Sundance filmfesztivál - rosszmájú helyzetjelentés

Park City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjegyzés: a fotók mind Sundance és Park City környékén készültek, általában nyáron.

Ha valaki azt várja, hogy leírjuk, milyen volt Robert Redforddal hógolyózni vagy Tarantinóval kávézni, az abba is hagyhatja az olvasást. A fenti dolgok magánügyek, úgyhogy nem írjuk le őket.



Viszont ha már itt volt a fesztivál a fejünk felett Park Cityben, elmentünk. Idén is igyekeztek a fesztivált igyekeznek környezetbarátra tervezni, azaz a résztvevőknek elvileg nincs szükségük autóra, hogy eljusson az egyik helyszínről, Sundanceből a másikba, Park Citybe, mert a két helyet rendszeres buszjárat köti össze. A busz rendszeresen minden harmadik órában megy, naponta négyszer.



Park City-n belül sem kell autó. A legtöbb itteni helyszín közel van egymáshoz. A szállodák kicsit messzebb vannak, de oda is jár busz.

Ennek megfelelően nem is számítottunk sok autóra, bár Salt Lake Cityben már az ide vezető autópályafelhajtó is tömve volt. A kétszer háromsávos autópályát folyamatosan takarítják, úgyhogy az út alig volt hókásás és a szélső sávoknak is megvolt a fele. Hiába, 2111 méteren erősen tud havazni.



Az autópályát a várossal összekötő kétszer kétsávos úton is erős volt a forgalom, itt már nem is havazott. Az út mellett lelkes emberek tömegei síeltek a méteres hóban. Az elmúlt 24 órában Park City felett 43 centi hó esett - rá az idén hullott 421 centire, szóval, van min siklani.

A forgalom Park City határánál lassult le igazán. Park City határa a történelmi belvárostól jó három kilométerre van. Ez a három kilométer elszórt alpesi faházakkal, lakóparkokkal, szállodákkal és hóval van tele. A külvárosban az út mellett elvileg van járda, de azt majd a hóólvadás után lehet rendesen használni.

A forgalom az első zebránál torlódott fel végleg. Itt fényvisszaverő mellénybe öltözött önkéntesek állították meg a forgalmat, hogy a gyalogosok átmehessenek egyik oldalról a másikra. Amint átértek, a gyalogosok elmentek a buszmegállóba, ahol egy, a kávéházak teraszairól ismert kültéri gázkályha tett a globális felmelegedésért és harcolt a -5 fokkal (Celsius).



Az volt az érzésem, az emberek, miután átértek egyik buszmegállóból a másikba, visszafordultak, mert út tovább nem vezetett. Így mentek körbe-körbe, amíg nem jött egy újabb busz. Akkor felszálltak rá, mások meg leszálltak és kezdődött minden előlről.

A belváros megtelt. Már a belvárosi leágazás leágazásához se lehetett hozzáférni, ezért a válságtervet használtuk, arra mentünk, amerre lehetett.
Park City városközpontjában a káoszt fokozhatta, hogy pár méterre a főutcától is indulnak síliftek fel a hegyekbe, így a rengeteg filmkedvelőhöz óriási mennyiségű síelő is társul. (A két csoportnak van egy metszete is, de így is rengetegen zsúfolódtak itt össze.)



A belvárostól távolodva botlottunk bele az első jelenségbe. Drága ruhákban, szőrmében, kisminkelve állt körömcipőben bokáig a hóban és nem tudta, hol van. Telefonált és zavartan pislogott, valószínűleg a hegyimentőket hívta.



Ahogy cél nélkül keringünk a 'Parkoló megtelt' táblák labirintusában, rengeteg olyan embert láttunk, akinek öltözékén látszott, meglepte őket itt a tél. Félig megfagyva beszabadultak az első téliruhaboltba és vettek mindent, ami meleg és fel lehet venni. Páran annyira fáztak, hogy még az árcédulát se vették le a kabátról.

Mi mentünk még egy kört csodálva a rajongók kitartását, aztán visszafordultunk és meg sem álltunk az autópályán feltorlódó autókig.