2010. október 19., kedd
El Vegasból
Las Vegasból a zombik után lett elegem.
Velence után benéztünk Párizsba is - ha már ott van a sarkon.
Párizs, hasonlóan a többi vegasi átványossághoz hasonlóan döbbenetes hely. Az Eiffel-torony lába egy hatalmas fedett térben ér földet.
A bárokban franciának öltözött pincérek szolgálnak fel, minden franciás, azaz a szavak elé odabiggyesztik azt, hogy "le". Ettől a névelőtől az angol (amerikai) szavak békazabáló felhangot kapnak. Chez MacDo főz, a bárokban be lehet kapni egy kis le fast food-ot, a (le) reception-nál pedig át lehet venni a le szobakulcsot.
A WC-knél hiába igyekeztek az amerikaiak, nem sikerült reprodukálni egy igazi párizsi bisztró illemhelyét. Hiába az eredetivel hajszálra egyező csempe, a rézkilincsek, a csaptelepek, a szag és kosz egyszerűen hiányzik. (Elnézést kérek a le frankofiloktól, de személyes emlékeimet idézem. Olvastam, hogy a le párizsi kávézók illemhelyei sokat változtak, de ennyit nem. Ennyire nem lehetnek tiszták.)
A mosdók után láttam meg a zombikat.
És elegem lett - elmenekültünk.
A zombik a le félkarú rablók előtt ültek és hipnotizáltan bámulták a masinákat. Valamennyire ember formájuk volt, de szemük kiguvadt és csak egy ujjuk mozgott. Az, amivel a nyerő (vagy nyelő?) gépek gombját nyomogatták. Ültek és egyetlenegy izületük mozgott. Nyomtak, vesztettek, néztek, nyomtak, vesztettek. Állítom, többen nem is lélegeztek.
Ahogy végignéztem a hipnotizált hadon, elkapott a pánik. Menekülni kezdtünk.
Menekülés előtt még megálltunk a Trader Joe's-ban venni pár különlegességet, majd csikorgó gumikkal rákanyarodtunk az I-15-re és elindutunk Szent György fele.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ribizlifőzelék kedvcsinálóját olvashattuk :D
Igazatok volt. Én is menekülnék. :)
no jó, értem én, de ahhoz, h elmeneküjünk, előbb mégiscsak oda kell menni?
Megjegyzés küldése