A másság

Giccs
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nagyon sok szakma képviselőivel szemben rögzült elvárásaink vannak. Egy bankár nézzen ki jól és ha férfi, legyen nyakkendője. Az idegenvezetőnek esernyője. A hentes pirospozsgás és termetes. A postás gyűlöli a kutyákat. Az orvos joviális. A szerelőn kezeslábas van. A légiutaskísérő meg precíz és csinos.

Ha valaki nem felel meg a sztereotípiáknak, akkor egy újabb sztereotípia lép életbe. Úgy gondoljuk, hogy az adott személy vagy egy csapnivaló amatőr vagy hivatásának mestere.

Amikor a Chase bankban a bankár keze olyan volt, mintha azzal ásta ki a Temple alapját. Nem is dolgozott jól.

A szereotípiáknak meg nem felelő profira Leno esti műsorában láttunk egy példát. Rákerestünk a Youtubeon és remekül szórakoztunk:

Ha a beágyazott youtube video nem működne, akkor klikk ide.

Yoda a sznob szuperkutya

Yoda posing
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda régi kabátjait lassan megeszi az idő vasfoga. Elkopnak a tépőzárak, a bomber repedezik, a varrások feslenek, nem bírják a Mesterből áradó erőt.

Nem könnyű kabátot venni. Sokan varrják a kabátot. Irigylem őket. Ügyesek. Mi nem vagyunk ennyire tehetségesek, vesszük Yoda téli cuccait.
Az átlagos kutyakabát szép, divatos, trendi és használhatatlan. Meg drága. Fura, a kevés használható kabátot, szemben a cipőkkel teljesen normális áron kínálták.



Az átlagos - és használhatatlan - kutyakabát tele van felesleges csicsákkal és csak összarakható játékkutyát lehet beleszerelni. Vagy leesik a kutyáról. Vagy is-is. Esetleg fel lehet adni, csak éppen átfúj rajta a szél és átesnek rajta a hópelyhek.

Szkeptikus voltam, amikor a Columbia boltban észrevettem, van egy kutyapolc is. Megnéztem a biztonsági öveket, hátizsákokat (nem a kutyát teszik bele, hanem a kutyára teszik, vigye a blöki a saját cuccát). Az árcédulákat nem is néztem. Aztán megvizsgáltam a kabátokat.

Puha, szép piros. Elegáns. Eddig rossz. Ebből nem szokott használható dolog kisülni. A boltban mégsem akartam kivenni a Mestert a dobozából.
Tudni kell, Yoda gyűlöl boltbajárni - kivéve a hentest - ezért rávett minket, hogyha üzletbe megyünk, tegyük be egy dobozba és hurcoljuk vállon.
Megkérdeztük, mi van, ha nem kell a kutyakabát, mert kicsi és nagy egyszerre, mert hát a Mester kicsit amorf.
- Ha rajta a cetli, visszahozzák és kész.

Ekkor végre elszántuk magunkat és megnéztük az árcédulát.

Akciós termék. 12 dollár.

Nocsak.

Otthon a Mester már az asztal alatt volt, amire kivettük a kabátkát a zacskóból. Aztán valahogy előédesgettük és felpróbáltuk. Fel lehetett venni könnyen. Meleg volt. Yoda nem tiltakozott. Méretben pont jó volt.

A kabát marad.

- Reszkess Supermen -gondolta a Mester és kihúzta magát.

Járvány

Szörnyű járvány fenyegeti a világot. A betegség megállíthatatlanul terjed. Nincs ellene megbízható védőoltás. Az idősebbek és a fiatalok mind komoly veszélyben vannak. Bizonyos betegségek még súlyosabbá tehetik a fertőzés lefolyását. Hiába minden, csak az Amerikai Egyesült Államokban a népesség 5-20% elkapja a kórt. Százezre kerülnek közülük kórházba, tízezrek halnak meg évente ebben a betegségben. A járvány januártól áprilisig heti nyolcszáz áldozatot szed egyedül az USÁ-ban. Idén Pontosan harminchatezren hunytak el.

Ez a szörnyű betegség a normál (reklámipari szakkifejezéssel élve) hagyományos influenza.

Kedd estig (utahi idő) 152 influenzához kapcsolodó halálesetről van a mexikói hatóságnoknak tudomása. Ebből hét (7) esetben erősítették meg, hogy sertésinfluenzáról van szó. A setrésinfluenzához hasonló tünetekkel kétezer ember került Mexikóban kórházba.
Az Egyesült Államokban 64 esetben erősítették meg, hogy a betegek elkapták a sertésinfluenzát. Öten kerültek közülük kórházba. Egyikük sem halt meg.


A sertésinfluenza valóban veszélyes. Sokkal veszélyesebb is lehet. De a riasztó számokat közlőknek érdemes lenne összefüggéseibe helyezni a dolgokat.

(A "sokkoló" adatokat a Center for Disease Control and Prevention honlapjáról gyűjtöttem össze rémülettől vacogó fogakkal, hideg verítékben fürödve.)

Papa John's

Pizza
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nemszeretem nap volt, ami rosszul sülhetett el, rosszul sült el. Annyira peches nap volt, hogy inkább nem is mentünk sehova és - megelőzendő a lakástüzet - nem is főztünk. Pizzát rendeltünk.

A Domino Pizzától mostanában nem rendelünk semmit, a Papa John's viszont többször is bevált. A választások éjszakáján is azt ettünk. Az online rendelés leadása után tíz perccel már kopogott is a pizzafutár az ajtón. A futár a borravalót is online kapta meg, úgyhogy csak beadta a dobozokat és ment is.

A dobozokat telenyomtatták mindenféle érdekességgel Papa John'sról. John a dobozon elmondta, hogy egyetemistaként egy pizzázóban kereste a betevőt és két dolgot szeretett nagyon: pizzát csinálni és furikázni Chevy Camarójával. Ahogy a dobozon olvastuk, a kettő nem ment egyszerre, eladta az autót és azóta pizzát csinál. (Gondolom, közben vett pár másik autót és nem ő csinálja az Egyesült Államok harmadik legnagyobb pizzaláncának az összes pizzáját.)



Papa John igazából a nem épp olaszos John Schnatter névre hallgat. Tizenötéves korától pizzafutárkodott, pincérkedett, majd a Camaro árából vett pár konyhai berendezést és elkezdett pizzát kiszállítani. Azt mondta, hogy a legjobb és legfrissebb alapanyagokból dolgozik - ezért a jelmondatért a konkurrencia be is perelte. Egyébként köszöni, jól van. A hálózatának több, mint háromezer boltja van és mindegyikből ilyen finomságokat szállítanak házhoz.

Rozmaringos kecske

What do you think about global warming?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Végre eljött a pillanat, megcsináltuk az indiai boltban vett kecskét.

Nagyon rég ettem utoljára kecskét, még a Mecsekben egy icipici faluban, Kánban (ahol a káni filmfesztivált szervezték/ik). Nagyon ízlett. Most elhatároztuk, bepótoljuk a kecskementes éveket.

Egyszerű kecskét szerettünk volna csinálni, semmi bonyolultat, hogy jól érezzük a hús ízét. Választásunk a rozmaringos kecskére esett.

A kockaalakúra vágott kecskedarabokat olajban épp csak megsütöttük, öt percet, pont annyit, hogy megbarnuljanak.



Az alig sült kecskedarabokat vastagon megszórtuk rozmaringgal, kicsi sóval, borssal, a szeletek közé pedig vékonyra vágott fokhagymaszeleteket tettünk. A kecskéket áttettük egy tepsibe és felöntöttük őket egy kis borral, ami fél centi magasan állt az edény alján. Igyon még egyszer utoljára az életében a jószág!



A sütőt 450 F-ra melegítettük elő, betettük a kiskecskét, levettük a hőt 400 F-ra és magára hagytuk egy órára az állatot a borral, abba fojtsa a bánatát. Egy óra múlva kivettük, megborsoztuk és lefedve visszatettük még húsz percre.

Ezalatt bőven elkészült a hajában sült krumpli, amit összetörtünk pürének.

A recept szerint még 10 percre vissza kellett volna tenni szegény elhunytat a sütőbe fedetlenül, mi azonban úgy ítéltük meg, már kész a háziállat..

A kecskét krumplipürével tálaltuk és megettük.
Elképesztően jó volt.

Ensign Peak

Ensign Peak
Originally uploaded by ribizlifozelek

Valamivel több mint egy éve Yodával megmásztuk az Ensign Peaket. A januári nagy hóban nem volt egyszerű feljutni, főleg, mivel az ösvény vége jégpálya volt - természetesen a szakadék mellett.

Most tavasz volt, sütött a nap, megvan a nyári repjegy, rendben Yoda foglalása is, szóval ideje volt hosszabban kimozdulni a természetbe. Nem beszélve arról, hogy a kutyának (is) fogynia kell egy kicsit.



A kanyargós völgyben felfele kúszó ösvény most sokkal barátságosabbnak tünt. Hó itt már nem volt, a hatalmas sár felszáradt, pár perc alatt eljutottunk az első kilátóba. Mindent alaposan megnéztünk. Én a várost, Yoda a borkokat. A fények n em voltak tökéletesek, a város legszebb része felől sütött a nap, de azért nem panaszkodtam. A Gatewayt és a Union Stationt nagyon jól lehetett látni.



Tavaly picivel több, mint egy órába telt felérni a hegyre, most szerintem fél órát se mehettünk, méghozzá lassan, nyugodtan. Találkoztunk egy hispán-muzulmán házaspárral, akik Allahról beszéltek spanyolul. A feleségen valamivel több kendő volt, mint amit a minnesotai szomáliai menekülttáborokban összesen láttunk. Vidáman köszöntünk egymásnak és már fenn is voltunk a hegyen.



Persze pont most nem volt ott senki, hogy lefotózzon minket, de azért egy portrét csak sikerült magunkról csinálni. Yoda mindenáron a meredek részen akart lemenni - neki könnyű, ő átfért a korlát alatt. Picit arrébb leültünk a fűbe és a fogyókura jegyében ettünk pár falatkát. Néztük a hegyeket és elhatároztuk, valamelyik délután feljövünk megint.

Hogyan költsünk el SOK pénzt egy gombnyomással?

Las Vegas
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sok pénz egy gombnyomással történő elköltésére sok-sok módszer van, az egyik egyszerűbb, ha veszünk egy repjegyet haza Budapestre.

Az Expedián ez tényleg csak néhány kattintás. A végső igen lenyomása előtt pedig az online iroda még felkínál pár kiegészítő dolgot. Pár éve csak szállodákat és bérautót kínált Budapestre, a kínálat azonban mostanra döbbenetesen kibővült.

Segway-városnézés, rendes városnézés, egyéb városnézés, Parlament látogatás, Dunakanyar, Szentendre, folklór program, transzfer, minibusszal és sofőrrel. Végre Budapest már mások szerint is kezd Európához tartozni.

Yoda vendégségben

Yoda's travel
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vendégségben voltunk.

Vendéglátóink, egy montanai fickó és francia felesége, Magyarországon ismerkedtek meg. Noha ezt tudtam, mégis, nagyon fura volt meghallani a lejátszóból Kispált. Megkóstolni a kiváló brassóit.

Yoda is élvezte a vendégeskedést. Megállapította, hogy egy szép új házat kapott ajándékba. Minden sarokba benézett, végigkutatta az épületet. Egy valami nem tetszett hozzá, a házzal járt egy kutya. Basil harminc kiló sűrű izomból, vastag fekete bundából és óriási fehér agyarakból állt.

Ránézett Yodára.
Yoda hét kiló hájjal és feketés kóccal takart izom.
Ránézett Basilra.

Érezni lehetett, ahogy megmozdul az Erő.

Pár pillanatik csak egymásnak feszülő Akaratokat lehetett érezni, majd Basil farkát behúzva menekült Yoda elől. Egész vacsora alatt az ebédlő-nappali sarkát fixírozta és igyekezett nem közel kerülni a Mesterhez. Gondolatainak azonban nem parancsolt és ez Yoda megérezte. Tudta, tisztáznia kell a helyzetet.

Megállt a fekvő Basil előtt - így legalább egymagasságban volt a fejük -, szétterpesztette a lábát és rámordult. Basil szükölve húzta össze magát és kimenekült a kertbe.

Yoda rendes volt, hagyta.

Epilógus
Rég láttam élőlényt olyan boldognak, mint Basilt, amikor látta, hogy beszállunk az autóba és elmegyünk. Visszakapta a házát.

Szilánkok a könyvvásárból

Books
Originally uploaded by ribizlifozelek

Rengetegen mentek el 50 centért, egy dollárért könyveket venni a könyvvásárba.

A bejáratnál kartondobozokat stócoltak fel, akinek kellett, vett egyet és abba pakolta a könyveket.

A könyvespolcok közötti sorokat nagyon szűkre méretezték, két ember nehezen fért el egymás mellett. Könyvekkel még nehezebben. A két fő folyósóra a legkényelmesebb út jelenkori politika soron át vezetett. Ott nem állt senki.

A "kidobott" könyvek között megtalálta Fukuyama munkáját a történelem végéről.

Egy külön folyosót kaptak a spanyol nyelvű könyvek. Mellettük volt még egyetlenegy polc "Egyéb európai nyelvek" felirattal. Ezt persze ki lehetett volna tenni szinte az összes egyéb folyosóra.

A folyosók elejére írták ki, mit is lehet benn találni. Biztos véletlen, hogy a New Age és az okkultizmus között a Gender Studies kapott helyet.

Hosszú sorok kígyóztak a pénztáraknál. A pénztár egy doboz volt, ahova a könyvtárosok bedobták a pénzt. Egy ceruzával felírták egy sajtpapírra, mennyit fizetett a vevő. A sajtpapírt eltette a vevő. Nem vitték túlzásba az adminisztrációt.

Egy idősebb úriember egyetlenegy keménykötésű könyvet vett. Ott állt türelmesen a sorban, hogy kifizethesse az egy dollárt. Mindenki másnál raklapszámra tornyosultak a könyvek. Egy könyvtáros megszólította az úriembert: Kifizeti nekem? Akkor nem kell sorbaálljon. Így is történt.

Kel

Kale ragout
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szóval, nem mángold volt, hanem valami kel.

Ott terpeszkedett a hatalmas bokor, kiszorítva az ehető zöldségeket a hűtő aljából. Óriás levelei egz nyúl fogára vártak.



Nyúl nem volt. Pedig nyulat szívesebben ettem volna, akkor is, ha előtte ilyen kelt eszik.

A kel (kale) egy részéből a Joy alapján valami rakott étel készült. De még mindig maradt egy hatalmas csokor zöld.

Végül egy déli receptet választottunk.

Olajon hagymát pirítottunk, rászórtuk a kelt. Ez nagyon tetszett: 5-7 perc alatt összement a sok kel iciri-picire.

Levettük a hőt, egy paradicsomkonzervet borítottam rá, apróra tört fokhagymát kevertem bele két szemet. Megszórtam köménnyel, beletettünk két babérlevelet és egy kevés gombát. Egy órát hagytuk lassú tüzön párolódni, aztán bazsalikommal és oreganóval fűszereztük.

Sült csirkével fogyasztottuk. Az elnyomta a kelt. Egyébként tényleg finom volt. Legközelebb azért teszünk bele egy kanál mézet és egy kis citromot is.

A lakatos

Caution! Dangerous van!
Originally uploaded by ribizlifozelek

Amikor autóklub szolgálatatásait nézegettük, megakadt a szemünk az egyiken: ha valaki bezárja a kulcsot az autóba, akkor a kiszálló lakatosnak az autós csak egy fix összeget fizet.

Eleinte nem nagyon értettem, hogy lehet bezárni a kulcsot az autóba. Aztán megnyugodtam, minden lehetséges - ez is. Meg is feledkeztünk a dologról, aztán tegnap a bolt parkolójában láttunk egy lakatost, amint épp egy parkoló autót tört fel.

Az autó gazdája reménykedve nézte, hogy kinyílik-e a járműve. A lakatos mikrobuszán közben egy feliratra lettünk figyelmesek: ingyen kinyitjuk autóját, ha bezárja gyerekét.

Nagyon tetszett nekünk a reklám. Milyen ötletes. Milyen kedves. Aztán belegondoltunk: ilyen fiatal gyereket nem is lehet / szabad egyedül hagyni az autóban.

Mindenesetre a szöveg ügyes volt. Meg a lakatos is, aki pillanatok alatt kitárta a bezárt autót.

Mi a rossz a plágiumban?

ELTE
Originally uploaded by ribizlifozelek

A tegnap esti bejegyzésben egy helyi plágiumügyet és annak végkifejletét írtam le. A lényeg, hogy a másolással vádolt diákról bebizonyosodott, lopta a szemináriumi dolgozatát és ezért kirugták az egyetemről és régebbi jegyeit törölték.

A poszttal kapcsolatban kaptam pár levelet, amiben ismerősök megkérdezték, nem túl kemény büntetést kapott-e a Y. Ez a kérdés felvetődött a kommentekben is.

Szerintem nem kapott.


Egyetemen (főiskolán, technikumban, szakmunkásképzőben) a diák egy szakmát tanul. Van, akiből orvos lesz, van, akiből mérnök, matematikus, nyelvész, tanár, vízvezetékszerelő, postás vagy vadakat terelő juhász. Ezek mind szakmák, amiknek megvannak a maga szabályai.

Az egyetemi "szakmák" egyik alapszabálya, hogy ha más eredményét használjuk, meg kell mondani, kinek a munkájára építünk. A leírt ötlet egy szabadalom: Z kitalálta, leírta. Az övé. Ez akkor is így van, ha egy szemináriumi dolgozatról van szó. A szabályokat be kell tartani. A szakmai tisztesség is ezt kívánja - főleg, ha egész bekezdéseket másol ki valaki.


Az egyetem egy diplomát (BA, MA, PhD, STB) ad. Ezzel igazolja, hogy aki itt sikeresen befejezte a tanulmányait, teljesítette az egyetem feltételeit, ismeri és követi a szakma szabályait. A diploma kiállításával az egyetem garanciát is vállal a végzettért: mi ezt megtanítottuk neki, ő ezt tudja. Az egyetem neve, diplomája érték. Az, hogy hol, milyen eredménnyel végzett valaki, komoly hatással van elhelyezkedési lehetőségeire. Egy "jó" egyetem diplomája többet ér. Benne van az, hogy a diák végigszenvedte a 3-4-5-X évet, megdolgozott a papírért. Komolyabb esélye van jobb, jobban fizető állást találni.

Az egyetem neve tehát egy védjegy. Egy márkanév. (Újmagyarul brand.) Az egyetemek vigyáznak arra, hogy ne essen folt szakmai hírnevükön. Ne legyen olyan hírük, hogy nem tartják be a "szakma" alapvető szabályait. Betartatják azokat keményen. Ettől függ a megítélésük. Ezt diktálja szakmai tisztességük. Ez - is - garantálja azt, hogy a diplomájuk értékes és elismert lesz szakmai körökben és a munkaerőpiacon.


Egy diploma érték. Egy diploma befektetés és mint ilyen, nem olcsó. A University of Utah egy állami egyetem, itt a tandíj ezért alacsony. Egy év egy utahi diák számára tandíjjal, tankönyvvel, szállással, étkezéssel - kocsmaköltség nélkül - tizenéhetezer dollár. (Nem utahinak huszonnyolcezer.) Egy hasonló vagy jobb - sokkal jobb - magánegyetemen, mint az MIT vagy a Harvard, ötvenezer dollárba is kerülhet egy év.

Ezért a temérdek pénzért az egyetemek egy olyan diplomát adnak, ami hiteles. Tudni lehet, hogy nem azért kapott valaki egy U of U feliratú papírt, mert ismeri a copy - paste kombinációt.

Y megpróbálta a copy - paste módszert. Y egy felnőtt, nagykorú ember. Autót vezethet. Hitelképes. Lehet pisztolya. Szavazhat választásokkor. Már alkoholt is vehet. Felelős azért, amit csinál. Nem tartotta be választott szakmája legfontosabb szabályát. Lebukott. Repült.

Asszociáció

Nut Thief
Originally uploaded by ribizlifozelek

Olvastam az index.hu-n, hogy a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének munkatársa elegánsan lenyúlta a Wired magazin egyik cikkét. Fogta, kivágott belőle pár bekezdést, eléírt egyet és a saját neve alatt közölte. (http://index.hu/velemeny/jegyzet/2009/04/22/a_pirate_bay_es_a_kalozok_nagykepusege/)

Erről egy másik történet jutott eszembe, ami itt történt a Utahi Egyetemen. X és Y nem egy matekpélda, hanem két alapképzős diák. Egy órára jártak és mindketten írtak házidolgozatot. A házidolgozatban volt egy-egy közös elem, amit "véletlenül" ugyanúgy írtak le. Ettől kezdve a beindult a hivatali gépezet. Mivel nem lehetett tudni, ki lopott kitől, mindkettejüket megvádolták és mindkettejük ellen eljárás indult.

X az ötletét egy másik egyetemi órán a belső weboldalon már közzétette. Kimutatta, hogy a szöveg stilisztikailag az ő munkája. Ezzel ő tisztázta magát.

Y nem tudta bebizonyítani, hogy saját magától írta le majdnem szó szerint ugyanazt, mint X.

X-től elnézést kértek.

Y összes eddigi egyetemi jegyét törölték, őt magát meg páros lábbal kirugják az egyetemről. Y megteheti, hogy átjelentkezik máshova, van azért még itt pár másik egyetem, de jegyeit sem viheti magával, azaz a felvételin nem hivatkozhat rájuk és nem ismertetheti el őket. Azok a jegyek már nem léteznek, ahogy eddigi egyetemi évei sem.

Városháza

City Hall
Originally uploaded by ribizlifozelek

A városháza Salt Lake City egyik legjellegzetesebb épülete. A neoromán várkastélyszerű irodaház pont a régi és a modern könyvtár mellett található. Annyira törnyos, hogy amikor először megláttam, azt hittem, ez a katolikus székesegyház.

Nem véletlenül hasonlít egy egyházi épületre - rossznyelvek szerint az 1892-96 között emelt épület a mormon Temple világi ellenpontja. Történelmileg a hasonlat nem teljesen helytálló: a városházát a mormon többségű önkormányzat kezdte el építtetni. Az ellenzék pedig az LDS egyházat a közpénzek pazarlásával vádolta meg. Amikor hatalomra kerültek, leállíttatták az építkezést - még csak az alapozás volt kész - és minden egyes részletbe belekötöttek, majd kissé áttervezték a város házát.



Az újabb tervek szerint épülő 19. századvégi irodaház valóban a Temple parafrázisa lett. Tornyáról Columbia figyeli Moronit. Ekkor már a mormon párt vádolta az új önkormányzatot az adófizetők pénzének eltékozlásával. A dologban volt is valami, az eredetileg 300,000 dolláros költségvetést majdnem négyszeresen lépték túl, pedig több "pazarló" elemet ki is vettek a tervekből.



Noha városházának szánták, majdnem húsz évig a utahi parlament használta a jelenlegi államháza elkészültéig. Ekkor végre beköltözhettek a megrendelők.



Hetven év után le akarták bontani, hogy valami újat építsenek a helyére. Szerencsére ez csak terv maradt, inkább felújították az épületet és hasonlóan a helyi parlamenthez és a Templehöz földrengésállóvá tették. Az önkormányzat és az egyház versenye tovább tart. (Persze addig jó, amíg így versenyeznek.)

Csirke kéksajttal

Blue cheese, sour cream and chicken with bacon and rice
Originally uploaded by ribizlifozelek

Maradt kéksajt, maradt szalonna, maradt csirke. Valahogy adódott, hogy ebből a sok maradékból egy ételt csináltunk.

A vékony mellszeleteket baconba göngyöltük, megszórtuk kéksajttal, leöntöttük tejföllel és 45 percre 400 F fokra sütőbe tettük.

Yoda nagyon udvariasan ült az asztal mellett és folyamatosan szuggerált bennünket. Az Erőt használta: emeljétek fel a tálat és tegyétek le a földre - érkezett az üzenet.

Mángold

I need a green salad...
Originally uploaded by ribizlifozelek

- Ez mi? - gyanakodva néztem a szatyorból kikandikáló hatalmas dús növényzetet.

A mángoldra emlékeztetett.

A mángolddal Bostonban találkoztunk először a piacon.



Jó kis piac volt, büdös, forgalmas és olcsó. Imádtuk. Nemcsak frissen fogott osztrigát árultak itt, hanem mángoldot is. Mi persze nem tudtuk, hogy az a valami az a mángold, csak egy zacskó klorofilt láttunk benne, amit le lehetett önteni olivaolajjal, megszórni bluecheese-zel és enni. Rágni. Kérődzni rajta. Hangosan szétmorzsolni őrlőfogainkkal az ellenálló szárakat.

A szárak pedig ellenálltak. De legalább tudtuk, mit érez egy tehén, ha nincs kalap a fején és ilyent kell rágjon. Csak úgy harsogott a sok mángold (swiss chard) a fogunk alatt. Mivel nem volt sikeres a saláta-mángold, másnap megfőztük a maradékot. Sabinanigóban ezzel kedveskedtek nekem barátaim, azt mondták, hogy a náluk acelga névre hallgató növény tipikus aragóniai étel.



Szerintük berzának is mondják, de hát fenn Aragóniában a hegyek közt fura népek élnek, szinte minden völgynek megvan a saját nyelve. Szóval, a barátaim egész ehető dolgokat csináltak a bokorból. Főzve nekünk is sikerült valami egész ehetőt varázsolni belőle, igaz, a mángold össztömegének jelentős részét elvesztette, de ez tiszta siker volt.

Magyarországon négyszáz éve hétköznapi növény volt a mángold - aztán megjött a krumpli és az emberek gyorsan lecserélték a hatalmas leveleket a kis gumókra, a mángold meg kihalt a hazai gasztronómiából.
Mi se nagyon támasztottuk fel.

Aggódva néztem a mángold-szerű bozótot.

- Mángold? - kérdeztem ismét rémülten.

- Nem, kale, valami kel.

STOP

STOP
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kivételesen kocsival mentünk - természetesen óriási dugó volt - kivételesen.

Salt Lake Cityben ritkán van dugó, ezért is ért meglepetésként minket a tömött kocsisor, ami lassan araszolt fel a hegyre.



Nem tudtuk, mi történhetett. A sor mozgott, nem állt be reménytelenül, de nagyon lassan haladtunk.

Két saroknyit araszoltunk felfele. Az autósok türelmesek voltak, csak egy autó próbált meg a kerékpársávon elsuhanni.

Pár perc múlva kiderült, mi történt: elromlott a lámpa. Ha elromlik a közlekedési lámpa a utahi kresz szerint négyirányú stopként kezd el működni. Megszűnik a főútvonal főútvonal volta. Mindenkinek stopja van és az autók érkezési sorrendben haladhatnak tovább.

Ez a kereszteződés a Rákóczi-Kiskörút sarokhoz hasonlított, persze jóval kisebb forgalommal. De egy kétszer három sávos főtutat kereszezett egy kétszer kétsávos. A kereszteződés teljesen önszabályozóvá vált. Egyszerre elment három autó innen, kettő onnan, kettő amonnan, három eminnen. Az volt a hihetetlen, hogy működött a dolog, vagy a telepátia, vagy a csordaszellem, vagy a józan ész, esetleg a szabálytisztelet irányította az embereket.

A sor pedig haladt, lassan, de egyenletesen.
A közlekedés egy kooperatív tevékenység.

Kutya - macska énkép

Ezt a viccet pár napja hallottam. Nem szeretek vicceket leírni a blogba, de ez annyira tetszett, hogy csinaltam belőle egy pólót (lásd fenn) és egy bejegyzést (olvasd itt).



A kutya így gondolkodik:
- Etetnek. Szeretnek. Gondoskodnak rólam. Biztosan istenek.



A macska így gondolkodik:
- Etetnek. Szeretnek. Gondoskodnak rólam. Biztosan egy isten vagyok.

Színek és fények

Anniversary Inn
Originally uploaded by ribizlifozelek

Valamiért Salt Lake Cityben gyakran bársonyosak a fények. Nagyon sok helyen sikerült olyan pillanatokat kifognom, amikor a színek a szokásosnál is élénkebben ragyognak, de valamiért itt különlegesen sokszor látni ilyet.

Lehet, a magasság miatt van. A helybeliek mondhatják, hogy koszos a levegő - valahogy ez a link">szmog csak nagyon ritkán látszik.

Mi is elhatároztuk, kihasználjuk ezt a csodás napsütést és elmegyünk a South Templere fotózni és sétálni.



A fenti Atlas lehetne Párizsban, Budapesten vagy bárhol máshol Európában. Úgy látszik a dúsgazdag bányabirtokosok az óhazát tekintették mintaképüknek. Talán azért is hasonló Budapest és Salt Lake City főutcája, mert mindkét város hírtelen vagyonosodó újgazdag volt a 19. század végén.

A sok pénzből pedig valami csillogó, reprezentatív dolgot kellett építeni. Mivel sok mágnás a semmiből kapaszkodott fel, még csillogóbb dolgokat építettek.

Thomas Kearns is szegénysorból küzdötte (ásta) fel magát Utah leggazdagabb emberei közé. Barátjával és társával, David Keithfel ő találta meg és vonta művelés alá Park City leggazdagabb bányáját.

A pénzből szenátusi tagság, sok-sok törvényjavaslat és törvény lett. Némelyik közülük ma is vállalható lenne.



Kearns halála után palotáját felesége örökölte, aki a fényűző épületet Utah államra hagyta azzal a kikötéssel, hogy itt kell legyen a kormányzó rezidenciája. A parlamentnek ezt nem kellett kétszer mondani, attól kezdve itt volt a kormányzó rezidenciája.

Ma is itt van.

Megnéztem, az épület természetesen látogatható, úgyhogy majd belülről is megnézzük.

Polpi in umido

Alien
Originally uploaded by ribizlifozelek

A távolkeleti boltban vettünk polipot. Mivel megvettük, meg kellett enni.

Eleinte tanácstalanul szemléltem a lábrengeteget (micsoda lábszag volt!). Polipot viszonylag sokat ettem, de különféle polipok egykori elfogyasztása nem vitt közelebb az elkészítéséhez. Végül találtam egy olasz polipreceptet, szépen kijegyzeteltem és nekiláttam.

Yoda általában utálja a halat és utálatát kiterjesztette a polipra is, úgyhogy egyedül küzdöttem meg a lábasfejűekkel.

Kiolvasztottam őket, majd első lépésben fel kellett vágni a polipokat. Miközben a fejet vágtam szét, messzire fröccsent egy nagy adag váladék az állatból. Nem lepődtem meg, mert láttam az Alient (ami a magyar keresztségben a Nyolcadik utas a halál nevet kapta).

A jó kilo 8pust forró vízbe tettem pár percre. Az idegenek ezt a két percet használták ki a menekülésre. A dögök holtsúlyuk jelentős részét elveszítették a lobogó vízben, a forró olajba már csak pár tapadókorong-darabka került.



Az idegenek maradványai itt csak pár percet töltöttek el egyedül, ugyanis négy szem fokhagymát tettem melléjük (hátha vámpírok is egyben). A fokhagymával is csak pár percet főztem őket együtt, majd felöntöttem az oktopuszokat másfél pohár fehérborral és felcsavartam a hőfokszabályzót a maximum közelébe: felforraltam a lét. Három-négy percet hagytam forrni, majd közepesre állítottam a "lángot". Hozzáadtam a polipokhoz egy paradicsomkonzervet és egy pici csípőspaprikát és lassú tüzön fél órát főztem.



A félóra elteltével megsóztam, borsoztam és hozzátettem két kanál mézet, majd még tíz percet főztem. Ekkor megint maximumra tekertem a lángot, hogy a feles lé elpárologjon. Tíz percet hagytam rotyogni, majd megszórtam kaporral és petrezselyemmel. Tésztával tálaltuk.

Nekünk nagyon ízlett, igaz, Yoda csak a tésztát szerette, de azt nagyon.