Daru a gáton

Álltam és néztem a darut. Nem úgy nézett ki, mint az általam ismert daruk. Ez egy másféle daru volt. Valahol azt olvastam, ezt kábeldarunak hívják. Lehet, így van. Angolul a perverzebb szavak kedvelőinek ezt a szerkezetet cable crane-nek nevezik. Amikor építették a Hoover gátat, akkor itt nem volt semmi.



Se út, se vasút, se híd. Ha valaki át akart menni a másik oldalra, vagy került pár száz kilométert vagy lemászott, átúszott és felmászott a másik oldalon. Építkezéskor, több tonna betonnal megrakodva nem túl praktikus. Ezért építettek egy vasútat a gátig és építettek egy kábeldarut a másik oldalra. Ezen húzták át a cuccot egyik partról a másikra.



Azon elmélkedtem, hogy ha még sokáig fogok állni a napon, árnyékom bele fog égni a Hoover gátat határoló meredek sziklafalba.



Pedig csak reggel 9 volt. Nyáron érdemes korán jönni a Hoover gáthoz. Pár perccel nyolc után érkeztem, harmadik autó voltam a garázsban. Az első kettővel a parkolóőrök jöttek.

Van ingyenes parkoló is, de az a napon van és úgy éreztem, 7 dollárt megér, hogy amikor végzek, akkorra ne egy olvadt tócsát találjak az autó helyén.



Sivatagi mókusok röhögtek rajtam, ahogy a túlfolyó fele haladtam. A gát két oldalán egy-egy túlfolyó hivatott elvezetni a felesleges vizet. Mivel a Föld most egy szárazabb periódusban van, a túlfolyókat kétszer használták összesen. Egyszer, amikor feltöltötték a gátat és tesztelték őket, egyszer meg 1983-ban, amikor kicsit sokat esett az eső. Akkor megtelt a tározó.



A túlfolyó egy valószínűtlenül nagy betonteknő, amibe nyugodtan el lehetne dugni egy csatahajót is. Nehéz volt elhinni, hogy valaha is megtelik a tó és hogy a hullámok a gát koronájának közelébe érnek.



Szeretném ezt élőben is látni, bár attól tartok, a következő Vénusz-átvonulásra nagyobb az esélyem.



Megjegyzés:
A teli Lake Mead-et ábrázoló fotó a Wikipediáról származik:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/1f/Hoover_Dam_and_Arizona_Spillway%2C_1983.jpg