Hidegérzet

Snow arch
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyik szomszédunk láncdohányos, szinte mindig, amikor otthon van, ott áll a ház előtt és dohányzik. Mi csak Rákembernek hívjuk. Ha véletlenül az utcán találkozunk, métereken (bocsánat, lábakon) át úszik utána a cigibűz.

A múltkor is, mentünk sétálni (-7 fok, Celsius), a Rákember meg ott állt a betonon a ház előtt és átszellemült arccal pöfékelt. Mezítláb. Egyből szaglászni kezdtem, hogy mit szív. Normál cigaretta volt.

A hidegérzet úgy tűnik nemcsak idegi alapon működő folyamat, hanem lehet benne egy adag társadalmi-környezeti-szocializációs tényező is. Mondhatni, a hidegérzet részben lehet, hogy tanult dolog.



Mást jelent a hideg Minnesotában, Valenciában és Floridában. Esik 20-25 centi hó és New York államban nem kell iskolába menni, bezárnak a közhivatalok. Kanadában leesik fél méter hó és minusz 20-25 fok van, minden működik, az ovódások meg kinn játszanak a hóban. Floridában - ismét kis túlzással - ha valaha is fagypont alá süllyedne a hőmérő, az emberek atommáglyáknál melegednének, miközben a felszín közelében vezetett vízvezetékek szétfagynának.



Az egész rendszert (közlekedés, közigazgatás, vízvezeték) a déli vidékeken arra tervezték, hogy nincs hideg. Ha véletlenül hideg van, minden összeomlik. Északabbra kisebb hóval számolnak ugyan, de ha több hullik, oda is beköszönt a káosz.

Még északabbra a nagy hideg és hó természetes, együtt kell élni vele és mindenki számít a sarkvidéki időre.



Bostonban láttam először télvíz idején az utcán szandálban cuppogó embereket. Mivel rendszeresen, éveken át láttuk őket, megállapítottuk, hogy minden elképzelésünnek ellentétben nem halnak ki tüdőgyulladásban, nem fagy le a lábuk és nem törnek le az ujjaik. Egyszerűen mást tekintenek hidegnek, mint mi. Más a hőérzetük vagy másként szocializálódtak.

A befele forduló város

Minneapolis
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az arcomon átfújó szél jégtömböt csinált a szakállamból és hozzáfagyasztotta a szempillámat a szemöldökömhöz. Yoda lapjával fordult az orkánba, füle belesimult - deremedt? - a fejébe.



Irigyeltem a montreáliakat. Sokkal hidegebb van, de a város egy része bejárható aluljárókon és egybenyitott épületeken át. Kanadában keveset voltunk, viszont Minneápolisban viszonylag sokszor vettük be magunkat az épületek belső labirintusába.



Minusz huszonöt (25) fokban mentünk színházba. A golyóstollba belefagyott a tinta. Belénk a lélegzet. A színháztól több saroknyira tudtunk csak leparkolni. A szemgolyóink is megfagytak, mire odaértünk. Már attól féltünk, a megfagyó csarnokvíz szétrepeszti őket.



Amikor újra láttunk, eltátotttuk a szánkat (én csak majdnem, nekem még egybe volt fagyva a szakállam a bajszommal). Sokan zakóban, estélyiben, blúzban voltak. A minnesotaiak kemény legények, de ez azért sok volt. Persze hamar kiderült, nem fagyálló kering az ereikben, hanem az épületeken belül jöttek.



Az irodaházak, állami intézmények egybenyitották az épületek előcsarnokát és esetleg első emeletét. A felsőbb szintekre csak belépőkártyával lehetett bejutni, éjszakára meg egyszerűen lezárták azt a területet. Az épületek közösségi részei azonban nyitva voltak. Nemcsak háztömbökön belül működött a rendszer; gyakran kötötték össze az utca két oldalát egy fűtött híddal.



Ez a fajta befele fordulás sokkal jobb, mint a plázák, nagy bevásárlóközpontok ablaktalan bezárkózása. Az kirekeszti a természetes fényt, a külvilágot, míg emez kizárja a hideget. Az egybenyitott épületek közösségi részén boltok, kávézók, parkok vannak, éppúgy, mint kinn.



Salt Lake Cityben ennyire nincs hideg - de azért jó volt visszagondolni Minneapolis belsejére. Igaz, Yoda ott nehezen talált volna kedvére való fát...

Buszok Salt Lake Cityben

Ikarusz 55 between plastic cars
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjegyzés: A fotók illusztrációk.

Szeretek Amerikában vezetni. Sokkal normálisabb, nyugodtabb, mint otthon. Nem harc, nem küzdelem, hanem valóban közlekedés. Lehet rá számítani, hogy a népek legnagyobb többsége betartja a szabályokat, hogy kiszámíthatóan vezet és, hogy szinte senki sem ideges. Hülyék persze mindenütt vannak, de itt mintha kevesebbet vezetnének.

Egy valamivel nem vagyok kibékülve. A városi- és az egyetemi buszok egy részével. Azaz egy fura szabállyal: ha az egyetemi - és a legtöbb városi - busz közelít a megállóhoz, bekapcsolja az elakadásjelzőt. Az elakadásjelző villog, amíg a busz áll és akkor is villog, amikor elindul. Az esetek legnagyobb részében nincs index.

Az iskolabusz más tészta, ott a szabály egyértelmű: amíg az iskolabusz áll, nem más sem mehet.

Az egyetemi buszokra és a rendes buszokra ez a szabály nem vonatkozik. A villogó tökéletes jelzés az álló busz esetében: vigyázat, puhatestű léphet ki a takarásból.

Elinduláskor gond van: nem lehet tudni, mikor indul a busz. Egyszercsak elkezd menni. Én meg remélem, épp nem a holtterében vagyok, amikor elindul.

Csirke gombamártásban

Chicken in Mushroom Gravey
Originally uploaded by ribizlifozelek

A GPS szerelése rengeteg időt elvett. Unalmas és időrabló volt a fórumokat bújni: nem kínáltak igazi megoldást. A frusztráló leírásokat a következőképp lehet összefoglalni: nagyon lassú letöltés, lassú installálás, kudarc. Az emberek aztán felhívták a Garmint és órákat vártak a telefonos segítségre, ahol végül hülyének nézték őket, majd küldtek nekik egy új terméket.

A fórumolvasással el is ment az idő, valami gyorsat kellett csinálni. A crock pot mellett döntöttünk, abban lassan, de kevés odafigyléssel lehet valami finomat főzni. Ehhez az ételhez még hozzávalót is alig kellett használni.

- három csirkemell, vékonyra vágva
- egy doboz koncentrált gombakrémleves
- negyed cup fehérbor
- egy kiskonzev bomba * Bocsanat, GOMBA, csak 24 ment blogolás közben.
- só-bors

A csirkét vékony csíkokra vágtam, betettem az edény aljába és reménykedtem, hogy nem ég oda. Ráöntöttem a gombalevessel összekevert gombát. Bekapcsoltam a ketyerét.

Kilenc óra múlva kész lett - és a hús sem égett le az edény aljára.

Gyógyszerrendelés online

Dyche's Rexall Pharmacy
Originally uploaded by ribizlifozelek

Fogytán volt az a szájvíz, amit a doki írt fel receptre pár hónapja. Kellett egy új adag. Receptért ilyenkor nem kell menni, egyszerre több havi gyógyszert ír fel az orvos azokból a dolgokból, amit folyamatosan kell szedni. A receptet leadtuk a sarki szupermarket gyógyszertárában. Ha elfogy a bigyó vagy a szájvíz, akkor csak telefonálni kell nekik, hogy kell a következő adag. A rendelést le lehet adni online is.

Az online gyógyszerrendelés egyszerű dolog: rá kell menni a Smith bolthálózat honlapjára. Ki kell választani a gyógyszertárakat. A gyógyszertáraknál ki rá kell kattintani a megfelelő linkre (refill). Nincs elfelejthető jelszó és egyéb bonyolult adminisztárció.

Be kell írni a recept számát, majd telefonszámunk utolsó négy számjegyét. Ezzel meg is történt a vevő azonosítása. Ezután ki kell választani a megfelelő gyógyszertárat: be kell írni a hely telefonszámát (ez rajta van a gyógyszeresüvegen a vény azonosítási számával együtt). Utolsó előtti lépésként meg kell mondani, hogy a gyógyszert minnél előbb (ma) akarom-e begyűjteni vagy ráér holnap is. Aztán lehet is öblögetni és gargalizálni.

Harc a GPS-sel

Map of Alicante
Originally uploaded by ribizlifozelek

Több napon át küzdöttünk a Garmin updatejével.

Az egész térképszoftverfrissítés elfuseráltnak tűnt.

Először frissíteni kellett a GPS készülék szoftverét. A frissítés után egyszercsak felugrott egy üzenet: van még egy frissítendő szoftver. Frissítettük mégegyszer.

Ezt követően letöltöttük a térképet. Az egészet, mind a 2.4 gigát. Valami nagyon nem stimmelt a letöltéssel - a 2.4 gigás tömörített file kilenc órán át kúszott lefele az amúgy meglehetősen gyors netünkön át. Aztán nem működött.

Elindult az installálás, aztán a GPS egyszercsak megszólalt magyarul: installálás nem sikerült.

Megpróbáltuk még egyszer. Ugyanez. Letöltöttük az update-et egy másik gépre. Újabb éjszaka. Újabb kudarc.

Kísérletező kedvűek vagyunk - a windowsos géppel is próbálkoztunk. Ezen nyolc órába telt az, hogy a letöltés ne induljon el.

Ezután következett afférünk a cég közönségszolgálatával, aminek végén elismerték, nem mi csináltunk valamit rosszul. Telefonáljunk és majd kapcsolódnak a gépünkhöz, belemásznak a belsejébe és a számítógépen keresztül megbuherálják a GPS-t. Nem tetszett az ötlet. Nagyon intim dolog egy vadidegent beengedni a számítógépünkbe és hagyni, hogy benne turkáljon.

Elgondolkodtunk a dolgon. Közben a GPS egyszercsak begyűjtött magának még egy frissítést az országút közepén. Arra gondoltunk, hátha ettől működik majd a térképfrissítés. Nem működött.

Ma tettem még egy próbát. Észrevettem, hogy a Garmin feltett egy új térképfrissítést. Letöltöttem - két óra alatt lenn volt. A frissítés elindult - valamiért ismét elkezdett magyarul beszélni. Dolog azonban működött. Negyven perc múlva az új térkép rajta volt a ketyerén.

Azt hiszem a Garminnál megtalálták és kijavítottak a hibát.

Sundance filmfesztivál - rosszmájú helyzetjelentés

Park City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjegyzés: a fotók mind Sundance és Park City környékén készültek, általában nyáron.

Ha valaki azt várja, hogy leírjuk, milyen volt Robert Redforddal hógolyózni vagy Tarantinóval kávézni, az abba is hagyhatja az olvasást. A fenti dolgok magánügyek, úgyhogy nem írjuk le őket.



Viszont ha már itt volt a fesztivál a fejünk felett Park Cityben, elmentünk. Idén is igyekeztek a fesztivált igyekeznek környezetbarátra tervezni, azaz a résztvevőknek elvileg nincs szükségük autóra, hogy eljusson az egyik helyszínről, Sundanceből a másikba, Park Citybe, mert a két helyet rendszeres buszjárat köti össze. A busz rendszeresen minden harmadik órában megy, naponta négyszer.



Park City-n belül sem kell autó. A legtöbb itteni helyszín közel van egymáshoz. A szállodák kicsit messzebb vannak, de oda is jár busz.

Ennek megfelelően nem is számítottunk sok autóra, bár Salt Lake Cityben már az ide vezető autópályafelhajtó is tömve volt. A kétszer háromsávos autópályát folyamatosan takarítják, úgyhogy az út alig volt hókásás és a szélső sávoknak is megvolt a fele. Hiába, 2111 méteren erősen tud havazni.



Az autópályát a várossal összekötő kétszer kétsávos úton is erős volt a forgalom, itt már nem is havazott. Az út mellett lelkes emberek tömegei síeltek a méteres hóban. Az elmúlt 24 órában Park City felett 43 centi hó esett - rá az idén hullott 421 centire, szóval, van min siklani.

A forgalom Park City határánál lassult le igazán. Park City határa a történelmi belvárostól jó három kilométerre van. Ez a három kilométer elszórt alpesi faházakkal, lakóparkokkal, szállodákkal és hóval van tele. A külvárosban az út mellett elvileg van járda, de azt majd a hóólvadás után lehet rendesen használni.

A forgalom az első zebránál torlódott fel végleg. Itt fényvisszaverő mellénybe öltözött önkéntesek állították meg a forgalmat, hogy a gyalogosok átmehessenek egyik oldalról a másikra. Amint átértek, a gyalogosok elmentek a buszmegállóba, ahol egy, a kávéházak teraszairól ismert kültéri gázkályha tett a globális felmelegedésért és harcolt a -5 fokkal (Celsius).



Az volt az érzésem, az emberek, miután átértek egyik buszmegállóból a másikba, visszafordultak, mert út tovább nem vezetett. Így mentek körbe-körbe, amíg nem jött egy újabb busz. Akkor felszálltak rá, mások meg leszálltak és kezdődött minden előlről.

A belváros megtelt. Már a belvárosi leágazás leágazásához se lehetett hozzáférni, ezért a válságtervet használtuk, arra mentünk, amerre lehetett.
Park City városközpontjában a káoszt fokozhatta, hogy pár méterre a főutcától is indulnak síliftek fel a hegyekbe, így a rengeteg filmkedvelőhöz óriási mennyiségű síelő is társul. (A két csoportnak van egy metszete is, de így is rengetegen zsúfolódtak itt össze.)



A belvárostól távolodva botlottunk bele az első jelenségbe. Drága ruhákban, szőrmében, kisminkelve állt körömcipőben bokáig a hóban és nem tudta, hol van. Telefonált és zavartan pislogott, valószínűleg a hegyimentőket hívta.



Ahogy cél nélkül keringünk a 'Parkoló megtelt' táblák labirintusában, rengeteg olyan embert láttunk, akinek öltözékén látszott, meglepte őket itt a tél. Félig megfagyva beszabadultak az első téliruhaboltba és vettek mindent, ami meleg és fel lehet venni. Páran annyira fáztak, hogy még az árcédulát se vették le a kabátról.

Mi mentünk még egy kört csodálva a rajongók kitartását, aztán visszafordultunk és meg sem álltunk az autópályán feltorlódó autókig.