2011. május 29., vasárnap
Cicázunk
- Menjünk, menjünk, cicák, cicák, menjünk! - nyüffög Yoda két sarokkal P-ék háza előtt. Az autóban. Hogy onnan ismeri fel P-ék utcáját az autóból, rejtély, én mindig elvétem a mellékutcát. Valószínűleg a Mesterre kéne hallgatnom vezetés közben.
- Cicák, cicák, menjünk, most, most, most - lelkesedi Yoda és örömében a fülemen ugrál.
A cicák nem ilyen boldogok.
Előrelátóan kopogok, hogy Mandy és Félix felkészüljenek a látogatók fogadására. Ez abból áll, hogy Félix elbújik egy szekrényben, Mandy pedig tartja a frontot és figyeli az idegeneket.
Ma azonban Madny is felugrott volna a szekrényébe. Ugrott volna, ám előző nap valószínűleg túl sok bogyót készítettem ki neki és a gravitáció közbeszólt. Belekapaszkodott Mandy hátsójába és húzta vissza. Mandy nem hagyta magát és karmaival kapaszkodni kezdett - a szekrényben levő vécépapírgurigákba. A gravitáció húzta Mandyt, Mandy húzta a gurigát, ebből sok jó nem sülhetett ki: először a macs hullott alá, aztán a tekercsek.
Mandy talpraesett, a gurigák szétgurultak.
- Játszunk, játszunk, cica, játszunk! - lelkesedett Yoda.
Mandy kicsit döbbenten ült a szekrény alatti polcon és azon gondolkodott, mi legyen a következő lépés, végül úgy döntött, a lehető legjobbat hozza ki a helyzetből:
- Vakarjátok már meg a fülemet, ha itt vagytok!
Megvakartuk.
Közben Félix aggódva pislogott a szekrény felső polcáról, Yoda pedig igyekezett egyszerre játszani az összes cicajátékkal és megkostolni minden cicaeledelt.
- Cica, cica, játszunk.
A cicák csak legyintettek, mi pedig hazamentünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Ez jóóóó!:-)))
:D
Köszönjük :)))
Az van, hogy átpakoltam kicsit a szekrényt, és szegények a jól begyakorolt felugrást néha elvétik. Félix is. :)
Ez király lett!
látom a cicák is élvezték a látogatást ;)
A kis baratsagos ebecske!
Nagyon jó kis történet és helyes cicusok. :)
Hi-hi! Jó volt, mint mindig! :)
Megjegyzés küldése