Yoda fogorvosnál

Roar
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yodának fogászhoz kellett mennie. Még sose volt leszedve a fogköve, még sose volt rendbetéve a fogsora. Öreg napjaira gondolva kellett mindezt megcsináltatni.

Foglaltunk neki időpontot és elmentünk.

Reggel szolidárisak voltunk a Mesterrel és egyikünk sem reggelizett. Ebből Yoda már sejtett valamit. Az orvosnál pont ezért példamutatóan viselkedett. Amikor mondtuk, fellépett a mérlegre (7,5 kilo), leült, amikor kellett, mindtajedi volt.

Viszont amikor jött érte a doki, menekülni próbált. Elbújt mögöttünk és a gazdi, védjél meg tekintettel nézett ránk.

A doki azonban győzőtt, vitte az állatot a műtőbe. (Vérvétel, vérkép, altatás, ultrahangos fogkőkeszedés, fogpolírozás és bűzmirigy kinyomás.) Fél négyre kezdett magához térni az altatásból.

Kicsit csodálkoztam, a doki miért magyaráz el mindent részletesen, mielőtt hozná Yodát. Először arra gondoltam, így próbál bizos lenni abban, hogy kifizetjük a csillagászati számlát. Nincs pénz, nincs kutya.

De nem. Yoda, amint meglátott, rémülten szaladt hozzám, és bár még akartam pár dolgot megkérdezni, iszonyú erővel, farkát behúzva vonszolt kifele. El se tudtam tenni rendesen a papírokat, repültem utána a póráz végén. Ezzel viszont el is fogyott az ereje, még tele volt altatógázzal. Az autóban bemászott a dobozába és elaludt. Aludt hazáig. Otthon ki se akart szállni a dobozból. Hordozóstul vittem a lakásba. Otthon reszketett, fázott, sírt. Betakargattam, hőpalackkal melengettem

Eredetileg el akartunk menni Halloweent nézegetni. Aztán inkább Yodát tömtük falatkákkal.

Fél tizenegy fele kezd magához térni, de egy drogteszten még nem menne át.

Brazil csirke

Brazil csirke
Originally uploaded by ribizlifozelek

A brazil csirke nem egy szambatáncosnő, hanem egy étel. Valami érdekeset szerettünk volna csinálni, amit most kivételesen nem a tagineban kell elkészíteni és nem kuszkusszal és rizzsel fogyasztandó. Még egy további feltételt találtunk ki: legyen benne kókusztej.

Lelkesen keresgéltem a receptek között, míg végül a brazil csirke megnyerte a tetszésemet. Minden hozzávaló volt itthon.

Összekevertünk egy csomó fűszert, sót, borst, cayenne borst, turmericet, koriandert és beléjük hengergettem az csirke mellét, majd olajon kisütöttem.

Felvágtam fél fej hagymát és két gerezd fokhagymát, megszórtam kis gzömbérrel és öt percig pároltam, majd beledobtam két felkarikázott parit, majd beleöntöttem a konzerv kókusztejet. Úgy 20 percet hagytam lassú tüzön főni, aztán kész is volt.

Azt az egyet nem tudom, ezt miért hívják brazik csirkének. Finomnak viszont nagyon finom volt.

Születésnap

Some books in the car
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyéves a blog.

Egy éve, hogy megírtuk az első posztot, a Két pisztráng történetét.

Egy év alatt készült 439 bejegyzés, amit pár ezren láttak, olvastak, kommenteltek.

Azért találtuk ki ezt a blogot, hogy beszámoljunk a családnak, barátoknak arról, mi történik velünk, hogy vagyunk, milyen is az életünk.

Ide gyűjtöttük kedvenc receptjeinket is. Lefotóztuk és feljegyeztük legsikeresebb alkotásainkat. És a legsikertelenebbeket is. Jó emlékezni, jó visszaolvasni.

Szóval, folytatjuk. Tegnap brazilcsirke készült. Ha finom lesz, hamarosan lehet olvasni róla.

Halloween

Halloween
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mindenki a Halloweenre készül. A boltok kétségbeesetten próbálnak kitalálni valami újat, amit az emberek megvesznek, az emberek kétségbeesetten próbálnak valami újat találni, amivel lefőzhetik a szomszédot.

Mindenki gigászi ilyesztő rémeket cipel haza és állít fel a kertben. Pár házzal arrébb lakik egy hispán hölgy, akit eddig csak üvölteni hallottam nagyszámú gyerekével, most ő is Halloween dekorációt szerel. Pedig szerintem elég lenne kimennie holnap az utcára, vagy megállnia a teraszon.



Egy másik távolabbi szomszéd testi épségét kockáztatva a háza tetején bologató rénszarvasokat egészítette ki egy hatalmas felfújható sütötökkel. Ami első este leeresztett. Másodikon is. Most töppedt masszaként lóg és sokkal ilyesztőbb, mint eredeti, gyári állapotában.

Esti kutyasétáltatáskor láttuk, miként hozzék meg az újabb szörnyűségeket. Ősvilági pókok fonják be a bokrokat és vadásznak a járókelőkre.



Az esetleges Halloween-dekor tolvajokat gigászi figurák ilyesztik halálra.



Picit itt is érezni a gazdasági válságot. Talán kevesebb a szörny. Sütőtökből azonban ugyanannyi van, mint egy vagy két éve.



Az utcákon már hetek óta hemzsegnek a boszorkányok (Kálmán, tévedtél, mégis vannak), lidércek, koboldok, szörnyek. A minap egy bolt előtt nyolc-tíz kalózzal találkoztunk. Ha minden jól megy, holnap Yoda is követni fogja a trendeket.

Nekem mégis, talán a legjobban az tetszik, amikor az emberek valami hétköznapi dolgot alakítanak át Halloween dekorációvá, például az őszi levelek tárolására használt zacskókat.

Ugyanaz az zacskó, ugyanazok a levelek, csak van rajta egy vigyorgó halálfej, ami a termék árát egyből legalább megkétszerezi. Valahogy csak meg kell keresni a gazdasági válság miatt kieső jövedelmet.

Séta a hegyen

slc
Originally uploaded by ribizlifozelek

Már régóta szerettem volna gyalogolni egy jót, de vagy csomag jött vagy nem volt jó az idő vagy egyéb.

Most sütött a nap, meleg volt. Reggel elő is vettem a bakancsokat a szekrényből. Amint Yoda meglátta, miben mesterkedem, azonnal rávetette magát az ételesedényre és buzgón falni kezdett. Valószínűleg emlékezett pár hasonló kis sétára.

Biztos, ami biztos alapon elcsomagoltam egy kis elemórzsiát, sonkát, sajtot, kenyeret, sok vizet, majd elsüllyesztettem a zsákba a fényképezőgépet is.

A hegy lábánál, egy lakópark mellett parkoltunk le, aztán elindultunk az ösvényen. Vasárnap itt sétáltunk egy kicsit, csak akkor a völgyben maradtunk.



Most fel akartunk menni. Ehhez először leereszkedtünk egy völgybe, majd előbukkantunk a másik oldalon. Ahogy mászni kezdtünk, mögöttünk apránként tárult ki a völgy. Elő is vettem a fotogépet. Nem működött. Nem volt benne villany. Picit örültem: ha a hegy tetején veszem észre, hogy nincs feltöltve, valószínűleg nagyon morcos lettem volna. Így vállat vontam és Yodával sztoikusan mászni kezdtünk. Sütött a nap, kék volt az ég, sárga volt a fű, minden szép volt és jó.



Az ösvény kényelmes volt, széles és alig meredek. Kellemesen kapaskodott fel a hegyre. A hegy pedig magas volt. Hamarosan lenézhettünk a lakóparkra, pedig a csúcsnak még a közelében sem voltunk.



Ezek a hegyek kopárak. Ha volt is rajtuk fa, azt felhasználták a város építéséhez és a tárnák dúcolásához.

Mentünk felfele, aztán jó óra múlva elhagytuk az első csúcsot. Mert mögötte természetesen újabbak bukkantak fel. A második csúcs alatt ment el az ösvény. Gondoltam, majd visszafele a gerinen jövök. Felmerült bennem, hogy leereszkedem valamelyik völgybe és úgy megyek vissza az autóhoz, de annyira meredekké vált a hegyoldal lenn, hogy inkább letettem róla.

Innen már a kilátás se volt olyan jó, túl magasan voltunk. Aztán már a harmadik csúcs alatt voltunk. Yoda már elunta a szöcskevadászatot és lerogyott a környék egyetlen fájának árnyékába. Ittunk egy jót és megállapítottuk, felmegyünk a harmadik csúcsig, aztán visszaereszkedünk az autóhoz.

A harmadik csúcs mögött természetesen újabbak következtek, de ekkor már elég volt: szépen elkezdtünk lemászni a gerincen. Ez keskenyebb ösvény volt, de lehetett rajta haladni, csak nem kellett lenézni.

Az első csúcs közelében találtunk egy nagy követ: leültünk, elővettük az elemórzsiát és békésen megosztoztunk rajta. Ebéd után szieztáztuk kicsit, én a tájat néztem, Yoda a szöcskéket, aztán visszatértünk az autóhoz.

Egész nap három emberrel találkoztunk, ők is lenn, a hegy lábánál sétálgattak.

Yoda most pihen, csak enni ébred fel.

A korai szavazat

White House
Originally uploaded by ribizlifozelek

Többször olvastam a neten, hogy a szavazás rendben zajlik. Meglepődtem, mert a CNN visszaszámlálása szerint még hat és fél nap van hátra az elnökválasztásig.

Kicsit utánaolvastam.

Megtudtam, hogy a legtöbb amerikai államban létezik a korai szavazat intézménye. Eredetileg a rendszert azért találták ki, hogy az is szavazhasson, aki épp a választás napján nem ér rá vagy nem akar sorbaállni.

A korai szavazat csökkenti a zsúfoltságot és könnyebbé teszi a voksolást.

34 állam megengedi, hogy polgárai napokkal a választás előtt szavazzanak. A 34-ből hárman csak különleges esetben engedi meg a korai szavazást. A többieknél minden indok nélkül lehet az urnákhoz (a leggyakoribb esetben számítógépképernyőkhöz) járulni. 28 állam azt is megengedi, hogy a polgár levélben szavazzon.

Az életet nem szabad túlbonyolítani.

Ollé molé

Chicen with mole sauce
Originally uploaded by ribizlifozelek

Régóta kíváncsiak voltunk arra, milyen is az a mole. Az ember kíváncsi, bohó és fiatal.

A mole eredetileg szószt jelent (guacamole, guaca, azaz avocadó szósz). Amit itt az Egyesült Államokban mole néven ismernek, az a Puebla állambeli mole. Csilipaprika, mogyoró, szezámmag, csokoládé. Az egésznek enyhén krémes állaga van (Yoda csinál ilyet a sok tejtől.)

A molét lassú tűzön kellett forralni, hozzáadni egy kis vizet és besűríteni. A molét csirkére öntöttük. A csirkét sóval, borssal, köménnyel készítettük úgy, hogy olajon pirított fokhagymára tettük rá és cayenneborssal csípősítettük.



Mivel a recept azt tanácsolta, az egészhez nopalistost ettünk. A nopalistost a nopal kaktuszból csinálják. Abból, amiről a prérifarkas lecsurog a kengyelfutó gyalogkakukkban.



A kaktuszleveleket felszeletelik, megfűszerezik és az eredményt savanyúságnak, salátának fogyasztják, esetleg levesbe vagy rántottába teszik.

Úgy kell elképzelni, mint a rendesen felszeletelt pacalt, csak épp a színe zöld. Gondoljunk bele, zöld pacal.



Ízre picit olyan volt, mint a kovászosuborka.

Én az egészet legszívesebben tejföllel ettem volna. A tejföl kíválóan illene ehhez az ételhez. A falatot körbe lehet venni egy darab tejföllel, ami megakadályozza az ízlelőbimbók kiégését és a minimálisra csökkenti az érzékelést. Persze nem volt annyira csípős. Sajnos annyira csokiízű sem, hogy a többi ízét megbocsájthassam.

Alma a szervízben

PC, Yoda and Mac
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kiderül, a Macbookoknak van egy tipushiba. Ahol a váz felső része hozzáér az alsóhoz, ott a váz repedezik.
Amíg a merevlemezt buherálták, szóltak, azt is megcsinálják.

Elvittük hát a gépet. Kezdtük úgy érezni, rendszeres látogatói lettünk a
Gatewaynek. A bolt tömve volt, de viszonylag gyorsan sorrakerültünk. 24-48 órán belülre ígérték a javítást.

21 órával később telefonáltak. Mondták, keressük a narancssárga pólós embereket. Mentünk.

Az első narancssárgapólósnak elmondtuk, miért jöttünk. Ő belogolt a bolt egyik, a vásárlóknak kitett tesztgépén és küldött egy üzenetet a műhelybe:

- XY gépért jöttek és egy kis fekete kutyával várnak a bejáratnál.

Aztán már ott is volt a gép. Működik és gyönyörű.

Hülyéskedik az iPhone

iPhone
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az iPhone egyszercsak nem volt hajlandó kapcsolódni a nethez. A WiFi működött, a telefon működött. Az AT&T mobilinternetjéhez viszont nem. Nem lehetett levelezni, térképet nézegetni és újságot olvasni. Az EDGE (Enhanced Data rates for GSM Evolution) döglött volt.

Elkezdtem fórumokat olvasni. A Windows felhasználói szinte minden Redmontban ignorált problémát megoldottak. Az iPhonon azonban OS fut. A userek ezt kevésbé buherálják - talán azért, mert az esetek legnagyobb részében működik magától.

Különféle tanácsokat olvastam. A legegyszerűbb az volt, hogy cseréltessük ki a készüléket. Valóban, ez az ötlet nagyon praktikusnak tünt. Mások azt mondták, törölni kell a böngésző, a Safari cache-ét, Egyéb felhasználók arra esküdtek, hogy a drótnélküli hálózat beállításait kell törölni. A Windowson nevelkedett felhasználók azt javasolták, hogy kapcsoljuk ki a készüléket, kapcsoljuk vissza, aztán meglátjuk.

Természetesen, egyik megoldás sem működött.

A következő fórumozó arról beszélt, hogy minden cache-t törölni kell, át kell kapcsolni a telefont repülőgépes üzemmódba, majd fél órára ki kell kapcsolni. Nem tetszett ez a magyarázat, főleg, mert kimaradt belőle, hogy mindezt teliholdnál kell csinálni egy temetőben, egy akasztott ember sírja mellett állva.

Azért megpróbáltam.

Működött.

Pedig délelőtt volt és a temetőbe sem mentem ki.

Valami marokkói

Moroccan dish
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szeretjük a taginet, könnyen és viszonylag gyorsan lehet mindenfélét csinálni vele. Egy hátránya van: sok, viszonylag egzotikus holmit kell beledobálni. Elsősorban a frigóban lapuló hozzávalók határozzák meg a másnapi ebédet.

Hosszas receceptválogatás után találtam egy megfelelő ételt. Olivaolajon hagymát és fokhagymát pirítottam, majd rátettem a csirkemell darabokat. A sárgarépát kihagytam, olyan nem volt itthon.

A megsült husit megsóztam, borsoztam. Megszórtam köménnyel, gyömbérrel és fahéjjal. Sárgaborsót kellett volna mellé tenni, de az sem volt itthon. Fehérbabbal pótoltam. Hozzátettem egy kis -konzerv- krumplit, padlizsánt, aztán jó 35 percre a hozzávalókra csuktam a tagine tetejét.
Néha megkevertem, aztán jó étvággyal efogyasztottuk.

A Pusztító Angyal

Eureka
Originally uploaded by ribizlifozelek

Eureka közepén találtunk egy rönkökből durván összerótt faházat. A bejárat mellett egy tábla hírdette, a házikó kulcsát a Painted Ladyben kell kérni.



A Painted Ladyben azonban ottjártunkkor csak egy ingatlanügynök telefonszámát lehetett megszerezni: ő árulta a boltocskát.

A rönkház bejáratánál láttam pár fényképet az egykori lakóról, aki kinn élt valahol a sivatagban, aztán a házat a 90-es években állami támogatást és önkéntes munkaerőt nem kímélve bevitték a faluba.

A fényképek alapján egy nagyszakállú kaukázusi hegyirabló lakhatott ott. Aztán utánanéztünk annak, ki is volt ez a Porter Rockwell nevű ember.

Porter eredetileg valóban egy nagyszakállú hegyirabló volt, aztán, amikor nyolc hónap után kijött a börtönből, elment világgá és a szenteste pont Joseph Smith házánál érte. Smith azt monda neki:

- Mostantól olyan leszel, mint Sámson, amíg nem vágod le a hajad, sebezhetetlen leszel.

A megtért Rockwell a biztonság kedvéért a szakállát se vágatta le ezentúl és életét a mormon vezetők védelmének szentelte. Ő volt Smith és Young személyes testőre. Porter részt vett Smith gyilkosainak üldözésében és valósznűleg többüket személyesen végezte ki. A szerencsésebbeket lelőtte, a pechesebbeket lefejezte.

Portert vádolták a Missouri volt kormányzója elleni gyilkossági kísérlettel. A bíróság előtt Rockwell a következőképpen védekezett:

- Akire én rálövök, az ottmarad. Ez az ember meg él.

Rockwell sajátos mormon volt, alkoholt fogyasztott és sörfőzdét működtetett. Volt egy fogadója is. A sors fura fintora, hogy a többé-kevésbé megtért bűnös egykori fogadója helyén ma Utah legnagyobb börtöne terpeszkedik.

Autót programozunk

Numbers
Originally uploaded by ribizlifozelek

A díler majdnem mindent elintézett az autóval kapcsolatban. Volt pár apróság, ami azonban elhúzódott.

Az ajtó számzárjának nem tudták megmondani a kódját és a második kulcsot külön csináltatni kellett egy Ford márkakereskedőnél. A díler mindent elintézett, nekünk csak a kulcsot kellett vinni. A márkakereskedő mondta meg a számzár kódját is.

Mivel nem volt türelmünk rá várni, keresgélni kezdtem a net, hogy is lehet kitalálni, merre van az ajtó gyári, mindig működő kódja. Pár perces keresés után kiderült, a kód megtalálásához szerszámok kellenek. Azaz kell egy tükör és kell egy zseblámpa.

Lámpa van az autóban, kézitükröt vittem, majd bemásztam a pedálok alá. Ott volt a komputeregység. Ennek a belső oldalán lapult az ötjegyű szám. Némi zseblámpázás után sikerült a számot leolvasni, leírni és segítségével beprogramozni az új számot az ajtóba.

A szervízben azért kikeresték meg egyszer a számot és le is számlázták a kereskedőnknek. Megállapítottam, a márkaszervízek itt is olyanok, mint otthon: 50 dollárt kértek a tornamutatványért.

A kulcsot kerek egy óra húsz percen át reszelgették, majd beprogramozták a mikrocsipjét is. Viszont a távnyitó a kereskedőnél maradt, mondták, hozzam el, azt is beprogramozzák. Megrémültem, ülhetek a szervíz várójában, miközben az összes autóra váró ember Yodát buzgerálná.

Megnéztem, be tudom-e programozni a távirányítót. Be tudtam. Olyan volt, mintha egy számítógépet buheráltunk volna: be kellett dugni a az indítókulcsot. El kellett forgatni egyszer. Majd 2-őt fordítani rajta. Aztán nyolcszor egymás után gyorsan átforgatni a 3. állásba és vissza. Ekkor az autó csippantott egyet. Ekkor az új távkapcsolón meg kellett nyomni egy gombot. Az autó megint csippantott. Kész volt, lehetett nyitni és csukni az ajtókat.

Ja, a szervíz a tekerésért 40 pénzt számlázott volna.

Mormon kávé

Coffee
Originally uploaded by ribizlifozelek

A mormonok nem ihatnak szeszesitalt. (Sört sem - sok helyen ezt külön kiemelik: a "Parkban alkoholos italok és sör fogyasztása tilos.") Teát sem isznak. Meg kávét sem.

A vallásalapítók megtiltották a mormonoknak a szeszes és élénkítő italok fogyasztását. Szerencsére a kóláról még nem beszéltek. Kólát lehet inni.

Hideg reggeleken, társaságban azonban jó valamit kortyolgatni. A mormonoknak így szükségük volt pótkávéra.

A 19. században (is) sokan úgy gondolták, hogy a koffein egészségtelen. Így volt ezzel John Kellogg is. Egy legenda szerint müzlis Kellogg jótékonyságból főzöcskézett egy kórházban, ahol egy Post nevű fickó megkérdezte, hogyan lehet koffein nélkül kávészerű italt keverni.



Kellogg megmutatta. Post elkérte a receptet. Kellogg mindenféle gabonamagvat, kivonatot kevert össze. Post megkóstolta, ízlett neki és a terméket Postumnak nevezte el.

Idővel a gyártási jogok a Kraft tulajdonába kerültek. A termék nagy siker volt az adventisták és a mormonok körében. Ők azonban mégsem jelentettek nagyon-nagy piacot, az idők pedig változtak, egyre kevesebben ittak Postumot. A Kraft meg is szüntette a termék forgalmazását.

Jól értesült Postum-függők alaposan bevásároltak. A Postum-halmozók pedig jó üzletet csináltak: az eredetileg pár dolláros termék 40-70 dollárért kel el az e-bay-en. Mások bojkottálták Kraft termékeit, megint mások megpróbálták kikeverni a valódi Postum receptjét.

A Kraft pedig kivár, talán reméli, sokkal több mormon lesz és újra gyárthatja a koffeinmentes búzakávét.

Egy harddrive halála

Apple in dark
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ebéd után a Macintosh nem indult újra. Csak egy kérdőjel pulzált reménytelenül a képernyőjén.

Nem tudta olvasni a winchestert. Macbook garanciája már lejárt, de azért bejelentkeztünk online a közeli Apple boltba, ahol egyszer már megjavították a gépet. Igaz, akkor még garanciális volt.

Sikerült negyed ötre időpontot foglalni, beültünk az autóba és négykor már a Gatewayben voltunk.

A tünetek hallatán az Eddy Murphy humorú, piros hajú fickó első, kacagva feltett kérdése az volt:

- Mikor is mentették le az adatokat?

Lefuttatott pár ellenőrzést és megállapította, a merevlemeznek annyi. Oda lettek a jövő heti vizsgák, róluk még nem készült biztonsági másolat. Ekkor jött a meglepetés: kicserélik a harddrive-ot egy újra. Ingyen. Hátra is ment a raktárba, hozott egy új merevlemezt, beszerelte, telepítette és mehettünk is. Még megjegyezte, ha két napra nélkülönzni tudjuk a gépet, még ay ütött-kopott házat is lecseréli.

Talán ezért is szeretjük a Macintosht.

Tagine

Chicken tagine
Originally uploaded by ribizlifozelek

A tagine (a francia kultúra emlőin felcseperedetteknek tajine) egy ősi marokkói főzőedény. A tunéziai nacionalisták szemében egy ősi tunéziai főzőedény. De ebbe most ne menjünk bele.

A tagine két részből áll. Van egy alja, ebben készül az étel. Van egy kúpos teteje, itt tanányznak a gőzők. A taginet tetejénél fogva meg lehet emelni és nem égetjük le a kezünket.



A tagineban lassú tüzön lehet főzőcskézni. A szakemberek szerint a lassú tűz mindenféle extra ízeket hoz ki a húsból. Úgy tudom, általában nem az állat legjavát szokták tagineban főzni. Ehhez képest, amikor pár hete Brüsszelben egy marokkói étteremben tagineban készül ételt ettem, a bárány finomabb részei úszkáltak a lében.



Mi a tagineban egy kis olivaolajon megsütöttünk egy apróra vágott csirkemellett, miközben hozzátettünk egy kis sáfrányt, apróra vágott hagymát, gyömbért, sót és borst. Hozzákevertünk eg belülről alaposan megsózott, megborsozott citromot, amibe még egy babérlevelet is tömtünk. Lassú tüzön 30 percig sütöttük, hozzátettünk még egy kis citromlét, végül beleszórtunk egy kis koriandert, olivabogyót és petrezselymet.

Nagyon finom lett és még jobban nézett ki:

Könyvárazás

Public Library
Originally uploaded by ribizlifozelek

Péterék szóltak, hogy megint lesz könyvvásár a a városi könyvtárban.

Első napokban a könyvtár pártoló tagjai válogathatnak a 60.000 leselejtezett kötetből. Ők pár dollárt fizetnek darabonként. Pár nap múlva jöhetnek a rendes földi halandók. Kemény kötésű könyvért 1 dollárt, puhafedelűért 50 centet kell fizetni.

A várás utolsó napjaiban a maradékot majd szinte kilora adják. Igaz, addigra a legérdekesebb dolgokat már kibogarásszák. Mi is sok jó mindent bogarásztunk ki.

Kövületvadászaton

Herrings
Originally uploaded by ribizlifozelek

(Elöljáróban megjegyzem, a kép ilusztráció. A gyűjtött több tonna fosziliát még nem fotóztuk le.)

Sokszor olvastuk, Utah a kövületvadászok paradicsoma. Valamelyik este egy utifilmet is láttunk arról, hogyan találnak szebbnél szebb trilobitákat a hegyekben.

Utánaolvastunk és kiderült, hogy Utahban rengteg helyen lehet kövületeket találni. Van olyan bánya, amit a hivatásos kövületgyűjtők és kereskedők béreltek ki. Az általuk a bánya peremén túl lökött törmelék pedig szabadon kutatható. Vannak olyan állami tulajdonban lévő területek, ahol a kövület a földön hever. Picit arrébb a topáz hever a földön. Ezekkel a kincses zugokkal egy baj van: fél napot kell négykerék meghajtású terepjáróbban zötyögni, majd mászni egy keveset. Fakultatív programként csörgőkígyókat is lehet megfigyelni közben.

Találtunk viszont egy olyan helyet, ami személygépkocsival "jó állapotú makadámúton" megközelíthető, rengeteg a foszília . Az ember odamegy, fizet, kap egy kalapácsot és egy vödröt és keresheti a kövületeket a kövekben.

Elmentünk.

Autóztunk egy csomót autópályán, majd a 6-os úton. Miután elhagytuk Eurekát szinte megszűnt a forgalom. A következő 70 km-en alig egy tucat autót láttunk. Majd jött egy óriási hőerőmű és Delta.

Delta egy 3000 fős település a sivatagban. Rettenetesen fontos hely, innen tovább 120 km-en át nincs semmi. Nincs benzinkút, nincs falu, település, Coca-cola és civilizáció, csak bokrok, elhagyott bányák, tavak és kő meg por. Aztán valószínűleg jön egy Delta-szerű kisváros, majd ismét a semmi.

Deltában viszont van (volt) internálótábor és sci-fi naperőmú, amit valamikor majd meg fogunk nézni.



A Semmiben mentünk még 50 km-ert, majd az 56-os mérföldkőnél jobbra fordultunk a a jó állapotú makadámútra, ami személygépkocsival is járható. Legalábbis a kövületes cég szerint. Szerintünk leginkább terepjáróval járható, száraz időben. Most száraz idő volt. Személyautóval is el lehetett evickélni, de csak nyugisan. A következő 30 km másfél óránkba telt. Csak mentünk a semmiben, hosszú porcsíkot húzva magunk után.

Már-már vissza akartunk fordulni (hova?), amikor megérkeztünk. Még le kellett ereszkedni egy vízmosásba (egyesben, a féken állva), aztán felmászni a másik oldalon, egyesben, óvatosan, remélve, hogy senki nem jön szembe.

És ott voltunk. Mögöttünk valahol messze a kiszáradt Sevier-tó, körülöttünk a kiszáradt vidék és a fosziliák.



Volt itt egy külszini fejtés, meg egy bódé. A bódéban ült egy ember, aki szedte a pénzt és adta a vödröt. 28 dollár fejenként két órára. Plusz adó. Utahi jogosítvánnyal 20% kedvezmény. Bankártyával is lehet fizetni.

Megkérdezte, honnan jöttünk. Megmondtuk. Nézett egyet, majd megjegyezte, csehek már voltak itt, de magyarok még nem. Aztán adott egy vödröt és két kalapácsot.

Kicsit tamáskodva jöttünk ide, hogy fogunk mi kövületeket találni. Egyszerűen találtunk. Megmozgattuk a köveket, ütögettük az üledékes palaszerű kőzetet, amíg lapokra nem vált szét és gyűjtöttük a trilobitákat. Eképesztő volt, másfél óra alatt megtelt a három vödör kővel. Voltak jó kövek, amikből teljesen ép kövületek kerültek elő, mások megsérültek a kalapálás során. Idővel egész jó taktikát fejlesztettünk ki. Szétkalapáltunk pár szikát és gyűjtöttük belőle a kincset.


View Larger Map

Amikor végeztünk, már alacsonyan járt a nap. Nem akartunk a földúton sötétben kimenni, inkább gyorsan átválogattuk a köveket. A három vödör kövületből egyet tartottunk meg. Bepakoltuk őket a felismerhetetlenül poros autóba, aztán hazatértünk.

Egy kérdés maradt, mit lehet csinálni egy vödör háromkarélyos ősrákkal és egyéb megkövült féreggel?

M, mint Mammoth

M as Mammoth
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mammoth Eureka mellett terül el. Valamikor Mammoth is egy többezres kisváros volt egy szurdok bejáratánál.

Akkoriban Mammoth két részből állt, volt Mammoth alsó az alsó bánya mellett, Mammoth felső, a felső bánya mellett. Mammoth felsőt alapítója után Robinsonnak hívták.

A két városka idővel egyesült, majd, a tellérek kimerülése után együtt hanyatlott. Ma már semmilyen szoláltatás nincs Mammothban. Az alsóvárosban úgy nyolc-tíz házat laknak, a felsőben ötöt-hatot.



A városka legtetejét sziklára reszketeg kézzel festett M betű uralja. Ha valaki brutálisan részeg, akkor is tudja, hol van. Az M alatt terpeszkedtek a bánya maradványai.



Aztán a házak benőtt romjai következtek. A település elsorvadásakor minden értékeset elvihettek. A maradékot felfalta a növényzet. A bokrokból csak egy-egy betonalapzat magasodott ki. Egy kupac hulladékfa jelezte, hol állt egykor ház.



A romok közt észre lehetett venni, merre ment egykor a vasparipa és hol voltak az derítők. Ma Mammoth egy régészre vár, aki kiássa.

Eureka

Eureka
Originally uploaded by ribizlifozelek

Eurékába fél napi hideg élelemmel felszerelve indultunk el. Nem bíztunk az ottani beszerzési lehetőségekben.

Eureka a sivatag szélén található pár kopár hegy között.

A mormon telepesek lelkesen legeltették nyájaikat errefele. Ez természetesen nem tetszett az őslakos indiánok törzsfőnökének. Ez viszont a mormonokat nem zavarta. Az indiánokat kiszorították, főnökükről pedig elnevezték a környéket Tintic-nek.

Az ezüstre a pásztorok bukkantak rá. De nem örvendeztek. Puritán mormonok voltak, az ilyen hívságok nem érdekelték őket. Idővel azonban 1870 körül egyikük elunta a puritán pásztorságot és kutatni kezdett. Kitört az aranyláz. Egymás után nőttek ki a bányavárosok a sziklákból.



Eurékának egykor tízezer lakosa volt. Az egész város pár bányatársaság kezében volt. Volt itt kocsma, a bolt és a hotel. A bányászok bérük egy részét a boltban, kocsmában és a hotelben beváltható részvények formájában kapták. A bolt, kocsma és hotel szintén a bányatársaságok tulajdona volt.

1900 fele elfogyott az érc. A város szinte eltűnt. Ma 600 ember él itt. A régi központ üzletei düledeznek, elhagyatottak. A poros üveg mögött gyilkos kertitörpe várja a gyanútlan tolvajokat.



Három bolt nyitva van. Az egyikben a kertitörpéhez hasonló régiségeket árulnak, paravánokat, madárkalitkákat és minden egyebet, amit ki tudnak menteni a romok közül. A másik bolt a benzinkút.



Nagyon fontos hely, az emberek a benzinkút segítségével tudnak innen elmenni. 30 centtel kérnek többet a benzinért, mint a következő kútnál - ami úgy 30 mérfölddel van arrébb. Van itt egy motel is, valószínűleg horrorfilmek forgatására adják bérbe. A harmadik boltban árulnak minden egyebet. Zöldséget, húst, szendvicset, trikót és rendelésre minden mást.

A potenciális vevő felírja a kívánságtáblára, mit szeretne, a boltos megveszi a Walmartban, aztán viszonteladja.



A turizmus fontos helyi ipar. Itt áll a Próféta Testőrének a kunyhója, amit társadalmi munkában vontattak be a sivatagból. A kunyhót úgy lehetett megnézni, hogy az ember átsétált a szomszédos ásványboltba és megkérte Dave-t, nyissa ki. Az ásványbolt bezárt, úgyhogy Dave-t nem lehet megkérni, mutassa meg, hol élt a Próféta Testőre.

Lehet próbálkozni a bányászmúzuemban is. Ennek kertjében mindent meg lehet nézni, ami rozsdás és kőből van. A múzeum belsejét az üvegen át lehet megnézni, mert zárva van. A sarki autószervízben pedig még ott parkol az utólsó szerelendő autó.



Éjjelente szerintem a munkások szelleme kióvakodik a temetőből és fényezi a karosszériát.

Pár bezárt bolt régenvolt gazdája tiltakozott a seriff pazarló autója ellen. A kézzel írott tacepaót máig látni egy fényevesztett kirakatban. A városháza azonban elhagyatott. Csakúgy, mint a tűzoltóság. A postán pedig egy zárva tábla fityeg. A lánc már rozsdás.

Biztos vagyok benne, még visszajövünk ide. Jó érzés látni, mennyire úri dolgunk van.

Mirror Lake

Mirror Lake
Originally uploaded by ribizlifozelek

Május óta szerettünk volna elmenni megnézni a Mirror Lake-et. Május közepén azonban az út még hó alatt volt.

A utahi 150-es út az Egyesült Államok egyetlen nagyobb kelet-nyugati irányú hegységén vezet keresztül. Ma picit rejtélyes, mit keres itt ez az út, amit 1933-ban építettek. Most sokkal egyszerűbb az egész hegyet megkerülni autópályán, mint átmenni rajta. A 30-as években még nem volt autópálya, megépítették hát ezt az utat a hegyen keresztül. Csak igazából nem vezet sehonnan sehova. Egy pár tucat lakosú faluból vezet egy hasonló, pár tucat lakosú faluba, ami 60 km-rel arrébb van. Útközben pedig nincs semmi. Csak hegy és erdő. Lehet, valamikor bányák voltak erre.



Az út mindenesetre gyönyörű. A Provo-folyó völgyében kapaszkodik fel az Uinta-hegységbe. Szelíden mászik felfele. Az áthaladás ingyenes, ám ha valaki megáll, akkor kénytelen látogatójegyet vennie. Cserébe haszálhatja a National Forest infrastruktúráját, kilátóit.

Meg-megálltunk, sétáltunk az erdőben. Yoda természetesen visszaadta az anyaföldnek mindazt, ami a reggelijéből megmaradt. Mi bezacskóztuk és kerestük a parkoló WC-jében a szemetest. Nem volt.

A következőben sem. Aztán sem. A cuccot becsomagoltuk pár zacsiba, amit egy újabb zacsiba tettünk a csomagtartóban.



Sétáltunk egyet a Provo vízesései mentén. A Bald Mountain lábánál, pont a hágó előtt ebédeltünk. Szerencsére hoztunk szendvicset, az út elejétől, Kamastól a végéig, a wyomingbeli Evanstonig 104 km-en át nincs semmi. Se falu, se benzinkút, se bolt, se falu, se ember. Még tábla sincs arról, hogy nincs ott semmi. Még szemetes sem. Jó, van egy csomó nyilvános WC.



A hágó 3000 méter magasban van. Itt már mindent hó borított. Errefele az utat október közepén lezárják az olvadásig, június elejéig. Innen ereszkedtünk le a Tükör-tóhoz. A tó pici, egy óra alatt körbejártuk. Kék. Kristálytiszta. Hideg.

Pár elszánt kajakozó megpróbált átevezni a vizen, de inkább sétáltak egyet.



A tónál melegen tűzött a nap, bár ez 3060 méter magasan nem sokat jelent. Jól átfagytunk, mire befejeztük a kört. Kerestünk szemetest, de egy sem volt - vége a szezonnak és nem akaják rájuk szoktatni a medvéket. Beültünk az autóba és apránként leereszkedtünk a hegyről.

Evanstonnál felhajtottunk az autópályára és leereszkedtünk Salt Lake Citybe, ahol nyári meleg fogadott minket.

Nagyon jó kirándulás volt, de most szaladok kidobni a kocsiból Yoda szeretetcsomagját.