Bajnokok reggelije - és ebédje, meg vacsorája

Sausage and egg leek casserole
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ezt az ételt igazából kolbászos pórénak kellene hívni, de mivel nagyon tartalmas lett és elképesztően nagy adag készült belőle, inkább másik nevet kerestünk. Azért is, mert a kolbászos póré nagyon pórias.

A hozzávalók felsorolásánál gyanút kellett volna fognunk: két csésze felkarikázott póréhagyma, bors, só, cayenne bors, egy csésze cheddar sajt, egy csésze mozarella sajt, egy szál kolbász, fél csésze tej, negyed csésze tejszín, paprika, fél rúd franciakenyér és hat tojás.

Ilyesmit ehetnek a súlyemelők.

Mi is megpróbáltuk, a póréhagymákat megpároltuk olajon, borst, sót, paprikát és kaján borsot, majd egy felkarikázott kolbászt szórtunk rá. 8 percet főztük még együtt, aztán félretettük.



Összekevertük a hat tojást, negyed pohár tejszínt, egy kis kajánt, borst, sót és tejet, majd kenyérdarabokkal kibéleltük a vele egy nagy edény alját. Ráborítottuk a bögre cheddart, majd rá kolbászos pórét, erre meg a tojásos trutyi, a legtetejére pedig a borssal és csípós pirospaprikával összekevert mozarella került.

A súlya miatt alig mozdítható edényt éjszakára betettük a hűtőbe, majd 375F fokon 45 percet melengettük, majd még 12 percre visszatettük. Tíz percet hagytuk állni, majd tálaltuk.

A felét, de az is sok volt, pedig messzire mentünk kirándulni. A másik feléből megebédeltünk. Aztán csak pihegtünk és pihegtünk.

Hol a fenében van Matt?

Hip-hop dancers
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy connecticuti fiú. A fiút Mattnak hívták. Matt Ausztráliában élt, videójátékokat csinált és jólérezte magát. Aztán egy napon rájött, hogy elege van a videójátékok készítéséből. Felmondott és elment világgá.

Valahol Ázsia közepén azt mondta neki egy haverja:
- Táncolj egy kicsit és felveszlek.

Mattról tudni kell, hogy egy táncot tud ropni, azt is elég érdekesen. De azért elropta a táncot párszor, a haver meg mindig felvette. Ebből csináltak egy videót, feltették a Youtube-ra és elfelejtették.

Az emberek meg nézték a videót és tetszett nekik. Egy rágógumigyártó cég kreatívjai is belebotlottak (mi mást csinálhatna egy kreatív munkaidőben? Youtube-ot néz.) Nekik is tetszett és megkeresték Mattet:

- Te Matt, nem akarsz elmenni még egy utazásra?
- Fizetitek?
- Igen.

Az ötlet határozottan jónak tűnt.

A reklámemberek jófejek voltak. Mattnak nem kellett semmi mást csinálnia, mint eddig. Elment egy csomó fura helyre, letette a kis állványát, rátette a kis kameráját, táncolt egyet és továbbutazott. Matt 2006-ban hat hónapott utazott a rágógumisok pénzén. Eljutott a létező összes kontinensre és 39 országba. Csinált még egy videót, amit szintén feltett a Youtube-ra. Ezt még több ember látta.

Nem tudom, rágtak-e ettől többet, de tetszett nekik.

2007-ben Matt már kicsit unta magát otthon és megint elment a rágógumisokhoz. Azt mondta, még utazna egy kicsit és most nem egyedül táncolna, hanem helybeliekkel. A rágógumisoknak ez az ötlet is tetszett. Adtak Mattnek egy csomó rágógumit és pénzt, Matt pedig elindult és tizennyolc hónap és negyvenkét ország után megcsinálta következő videóját.

Ezt láttam meg egyszer véletlenül a Youtube-on. Nekem is nagyon tetszett.



A világ és az élet szép.

Yoda reggeli sétája

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

Karácsony van. Újév lesz. Meg minden ilyesmi. Életmódunk kicsit megváltozik. Többet eszünk, tovább vagyunk fenn, később kelünk. Ilyenkor pedig aggódunk: Yodának ki kell mennie.

Yoda nem aggódik, neki nem kell kimennie, csak mélyebbe fúrja orrát a fenekébe, közelítve a tökéletes kör (az ünnepek miatt gömb) formához. Ő ráér. Mi ezt nem tudjuk és kétségbeesetten kapkodjuk magunkra a ruhát, miközben a Mester csak begrebbenti brezsnyevi szemöldökét és alszik tovább.

Pár perc alatt elkészülünk és adnánk rá a zoknit, de a póklábak eltünnek valahol a gömbben, a Mester meg sértődötten pislog. Nagy nehezen sikerül kiszedni egy lábat, ráadni a zoknit, az akció után a láb ismét eltűnik. Ha ezt végigjátszottuk mind a négy lábbal, jöhet a kabát, majd az indulás. Közben állandóan lesni kell a Mestert, mert a figyelmetlenséget tökéletesen és azonnal kihasználja és az asztal alatt landol.

Egyszerűen nem akar kimenni - reggeli előtt.

A jó recept

Double Apple Pie
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja kerestem egy receptet és rengeteg minősíthetetlen leírást találtam.
Sok-sok receptet olvastam, valamennyivel kevesebbet megcsináltam több-kevesebb sikerrel. Volt ami után az összes ujjunkat leszopogattuk, máskor meg Yoda undorral bemenekült a másik szobába.

Sok recept és szakácskönyv szerző pár apróságot elfelejt. Az egyik ilyen apróság, hogy a világ változik. Nem arra gondolok, hogy az erkölcsök romlanak, fogy az olaj és a kőbalta feltalálása óta romlik a gazdasági helyzet. Hanem arra, hogy egyrészről manapság nagyon kevesen nőnek fel konyhában. Tehát a főzés egy csomó misztikus varázslatszóval lepi meg a kezdő szakácsot. Megfuttatjuk. Megdinszteljük. Megpároljuk. Bepanírozzuk. Manírozzuk. Hogy csak első konyhai rémálmaimat meséljem el. Aztán blansírozzuk, lepirítjuk zsírjára, dekantáljuk. Irdaljuk (annak a kezét, aki ilyeneket mond, azt).

Ha a kezdő mindezen átrágta magát és nagy nehezen megtudta, melyik varázsszó milyen rusnya féreg megigézésével jár együtt és még nem ugrott le a Mekibe ebédelni, felbukkan a következő ellen.

A kész tésztát sütőben megsütjük.

Ennyi.
Nem cifrázzuk. Semmi előjáték. Csak durr bele a közepébe.
Megsütjük.
Esetleg előmelegített sütőben megsütjük.

Pletykás vagyok. Mindig az érdekel, ki, kivel, mikor, hányszor.
Azaz mondja meg szépen a szerző, hány fokon és mennyi ideig.

Tudom, amikor az ősszakács lemászott a fáról, akkor még tábortüzön csinálta hortobágyi palacsintát, de elárulom, a gáztűzhelyek tekrentyűje segítségével egész pontosan be lehet állítani a hőmérsékletet. Sőt, elektromos sütőben még pontosabb értékekkel lehet operálni.

Ilyenkor mondják, hogy ezt az ember érzi. Megmondom, mit érez az ember: a szálkát, ami belemegy az ujjába. Száz sütemény után a profi szakács bekötött szemmel és zsebre dugott kézzel, a fenekével állítja be a gombokat és ellenőrzi a hőmérsékletet. Addig nem.
Nem a saját káromon akarom megtanulni és szegény érzékeny Yoda füle hallatára nem mondok csúnyákat.



Ezért népszerű Jamie Oliver, ezert szeretik a Joyt. Nem misztifikálnak. Tudják, sok ember életéből ez kimaradt és más készségeket sajátított el helyette, pl tud bánni a számítógéppel. Megmondják, ezt csinálod, annyit beleteszel, ilyen melegre állítod. Megeszed. Kész.
Aztán pár év után megy magától és nem kell bötű szerint követni a használati utasítást. Addig kell ez a mankó.

Szóval, mindenkinek, akik ilyeneket írkál, ajánlom az elefántormány receptjét:

Végy egy elefántormányt (vigyázz, a legtöbb elefánt nem adja könnyen az ormányát), kapd fel és fűszerezd könnyedén ízlés szerint megfelelő fűszerekkel, majd süsd meg.

Kész!

Miller Park

Miller Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egy hete láttuk autóból a Miller Parkot. Fura parknak tűnt, két ház között volt a bejárata és úgy látszott, teljesen be van kerítve.

Az egyik kiadós karácsonyi étkezés után elmentünk, hogy lemozogjuk a kacsát.



Egy szomszédos mellékutcában parkoltunk le és meglepődtünk. Elegáns, 20. század eleji házak sorakoztak itt. Megcsodáltuk a hatalmas villákat és elindultunk megkeresni a patakot.



A patak igazából a villák kertjei mögött folyik egy szurdokban. Ez volt a Red Butte patak, ami a Wasatch front után átcsörgedezett Fort Douglasen, az egyetemen, táplálta a Mount Olivet temető víztározóját, sok-sok családi ciszternát, majd eltünt a városban.

A patak itt valamikor magánterület volt. A leggazdagabbak és legügyesebbek gyorsan megszerezték a kincset érő vízfolyásokat maguknak. A huszadik század elején Minnie Miller, a vízfolyás e szakaszának tulajdonosa emléket akart állítani elhunyt férjének és a patakparkot a városnak adományozta.



Miller építtetett pár hidat is a patakra. Volt itt pár kőpad is, hogy a fáradt sétálók megpihenjenek. Kicsit olyan volt a patakpart, mint az Ördögárok a Budai-hegyekben. Csak nem kommunális szennyvíz folyt benne és nem volt tele az egész szeméttel. Minden patyolattiszta volt.

Nagyon élveztük a sétát, Yoda meg egyenesen imádta a patakot és az erdőt.

Tatárböfszték bölényből

Cold bison steak
Originally uploaded by ribizlifozelek

Fél szemmel egy dokumentumfilmet néztünk az etióp sziklatemplomokról. Csak az tünt fel, hogy a helyi kalauzt Wildmannek, azaz Vadembernek hívja a stáb. Először felháborodtunk de aztán rájöttunk, ez a fickó valódi neve. Ennek kapcsán eszünkbe jutott egy másik sztori, amit Mauricio mesélt egy állásinterjúról.

Az állásra egy afroamerikai is pályázott és be is került az utolsó körbe. Az interjú része volt egy ebéd is a jövendő kollégákkal. Mindenki rendelt, a pályázó a vendéglőben tatárbeefsteaket kért. Amikor meglátta, hogy a hús nyers, nagyon meglepődött és felháborodott. Még sosem evett ilyet és azt hitte, azért nem főzték meg neki a húst, mert fekete. (Tanulság: ne állásinterjún próbálj ki mindenféle újdonságot.)

Ennek kapcsán eszünkbe jutott, hogy nagyon rég ettünk tatárbeefsteaket. Beszéltünk róla, beszéltünk és szóba került, hogy tenni is kellene valamit az ügy érdekében. Hogy fokozzuk az élvezeteket, nem marhahúsból készítettük a finomságot, hanem helyi specialitásból bölényből.



A boltban vettünk fél kiló bölényt, kikevertük és felfaltuk.

Finom volt és nyers.

Karácsonyi séta

Barcelona
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az élet és Yoda emésztése karácsony táján se áll le. Karácsony delén elindultunk hát szokásos kis sétánkra. Kellemes idő volt, szikrázott a hó.

Délelőtt voltam boltban, mert nem volt otthon tárkony. Hazafele találkoztam a postással, aki vidám mikulássapkában hordta a leveleket. Megismert. Kellemes ünnepeket kívántunk és mosolyogtunk egyet.

Karácsony előtt Salt Lake Cityben is alig láttunk valakit az utcán. Itt 25 az ünnep, 24-én készülnek rá és 26-án már dolgoznak is. Az első szemejövő vad kinézetű hobó volt. Mosolygott (ránézésre két év magánzárka) és boldog karácsonyt kívánt.

Csakúgy, mint a többi járókelő.

Yoda ajándéka

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

Karácsony van. A sütő lassan megolvad, annyit használjuk. A hűtő roskadozik a finomságoktól. Yoda meg nagyokat nyel, miközben a hatalmas pulykadarabok, egész kacsák, töltöttkáposzták, végtelen számú köretek, zserbók, rácsosok felvonulását látja.

Természetesen ő is kapott ajándékot. Még postán is. Yoda biztosítója küldött ajándékot a kliensnek. Kapott egy kutyás falinaptárat, egy kutyaújságot, egy üdvözlőkártyát és egy kis falatkát.

Az újságból kiderült egy csomó hasznos dolog, például, hogy a legtöbb amerikai kutyatulajdonos főz a kutyájára, hogy a többségük életük párja helyett az ebet vinné a lakatlan szigetre, hogy egy százalékuk kutyája az udvaron alszik, 69%-uk kutyája viszont a gazda ágyában tér nyugovóra. (Az utóbbi három tény hatására elgondolkoztam azon, a kutyatulajdonosok hány százalékának alszik élete párja az udvarban.)

Yoda nagyon örült az ajándéknak és örömét láthatóan ki is mutatta, miközben elmélyülten majszolta a csontocskát.

Karácsonyi díszek

Ring
Originally uploaded by ribizlifozelek

Közeledik a karácsony, ezért a hosszú téli estéket karácsonyfadísz-készítéssel ütjük agyon.

Nagyon idilli. Békésen ülögélünk a nappaliban a heverőn. Kinn szakad a hó, a szélrohamok meg-meglökik a házat. Egy egy szélroham után a falra szerelt szőnyegek meg-meglebbennek a süvítő légáramtól. Kinn kavarog a hó. Az abkakban meghitten világít a karácsonyi üveggömb és a tavaly ajándékba kapott nyelvész fenyő. Yoda összegömbölyödik az ágy sarkában, miközben pont mellette kellemesen duruzsol a villanykályha.


Mi pedig karácsonyfadíszeket csinálunk. Gyöngyöket fűzünk fel damilra, szép gyűrűket, nyolcasokat hajtogatunk belőlük. Talán csak a Mennyből az Angyal hiányzik ahhoz, hogy tökéletes, globalizáció-ellenes, konzervatív reklámfilm legyünk. Van sok klasszikus műanyag díszünk is, nézegettük a rémségek óriási boltját az Amazonon, de most díszeket gyártunk.

Kis szőrös műanyagokból absztrakt ábrákat hajtogatunk. Előszedjük a még Minnesotából hozott tobozokat is. Fonálon narancsot, citromot szárítunk.



Minden békés, nyugod, közeleg az ünnep, a hűtőben pedig csendben melegszik egy kacsa. Ideje elővenni takaros, meghitt, környezetbarát (?) kínai PVC fenyőnket is.

Yoda visszavág

Yoda Jedi master is
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda nem szereti a sózott utakat. Ezért nem szeret kimenni. De hát ha menni kell, akkor menni kell.

Yoda, mint egy igazi Jedi kerüli a harcot, inkább kitér a konfliktus elől és a taktikai visszavonulást kedveli az asztal alá. Reggel erre azonban nincs lehetősége, gyakorlottan vágjuk el az útját. Ilyenkor is még megpróbálkozik a passzív ellenállással, réfekszik a lábaira, hogy ne lehessen felhúzni rá a papucsokat.

Nehéz dolog egy Jedi alól kihajtogatni a teleszkópos póklábait, de sok-sok gyakorélattal megvalósítható. Ezután a kabátot már gyerekjáték feladni rá. Tudom viszont, hogy a Mester közben bosszút forral. De hogy milyen bosszút, azt nem lehet tudni.

Miközben öltöztünk, elkészült a terve. Látta, nem bakancsot húztam, elvégre másfél nap alatt a kevés járókelő is lejárta a havat, hanem egy ócska félcipőt, aminek már úgyis mindegy.

Az utcán már összeállt a Mester fejében a terv. Tudta, hogyan vágjon vissza a cipőkért.

Békésen sétáltunk, amikor elértünk utunk legtávolabbi pontjára. Itt a Mester hatalmas szökelléssel átvetette magát egy hókupacon és elegánsan landolt a szűz, félméteres hóban. A hóból csak a feje látszott ki, ahogy szinte úszott benne. Olyan messze ment tőlem, amennyire tudott, majd fenekét beledugta a hóba és görbített egyet a hátán. Vidáman körbekémlelt és rámkacsintott. Tudta, utána kell mennem, hogy összeszedjem mindazt, amit otthagyott.

Néha térdig süllyedtem a -9 fokos fehérségben, mire odagázoltam hócipőm megtelt. Zacskós kezemmel tapogatni kezdtem a hóban. Valami meleget éreztem, megvolt. Összeszedtem és a Mester vidáman lengedező farkát követve kiverekedtem magam a hóból.

A zacsit a tongai egyház szemetesének adományoztam, majd elindultunk hazafele. Yoda nagyon elégedett volt magával. Nemes bosszút állt.

Műszaki süti

Mechanical cookie
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nagyon egyszerű volt ezt a linzert elkészíteni. A szakácskodásnál csak az elfogyasztása volt talán egyszerűbb.

Fél kilo lisztet összekervetünk negyed kilo vajjal, negyed kilo porcukorral, három tojás sárgájával, kanálka vanilia-esszenccel.

A tésztát pár miliméter vastagságúra nyújtottuk, majd anyákat és alátéteket formáztunk belőlük. 181 C fokon 11 perc alatt kisütöttük őket, majd az alátéteket összetettük a korongokkal, az anyákat meg a hatszögekkel. A két fél közé lekvárt tettük ragasztó gyanánt. A szerelés végén mindent megszórtunk porcukorral.



Egy nehézség akadt - a magyar műleírás mértékegységeit át kellett számolni amerikaiba. De erről bővebben más alkalommal. Most sűrgősen megeszem a maradék sütit.

Hull a pelyhes

Winter
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egy napja havazik. Előtte másfél napig havazott. Egész hétvégén havazni fog. Aztán márciusik néha nem fog havazni.

Minden hófehér.

A belvárosban is.

Sok időbe telt, amíg ez az egyszerű tény eljutott a tudatomig. A hó fehér marad. Napokkal, hetekkel a havazás után is. Nem szürke, nem piszkoszürke. Nem alakul át valami rothadó idegenné, sem pedig valami rejtélyes, lyukacsos, szürke masszává. Hófehér marad.

Nem tudom miért. A helybeliek panaszkodnak a légszennyezésre. Lehet, másféle szennyezés ez, mint a budapesti. Egy valamit tudok, a hó fehér marad.

Talán azért, mert itt alig van dízelmotor. Ami meg van, rendesen be van kalibrálva. Nem álcázó füstfelhőt hagynak maguk után, hanem mennek szépen. Lehet ezért. Vagy a sok villany- és gázkazán miatt.

Mindenesetre szép.

A malac nyugdíjba megy

Macho
Originally uploaded by ribizlifozelek

A malac Boston óta költözködött velünk. Bostonba Budapestről érkezett egy bőrőnd mélyén, két ablakpárna társaságában. Egy hétre mentem haza egy sűrgős munka miatt, nem vittem semmit, csak egy hátizsákot egy Palm-mal és váltóruhával. Budapesten már az otthoni ruháimat hordtam.

Visszafele hoztam egy bőröndöt, hogy legyen hova tenni az ablakpárnákat. Az ablakpárnák mellett volt a malac és egy nagy, terpesztő Mikulás. Ez volt az első és eddig egyetlen alkalom, hogy Amerikába belépéskor átvilágították a bőröndömet és megnézték, hozok-e magammal tiltott mezőgazdasági terméket, például egy fél disznót.

- Tudja, hogy üres a bőröndje? - kérdezte a finánc döbbenten.
- Nyissa ki kérem - a füstölt fél disznókkal teli bőröndnél csak az üres bőrönd lehet gyanusabb.
Kinyitottam és az agrárellenőr szembetalálta magát a Mikulással:



Ekkor hoztam a malacot is.
A malac lefekvés előtt bebújt ágyunkba és a hideg bostoni éjszakákon hosszan melengette azt, hogy ne kelljen fagyos takarók között vacognunk.

Northfieldbe is jött, de ott jórészt pihent. A northfieldi lakás kíváló volt, több száz mókus mentett meg a fagyhaláltól.



Utahban a malac ismét hasznossá tette magát. Lefekvés előtt megtöltötte magát forróvízzel és melengette az ágyat.

Aztán tegnap bekövetkezett a katasztrófa. A malac inkontinens lett. Lefekvéskor az ágy ismét meleg volt, de vizes is. Jókora tócsa terjesztette a meghitt meleget szét a matracban, takarókban.

Szomorú szívvel nyugdíjaztuk a malacot és átvonultunk a kisszobába aludni.

A magányos vagon

Abandoned
Originally uploaded by ribizlifozelek

Rengetegszer láttuk már a tófenéken álló magányos vasuti kocsit Saltair közelében, az autópálya melletti töltésen.

A töltés, amin ma kerékpárosok tekernek ki a városból, illetve vadászok parkolnak le, hogy lőjenek mindenre, ami a són mozog, egykor egy vasútvonal töltése volt.

Saltairthez vasútvonal vezetett. A városból a nagyérdemű közönség így jutott ki a strandra.



Aztán megszűnt a strand, a vasútból szervízút lett, egy kocsi meg ottmaradt a semmiben, sinek nélkül.

Postaláda

Letter box
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja elsétáltunk a Trolley Squarehez. Egy darabig gázoltunk a hóban, aztán bementünk a régi remízbe.



Amikor átsétáltunk a bevásárlóközponton, megláttunk egy régi postaládát az egyik falon.

Gyönyörűszép volt.
A 19. század hetvenes éveiben készült, húsz évvel azután, hogy az Egyesült Államokban bevezették az utcai postaládákat. Utcai postaládákat tömegesen a század elején helyeztek ki Franciaországban. Aztán jöttek az angolok és az amerikaiak.

Nagyon tetszett ez a postaláda. Még a lakatja is gyönyörű volt.

Téliesítjük Yodát

Prepared for winter
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjött a tél. Fenn a hegyen már szinte hónapok óta lehet síelni, itt lenn a városban azonban csak egyszer havazott egy kicsit. Hát, ennek vége. Napok óta szakad a hó.

Szerencsére egy része szublimál, de azért így is emberes mennyiség gyűlt össze mindenütt. A sok hó ellen sóval küzdenek. Só meg van bőven.



Yoda, akire a hidegebb estéken az atomkabátot adjuk rá, nem szereti a sót, érzékeny kis tappancsait marja a NaCl. Kénytelenek voltunk a kevésbé rossz megoldáshoz, a kutyazoknihoz fordulni.

Séta előtt a Mester meglátja a zoknit. Finom, oldalazó mozgással, észrevétlenül halad menedéke felé, majd az utolsó pillanatban gyors sprinttel tűnik el az asztal alatt. És pislog kifele.

Ha sikerül rábeszélni arra, hagyja el a biztonságot nyújtó demilitarizált övezetet, felszereljük rá a zoknit, a kabátot, a pórázt, majd megpróbáljuk meggyőzni arról, hogy menjünk ki a hóesésbe. Ez szinte lehetetlen feladat, ölbe kell kapni a Mestert és eltávolodni vele a kijárattól. Meg a másik kijárattól.

Sokkal jobb felmenni ilyenkor a hegyekbe, ott szabadon lehet futkározni, csak ez a rendszeres egészségügyi őrjáratok alkalmával kivitelezhetetlen.

Tőzegáfonya

Cranberries
Originally uploaded by ribizlifozelek

Átböngésztem a végtelenbe nyúló, hálaadás gasztronómiáját taglaló posztokat és rájöttem, pár recept még mindig hiányzik. Ráadádásul az egyik legfontosabb hozzávaló maradt ki a felsorolásból. A tőzegáfonyakrém.

A tőzegáfonyával (hely nyelven cranberry mindig is bajban voltam. Évek óta nem hiszem el hogy a Vaccinium oxycoccos tőzegáfonya legyen. Szótárokon kívül sokáig nem hallottam ezt a szót, aztán mindenféle természetgyógyász italok leírásában találkoztam vele. Ezek a leírások azonban teljesen egykaptafára készülnek, nem is vagyok hajland információforrásnak tekinteni őket:

A XXX [az XXX helyére bármilyen obskurus növény behelyettesítheő kezdve a avokádó párlattól a buzérlevél kivonaton át a zizzenő gyurgyalagesszencig] gyógyhatását a természeti ember ősidők óta ismeri és alkalmazza. A XXX ital az elveszett ősi tudás és a modern táplálkozástechnika csúcsa. Az elixír megelőzi a keringési-, mozgásszervibetegségeket, valamint jelentősen csökkenti a rák kialakulásának veszélyét. A XXX-t fogyastó kontrolpopuláció még a pestisre is immunis, fogyasztói közül az elmúlt évtizedben senki sem betegedett meg e kórban!



Szóval, a tőzegáfonyakrém a hálaadásnak legalább olyan fontos része, mint a pulyka. Talán fontosabb is: ha valaki nagyon elrontja a madarat és az nagyon száraz lesz, az áfonyakrémmel akkor is le lehet nyomni.

A tőzegáfonya óriási üzlet, több északi államban hatalmas mennyiségben termesztik. A termés egy részéből egészséges italok készülnek, másik részüket pedig tőzegáfonyakrém konzervek elkészítéséhez használják fel. Rengeteg áfonyát lefagyasztanak és így árulják az üzletekben. A termés 5%-át árulják frissen. A friss bogyók jó részét az emberek hazaviszik és elkészítés előtt lefagyasztják.



A tőzegáfonyakrém elkészítése majdnem olyan egyszerű, mint kinyitni egy tőzegáfonyakonzervet. Az egyik recept szerint az erősen megcukrozott egy zacskó áfonyát (tőzeg) 375 F fokra be kell tenni úgy fél órára a sütőbe. Meg kell locsolni egy pohár narancslével, narancslekvárral, darált dióval, citromlével és hagyni kell állni egy keveset. Aztán lehet vele olajozni a pulykát.

A Szakácskönyv

Joy of Cookies
Originally uploaded by ribizlifozelek

Minden országnak van azt hiszem, egy szakácsbibliája, ami nemzedékeket tanított főzni, amiből minden háztartásban van egy példány. Egy alapkönyv, ami a gyengébbek kedvéért lerajzolja a fakanalat, a kést, a villát, majd a boci és a nyuszi részeit. Apránként vezeti be a háztartás nevű ellenséggel küzdőt a konyhaművészetbe, az ételek elkészítésébe, hogy aztán a hatszázadik oldal tájékán eljusson a libatömésig vagy a szarvasmarha házi feldolgozásáig.

Amerika klasszikus szakácskönyve, a Joy of Cooking talán az első volt a maga nemében és a megszületése igazi gasztronómiai csoda.

1930-ban egy Irma Rombauer nevű középosztálybeli hölgy megözvegyült. Hogy elfoglalja magát, rendszerezni kezdte a családi recepteket, majd 1931-ben saját költségen kiadta őket és a saját lakásában árusítani kezdte a közel ezer oldalas művet.

Nem volt szakács. Egy befőző tanfolyamot leszámítva köze sem volt a hivatásos gasztronómiához. A könyvkiadáshoz sem értett. Véletlenszerűen választott nyomdát is - az első 3000 példányt egy olyan cég nyomtatta, aminek addigi legbonyolultabb megrendelése cipősdobozok cimkéjének elkészítése volt.

A könyv elkészült, borítóját Irma lánya készítette. Két év a gazdasági válság közepén 2000 példány fogyott belőle, és ez még csak a kezdet volt.

A könyvet időnként Irma, majd később lánya, majd unokái irányításával átnézték, aktualizálták. 1931 óta a konyhatechnológia nagyon megváltozott. A könyv írásakor a csirke drága volt és a velő olcsó. Az emberek sertészsírral főztek. A húst igazi jégszekrényekben tárolták. Nagyon kevés embernek voltak elektromos háztartási eszközei. Szörnyűség, a tojást kézzel verték fel. A cukkini, a kecskesajt, az olivaolaj mind drága, alig beszerezhető különlegesség volt. A tengeri teknőst pedig rendszeresen fogyasztottották a tehetősebbek. A teknőcleves receptje egy időre ki is került a könyvből, majd visszakerült egy megjegyzéssel: ne védett, kihalás szélén levő fajból készüjön.



Irma zseniális nő volt. Ő találta ki, hogy az instrukciók leírása előtt felsorololja, mi és mennyi kell az ételbe. Ráadásul a főzés minden egyes lépését elmagyarázta előre. Szakított a régi iskolával, am bennfentes nyelven szólt a szakácskodókhoz:

Végy egy megfelelő méretű és korú nyulat, fűszerezd szokás szerint, tégy bele ízlés szerint sót, majd készíts hozzá dinsztelt hagymán párolt káposztát és marináld meg. Majd tálald a megfelelő borral.

Minden világosan, érthetően van leírv, a könyv végén hosszú indexben lehet rákeresni az ételekre, így a magyaros gulyásra is. De fel vannak sorolva a hozzávalók és az is, hogy kell főzni magashegységekben.

A könyv nemrég lett 75 éves. Túl van a 18 millió eladott példányon és ez az amerikai konyhaművészet bibliája.

Mivel a könyv a világgazdasági válság idején íródott, volt benne pár érdekes recept is. Például mókus. Meg hód. Meg mosómedve. Lehet, ezek most majd visszakerülnek bele.

Saltair

Saltair Resort
Originally uploaded by ribizlifozelek

Amikor idejöttünk csodálkoztam, hogy a Nagy Sós-tó partját nem szegélyezik tömött sorokban szállodák. Azon is csodálkoztam, hogy nincs tóparti sétány.

Idővel megtanultuk, hogy a tó szintje sokat ingadozik. Mivel sekély, ezért pár centiméteres szintkülönbség is négyzetkilométerekkel csökkentheti, vagy növelheti a tó felületét. Az esetleges promenádok így hirtelen víz alá kerühettek vagy eltávolodhattak a víztől.

Ez történt a leghíresebb itteni fürdőhellyel, a Saltairrel is, csakúgy, mint a közeli Black Rockkal.

A Saltair valamikor fogalom volt. A mór stílusú sarokkupolás épület egykor a szórakozás Mekkája volt mormonföldön. Mindenki ide járt pancsolni, aki számított.



A fürdőhelyet 1893-ban építették a mormonok. Csodálatos hely volt 32 évig, amikor is porig égett.
Pár évvel később több vasúttársaság közös befektetéseként feléült a új Saltair. Szebb volt, modernebb, mint a régi. A táncparketten összesen 2000 pár rophatta. A sós vizet 1200 zuhanyban moshatta le magáról a nagyédemű.

Az üzlet jól ment, mindaddig, amíg az 50-es években vissza nem húzódott a tó. A víz majdnem egy kilométerre került a fürdőhelytől.



A fürdőhelyet ekkor elhagyták, elhanyagolták, mígnem páran tüzet raktak benn, a parketten. A második füdőhely is porig égett.

Ismét eltelt pár év, a vízszint emelkedett és négy üzletember összefogásából újabb Saltair épült. Az épület eredetileg a légierő egy hangárja volt, amit egy az egyben megvettek, teherautóra pakoltak és újra felépítettek, majd hozzátoldottak mindenféle csicsát, hogy úgy nézzen ki, mint a régi.

Ezt az épületet a változatosság kedvéért a tó mosta el: a hirtelen emelkedő víz egy éjszaka tönkretette az első szintet. Az épület elé ezután mesterséges domb épült, majd a tó ismét visszahúzódott.

Saltair ismét üresen áll, várja a vizet. A tüzet. Vagy a tömegeket. Egyelőre nem jön senki.

A bátor nyúl

Did you eat the starter cable of my car?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az egyik közeli házban, nem messze a Smithtől lakik pár nyúl. Lakik ott három japán fiú is, de ők nem annyira lényegesek.

A nyulak a kertben laknak, van egy fekete, egy fehér és egy tarka. Sokat filóztunk azon, van-e olyan japán ünnep, amikor a tábortűz feletti rácshoz erősített nyuszikat kell körbetáncolni. Végül úgy döntöttünk, a nyulak hobbiból vannak ott és nem a közeledő élelmiszerhiányos időszakra való felkészülést jegyében költöztek a kertbe.



Az egyik nyúl felfedező hajlamokkal rendelkezik. Míg társai békésen majszolják a japánkertben a répát, addig ő elindul, megkeresni a mesebeli nagy répamezőt. Már többször láttuk a szomszéd kertjében, most azonban, a reggeli hóesésben a járda közepén ült és optimistán bámulja a közeledőket.

Yoda szereti a cicákat, mókusokat és nyulakat. A három nyulat gyakran nézte a kerítésen keresztül. Most nagyon megörült, amikor a bátor nyúl a járda közepén ülve várta.



Elindult fele, a nyúl azonban, amikor meglátta, hogy nem egy kékbe öltöztetett répa közeledik hozzá, elveszítette bátorságát - vagy megtalálta az eszét - és visszamenekült a kertbe.

Azt nem tudjuk, hogy Yoda potenciális barátot vagy potenciális reggelit látott benne.

Yoda szókincse

Yoda nem lebecsülendő intellektuális képességekről tesz tanubizonyságot. Magyar szókincse folyamatosan bővül, igaz, rengeteget beszélgetünk és ilyenkor rengeteg minden ragad rá. Az is igaz, hogy Yoda mester rengeteget tanul egyedül is. Olvasgat, jegyzetel, gyakorol.



Az alapszókincs meglehetősen tág. Természetesen benne van az "ül" és a "fekszik" szó, mert hát ez a szocializáció alapfeltétele. Ugyancsak a társadalmi érintkezést könnyíti meg a "pacsi" szó. A kézfogás ősi üdvözlési gesztus. Ugyanakkor a "pacsi" az öltözéskor is fontos. A szolgák (mi) így kérjük meg az uraságot, hogy bújjon bele a ruha ujjába.



A "másik láb" utasítás is az öltözködéshez kapcsolódik. Ilyenkor kell megemelni a másik mellső lábacskát, hogy a szolgák becsúsztathassák a dzsekibe.

A "fordul" szónak nincs sok gyakorlati jelentősége, inkább csak egy közbülső állomás az elképesztő fontossággal bíró hasvakarás fele.

Természetesen kihagyhatatlan a "gyere" utasítás. Ilyenkor fog történni valami pozitív. További alapige a "menjünk" illetve a "megy" szó többi ragozott alakja. Teljesen egyértelmű, hogy ilyenkor megyünk járőrbe (sétálni). Amint kiejtjük e szót, Yoda azonnal figyel, talpra ugrik és készülődik.



Ha kocsival megyunk, az ajtó kinyitása után, a személyzet felszereli a pokrócot az ülésre, ezt követően hangzik el a "beszállhatsz". Ha kiszálláskor még valamit tenni kell, például megkeresni a sapkát, elhangzik a "várj" kifejezés. És Yoda vár.

A mindennapi élet elengedhetetlen kelléke még az "együnk". Talán ez a legfontosabb elsajátított kifejezés. Amint egy hosszú délelőtt végén felsóhajtok, "na, együnk valamit", azonnal vége a délelőtti szunyókálásnak. Harapunk valami és utána kezdődhet a délutáni szieszta.