Egy hét alatt több ferences missziót láttunk. Ezek a missziók megépítésük pillanatában sikeresek voltak. A semmiből hatalmas templomok nőttek ki a pueblók közepén. A helyi sajátosságok eltérő anyagok használatára kényszerítették a szerzeteseket, a megoldások viszont hasonlóak voltak, függetlenül attól, hogy a templomok fehér mészkőből, égetett agyagtéglákból, vagy vörös kőből készültek.
A főhomlokzatot két magas, bástyaszerű torony védte. Ehhez csatlakozott egy magas, széles, óriási fagerendákkal lefedett hajó. Az egyhajós templomból nyílt a sekrestye és innen lehetett eljutni a melléképületekhez is.
Az összes testvér kapott egy alapszintű építészi képzést: ez azonban nem jelentette az architektúra mesterségének mély ismeretét: a templomok így erőteljesek. A falak a szükségesnél sokkal vastagabbak lettek.
A zömök, erőteljes hatást az erőd-jelleg csak fokozza. A templomoknak, rendházaknak védhetőnek kellett lenniük és az két bástya-szerű torony a főhomlokzaton ugyancsak kihangsúlyozza. Ez nem utólagos ideológizálás: Santa Fé San Miguel templomában a pueblo felkelés idején a spanyolokat szolgáló mexikói indiánok uraiktól elhagyatva az utolsó emberig harcoltak, majd mind benn égtek a méteres agyagfalak között.
A templomok erődjellegét a vékony, kicsi ablakok tovább fokozták. Nem volt üveg, így szintén nem lehetett fényes, barokk épületeket emelni – különben is, az őslakosokhoz hagyományaik folytán a sötét, kevéssé megvilágított terek illettek.
Pár templomot kőből emeltek – komoly kőfaragók azonban nem voltak, a gyámpillérek így vaskosra, erősre épültek. Nincsenek bonyolult ívek – egyszerűek is csak ritkán. Az ajtók, ablakok síklefedésűek. A belső terek egyhajósak voltak.
A kolostor műhelyekkel, raktárakkal, istállókkal, paplakkal a templom oldalához támaszkodott.
Elképesztő teljesítmény volt felépíteni a semmiből ezeket az imahelyeket. A helybeliek sosem láttak vagy építettek ilyesmit. Építettek, több ezer fős városokban laktak, de azokban nem voltak ekkora közösségi terek. A berendezés nagy részét messziről, drága pénzen hozatták.
A papok hihetetlen munkát végeztek. Egymagukban térítettek meg egész városokat – sikerük azonban ritkán volt hosszú életű. A missziók többsége pár nemzedék alatt elnéptelenedett.
A második eredeti állapotában megmaradt, ma is használatba levő templomot Taos mellett, Ranchos de Taosban láttuk. Nem volt nagy és a régi plazának már csak porló nyomai maradtak meg. A régi vályogtégla (adobe) házak összedöltek, a boltok, még a turistákra szakosodottak is bezártak. Az egykori hotelben pókok és darazsak laktak; a szél az önkormányzat megfakult, a ház kiürítését elrendelő végzését lobogatta az ajtón.
A templom vidám volt – a tér szomorú.
A házak olyan rossz állapotban voltak, hogy Yodát nem engedtük a közelükbe: egy pisilés és az egész vályog plaza örökre elveszett volna az emberiség számára.
2 megjegyzés:
nagyon klassz ez az utolsó kép. ráadásul mindig elámulok, mi mindenröl számolsz be;-)
Koszi :)
Megjegyzés küldése