A nap utolsó sétájára este tíz körül kerül sor. Ilyenkor nézzük meg a kivilágított rénszarvasokat, karácsonyi dekorációkat, Halloween tököket vagy csak azt, melyik szomszéd néz tévét is ki az, aki alszik. Általában itt tíz óra fele mindenki alszik.
Nem pontban tízkor indulunk el, lehet öt perccel korábban vagy hússzal később. A Mester azonban figyel, várja az alkalmat.
Egy időben csak annyit mondtunk egymásnak, mikor menjünk sétálni? Ezt Yoda pillanatok alatt megtanulta, csakúgy, mint a kutya szó különböző jelentéseit. Ha kimondjuk a menjünk szót, Yoda felpattan, megrázza magát, nyújtózik és nézni kezd minket: itt az ideje indulni.
Ezért leszoktunk a menjnünk használatáról. Tíz fele összenéztünk és azt mondtuk egymásnak, na?
Na, ez se tartott sokáig. A na ráadásul nagyon felszólítómódnak hangzik és ha azt mondjuk na, Yoda lassan már a pórázt is cselcsatolja, annyira készen áll az indulásra.
Bevezettük a mászkáljunk kifejezést.
Tegnap estig jó volt.
Mikor mászkáljunk? - néztünk össze, mire Yoda rakétaként kipattant takarója alól, megrázta magát, csilingeltek bilétái és a Mester szétvetett lábakkal megállt előttünk és azt mondta:
- Akkor séta?
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
3 megjegyzés:
A Mestert nem lehet átverni. Legalábbis csak ideig-óráig... :)
Javaslom a levegőzést :) Ennek módosított formája az oxigénezés.
Jó hundommal mi is végigjártuk ezeket a stációkat. Egy idő után lehet nyelvet váltani :)
Megjegyzés küldése