Cedar City

- Cedar City? - kérdezte V. Egy utikönyvet lapozgatott, miközben távolodtunk Salt Lake Citytől.

- Shakespeare-fesztivál. De az nyáron van. Egyébként még nem voltunk.

- Menjünk?



- St George szerintem jobb.

- Azt írja, szép a történelmi belvárosa - a kezem megremegett a kormányon. Az utikönyvek ilyen beszólásaival csínján kell bánni. De lekanyarodtunk az I-15-ről és mentünk Cedar Citybe, megkeresni a törénelmi belvárosi utcát. A belvárosi történelmi utcát. A történelmi utcát a belvárosban.



- Ez az? - V fogalomzavarba került. Számára a történelmi belváros mást jelentett mint egy utahi utikönyszerzőnek.

Én viszont kellemesen meglepődtem, én jóval kevesebbre számítottam.



- Ez a klasszikus mormon alapítású város... - kezdtem volna bele a töriórába, de V befogta a csőröm egy kávéval. Yoda azonnal csatlakozni akart és valami bordákról vakkantott párat.



Az idegenvezető szerepét a Mester vette át és lelkesen vitt minket a szerinte legjobb irányba. Igaza volt, a helyi tabernákulum megért egy kitérőt.



Lelkesen fotózgattam a főutca (az utca?) régi banképületeit és áruházait. A régi és kevésbé régi cégérek láttán elhatároztam, ha majd kabát nélkül lehet itt sétálni, akkor visszajövünk és alaposan bejárjuk a városkát.



Még egy Red Wingben készült cipőket árusító boltot is találtunk, meg egy borbélyt, ahol élmény lehet beretválkozni.



Egyre jobban tetszett a városka. Lelkesen siettem Yoda után, ő lefele nézett, én felfele.

- Nézd, innen milyen jól néz ki! - mutattam V-nek, aki pontosan tudta, mit kell csinálnia:

- Te csak fotózz. Addig én veszek valami gyümölcsöt. Meg csokit.



V vett valami gyümölcsöt és csokit, én pedig fotóztam.



- Milyen volt a bolt?

- Rettegtem, hogy itthagytok - foglalta össze fóbiáit V, miközben beültünk az autóba és elindultunk Délre, ahol meleg van és várt Las Vegas.