A befele forduló város

Minneapolis
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az arcomon átfújó szél jégtömböt csinált a szakállamból és hozzáfagyasztotta a szempillámat a szemöldökömhöz. Yoda lapjával fordult az orkánba, füle belesimult - deremedt? - a fejébe.



Irigyeltem a montreáliakat. Sokkal hidegebb van, de a város egy része bejárható aluljárókon és egybenyitott épületeken át. Kanadában keveset voltunk, viszont Minneápolisban viszonylag sokszor vettük be magunkat az épületek belső labirintusába.



Minusz huszonöt (25) fokban mentünk színházba. A golyóstollba belefagyott a tinta. Belénk a lélegzet. A színháztól több saroknyira tudtunk csak leparkolni. A szemgolyóink is megfagytak, mire odaértünk. Már attól féltünk, a megfagyó csarnokvíz szétrepeszti őket.



Amikor újra láttunk, eltátotttuk a szánkat (én csak majdnem, nekem még egybe volt fagyva a szakállam a bajszommal). Sokan zakóban, estélyiben, blúzban voltak. A minnesotaiak kemény legények, de ez azért sok volt. Persze hamar kiderült, nem fagyálló kering az ereikben, hanem az épületeken belül jöttek.



Az irodaházak, állami intézmények egybenyitották az épületek előcsarnokát és esetleg első emeletét. A felsőbb szintekre csak belépőkártyával lehetett bejutni, éjszakára meg egyszerűen lezárták azt a területet. Az épületek közösségi részei azonban nyitva voltak. Nemcsak háztömbökön belül működött a rendszer; gyakran kötötték össze az utca két oldalát egy fűtött híddal.



Ez a fajta befele fordulás sokkal jobb, mint a plázák, nagy bevásárlóközpontok ablaktalan bezárkózása. Az kirekeszti a természetes fényt, a külvilágot, míg emez kizárja a hideget. Az egybenyitott épületek közösségi részén boltok, kávézók, parkok vannak, éppúgy, mint kinn.



Salt Lake Cityben ennyire nincs hideg - de azért jó volt visszagondolni Minneapolis belsejére. Igaz, Yoda ott nehezen talált volna kedvére való fát...