2010. április 12., hétfő

Félig kafkai történet - amerikai adózás


Yoda working on taxes
Originally uploaded by ribizlifozelek

A félig kafkai történetet egy kaliforniai ismerősünk mesélte. Mivel szeretem a bürokráciás, adóhivatalos abszurd történeteket, megkérdeztem, blogolhatom-e. Azt mondta, blogoljam. Blogolom.

Ismerősom arra viszont megkért, hogy a nevét ne írjam le. Ezért őt X-nek fogom hívni, b. nejét pedig Y-nak.

Amikor valami megjegyzésem van az elmondottakhoz, azt
dőlt betűvel írom bele az elbeszélésbe.

Az alábbi poszt egy konkrét esetet mesél el. Minden eset más és más. Az itt leírt módszereket mindenki saját felelősségre alkalmazza, ezekért se Y, se X se ribizlifőzelék, de még Yoda sem vállal felelősséget.

A fényképek csak illusztrációk.


X remegő hangon hörgött a telefonba. X nyugodt ember, még azt is szereti, ha fát vágnak a hátán. Ritkán szokott hörögni, a hangja pedig még ritkábban remeg. De találkozott az amerikai bürokráciával.

Y egy kaliforniai egyetemen tanít. Olyan vízuma van (H1B), amit főleg kiemelkedő kutatók, sportolók, edzők kapnak. (Agyelszívó vízum, na. Sportolók esetében izomelszívó.) X házastársként van itt (H4). Ő nem dolgozhat. (Mivel nem dolgozhat, szörföl. Nem a neten, hanem hullámokon. Mint a Baywatch, ha ez mond valamit.)

X nem adózott semmit Amerikában. Y meg non-resident alien volt. A non-resident alien majdnem úgy adózik, mint egy amerikai állampolgár, de az adóalapját például nem csökkentheti az eltartottak után járó kedvezményekkel (3600$/darab). Valószínűleg vannak más különbségek is. De se X, se Y, se ribizlifőzelék nem adószakértők.

Ebben az évben azonban, Y már egy ideje az Egyesült Államokban élt és adószempontból resident alien lett. Mivel X ugyannyi időt töltött itt el, ő is resident alien-né vált.

Sting erről is énekel az Englishman in New York című dala refrénjében (Youtube-on fenn van, ha valakit érdekel):

I'm an alien I'm a legal alien
I'm an Englishman in New York
I'm an alien I'm a legal alien
I'm an Englishman in New York


A resident alien úgy adózik, mint egy valódi amerikai állampolgár. Tehát MINDEN jövedelme adóköteles. A magyar is. (A kettős adózás elkerülése végett mindenféle bonyolult számításokat kell végezni, de erről később.) Viszont jár neki cserébe mindenféle gazdasásélénkítő adókedvezmény és az eltartottak után is igénybe vehet kedvezményt.

X és Y választhatott: családi adózást töltenek ki, vagy külön-külön adóznak. Mivel évi 8 ezer valahányszáz dollár kereset alatt semmit sem kell kitölteni, ez logikus lehetőség volt. (Az amerikai adóhatóság, az IRS azt mondja, ha valaki olyan szegény, hogy évente nyolcezernél kevesebbet keres, az ne is töltsön ki semmit, foglalkozzon inkább az éhenhalással.)

Tehát, ha X külön adózik (nem tölt ki semmit) és Y kitölti az adóbevallást, mint egy rezidens idegen, akkor ott vannak, ahol eddig és X mehet vissza szörfözni. Ha viszont családi adóbevallást adnak le, akkor az egy személynek automatikusan járó 3600 dollár adóalapcsökkentés helyett 7200-zal csökken az adóalapjuk. A különféle részvények, befektetések jövedelme után járó kedvezmények is megduplázódnak. Az adóbevallásba azonban be kell venni X magyarországi jövedelmét és X-nek szüksége van valamilyen adóazonosítóra.

X magyar jövedelme amerikai viszonylatban nem volt sok. Gondolták, az nem változtat sokat az összegen. Nem volt azonban adóazonosító jele. Azaz nem volt SSN-je, social security number-je. Az SSN-nek annyi köze van a magyar TB számhoz, mint X-nek és Y-nak az adójoghoz. Semmi. Az SSN olyan, mint az adószám, csak társadalombiztosítási számnak hívják. Kicsit hasonlít a személyi számhoz is, azzal a különbséggel, hogy ez egy teljesen véletlenszerű számsor, amiből csak Mulder ügynök tud valamit kiokoskodni az X-aktákban.

Az SSN-re szükség van bankszámlanyitáshoz, jogosítványszerzéshez, bizonyos adásvételekhez és főleg munkavállaláshoz.

SSN-t csak az kaphat, aki legálisan van az országban és bizonyos vízumkategóriába esik. (Vagy aki száz dollárért vesz a mexikói maffiától, de azt a számot jobb nem használni az adóhatóságnál.) Y-nak van SSN-je, X-nek azonban nem járt a szám.

Erre találták ki az amerikaiak az ITIN-t (Individual Tax Identification Number). Egyfelől az X-hez hasonló fura alakoknak van, meg bizonyos vízumkategóriába eső vendégmunkásoknak. Ha például valakit előadókörútra hívnak meg az Egyesült Államokba, akkor nem jár neki SSN, csak ITIN.
Az ITIN az amerikai pragmatizmus diadala. Az ország tele van illegális bevándorlókkal, akik illegálisan dolgoznak és illegálisan pénzt keresnek. ÉS MÉG ADÓT SEM FIZETNEK UTÁNA. Felháborító. Az ITIN erre is jó: az illegális bevándorló megkéri az ITIN-t és adózhat keservesen megkeresett jövedelme után.

Miért jó ez neki? Egyfelől kevesebb hivatal lohol utána. (Az APEH-et és a hasonló intézményeket csak holtrészegen, erős kábítószer befolyása alatt megírt utópiákban szeretik.) Másfelől ha adózik, azzal mutatja, hogy ő igyekszik beilleszkedni. Sose lehet tudni, mire lesz az jó.
Ráadásul az ITIN-nel nyithat bankszámlát. Kaphat hitelkártyát. Lehet hiteltörténete. Kaphat kölcsönt. Egyes államokban szerezhet jogosítványt.

Hivatalosan az ITIN-nel NEM lehet dolgozni. NEM lehet munkátvállalni. Attól még, hogy Lopez González Rodríguez Gutiérez Pérez rendelkezik ITIN-nel, attól még illegális bevándorló marad, aki a jövedelmét a fizetés rovat helyett az "egyéb bevételekhez" írja.

Viszont idővel kaphat hitelt, amiből vehet egy autót. Vagy házat. Egyes államokban, azt hiszem, rajta is van az állam adóbevallásán, hogy az itt szereplő adatokat ők NEM továbbítják a bevándorlási hivatalnak.

Amerikában is sokan csalnak adót (mindenki emberből van), de adót csalni nem dicsőség. Sőt, szégyen. Meg hát kevesebbet is kell adózni. Az átlagpolgár ezért sokkal őszintébb, amikor ki kell töltenie az adóbevallását.
A bevándorlók egy része is igyekszik kitölteni a papírt és valamennyi pénzt bevallani.
Mindenki jól jár: az illegális bevándorló egy kicsivel legálisabb, az állam meg keres pénzt.

Az ITIN megszerzésére több mód van. A legegyszerűbb leadni a adóbevallást, üresen hagyni az SSN rovatot és egyúttal megkérni az ITIN-t.
A kérelemhez pár dokumentumot kell csatolni: a legegyszerűbb az útlevél az érvényes vízummal. Mivel az illegálisoknak útlevelük még csak-csak akad, de vízumuk nem, ez az út előttük járhatatlan. Sokuknak útlevelük sincs, mert az "elvesztették", így nehezebben toloncolják ki őket. Ezért undocumented-nek nevezik őket.

Útlevél helyett elfogadnak más iratot is. Ezeket az iratokat egy 13 tételt felsoroló lista tartalmazza. Ezekből azonban kettő kell. Elfogadnak - hivatalos fordításban - születési anyakönyvi kivonatot, külföldi jogosítványt, amerikai jogosítványt, külföldi személyiigazolványt, ha az megfelel bizonyos feltételeknek, stb.


X legálisan van itt, ezért arra gondolt, az útlevél tökéletes lesz. Aztán végigolvasta az apróbetüt: el kell küldeni az útlevelet az IRS austini központjába és ők azt hat héten belül visszaküldik. Ugyanakkor az IRS nem ajánlja, hogy útleveleket küldözgessenek neki, mert azokért ő felelősséget nem vállal.

X bízik a rendszerben, de az útlevelét nem szívesen adja ki a kezéből, csak ha szörfözik.

Viszont az IRS elfogad hivatalos másolatot is a bemutatott papírokról. Y és X megnyugodtak, elmentek szörfözni, majd kitöltötték az adóbevallást. X lelkiismeretesen beírta magyar jövedelmét, magyar kamatjövedelmét, részvényeit és a bérbeadott lakásuk után befolyó forintokat is. (Több -magyar- ismerőse ekkor elkezdte lúzernek hívni, mivel az IRS semmilyen papírt nem kér ezekről a külföldi jövedelmekről, ezeket bemondásra intézi.) X és Y azonban megfertőződtek a rohadó kapitalizmus istentagadó kizsákmányoló rendszerében és az utolsó fillérig bevalloták magyar jövedelmüket.

Ebből a bevételből egy külön formanyomtatványon (f1116). (Van, akinek ehhez az F2225-ös papír is kell, de nekik elég volt az 1116-os.) Az f1116-os papírra felvezették a bevételeket, majd a kifizetett adókat. X és Y szerint külön papírt kellett kitölteni a kamatoknak és az osztaléknak. Az összegből el lehetett számolni mindenféle személyes költséget. Majd bonyolult számítások következtek, olyan szavakkal, mint számláló és nevező. A rendszer célja az, hogy a külföldön már egyszer kifizetett adót összeveti az amerikaival. Ha az adózó többet adózott jövedelme után külföldön, mint amennyit az Egyesült Államokban adózna, akkor a különbséggel csökken az amerikai adója. Ha kevesebbet, akkor akár nőhet is.

A magyar bevétel hozzáadódott az adóalaphoz. A növekményt azonban a súlyozás pár dollár kivételével eltüntette. Ebből kiderült, hogy X Magyarországon többet adózott ugyanazért a pénzért, mint amennyit Amerikában adózott volna.

Y és X boldog volt. El is mentek szörfözni. Aztán elmentek, szerzni egy hiteles másolatot X útleveléről. Amivel kezdetét vette a rémálom.

Hiteles másolatot közjegyző készít. Közjegyzőt közjegyző irodában, postán, rendőrségen, FedEx-nél, USP-nél és bankokban találni. Általában egész olcsón dolgoznak, a bankokban gyakran ingyen, ha hitelesítést kérő személynek a bankban van számlája.

X bement a legközelebbi USP-be, ahol a UPS honlapja szerint volt közjegyző.
- Háááát igen, szokott, szokott, de nálunk épp nincs.

X és Y nem esett kétségbe, elmentek a postára - de ott se volt közjegyző. Erre X bement a bankjába. A közjegyző mosolygott, hellyel kínálta, X kitette szép piros útlevelét az asztara - a könyvelő meg elkomorodott.

A kaliforniai állami törvények nem engedik meg, hogy közjegyzők hivatalos dokumentumról készítsenek hivatalos másolatot. Hivatalos dokumentumról másolatot csak a kiállító hatóság adhat. A közjegyző azt tanácsolta X-nek, kérjen hivatalos másolatot a követségtől.

X kiszámolta (hány órát szörfözhetne, ha nem menne el Los Angelesbe), milyen messze van LA. Aztán utánaolvasott a dolgoknak és rájött, az IRS nem fogad el nem-amerikai közjegyző által hitelesített dokumentumot. Csak akkor fogadja el, ha az adott ország aláírta a Hágai-konvenciót és a közjegyző által hitelesített fénymásolatot a kibocsátó hatóság felülhitelesíti, azaz ellátja egy hozzácsatolt pecséttel. Ez szaknyelven, ősi magyar szóval, apostille-nek hívják.


X-nek keresztbe állt a szeme. Pár nap múlva határidő, hogy adják le az adóbevallást, ha ezt mind be kell szerezni?

Megnézték, lehet-e halasztást kérni.
Kiderült, a szövetségi adóbevallás leadásánál méltányossági alapon lehet hat hónap halasztást kérni, ehhez ki kell tölteni egy papírkát és be kell fizetni az esetleges adóhátralékot. Hasonló az eljárás Kalifornia állam esetében is. (Utahban úgy kell halasztást kérni, hogy az ember befizeti az esetleges adóhátralékot, aztán nem csinál semmit. A be nem érkezett adóbevallást a utahi adóhatóság automatikusan halasztási kérelemnek tekinti.)

X szörfölés helyett a netet túrta és megoldást keresett. Egyes kaliforniai közjegyzők azt mondták, ők nem hitelesíthetnek dokumentumot, csak aláírást, azaz előttük a delikvens ráírja az útlevél fénymásolatára, hogy ez az ő útlevele fénymásolata, majd aláírja, a közjegyző pedig hitelesíti, hogy az ember előtte írta alá a papírt. X-nek ez bonyolultnak tünt. Egyszerűen nem fogta fel, hogy a szövetségi állam kér valamit, amit a tagállam törvényei megtilthatnak.

Erre kattant valami az agyában: a törvények államonként mások. Például Washington államban is mások és Oregonban is és Nevadában is. Beül az autóba, átautózik Oregonba vagy Nevadába vagy, ha kell Washingtonba és az első FedEx-nél megcsinálja a hiteles másolatot. Úgysem szörfölt még Oregonban...


Persze ez strapás terv volt, de nem látott más kiutat. Kétségbe voltak esve. Y már kezdte az gondolni, vissza kell vonja egyik kedvelt tézisét, miszerint Kafka csak és kizárólag közép-európai lehet.

Találtak egy washingtoni (DC) közjegyzőt is, aki vállalta, ha postán elküldik neki az útlevelet, harminc dollárért (plusz postaköltség) hitelesíti annak fénymásolatát. Adót nem kell fizetni, mert a közjegyzői szolgáltatás adómentes.

Nem tetszett: X nem akarta kiadni kezéből az útlevelet.


Azért sokadszorra is leültek fórumokat és kitöltési útmutatókat olvasni. Az ITIN igényléséhez használt W7 formanyomtatvány útmutatójában a sokadik oldalon aztán X talált egy mondatot: az IRS irodákban nem lehet hiteles másolatot készíteni, de az alkalmazottak ellenőrzik a bemutatott dokumentumok hitelességét.

X és Y elmentek az IRS legközelebbi irodájába. Megtudták, van előttük pár előre bejelentkezett ügyfél. Ők - főleg idős bácsik és nénik- időpontot kértek, csinálja már meg helyettük az adóhatóság azt a fránya bevallást, mert ilyen apróbetűs vacakokat ők már nem látnak.
Azaz várni kellett.

Vártak is, kerek fél órát. Aztán sorrakerültek. A barátságos hivatalnok meghallgatta őket, megnézte X útlevelét, csinált róla két fénymásolatot, lepecsételte papírjaikat, eltette adóbevallásukat:
- Hat, nyolc hét és, ha minden rendben van, megkapja az ITIN számot, utána még négy hét és, ha rendben van az adóbevallás, megkapják a visszatérítést.
Aztán megköszönte, hogy befáradtak.

Ennyi volt.

X és Y megkönnyebbültek.
X végre mehetett szörfözni.

6 megjegyzés:

X és Y írta...

Nagyon jól leírtad, de azért én nemcsak szörfölök!

Névtelen írta...

magad uram, ha szolgád nincsen;-)

Tinkmara írta...

Wow! Istennek hála ez kimaradt. A többi nem... hajaj ZöldKártya interjúk...

hzizi írta...

jó kis történet, nem semmi!
Horgászni is lehetne...

Romesz írta...

Mikozben olvastam a bejegyzesed magamban fogalmaztam a megfelelo jotanacsot, vagyis azt amit az utolso bekezdesben irtal.
Az itteni rendszer csodalatosan tud mukodni, ha valaki tisztaban van vele.
Peldaul ha hivatalos dokumentumot kell angolra forditani, akkor mindenki elkeszitheti sajat maga es a kozjegyzo hitelesiti a bankban. Nem a forditas helyesseget hanem a fordito szemelyes tanusitasat, hogy a forditasban nincs ferdites

Parmezán írta...

Azért tanulság, hogy néha jó ha nem csak elektronikusan lehet a dolgokat intézni. Nincs olyan szabály, ami valahol ne lenne érvénytelen, és ilyenkor csak kell egy élő (érző, esetlen értelmes) személy is ...