2008. július 16., szerda

Közgazdasági gondolkodásmód


Szentendre, Foter
Originally uploaded by ribizlifozelek

Állandóan arról olvasni a sajtóban, hallani a rádióban, hogy racionalizálni kell a költségeket.
Ez minden bizonnyal igaz is, viszont a költségracionalizálás a racionalizálandó szolgáltatlás halálához is vezethet.
Egy spanyol utazási iroda több évig sikeresen értékesitett egy Szentendre-programot.
Az utasokat a Március 15 térről busszal vitték le. Az idegenvezető telebeszélte a fejüket. Leparkoltak Szentendre felső végén, onnan besétáltak a városkába. Útközben megnéztek néhány boltot, ez kiváló alkalom volt a magyar népművészet bemutatására és egy kis jutalék későbbi begyűjtsésére. A Fő téren az idvez még mesélt egy keveset, megnézték közösen a kisebbik szerb templomot és a Kovács Margit Múzeumot. Ez nagyjából 45 percet, egy órát tartott. Maradt úgy egy-másfél óra szabadidő. Ezután egy bérelt hajóra szálltak, a hajóval pedig lecsorogtak Budapestre. Útközben az idvez mesélt mindenfélét a Dunáról, meg a kenukról, ha szerencséjük volt, láttak pár monokinis nénit valamelyik eldugott homokos parton. Útközben mindenki kapott egy szelet tortát és egy italt. A hajó Budapesten még ment egy kört, elúszott a Gellértfüdőig, majd kikötött valahol a Jászain. Innen az utasokat busszal visszavitték a szállodákba. illetve letették a központban.
A dolog működött. A program 10-12 részvevőtől már nyereséges volt. Idővel aztán egy közgaszdász gondolkodású valaki megnézte a programot.
Megállapitotta, hogy a program jó, de igazából a torta feleseges kiadás. Szentendrén amúgy is van egy csomó cukrászda. Arra is rájöttek egy évvel később, hogy az ital is felesleges. Jól néz ki, de hát a hajókon amúgy is van egy bár, aki akar, ott is ihat.
Úgy egy év múlva arra is rájöttek, hogy a kirándulás legdrágább pontja a hajó és elkezdtek Budapestről hajózni. Busszal elmentek odáig, vasalták a Dunát. Idővel a hajót teljesen kivették a programból és külön kirándulásként árulták.
Arra is rájöttek, hogy a Kovács Margit belépő drága. Kivették. Majd pár évvel később a szerb templom 100 Ft-os (ma már 200 valamennyi) jegye is sok.
Ekkor a program annyiból állt, hogy busszal elmentek Szentendrére, az idegenvezető sétálgatott fél órát az emberekkel, mutogatta a boltokat, majd ajánlotta megtekintésre K. Margitot és a templomot.
Az emberek ekkor panaszkodni kezdtek.
Szentendrén nincs semmi - mondták -; csak egy csomó bolt. Reklam'ltak az irodában, meg visszakérték a pénzt.
Az iroda vezetése ekkor megállaptitotta, hogy a Szentendre program nem jó, ezért törölték a kiválatból.

1 megjegyzés:

gusson írta...

A közgazdász fura állatfaj. Apósom mesélte (nyomdász volt aktív korában), hogy annak idején új vezetőt kaptak. Természetesen össznépi bemutatkozás, fejtágítóval kombinálva. Az új tag (természetesen közgazdász, még véletlenül sem szakmabeli) előadta, hogy nagy a pazarlás, takarékoskodni kell, racionalizálni, stb. Azelőtt egy zacskósleves gyártónál volt atyaúristen, s ott úgy csökkentettek költséget, hogy egy-egy szem tésztával kevesebbet tettek a zacskósleves adagba, ez milliós megtakarításokat okozott, növelve a profitot. Ilyen elképzelései vannak, mert ez a pazarlás már nem mehet tovább, irgum-burgum! Hallgatták jó darabig az agymenését, mikor após felállt, s megkérdezte: hogy gondolja, egy adott könyv sorai közé nyomják a másik könyvet? Így sok papírt meg lehet spórolni. Mondanom sem kell, nem lett népszerű ennél a zseniális gazdasági szakembernél. Igaz, az illető néhány év után tovább lépett, s szerencsére sok kárt nem okozott a nyomdának.