2008. július 31., csütörtök

Az angol nyelv Szöulban


Seoul
Originally uploaded by ribizlifozelek

Közkeletű tévhit, hogy Ázsiában mindenki tökéletesen beszél angolul. Ez legfeljebb azzal a kiegészitéssel igaz, hogy Szöulban a magyar átlagnál sokan beszélnek egy icipicit jobban angolul, de mivel sokkal többen vannak mint mi, ezek az emberek általában rejtve maradnak.

2006-ban komoly harcot kellett vivnunk a portással, hogy engedjen be az egyetem által biztositott szállásra. (Nem engedett be.) Akkor sok, angolul tanuló diák próbált meg segiteni, bár ebben két dolog akadályozta őket. E két tényezőből a jelentéktelenebbik volt a nyelvtudás hiánya. Komolyabb gond volt az, hogy mivel az őr állitotta, a főnök nem szólt neki két gyanus idegen esti érkezéséről, a két gyanus idegennek semmi keresnivalója nincs itt. A főnököt nem hivja fel, mert a főnök nem tévedhet. Pont. Érvelése tökéletes volt, a diákok mind el is fogadták, igy kereshettünk egy éjszakára másik szállást a nagy semmiben. (Szerintem mindez Magyarországon is megtörténhetett volna, de velünk épp 18 óra repülés után Koreában -Dél- esett meg,)

Az angoltanárok azt tanácsolják diákjainak, ha látnak egy külföldit, beszélgessenek vele. A diákok meg lelkesen lesik a külföldieket és köszönnek nekik. A külföldi pedig lelkesen visszaköszön és aztán a dolog ennyiben marad.

A vasútállomásoknál, reptereknél lelkes fiatalok köszöntik az érkezőt. Az egyetemen a hozzánk hasonlóan rossz arcmemóriával megáldott embereknek ez azért kellemetlen, mert amikor valaki széles mosollyal köszönt minket, nem tudjuk valami kolléga-diák volt a délutáni előadásról, vagy esetleg egy vehemens nyelvtanuló próbálgatja kiejtését.

Sookmyung Women's University

A reptéri buszon pár éve a dolog nagyon vidáman alakult. Tudtuk, hova megyünk és elővigyázatosan még a cimet is leirattuk koreai jelekkel. Ez nagyon jó húzásnak bizonyult, mert mi nem tudtuk jól kiejteni a hely nevét. Megkérdeztük hát az egyik köszöngető ifjútól, hol van a papirra irt hely. Parázs vita alakult ki, mig végül egy sokadik ember segitett leszállni. Utána már csak párszor kellett lobogtatni a cimet, mire megtaláltuk az egyetemet.

Idén a dolog jóval egyszerűbb volt: kivezették a metrot a várostól nagyjából 60 km-re, a Sárga-tenger egyik szigetén álló Icheon reptérig.

Nincsenek megjegyzések: