek

Már rég elhatároztuk, hogy mielőtt elindulunk egyhetes sátras körútunkra, kipróbáljuk, milyen Yodával sátrazni. Pár napja ez a sátrazásból házifagylalt lett. Aztán meg Almaszerelés.

Végül vasárnap elhatároztuk, elindulunk. Az időkapszula erőtere azonban hirtelen lyukat ütött a téridőkontinuumon és az adatok mentése pár óra helyett fél napba telt. Át kellett szervezni terveinket és a távolabbi kemping helyett egy közeli, 70 km-re levő kanyonba mentünk.



Yodának az egész gyanús volt. Minek indulunk el késő délután? És hova?

A kanyon tetszett neki, rengeteg jelölésre érdemes fát látott. A csomagtartóban lapuló vacsora is jó benyomást tett rá.

A kemping azonban tele volt.

A tűzrakóhelyek tele voltak.

Ennek ellenére megvacsoráztunk és úgy döntöttünk, nem csinálunk magunkból hülyét, azzal, hogy bemegyünk a városi kempingbe egy éjszakára csak azért, hogy Yoda tücsköket hallgathasson. Hazamentünk.

A nomád életérzést azonban meg akartuk ismertetni a Mesterrel. Feljfújtuk a tartalék gumimatracot, letettük a nappali közepére, bebújtunk a hálózsákokba és vártuk, mit tesz Yoda.

Yoda semmin sem lepődik meg, szépen odakucorodott a matrac lábához és elaludt.
Ő aludt, mi meg hallgattuk, hogy pár házzal arréb vidám country dalokat énekelnek egy jókedvű társaság. Valamelyik szomszédot aztán fél kettőfele hozta haza a lába. Az ember hozzálrt az ajtóhoz. Ismétlem, hozzáért az ajtóhoz. A Mester ebben a pillanatban már harcrakészen állt az ajtó mellett, mi pedig a torkunkon át kiugrott és elmenekült szivünket kerestük.



Yodának ezzel elege lett a nomádkodásból és beügetett a hálószobába a helyére. Mi pedig tovább hallgattuk a nótázást. Húsz percig.

Aztán átvonultunk a hálóba, ahol az ablak előtt egy jó hetven éves fa blokkolja a népdalokat.

Reggel összetörten ébredtünk - fárasztó volt ez a kempingezés.

Hogy mi lesz az utazás alatt a sátorban? Majd kiderül.

Értékrendek

Dead bike
Originally uploaded by ribizlifozelek

Novemberben történt a baleset.

Brooke a City Creek kanyonban tépett lefele kerékpárjával. Valaki ugyanott felfele tekert.

A két kerékpáros összeütközött.

Brooke lezuhant a kerékpárjáról.

Brookenak eltört a gerince. Nyaktól lefele megbénult. Ezt a baleset szemtanúi nem tudhatták. Sérülésének természete csak órákkal később, a kórházban derült ki. Több ember sietett oda, megnézni, mi történt. Mindegyikük saját erkölcsi értékrendjének megfelelően cselekedett. Tetteik nem okoztak fizikai kárt a férfinak. Nem rontottak az állapotán.

Az első ember észrevette, hogy Brooke nem lélegzik. Azonnal segíteni kezdett.

Imádkozott érte.

A második és a harmadik ember szájból-szájba lélegeztette és szívmasszázst alkalmazott.

Időkapszula

Yoda and the Macs
Originally uploaded by ribizlifozelek

Úgy két hete az időgép abbahagyta az automatikus mentést.

Mindent kipróbáltunk.

A frigó kivételével újraindítottunk mindent.

Nem segített.

Rejtélyes kódokat pötyögtünk rejtélyes ablakokba.

Nem működött.

Elmentünk az Almaboltba.

Leszedték róla az adatokat és áttöltötték a laptopra.

Kicserélték a time machinet.

Most töltődnek vissza az adatok az új kapszulára.

Hét óra telt el.

Az adatok hetven százaléka visszakerült a backup drivera. Hajnalra talán minden működni fog.

Salt Lake City belvárosa

Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tavaly voltunk vendégségben egy elegáns házban az Avenuesen. Vendéglátónk hosszan ecsetelte, hogy Salt Lake Cityinek nincs is igazi belvárosa. Mi is megállapítottuk párszor, hogy a központban nem nagyon lehet sétálni. A helybeliek blogjain, a könyvtárvitában gyakori érv, hogy Salt Lake Cityben magában kevés az élhető hely. Sokan azt mondják, ez nem is igazán város.



Kétségtelen, hogy a 1920-as évekbeli vidéki Salt Lake City kellemesebb lehetett a mostaninál. Egyes utcákon még korzózott is az úri közönség, de azért ez most sem annyira rossz hely.

Salt Lake City fekvése nagyon jó. A város tényleg a vadon szívében fekszik és fő vonzereje tényleg az, hogy egy rövid sétával (amerikaiul inkább autózással) könnyen ki lehet jutni az érintetlen természetbe.



Néha Yodával nem a hegyen sétálunk, hanem a belváros utcáit rójuk. Noha a városban nem annyira jó sétálni (és a kutyaszart felszedni zacskóval), mint a hegyekben, azért általában élvezzük ezeket a kirándulásokat is.

Salt Lake City belvárosának vannak jó pillanatai. A központ nemcsak a Templeből, a Parlamentből (alias capitolium), könyvtárból és a városházából áll. A South Temple sem egyedülálló.



Vannak itt egész kellemes utcák, parkok és terek. Vannak épületek, amiknek érdemes a homlokzatát böngészni. Ha az ember felfele néz, itt is sok érdekes és szép részletet találhat.



Csak sétálni kell és nem is feltétlenül a modern irodaházak közötti kopárabb utcákon. Vannak árnyas, kellemes "utcácskák", 19. századi épületek és parkok is.



Természetesen nem annyi, mint Budapesten, vagy más európai városban, de vannak jó helyek.



Csak az az érzésem, hogy a helybeliek sokszor ugyanúgy nem veszik észre ezeket a kincseket, mint a budapestiek. Leszögezem, Budapest mint város szebb - és mi budapestiek sokkal többet fanyalgunk.

Házifagyi

Making mint ice cream
Originally uploaded by ribizlifozelek

Délben kitaláltuk, hogy elmegyünk, kipróbáljuk milyen Yodával kempingezni. Mielőtt elindulunk egy hosszabb kempingtúrára, meg szerettük volna tudni, hogy viselkedik Yoda egy sátorban. Itthon egy hazatérő szomszéd miatt képes reggel négykor patáliát csapni - mit csinálhat egy sátorban, ha egy, az átlagosnál merészebb földimókus pár méterre megközelíti az egyik cöveket?



Indulás előtt ellenőriztük a felszerelést és szomorúan láttuk, hogy a hosszú állásban a gumimatrac kicsit elöregedett és majdnem olyan gyorsan eresztette a levegőt, mint ahogy belepumpáltuk. A szakadás foszladozott és minden javítási kísérlet ellenére fél óránál tovább nem maradt használható állapotban a matrac.

Bánatunkban fagylaltot csináltunk. Elhatároztuk, másnap veszünk matracot, addig esszük a finom házifagyit, ami a Ben and Jerry fagyinál is jobb.

A fagylalt alapanyagok összekeverése után belekerülnek az általában a mélyhűtőben lakó keverőedénybe. Ez az edényt a rabszolgához vettük. A Kitchenaid fáradhatalanul kavarta az egyre jobban megszilárduló krémet.

Igazából kár volt hagyni megszilárdulni a fagyit. Az elfogyasztást követően azonnal felolvadt.

Megint City Creek Canyon

City Creek Canyon
Originally uploaded by ribizlifozelek

A postáról szerettem volna írni, de posta után megint elmentünk a City Creek Canyonba. Most lefele indultunk a patakparton, egy széles úton.

Kerékpáron és gyalog lehet errejönni, esetleg még mentővel és rendőrautóval. Az út lassan ereszkedett a vízparton. Gyönyörű idő volt, sütött a nap, bársonyosak voltak a fények és nyíltak a virágok.



Egyre jobban érdekelt minket, hova vezet ez az út. A völgy vadregényes volt és csak az egymással üvöltöző madarakat és a zubogó patakot lehetett hallani - közben éreztük, valahol benn járunk a városban.



Néha jött szembe egy-egy kutyát, gyereket, kutyát és gyereket sétáltató pár, kerékpáros vagy futó. Béke volt és nyugalom. Tipikusan olyan hely volt, ahol a városi aszfaltpatkányoknál szorongásos tünetek lépnek fel.
Néha a völgy falai meredekebbekké váltak és közelebb húzódtak hozzánk.



Idővel a patak megszelidült, a sziklafalak ismét lankákká szelidültek, a völgy pedig kiszélesedett. Még mindig semmi jelét nem láttuk, hogy valahol egy kétmilliós agglomeráció szívéhez közelednénk. Pedig a Capitólium itt volt a közelben.



Az erdő egyszercsak parkká változott. A patak mesterséges mederbe került és hirtelen megláttuk felettünk a helyi parlament kupolájának csúcsát.



Egy nagyon fura helyen voltunk. Első ránézésre egy pogány ligetnek vagy angolparknak tünt a hely, szentélyekkel, gloriettekkel, patakkal. Pár ember sétálgatott, néhányan piknikeztek, mások csak napoztak. Egy görög szentélynek látszó épület előtt egy középkorú férfi ült és gitározott.



Megnéztem, nem pénzért játszott, nem volt tányérkája. Csak pengette megának a gitárt.

Egy emlékparkba jutottunk, itt állítottak emlékműveket a különböző háborúkban elesett utahiaknak. Talán a Memorial Day miatt voltak ennyien.

Tetszett a park, de az ide vezető völgy még jobban. Megfordultunk és visszamentünk az autóhoz. A Mester kezdett éhes lenni.

Egy zseniális reklám

Tired of work
Originally uploaded by ribizlifozelek

Figyelem! A következő blogbejegyzés egyesek szerint -gyomor- tartalmat felkavaró elemeket tartalmaz. Érzékenyebbek ne olvassák. Kiadós vegetáriánus étkezés utáni fogyasztása is ellenjavallt.


Kedvenc tévéműsorunkat néztük - Andrew Zimmern főzött egy tehénfejet lassú tüzön. A dolog nagyon megmozgatta a fantáziámat. Egy egész tehénfej, alulfóliában, behelyezve egy lyukba. Körülötte parázsló brikett. Ott parázslik egész éjjel magában ez a jellegzetes texasi étel a természet lágy ölén.



Reggel aztán kiszedik az alufóliába burkolt fejet, amiről a több órás lassú sütésnek hála lemálik a hús és felfalják. Nem szőröstül, mert az nincs rajta, de a szemét nem hagyják veszni.

Nagyot nyeltem. Számba vettem azokat a helyeket, ahol egész tehénfejet süthetnék és nem veszíteném el barátaimat, rokonaimat, miközben szarvánál fogva lóbálom a fejet.



Az egyik pillanatban Zimmern eresztett le egy tehénszemet a torkán, aztán jött a reklám.

Még jobban tátva maradt a szám.

A reklámban megláttam Ajay Bhattot.



Jellemző módon Ajay Bhattot egy színész játszotta. Akkor is nagyon tetszett.

Villámlátogatás Mount Olivetben

Deers in Mount Olivet Cemetery
Originally uploaded by ribizlifozelek

A vendégekkel volt egy lyukasóránk. Salt Lake City nem rossz város, de azért nem lehet Budapesthez hasonlítani. Nincs annyi látnivaló - vagy ha van, akkor egy óránál többet kell autózni, hogy odaérjünk.

Titkos aduászunk ilyenkorra a Mount Olivet Temető. Az európaiak imádják.

Nem a temetőt magát - a hazajárókat leszámítva kevés ember szeret temetőkben mászkálni -, hanem az állatokat. Minket, európaiakat mindig meglep az amerikai urbánus fauna gazdagsága. (Magyarul sok az állat.)

Egyszerűen szeretjük a parkokban tarháló mókusokat, a csatornából kikandikáló vagy az erkélyre bepofátlankodó mosómedvéket.



A Mount Olivet Temetőben pedig nem csak rágcsálók vannak, hanem kérődzők is.
Autózgattunk körbe-körbe és fotóztuk a szarvasokat, őzeket, mókusokat, miközben én azon filozofálgattam, hogy ez a sok állat a temetőben a reinkarnáció egy sajátos formája-e.

Yoda és a fűkutya

Yoda sneaking up on the prey
Originally uploaded by ribizlifozelek

A fűkutya nem fűből volt, hanem szalmából. A kutyaforma stimmelt. Fülei hegyesek voltak, farka felfele meredt.

Yoda meglátta, Meglepődött.

- Kutya - mondta a Mester szeme.

- Nem kutya - mondta a Mester orra.

- Gyanús - foglalta össze az elméje.

Lelapult és körkörösen kezdte becserkészni a fűkutyát. A fűkutya nem mozdult.

Gyanús.

Megveregettem a fűkutya fejét.

- Mrrrr - mondta a Mester és felbátorodva megszagolta a fűkutya fenekét. A szalma egyből megszúrta nedves kis orrocskáját.

- MRRRRR!

Gyanús. Nagyon gyanús.

Gyors padlizsános tagine

Quick tagine 5
Originally uploaded by ribizlifozelek

A tagineban főzés nem a gyorsaságról szól. A tagine lényege épp az, hogy alacsony hőmérsékleten és nagy lassan készíti el az ételt, így biztosítva az ízek megfelelő keveredését.

Viszont én padlizsános-zöldbabos tagint ígértem és előző nap nem volt időm megcsinálni. Tizenegykor csaptam a homlokomra:

- A padlizsán!

Szemrevételeztem a hűtő tartalmát. Az világos volt, hogy ha tagine-t ígértem, akkor taginet kell csinálnom. Az is világos volt, hogy ha a szokásos recepteket követem, akkor uzsonnára talán eszünk valami.

Kicsit másként csináltam a dolgokat. Először elkészítettem a tagine alapját: az apróra vágott hagymát megpároltam és megfűszereztem. Került rá turmeric, só, bors, turmeric, fahéj, kömény, turmeric, pirospaprika és még egy kis turmeric. Két felkarikázott paradicsomot is tettem rá, hogy legyen egy kis leve.



Arra gondoltam, úgy lehet lerövidíteni a főzési időt, hogy a hús nem a tagineban készítem el nagyon lassú tüzön, hanem külön megsütöm.

Így is tettem. A csirkét megsóztam, borsoztam, tettem rá egy kis turmericet, pirospaprikát, fahéjat, turmericet, köményt és turmericet.



A szokásosnál több fűszert (főleg turmericet) tettem mindenbe. Reméltem, ezzel ellensúlyozom a rövidebb főzési időt. (Vagy elrontom az egészet.)

A kész alapra ráöntöttem egy csésze forró, paradicsomos húslevest, majd amikor kész lett, beletettem a húsdarabokat.



Békésen hagytam őket úszkálni, amíg feldaraboltam a padlizsánt. Először a padlizsán került bele a lébe. Hagytam egy kicsit benn, megszórtam egy pici turmerickel, borssal, paprikával és turmerickel. Sót nem tettem rá. Mire megpuhult a padlizsán, utána dobáltam a zöldbabot.



Ha friss a zöldbab, több idő kell neki, de mivel mélyfagyasztott, kész zöldbabot használtam, gyorsabban meglett az ebéd. Egy-másfél órát hagytam nagyon lassú tüzön a taginet. Néha megkevergettem, megnéztem, kell-e bele valami (például turmeric), de minden tökéletesnek tűnt.

Megettük. Tényleg jó volt.

Memorial Day

Fort Douglas Military Cemetery
Originally uploaded by ribizlifozelek

Hétfőn Memorial Day, ami most véletlenül egybeesik a törölköző nappal.

A Memorial Day-nek, mint annyi más ünnepnek hosszú, szerves fejlődéstörténete van. Először az amerikai polgárháború után az északi elesettekre emlékeztek egy New York állambeli kisvárosban. Aztán az ünnep apránként átlényegült és a különféle háborúkban elesett amerikai katonák emléknapjává vált. Hivatalos szöveségi ünneppé azonban csak 1966 tették.

Egyes veteránszervezetek azonban az első világháború óta gyűjtenek adományokat, hogy erre a napra pipacsokkal díszíthessék fel az elesettek sírjait.

A pipacsokról 1915-ben, egy frontsebész, John McCrae írt. Az orvos szemtanúja volt legjobb barátja halálának - ekkor írta meg In Flanders Fields című versét.

Persze nem feltétlenül kell temetőkben emlékezni az elesettekre A legtöbb bolt árleszállítással ünnepel. Mára ez is az ünnep része.

Limonádé

Drink machine
Originally uploaded by ribizlifozelek

A meleggel együtt megjelentek a külvárosi utcákon a limonádégyerekek. Nem a Limonádé gyerekeiről van szó és nem is a híres cseh cowboy, Limonádé Joe leszármazottairól.

Mi "limonádégyerekeknek" hívjuk azokat a tíz év alatti, jörüli gyerekeket, akik kiveszik Anyu gigatermoszát a szekrényből, belefacsarnak egy-két citromot, rádobnak egy kanál cukrot és felöntik vízzel. Felkapnak egy csomó papírpoharat, kimennek az utcasarokra, felállítanak egy kempingasztalt és ott árulják egy dollárért a pohár limonádét, amibe bőkezűen szórják a jeget.



Az egyik sarki gyerek szakított az évtizedes zsebpénzkiegészítő amerikai hagyománnyal Kool-Aidet kínált. (A Kool-Aidet tömören szilárd szörpnek nevezném: a szines és állítólag gyümölcsből készült port kell beleszórni a vízbe, amitől az szines és ízes lesz.)

A szomszédok lelkesen vesznek egy-egy pohár löttyöt. Egyrészt meleg van, másrészt a lötty hideg és az esetek többségében iható is.

Hegedűkészítő-iskola

Violin Making School
Originally uploaded by ribizlifozelek

Salt Lake City belvárosában láttunk egy érdekes felírást.

Violin Making School

Világos, hogy a hegedűknek jönniük kell valahonnan. Az is természetes, hogy a hegedűkészítést meg kell tanulni. Valahogy azonban nem gondoltam bele, hogy ezt iskolában tanulják és tanítják. (Bás ismertem egy fickót, aki hangszerrestaurátornak tanult, zongorára specializálta magát és mindig felháborodott, ha zongoraszerelőnek - vagy gyakori rosszkedve miatt - Lehangolónak nevezik.) Azt gondoltam, hogy a hegedűk mind Cremonából jönnek.



Aztán megláttam ezt az épületet (Yoda meg lepisilte). Hegedűkészítő-iskola. Izgalmasan hangzott. Hegedűkészítő iskola Salt Lake Cityban. Még érdekesebb. Rögtön szöget ütött a fejembe, hány ilyen intézmény lehet Amerikában.

Utánanéztem. Több hegedűoldal információi alapján még hét van.

Salt Lake City hegedűkészítő iskoláját 1972-ben alapította egy Peter Paul Prier nevű férfi, aki ma az intézmény tiszteletbeli igazgatója.



A tanári kar négy főből áll. Hárman hegedű- és vonókésztítést tanítanak, emellett van egy hegedűtanáruk és egy titkárnőjük is.

Az iskola három-négyévfolyamos képzést nyújt. Ezalatt tanulnak meg a hallgatók (faragók?) hegedűt csinálni. Összesen hét hegedűt és egy csellőt készítenek el ez idő alatt saját maguk. Az iskolának jelenleg 17 tanulója van.

A hallgatóknak középfokú végzettséggel kell rendelkezniük. Zenei képzettség nem kötelező, de ajánlott. A botfül hátrány. A tandíj egy évre 10800 dollár - ami nem is annyira sok. Benne vannak az alapanyagok és az órák reggel nyolctól délután négyig. A diákoknak emellett be kell szerezniük szerszámaikat és meg kell éljenek valamiból. Sokan dolgoznak tanulás mellett. Többen második, harmadik szakmájukat szerzik. Az egyik hallgató feketemedvék és sasok kutatásával foglalkozott, aztán elunta a sasolást és inkább hegedűkészítésre adta a fejét. Az legalább nem harap.



Évente egyszer az egész évfolyam felkerekedik és elmennek a hegyekbe, fel a Uinta-hegységbe és fákat nézegetnek és megtanulják, miből lehet hegedűt csinálni.



Hetente átlag egyszer vendéghegedűket hallgatnak. Idén hét Stradivari, két Guarneri és pár más hegedű jön vendégségbe. A hegedűkön használóik játszanak és az eljövendő hegedűkészítők (luthier megnézhetik, meghallgathatják őket. A vendégek között volt Isaac Stern, Midori, Joshua Bell és Yitzhak Perlman is.

Három-négy diák végez egy évben. Az iskola statisztikái szerint mindegyikük el tud helyezkedni a szakmájában.

Nagyon tetszett a jókora műhely, a rengeteg fura szerszám és az iskola. Nem gondoltam volna, hogy pont Salt Lake Cityben fogok ilyent látni.

Megint Bryce

Bryce Canyon National Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

Utahban rengeteg csodálatos táj van, de ha olyan nemzeti parkot szeretnénk megnézni, amit egy nap alatt meg lehet járni Salt Lake Cityből, akkor a helyzet már nem ennyire rózsás.

Az Archest és a Canyonlands egy részét megnéztük már úgy, hogy reggel indultunk és este érkeztünk. Azaz inkább másnap reggel. Más néznivalót kerestünk, ami látványos, tetszeni fog a vendégeknek és ahonnan még emberi időben haza lehet érni.

Szerencsére ők is a Brycera gondoltak., mi is.

Késő tavasszal még nem voltunk a Bryceban. Reméltük, más lesz, mint nyáron vagy télen. Más lett: esett az eső, borús volt az ég és ez egész különleges fényviszonyokat teremtett.



Egy napba és ezersok kilóméterbe nem lehetett gyalogtúrákat zsúfolni. Végigautóztunk a gerincen és le-lepislogtunk a hatalmas völgybe.

A Bryce igazából nem kanyon, nem egy völgy.



A Bryce egy hatalmas kanyon-völgy rendszer, ami egy-egy központi völgy köré csoportosul.



A Brycet egy Bryce nevű emberről nevezték el. Ebenezer Bryce egy skót származású mormon bevándorló volt, akit az egyház az 1850-es években küldött ide, hogy farmerkedjen a völgyben. Bryce úgy gondolta, a zegzugos völgyekben, kanyonokban tökéletesen lehet teheneket legeltetni.

Azt nem tudom, hogy legeltetni lehet-e, de az biztos, hogy a tehenek elvesztek. (A tehenek tudták, hogy ők maguk hol vannak - a kanyonban - de a tehenészek számára ez az információ megtalált tehén hiányában elégtelennek bizonyult.)



Bryce mindenesetre épített egy utat a fennsíkra, hogy kivághassa a fákat, aztán társaival belefogtak egy csatornaépítésbe. A "közeli" folyóból szerettek volna vizet hozni a völgybe. De messze volt a folyó. Közben volt szárazság meg jött az árvíz is. Brycenak elege lett a kanyonból és elment Arizonába, mert ott sokkal könnyebb volt az élet. A tehenek még lelegelték az utolsó fűszálakat is, ez pedig betett a helyi ökoszisztémának pár évtizedre, úgyhogy a megmaradt indiánok is leléptek.



A megmaradt telepesek lerövidítették a tervezett csatornát 16 kilométeresre és átköltöztek a jóval termékenyebb Tropic-völgybe.



A következő évtizedekben a kanyon magára talált, jöttek a turisták, a nemzeti park és jóval később mi.