Albuquerque - Szentendre Új-Mexikóban

 

Don Francisco Cuervo y Valdés nagy gondban volt. Nem volt harminc embere. Egy város alapításához pedig harminc emberre volt szükség. Mexikó alkirálya, Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera megmondta, harmincnál kevesebb lélek nem alapíthat várost. Az indiánok nem számítank. Lelkük ugyan van - ezt már eldöntötték -, de a városalapítók közé nem lehet beszámítani őket. Don Francisco Cuervo y Valdés pedig várost akart alapítani. De hát nem volt meg a harminc embere hozzá. Kereshetett volna még néhányat, de a spanyol telepesek többsége inkább aranyat, ezüstöt keresett, a régi településeken is volt hely, nem nagyon akadt olyan ember, aki letelepedett volna az ismeretlenben. Don Francisco Cuervo y Valdés nem volt elveszett ember - tudta, kell legyen más megoldás is. Gondolkodott egy keveset, még egyszer megszámolta az embereit, hátha született közben egy két gyerek, de a harminc fő csak nem volt meg. Don Francisco Cuervo y Valdés ekkor merész dolgot talált ki. Elment az alkirályhoz, Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrerához, aki Alburquerque hercege volt.

   

 Alburquerque egy porfészek közel a spanyol-portugál határhoz, az extremadurai sivatag szélén, nagy tölgyesek közepén. Alburquerque ezekről a tölgyerdőkről kapta a nevét, a város cimerében is akkora tölgy van, hogy szinte lelóg a pajzsról. Érdekesek azok a tölgyerdők, egymástóljó pár méter távolságra ágasbogas tölgyek nőnek ki a sziklás talajból. Az ember rájuk néz, és utazni támad kedve. Így voltak ezzel az albuquerquiek is - jelentős részük amint tudott, lelépett aranyat keresni Amerikába. Az ötezres városka ma is a tölgyből él: itt van a spanyol dugógyártás központja. A tölgy kérgéből dugót csinálnak, a dugókat meg borospalackokba nyomják. A tölgyek makkot is teremnek, ezt a makkot spéci spanyol disznók eszik meg. A spéci spanyol disznóból aztán spéci spanyol pata negra sonka lesz. Időnként túl kevés a makk és sok a disznó, ezért magyar mangalicákkal helyettesítik a spanyol disznókat.

   

Akkoriban a spanyol alkirály, Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera tehát Alburquerque hercege volt. 

 - Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera, Alburquerque dicső hercege - mondta Francisco Cuervo y Valdés -, várost szeretnék alapítani. 

- Alapíts! - válaszolta Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera, Alburquerque hercege, aki nem volt egy kukacos ember. 

- A várost Alburquerque-nek fogom hívni - dobta be a csalit Francisco Cuervo y Valdés. 

- Jó ötlet! - mosolyodott el az alkirály, Alburquerque hercege. 

- Egy baj van... Nincs harminc emberem - vallotta be Francisco Cuervo y Valdés. 

- Alburquerquenek neveznéd a városodat, Don Francisco Cuervo y Valdés? - kacsintott Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera, Alburquerque hercege . 

- Igen, Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera. 

- Akkor alapíts várost annyi emberrel, amennyi van. De tényleg hívd Alburquerquenek! 

 Így is történt. Francisco Cuervo y Valdés az új települést Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera, Alburquerque hercege után Alburquerquenek nevezte el.

   

 1706-ban Francisco Cuervo y Valdés megalapította Alburquerquét. Az új település szerkezete a többi spanyol gyarmati városéhoz volt hasonló. A város központját az adminisztratív és kereskedelmi célú épületek határolta tér, a Plaza jelentette. A Plazát - helyi nevén a Placitát - girbe-gurba utcák labirintusa vette körül. 1848-ban Alburquerque az Egyesült Államokhoz került. 

 - Ki alapította ezt a várost? - kérdezte az első amerikai seriff. 

- Francisco Cuervo y Valdés - felelték a helybeliek. 

- Kiről nevezték el? 

- A várost Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabreráról, Alburquerque hercegéről nevezték el. 

- Hány emberről? - nézett nagyot az amerikai. 

- Egyről. Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera, Alburquerque hercege egy személy. Ez a neve. 

- A dolgok mostantól egyszerűbbek lesznek, engem Milt Yarberry-nek hívnak. 

 Idővel a dolgok még egyszerűbbek lettek, Alburquerque nevéből kimaradt az első pörgő r hang. Rossznyelvek szerint a hosszú név nem fért ki a vasút szabvány méretű táblájára, így egy kényelmetlen, angolul nehezen kiejthető hangot kihagytak belőle.

   

 Albuquerque óvárosa, a Plaza és környéke ma is olyan, mint háromszáz éve - csak a fák nőttek meg és az adminisztráció kültözött el a modern városközpontba. A vegyesboltok helyét pedig régiségkereskedések és népművészeti boltok vették át.

 - Ez olyan, mint Szentendre! - tátottuk el a szánkat a paprikafüzéres házak és cserepeket áruló boltok, 

tömött teraszok láttán.

.  

 Az óváros tényleg olyan mint Szentedre, csak jóval drágább - viszont van ingyenes nyilvános WC, ami tiszta is. Igaz, ki van írva a bejárathoz, hogy csak rendeltetésszerűen lehet használni, mert elvisz a rendőr, de ezt senki sem ellenőrzi. Nincs vécésnéni, csak tiszta, ingyenes és nyilvános vécé.

   

 A spanyol bürokratikus hagyományok azonban tovább élnek. Az óvárost modern múzeumok és hatalmas parkolók veszik körül. A parkolók egy része magántulajdonban van. A magánparkolókban van egy becsületkassza (aki nem becsületes, annak elvontatják az autóját). Más magánparkolókban egy bódéban ül egy fickó, aki a behajtóknak ad egy cetlit, amin rajta van, mikor hajtottak be. Amikor kimennek, a fickó megnézi a cetlit és megmondja, mennyi az annyi. Olyan is van, hogy a parkolóban egyész napot kell kifizetni (öt dollár). Aztán annyit áll ott a vendég, amennyit akar.

   

 Az önkormányzati parkoló nem ilyen. Ott egy modern masina van, ahol lehet papírpénzzel, érmékkel és kártyával fizetni. A parkolóhoz négy masina tartozik. Egy északon van, egy délen, egy keleten és egy nyugaton. Mindegyiknél nagy sor állt. Megfigyeltük, az emberek szabályos körmenetben haladtak egyik automatától a másikig.

  

Mentek, bedugták a pénzt, a gép kiköpte a pénzt és kiírta, menjenek a másik automatához. Az emberek elmentek a másik automatához, bedugták a pénzt, az automata kiköpte a pénzt és kiírta menjenek a másik automatához. (Szentendrén az önkormányzati parkolóban pár éve volt egy alkalmazott, aki az autósoktól elvette a pénzt és bedobta az automatába.) 

Az albuquerquei rendszer nem volt tökéletes: ez úgy kellene működjön, hogy az automata elveszi a pénzt, nem ad jegyet, aztán az önkormányzat megbünteti az autósokat. De nem, itt az automata mindig továbbküldött minket a következő automatához. Az Egyesült Államok északabbi vidékéről érkezettek csodálkozva szambesültek a hispán örökséggel. Öt perc sikertelen próbálkozás után a feleség intett a férjének, ő jön. Ő is próbálkozott öt percet, majd előzékenyen intett nekünk, mi jövünk. Jobb, mint Las Vegas. 

 - Ti be meritek dugni a hitelkártyát a gépbe? - kérdeztük tőlük. 

- NEM! Szerencsére lehetett fémpénzzel is fizetni - előástam az aprópénzes dobozt a csomagtartóból és elkezdtem tízcenteseket dobálni a gépbe. Tizenöt darabot hajigáltam be, mire elfáradt a kezem. Kaptunk parkolójegyet. A többi turista elismerő pillantásaitól kisérve elindultunk az óvárosba. Ők még maradtak és próbálkoztak tovább. Nekik nem volt több kiló fémpénzük.