Yoda fényképez

(Megjegyzés: az első és második fénykép illusztráció.)

- Klikk - mondta a fényképezőgép.

Erősen havas úton haladtunk, V lélegzetvisszafojtva leste a havas jégkását. Látszott, kicsit aggódik. Valamivel később, amikor a hóláncban evickélő kamionokat látta, akkor ez az állapot fokozódott és jóval később, amikor a hágóra fel és onnan levezető út egy elvi - és behavazott - lehetőség lett, akkor már szerintem lélegezni is elfelejtett. Tekintve, hogy közel három órát úsztunk a hóban, ez szép teljesítmény.

V utólag bevallotta, hogy még sosem ült olyan autóban, ami havas úton menne, sőt, még hóesésben sem autózott. Ő otthon a téli problémák kizárásának egy nagyon gyakorlatias megoldását válaszott: fülére húzta a takarót.

- Itt nem volt takaró, csak egy - egyelőre - havas út.

- Klikk - mondta a fényképezőgép.

- Ki fényképez? - kérdeztem csodálkozva. A Canyonlandshoz közeledtünk, az idő - akkor még - tisztult és úgy nézett ki, a nap hátralevő része elviselhető lesz.

Csend volt, az expedició tagjai közül senki sem felelt, csak Yoda ütemesedő lihegése hallatszott, ahogy V ölében mászkálva magyarázta, merre kell menni.



- Klikk - mondta a fényképezőgép, miközben a Mester hátraszaladt az autóban, hogy megnézze, megvan-e még az autó hátsó része, vagy ottmaradt az Arches-ban. Majd visszarohant előre, hogy kémlelje az utat.

- Klikk - mondta a fényképezőgép.

- Ki fotóz? - néztem körbe, V pedig megrémül, hogy nem előre nézek.

- Klikk - Yoda vigyorogva lihegett ránk és ismét rátaposott a V ölében heverő fotógép kioldó gombjára.

- Klikk.

A Mester határozottan tehetséges.