Romania
Originally uploaded by ribizlifozelek
Küküllővár rendezett, gazdag falu volt. Az út vidáman kanyargott idáig. Jó út volt. Festett volt és aszfaltos. Tükörsima.
A faluban virágok, rendezett porták.
A Küküllők vidéke egy jó borvidék. Több táblát is láttunk, miszerint egy borutat követünk - sajnos azonban az nem derült ki, hogy ebből utazóként miként húzhatnánk hasznot. Van-e valahol információ borkatalógussal, vannak-e meglátogatható pincék, szőlők vagy pincészetek. Borászatok.
Lehet, arra gondoltak a borút kiagyalói, hogy aki autóval van, az ne igyon.
A falu azonban rendezett volt és jómódú.
A Bethlen-Haller kastélyt kerestük. El sem téveszthettük volna - a falu felett emelkedő hatalmas francia-reneszánsz várkastély úgy trónolt a falu felett, mintha építői mai is lejárnának beszedni a tizedet a faluba.
Nem is tévedtünk nagyot: a vár azé a dúsgazdag konstancai vállalkozóé, aki helyi borkombinátot is megvette és felvirágoztatta. A borkombináttal pedig jött a kastély is, amit a cég palackozóüzemként hasznosított.
A helybeliek elmondása szerint a várat restaurálják. Áll, él és virul, bár csak kívülről lehet megcsodálni.
A Bethlen család másik, híresebb kastélya kevésbé szerencsés. Bethlen Miklós régebbi épületek, várromok felhasználásával 1667-ben kezdte építeni itáliai reneszánsz kastélyát. A kettős fallal körülvett várkastély egész jól elvolt mindaddig, amíg egy termelőszövetkezet központja nem lett. A falgyűrűk addigra már eltüntek. A várból előbb idősek otthona, tsz-iroda, majd óvoda lett, de falai előtt működött vágóhíd is.
Ma már csak patkányok, pókok és egyéb rusnya férgek lakják és tehenészetek, meg romló mezőgazdasági épületek veszik körül. (A tehenészetet látva elgondolkodtam azon, igyak-e továbbra is napi félliter tejet.)
Először azt hittük, nem tudjuk meglátogatni - a ma is működő termelőszövetkezet területén állt és szomorúan láttuk, nem ez a szövetkezet legromosabb épülete.
Megkérdeztük, bemehetünk-e.
Mondták, be.
Bementünk.
Átvágtunk a sáron, az istállókon és tátott szájjal néztük a csodát. Pár éve olvastam Bethlen Miklós Önéletírását. Nem gondoltam volna, amikor Bethlen leírását olvastam kastélya éptéséről, hogy valah is látni fogom ezt az épületet.
Ezen 1668. esztendőben májusban kezdettem a szentmiklósi ház rakatásához,
Bethlen jó munkát végzett. Több évtizeden át a kastély elhagyott volt. Az üres szobákban lehullott a vakolat. A lepotyogott mész alól reneszánsz freskók bújtak elő.
Szomorú volt a kastély, de állt.
Egy helybeli szerint a borász ezt is megvásárolta.
Remélem, így van és lesz belőle valami.
2 megjegyzés:
Regen jartam nalad, es az euroig kellett visszaolvasnom.Az tetszik a hazameneteletekben, hogy mentek ugyanugy egy csomo helyet megnezni, nalunk a hazamenetel az szinte csak rokon es baratlatogatas, pedig inkabb igy mennek, ahogy ti, latni dolgokat.Nekem sohasem egy kellemes nyaralas a hazamenetel, hanem egy "kotelezok" kipipalasa, es idegeskedes a repulon.
Phoebe, a rokon-baratlatogatast osszekotjuk a nezessel.
Igy a baratokkal megerositjuk a regi elmenyeket is.
Megjegyzés küldése