Bonneville Salt Flats
Originally uploaded by ribizlifozelek
Az egész vicces véletlenek sorozata. Nélkülük nem is írtam volna a The World's Fastest Indian (A leggyorsabb Indian) című filmről.
Tegnap reggel elvittük Yodát fogkőleszedésre a fogorvoshoz. Vittük, mert nem akart jönni. Elbújt mögöttünk, illetve úgy tett, mint aki véletlenül épp ki szeretne sétálni a rendelőből. De nem hagytuk.
Utána beültünk reggelizni egy hagyományos utahi vendéglőbe.
Este Yoda még az altatás utóhatásait nyögte. Nem igazán lehetett dolgozni, olvasni mellette, így találomra betettünk egy filmet a Roku-ból.
Nem tudtuk, a film jó részét Salt Lake Cityben forgatták. A vágóképen egyszercsak megláttuk reggelizőhelyünket a háttérben. Aztán a következő vágókép az az ősrégi reklámtábla volt, amit a blogbejegyzéshez csatoltam.
A film pedig részben abban a sóssivatagban játszódott, amiről vasárnap írtam.
A The World's Fastest Indian egy idős új-zélandi fickóról szól, aki meg akarja adönteni az 1000 köbcenti alatti motorkerékpárok sebességi rekordját.
Nincs pénze, így még a szerszámait is maga csinálja. A férfi 1957-ben elutazik Utahba, hogy a Bonneville Salt Flats-on világrekordot döntsön. Útközben találkozik jó és rossz emberekkel, de az egyszerű bácsi majdnem mindenkit levesz a lábáról. A versenyen nem engedik elindulni, mert a motorkerékpárja régi, mert nincsenek biztonsági berendezései, meg rendes fékje és ő pedig idős. De azért eléri, hogy elindulhasson és a barkácsgép olyan világrekordot állít fel, amit máig nem döntöttek meg.
Tipikus hollywoodi nyálas történet - de igaz. A valóságot átszabták a filmben, de aki a szórakoztató filmeket keveri a dokumentumfilmekkel az valószínűleg kimaradt pár fontos általánosiskolai óráról. A lényeg, hogy Burt Munro jóval ötven felett valóban maga készítette szerszámaival egy új-zélandi sufniban tényleg megcsinálta a világ leggyorsabb motorkerékpárját és több sebességrekordot is felállított a Bonneville Salt Flats-on és a rekordok egy részét ma sem döntötték meg.
A film persze túloz: Munro sosem pisilte le a kertjében levő citromfát. Azt a rendező, Roger Donaldson apja tette.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
6 megjegyzés:
azért az olyan jó amikor olyan helyet látsz egy filmben ahol jártál, nem? :)
en is szeretem latni azokat a helyeket filmen ahol jartam. Akkor igazan, ha olyan emberrel nezem a filmet aki nem jart ott es olyankor nagyon vilaglatott embernek tartom magam :D
tetszik ez a jó történet. itt jobbára krimikben esik meg, hogy ismerös helyeket látok. de az is ritkán, mert nem szoktam krimit nézni:-(
tetszik ez a jó ßes igaz történet. itt gyakran megesik, hogy krimikben ismerös helyek bukkannak fel. bár mailyen ritkán nézek tévét és föleg krimit:-(
Pyry es Romesz, teljesen igazatok van!
Orsi, a nemet krimikben annyira nem vagyok otthon... Arra viszont emlekszem, hogy osztrak krimikben egy idoben a hullat a becsi gaztartalyok korul talaltak meg. Amikor vegre eljutottam a gyonyoruen atalakitott tartalyokhoz, amik ma koncerttermek, lakasok, stb, ra se ismertem a kornyekre.
Megjegyzés küldése