Blackwater

Blackwater
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az utolsó napon nem sok időnk volt. El kellett jutni Columbiából a reptérre, Kansas Citybe a reptérre, Hagyni szerettünk volna egy kis időt tartaléknak, hátha megint meghülyül a GPS.

Az is megfordult a fejünkben, hogy a Columbiából Kansas City felé vezető I-70-esen továbbmegyünk Utahig. 1211 mérföld. Persze nem tettük meg.

Inkább megálltunk egy újabb festői kisvárosban az autópálya mentén.



Blackwaternek kevesebb lakosa volt, mint Rocheportnak, viszont több antikvitás bolt üzemelt benne. Helyesebben volt, mert egyik sem tartott nyitva hétköznap délelőtt.

A helyi üzletek feltalálták az ötnapos hétvégét, ami hétfőtől péntekig tartott, aztán szombat-vasárnap kinyitottak. Csakúgy, mint az egykori vasőútállomás melletti szálloda, az Iron Horse.



Ott sem volt semmi mozgás.

Megcsodáltuk az egyik összeomlott ház belsejébe telepített mini-közparkot és megállapítottuk, hogy egy jó félórás sétával mindent láttunk, kivéve a postamúzeumot, amit csak vasárnaponként nyitnak ki. Minden második szökőévben. Ha el nem felejtik.



Tetszett Blackwater, de kicsit kihalt volt. Meg is beszéltük, hogy majd egyszer visszajövünk hétvégén és megnézzük, milyenek is azok a boltok belülről.

Yodát viszont ezek a dolgok nem izgatták. Ő jobban szerette a néptelen főutcát, nem zavarta senki sem, miközben megjelelölte a falut.

Rocheport

Rocheport
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sok helyen olvastam, hogy Columbia környékén a Missouri menti falvakat kell megnézni. Ezek a kis falvak kicsik, festőiek és mindegyikben van minimum három régiségbolt.

Rocheportot a 19. század elején alapították. Lakosai földet műveltek, kereskedtek majd ellátták az itt kikötő gőzhajókat. A KATY megépítése után a hajóforgalom hanyatlott, a vasút azonban kárpótolta a helybelieket a veszteségért.



Aztán a vasút is megszünt. Rocheport azonban virágzott: a közeli Columbiából sokan a nyugalmas faluba. Mások a KATY trailre alapozták megélhetésüket. Majdnem minden házban működik egy Bed and Breakfast. Némelyik többe kerül egy éjszakára, mint a mi összes szállásunk ezen az úton, ideértve a Yodára kivetett adókat.



A KATY vándorai pedig szívesen eltöltenek itt egy éjszakát. Sok lehetőségük nincs, ha itt éri őket az éjszaka, tekerhetnek még pár tucat kilométert a következő településig, vagy maradhatnak.
Mások két-három napra bújnak itt el a világ elől.

Én egy Szentendre-szerű turistaparadicsomra (csapdára) számítottam, de tévedtem. Minden szellősebb. Rocheport lakói nem a tömegturizmusból élnek.



Rocheport virágzik. Van szép új játszótere, közparkja, a Missourihoz vezető fasora. Minden tiszta és békés. És drága.



Szemben azonban Szentendrével, a WC ingyenes. És tiszta.

Yodát persze ez nem érdekelte, ő egy melankolikus padot szaglászott körbe lelkesen.

Az Ozarks II - Kastély a hegytetőn

Castle
Originally uploaded by ribizlifozelek

Várrom a hegyormon - Amerikában ritkán látni ilyet. Hittük is meg nem is, hogy ott van. Mindenesetre furcsa érzés volt követni a Vár jelet az országúton. Ilyen látnivalót nem hagyhattunk ki, leparkoltunk és elindutunk a vár fele.

Egy kényelmes ösvény kanyargott fel a romhoz. Az erdőben patakok csörgedeztek, a fákon mókusok bujócskáztak.

Aztán megláttuk a várat.



Az huszadik század elején egy dúsgazdag üzletember úgy gondolta, hogy olaj- és gázmezői, csordái, földjei mellé szüksége van egy igazi európai stílusú várkastélyra is.

1904-ben Robert McClure Snyder vett egy hegytetőt és körülötte ötezer hektár erdőt, tavat és folyót. A kastélyt gőzerővel kezdték építeni. A hegyoldalba üvegházakat emeltek és egy közeli csúcsra víztornyot állítottak. Természetesen elrejtve egy középkori erődbe.



Mielőtt befejezték voln a kastélyt, Robert életét vesztette egy autóbalesetben.
A munkák évekre leálltak, mígnem Robert fia újra életre keltette apja álmát. A kastély elkészült és büszkén uralta a dombtetőt - egy évig, akkor az egész komplexum porig égett. A romokat benőtték a fák, a bokrok.

Idővel Missouri megvásárolta az ötezer hektárt ls egy state parkot hozott létre az ingatlanfejlesztőtől megmenekült területen.



Látványos és szomorú volt a rom.
Yoda nem kedvelte a helyet. Körbe volt kerítve és nem lehetett lepisilni, csak a kerítést. De azt többször.

Az Ozarks I - Az erdő

Ozarks
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sokan mondták, ha már Missouriban vagyunk, menjünk el megnézni az Ozarkot. Bevallom, azt se tudtuk, mi az az Ozark.

Az Orarks egy nagy hegység az Egyesült Államok közepén. Mi eleve meglepődtünk Missourin. Azt hittük, olyan lesz, mint Minnesota: majdnem teljesen sík; a szójamezők pedig búzamezőkkel, azok meg tehenekkel fognak váltakozni.



A táj dombos volt. Az Orark-fennsík pedig nagyon hegyes volt - legalábbis Minnesotához képest. Ráadásul erdős volt. Rendes erdő nőtt a hegyekben. Kicsit dombosabb volt a táj, mint a Dunántúl.



Az Ozark fő folyóját, az Osaget a huszas években egy gáttal zárták el, így a hegyek között egy kétszáz négyzetkilométeres tó keletkezett. A tó öblei mélyen benyúlnak a hegyek közé. Megtudtuk, a tó szintje alig ingadozik, ezért a partokat néhány védett területet leszámítva évek alatt beépítették, felparcellázták. Most is építenek "meghitt zugnak" nevezett tízemeletes szálloda és apartmankomplexumokat ide. Szerencsére vannak kevésbé beépített erdős, falusias jellegű települések is.

Mi a tóparti erdőkbe mentünk gyalogolni egy kicsit. Ez a kartszvidék is, hasonlóan a Rock Bridge State Parkhoz rengeteg látnivalót kínált.



Miután átbújtunk a sziklaív alatt, az ösvény egy óriási, pár tízezer évvel ezelőtt beomlott barlang helyén keletkezett szurdokon át vezetett fel minket a hegygerincre. Innen lenéztünk az Osage egy mellékfolyójára és nagyon örültünk annak, hogy eljöttünk ide.



Yoda nemcsak az erdőt (és a fákat) szerette, hanem a benne lakó állatokat is. Nagyon lelkesn próbált barátságot kötni a mókusokkal, a mókusok azonban inkább felszaladtak a fák tetejébe és onnan beszélgettek a Mesterrel.

KATY trail

KATY trail
Originally uploaded by ribizlifozelek

Amikor kisétáltunk a Missouri partjára, maradt még egy kis időnk körülnézni a KATY trailen. Ez azon kevés hely egyike volt, amit az utikönyvek ajánlottak és tényleg érdemes volt megnézni.



A KATY valamikor a Missouri-Kansas-Texas vasútvonal neve volt. A Missouri-Kansas-Texas szókapcsolat hosszú volt, a vonalat mindenki MKT-nek hívta. Az M-et idővel nem is ejtették ki (azaz kiejtették) és a vonal neve KT, KATY lett.



A sínek büszkén követték a Missourit. Közel száztíz év után a vonal azonban gazdaságtalan lett, 1986-ban megrongálta egy árvíz. A forgalmat leállították, a szerelvényeket elterelték másfele, a talpfákat, sineket felszedték és a többit rábízták a természetre.



A nyolcvanas években kezdék a rengeteg elhagyott vasútvonalat kirándulóútvonallá, kerékpárúttá alakítani. Columbia gyorsan meg is szerezte a területén áthaladó keskeny földsávot és csinált belőle egy kerékpárútat.

Egy gazdag vállalkozó, Edward T. Jones és a felesége szeretett bicajozni. Egy wisconsini kirándulása alkalmával végigtekert egy ottani vasútvonalból kialakított kerékpáros-gyalogos úton. Nagyon tetszett neki. Visszatérve Missouriba megnézte, milyen lett a columbiai kerékpárút. Tetszett neki. Az méginkább, hogy az út a Missouri Egyetem mellett vezetett. Ő is ide járt a negyvenes években.



Ed elkezdte politikushaverjait nyaggatni, hogy csináljanak már kerékpáros-gyalogos útvonalat az elhagyott vasútból. A politikusok lassan mozdultak. Szövetségi programok is adtak ilyen célokra pénzt. Valamennyi azonban hiányzott a vételhez. Ezt az összeget Jones pótolta ki 2.2 millió dollárral.

A sínek helyét vastagon beszórák murvával és pár év alatt 225 mérföld (362 km) kerékpáros-gyalogos utat építettek. Még néhány év, és a KATY elnyújtózik a Missouri-szögig, a Missouri-Mississippi összefolyásáig.

Pár éve egy árvíz megrongálta a KATY-t, ekkor ismét megkeresték Jonest.

- Kérjetek az Edward Jones Investmenttől - mondta az öreg.

- Ők majd adnak pénz?

- Igen. Az enyém a cég.

Így is lett. Ted bácsi halála után cégét - és elhivatottságát - fia örökölte. Most ő támogatja jelentős összegekkel a kerékpáros-gyalogos úthálózat fejlesztését.

Pár kilométert tettünk csak meg Yodával a KATY-ből, de nagyon tetszett. A falvakban WC-k, ivókútak vannak és kíváló információs táblák magyarázzák el, merre is jár a vándor. Meg lehet szállni kis fogadókban, vendégházakban vagy éppen kempingekben.

Rocheportban a turistainformáció a helyreállított indóházban van. Itt tartják falugyűléseket is hétfőnként. Az út használata kerékpáron, gyalog és lovon ingyenes, csak a rendezvényekért kell fizetni.



Nagyon élveztük az erdőt. Csend annyira nem volt, sokan voltak a KATY-n, de azért nem volt zavaró a tömeg. Yodát legalábbis nem zavarták a járókelők a fák vizsgálatában.

Columbia

Columbia
Originally uploaded by ribizlifozelek

Columbia a hosszútávú tervezés tökéletes példája. 1821-ben, a város alapításakor lefoglaltak egy nagy telket és azt mondták, ez majd egyetem lesz.

Tíz évvel később helyet kerestek Missouri első egyetemének. A columbiaiak háromszor annyi pénzt ajánlottak felt, mint mások, csak legyen ott az az egyetem.

Ott lett.



Szép volt a belváros. Hangulatos. Tele kávézókkal, hangulatos utcákkal, mókusokkal és gigászi autókkal.
A régi városközpont megmaradt. Nem régiségbolt-övezet és turistarezervátum lett, hanem megmadt benne az élet. Emberek jártak ide enni, inni, kerékpárt venni, ügyet intézni.



Yoda is az ügyeit intézni jött ide. Pont ezért, nagyon tetszett neki a bíróság előtti terület.

Missouri State Capitol

Missouri State Capitol
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jefferson City olyan közel volt Columbiához, hogy kár lett volna kihagyni. Szívesebben mentünk álmos kisvárosokba (pl Missouri fővárosába), mint milliós nagyvárosba (St Louisba).

Jefferson City olyan kis főváros, hogy még igazi autópálya se vezet hozzá, csak egy autósztráda szélességű valami, ami tele van szintbeli - lámpa nélküli - kereszteződéssel.

Ennek ellenére fél óra alatt odaértünk Columbiából.

Tudatalattim valamiért nem akart odamenni. Hiába tértem le többször is rosszfele az útról félreértve a GPS utasításait, egy ilyen kis városban nem lehetett rendesen eltévedni.

Pillanatok alatt a parlamentnél voltunk. Itt eltévesztettem a parkoló bejáratát, de ez sem volt gond, így is sikerült leparkolni, méghozzá a főbejárattal szemben.

Missourinak ez az ötödik parlamentépülete. Néhány leégett, volt olyan ideiglenes országház, ami egy hotelben kapott helyet. A fővárosban korábban két parlament égett porig, ez a harmadik és csak 1917-ben fejezték be.
Olyan, mint annyi más helyi parlament az Egyesült Államokban. Csak belül sokkal díszesebb. Az építéskor a Missouri állam adóbevételeinek egy részét, három és fél millió dollárt szánták az építkezésre. Három milla lett volna az épület, a többi a berendezés. Mivel az adófizetők pénze szent, népszavaztak és a nép 3:1 arányban elfogadta a tervet.
Missourinak azonban volt pár jó (pénzügyi) éve és hirtelen 4.2 milliójuk lett az épületre. A különbözetből szépen bebútorozták az egészet.

Meg is lepődtünk benn, mennyire díszes a többi puritán parlementhez képest.



Mivel a földszint tele volt óriási terekkel, múzeumokat rendeztek be bennük, legyen már valami haszna annak a rengeteg kihasználatlan légköbméternek.
Természetesen az egész ugyanúgy látogatható, mint a legtöbb kisvárosi országház Amerikában: az ember bemegy, egy készséges őrnél felmarkol egy csomó ismertetőt, ha vár egy kicsit, jön valaki, aki tart egy idegenvezetést, ha meg siet, akkor körbesétál és oda megy, ahova akar. Minden nyitva van, mindenhova be lehet menni. Belépő, ellenőrzés vagy kukacoskodás nincs. Elvégre közpénzből tartják fenn ezt a házat.

A legfontosabb látnivalók része kétségkívül a mosdó, ami elegáns és kényelmes.

Yoda nem jött be, ő inkább kinn ment ki és az épület sarkát tisztelte meg.

A Missouri

River Walk
Originally uploaded by ribizlifozelek

Lehet, ezt a bejegyzést egyszer már megírtam. De most megteszem még egyszer. Az ilyen élményeket szeretem megörökíteni.

Vannak helyek, amikről azt hittem, sose fogom őket látni. Olvastam róluk, láttam őket tévében, hallottam róluk. És azt hittem, esélyem sincs látni őket. Ha aztán véletlenül mégis eljutok oda, megilletődőm.

Ilyen volt például a Szikláshegység. Mesa Verde. A Nagy Vízválasztó. A 66-os út. San Francisco. Meg a Missouri.

Három éve áthajtottunk felette Dél-Dakotában. Láttuk egy kilátóból. De azért ott motoszkált bennem a kisördög: csak magasból láttam. Lehet, csak egy délibáb volt. Meg magasan is voltunk.



Most direkt elmentem a folyóhoz. Egy kisvárosban, Rocheportban parkoltunk le Yodával. Az első a folyóhoz vezető út egy magánterületben ért véget. A következőt a falusiak építették közmunkában.

Fák alagútjában, egy ártéri erdőben ment nyíl egyenesen a széles út a folyamhoz. (Fotók később, most csak pár iPhone-os képem van.) Olyan volt az ártéri erdő, mint a Dunamentiek. Akár otthon is lehetettem volna.

Az út egy padban ért egy meredek partfalnál.

A padot egy helyi ember állította kedvenc helyén, hogy más is örüljön a folyam látványának.

Tényleg ott volt. Nagy volt. Fennséges volt.
Egy meredek, sáros ösvényen leereszkedtem a vízig. Ott volt. Valódi volt. Meghatódtam.

Yoda is meghatódott és megjelölte a Missourit.

University of Missouri

University of Missouri
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szép lett az idő. Sütött a nap, nem volt hideg. A völgyekben még vastagon ült a köd. De hát október van.

Minden tökéletesnek látszott egy egyetemi sétára.



Szeretem szombaton bejárni az egyetemeket. Kevés az ember és nyugodtan lehet fotózni. Picit kell várni és már csak magát az épületet látom. Ha kell, azért akad pár kétlábú, akit be lehet szerkeszteni a képbe, ha kell. (A belinkelt fotók iPhonenal készültek, a rendes képeket még nem tettem fel.)



Az angolszász egyetemeket még jobban szeretem. Általában szép épületek között lehet egy nagy parkban sétlálni. Ráadásul Columbiában az egyetemen a campus egész területe egy botanikus kert. A sok kultúrát pedig mindig ki lehet valahol pihenni: sok kávézó szombaton is nyitva tart.



Sejtettem, hogy az University of Missouri nagy. Harmincezer diáknak, négyezer tanárnak és az ő munkájukat biztosíto tizenkétezer alkalmazottnak sok hely kell.

Reméltem, látok párat a régi, 1839-es épületek közül, de azok jórészt leégtek egy tűzvész alkalmával. A legelső központiépületből csak pár oszlop maradt - ezeket az új főépület elé ültették egy nagy füves mezőre.



A központi udvar köré szerveződött az egyetem többi része. Fasorok, füves, fás, bokros, virágos udvarok voltak mindenütt. A bokrok között kollégiumok, múzeumok és egyéb épületek lapultak. Három órás séta után megtaláltuk az angolszász egyetemek elengedhetetlen kellékét, a (neo)gótikus tornyot is. Ez utóbbit Yoda először egy óriási fának nézte és lelkesen lepisilte.

Rock Bridge State Park

Rock Bridge State Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

(A rendes fotógéppel készített képeket még nem töltottem fel. Ezek iPhonnal a blogbejegyzéshez készített fotók.)

Délután volt egy kis időnk Yodával. A szállodai szoba még nem volt kész, mi pedig tele voltunk tettvággyal. Yoda emellett jelentős sétahiányt is felhalmozott az utóbbi időben.

Először arra gondoltunk, végigsétálunk valamelyik charming tiny little beautiful etc városka főutcáján és végignézzük (pisiljük, ki-ki ízlése szerint) a régiségboltokat. Mert hát a Missouri utikönyveink szerint itt nincs más.
Szerencsére az egyik térképen megláttam egy State Parkot. Eszembe jutott, hogy két antikvitásbolt ismeretetése között azt írta az egyik utikönyv, ez egy kedvelt kirándulóhely.

Elmentünk Yodával.

Egy nyüzsgő egyetemi városkából tíz perc alatt egy karsztvidékre értünk.
Yoda imádta.



Mindenhol folyók, patakok, csermelyek csörögtek, néha az ösvények helyén is. Az egyikről vissza is fordultunk, mert nagyon nedves volt és eluntuk a vízben gázolást. Nálam nem volt bakancs, Yodánál meg úszóhártya.

A farönkökből elkészített, a kartszjelenségeket bemutató 3 mérföldes sétaút viszont nagyon jó volt és csúszós.

Felmászott egy hegytetőre, onnan láttuk a folyót, leereszkedett mellé, áthaladt felette és már egy újabb folyót láttunk, majd egy nagy patakot aztán egy irdatlan nagy kürtőt, amint elnyelte az összes vizet.

Aztán a következő hegy mögött megint. Csak ez a víz nem lyukban tünt el, hanem sziklában.



Imádtuk.

Egész délután itt sétáltunk, sokkal jobb volt, mint egy régiségbolt. Ráadásul Yoda is szabadon pisilhetett.