Értelmezés kérdése - egy pioneer történet

Viszonylag sokat vártunk erre a pillanatra. Amikor egy városi séta során Yodával megtaláltuk a kilátót, csak telefon volt nálunk. Telefonnal nem lehet jó képeket készíteni, így rendes fotógéppel felszerelkezve visszajöttünk. Ki kellett várni a megfelelô pillanatot: elegendô szabadidőt a reggeli hat mérföldes sétához, a szokásosnál tisztább reggelt és sok napfényt.



A fotó elkészült és Yodával lelkesen mentünk tovább. Ekkor láttuk meg a házikót. Pici volt, csinos és egy emléktábla is volt rajta, ami röviden elmondta az épület történetét.



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy angol mormon porcelánfestô. A porcelánfestô porcelánokat festett mormon feleségével valahol Angliában (mea culpa, nem emlékszem, hol festette a porcelánfestő a porcelánt feleségével). Festették a porcelánt és a sok-sok festett porcelánból sok-sok penny lett. A porcelánfestő család pedig meghallotta a próféta hívását és 1848-ban a gyerekekkel elindultak Utah fele: a sok pennyből hajójegy lett. Amerikában a maradék penny-k segítségével a család eljutott Chicagóig. Itt elfogytak a penny-k, megálltak és gyűjtöttek. Az összegyűjtött pénzbből pedig eljutottak Utahba. 1850-et írtak.



A porcelánfestő dolgozott, dolgozott és vett egy telket a Salt Lake völgy egyik teraszán. Jó telket vett, mert a telken fakadt egy forrás is. A család dolgozott és mivel festenivaló porcelán nem akadt Salt Lake Cityben, a festő megnyitotta Utah első pálinkafőzdéjét és termékét a Deseret News nevű mormon újságban hírdette. Mormon újságban pálinkát reklámozni nagyjából olyan volt, mint a Vatikán lapjában bordélyt kínálni.



A pálinka főződött, az üzlet virágzott.
A mesének ekkortól, mint a legtöbb mesének, két olvasata van.
A leszármazottak szerint, a mormon vallás vezetője megkereste a porcelánfestőt és elmgyarázta neki, milyen rossz dolog a pálinkafőzés és megkérte, menjen el Dél-Utahba telepet létesíteni a Virgin-folyó völgyébe.

- Kiválasztott vagy - tette hozzá a próféta -, az útra végy magad mellé egy másik feleséget, például azt a 18 éves lányt.
A porcelánfestőt pedig megszállta a poligám házasság szentsége és maga mellé vette második feleségét és elindult telepet építeni Dél-Utahba.



A mese földi olvasata szerint a mormon vallás vezetőjének bökte a csőrét a pálinkafőző, meg a serfőző is és tett nekik egy visszautasíthatatlan ajánlatot: húzzanak le a sivatagba és szeszfőzés helyett inkább ássák a sarat. A keserű pirulát pedig megédesítette nekik egy kis friss hússal, ha élhetek a képzavarral.



A porcelánfestő tehát ment, mendegélt, amíg Dél-Utahba nem ért. Ott aztán nézett egy nagyot és kapott pár hőgutát. Mivel javíthatatlan (poligám) ember volt, szőlőt ültetett, amit feleségeivel szüretelt le.

1864-ben aztán a porcelánfestő visszatért Salt Lake Citybe és mivel nyughatatlan ember volt, nyitott egy porcelánfestő üzemet, ahol még a porcelánt is ő gyártotta. Hat év múlva épített egy házat és boldogan élt, amíg meg nem halt.

Ha korábban több hőgutát kapott volna, az én mesém is tovább tartott volna.