2010. június 24., csütörtök

Las Trampas

Las Trampas

1776-ban tizenkét spanyol család úgy gondolta, hogy egy nyugalmas, békés helyen fognak letelepedni a Sangre de Cristo (Krisztus Vére) hegyekben.
Új falujukat, talán a vadban bővelkedő erdőkről Las Trampasnak (Csapdák) nevezték el.

A nyugalom nagyon sokáig megmaradt.
A hegyekben megbúvó falvakba ugyanolyan késő ért el a huszadik század, mint a spanyolországi Granada feletti hegyekbe.

Aztán lett villany, meg tévé és telefon. De a nyugalom megmaradt.

A hegyi falvak között úgy éreztük magunkat, mint egy kelet-európai harmadrendű úton valahol a Kárpátok lejtőin. Csak gödrök nem voltak.
A falvak mind ugyanazt a lassú nyugalmat árasztották. A helybeliek lassú beszédű, sűrű mozgású emberek voltak. Szabó Dezső köteteket írt volna nyugalmukról és forró vérükről. Mindenki békés volt és lassú. (Kivéve, amikor a gázpedált tapossák bakancsos lábbal úgy, hogy kiesik az alvázon át, miközben az autó után kötött fával megrakott utánfutó vidáman szambázott, de a rönkök nem tudtak leborulni az útra a több autó elé, mert a kutya úgyis a rakás tetején fekszik és, ami még fontosabb, a sofőr minden évben lelkiismeretesen evett egy falat Szent Port a chimayói szentélyben.)

Trampas

Las Trampas egész infrastruktúrája központi téren, a Plázán tömörült. Itt volt a posta, a régiségbolt, a kocsma, a templom és három medveölő kutya. A medveölő kutyák, álkapcsonként hatvan kiló izom, a kocsma előtt hevertek készen arra, hogy lerágják a kereket bármilyen arrajáró idegen autójáról.

Ahogy közeledünk, már láttam a nap utolsó suragaiban megcsillanó agyarakat és az éhesen parázsló szemeket.Őseik még a spanyol hódítókkal érkeztek és pogány indiánok húsát ették és vérét itták. Magyarokat még nem ettek, de szerintem készen álltak rá.

Las Trampas

A téren emelkedő agyagtégla templomot még az első tizenkét család építette hat év megfeszített munkával. Ők faragták a bejárati ajtót, emelték a templomot körbevevő falat és ők töltötték meg a pici temetőt is.

Csend volt.
Csak a fák levelei susogtak. Embert nem láttunk.
Csak az éhező medveölő kutyák szeme parázslott a tér másik felén.

Visszavonultunk és Las Trampasra megint csend borult.

Nincsenek megjegyzések: