2010. május 30., vasárnap

Kulturális különbségek - a mosoly országa


smile
Originally uploaded by ribizlifozelek

A bank előtt vártunk Yodával. A hegyek ormán szikrázott a hó, lenn meleg volt és döngicséltek és zümmögtek a méhecskék.

Oldalról futó érkezett, valószínűleg a szemközti testépítőszalonból jött, hogy erőnléte után anyagi helyzetén is javítson.

- Jó reggelt! - köszönt.

- Jó reggelt - köszöntem vissza.

Nem ismertük egymást és komoly esély volt rá, hogy a helyzet változatlan maradjon. Egyszerűen csak köszönt. Férfiak, nők gyakran csak úgy üdvözlik egymást. Mosolyognak.

- Hi!

- Hi!

Hájolnak és mennek a dolgukra. Nem akarnak kikezdeni egymással, nem akarnak egymástól semmit.
Nincs a köszönés és a mosoly emögött semmi, ugyanúgy, ahogy az otthon gyakori depressziós "átnézek a másikon" hozzáálás mögött sem.

Több, huzamosabb ideig Magyarországon élő spanyol ismerősöm megjegyezte, egy reggeli metrózás Budapesten egy éves depresszióadaggal egyenlő. Szinte senki sem mosolyog.

Ez egyszerű kulturális kód. A mosoly illetve a mosoly nemléte mögött nagyon hasonló kétlábú Homo Sapiensek vannak.

Van, ahol az az öröklött, tanult kód, hogy mosolyogni kell, Máshol az, hogy nem.

Mindenki eldöntheti, melyik tetszik neki és melyiket követi.

5 megjegyzés:

Marcsi írta...

:)
Jóreggelt
:-)

Tinkmara írta...

És milyen jól esik a mosolygás, annak is, aki kapja, annak is, aki adja. Egyszerűen pszichológiailag jobb egy mosolygó arcra tekinteni, mint egy borús, szomorkás, lefelé görbülő szájra.

Observer írta...

Ez nagyon így van!
:)

Pyry írta...

Nem csak tanult dolog. Bp-en én egyszerűen leszoktam a moslygásról, mert mindig hülyén néztek rám, és megtaláltak a csalók 2 pillanat alatt. Belekényszerítettek a nem mosolygásba.

ribizlifozelek írta...

:)