Küszöbök

A földi halandóknak fel kell ismerniük az égi jeleket. Ilyen jelekkel tele a világ és én legjobb képességeim szerint, igyekszem felismerni őket.

A jelek gyakran különös formában jelennek meg, de a transzcendentális kommunikáció útjai kifürkészhetetlenek.

Én felismerem a jeleket.

Amikor másodszor estem keresztül az újév után vett küszöbön, akkor felismertem a jelet: ideje felszerelni a küszöböt.


A dolog egyszerűnek látszott: valahogy be kell fedni az ajtó és az új padló közötti pici rést, úgy, hogy a padló dilatációs hézagja megmaradjon.

Rövid méricskélés után kimentem léceket vagosni. Csiripeltek a madarak, ropogott bakancsom alatt a hó és a kék ég biztatóan nézett le rám. Békésen vagdostam a léceket, méricskéltem őket és egyre preciziósabb szerszámokkal igyekeztem bevarázsolni a fadarabokat eljövendő helyükre. A madarak aludni tértek, az ég befeketedett és a csillagok hunyorogva nézték, ahogy reszelgettem a fadarabokat. A sokadik reszelgetés és méricskélés közepén hirtelen elhomályosult a világ.

Megijedtem, miért gomolyog fehér köd a szemeim előtt és miért látok homályosan. És miért van meleg?

Talán, mert megy a szárítógép! - hasított belém a gondolat. Ekkor megnyugodtam és farigcsáltam tovább. Reméltem, a munkadarab nem fogpiszkálóként végzi.

Küszöbként végezte.

Elkészült. Feltettük.

Az ajtó működött.
Kipróbáltuk. Kinyitottuk. Nyílt. Becsuktuk. Becsukódott.

Bezártuk.
Bezáródott.
Bezártuk a használaton kívüli, ősi zárral is.
Akkor is bezáródott.

Ennek örömére elmentünk sétálni Yodával. Mire visszaértünk, hiábra rángattuk az ajtót, nem tudtunk bemenni a házba. (A feszültségkeltés érdekében itt kéne abbahagyni a bejegyzést, de nem hagyom.)

A küszöbből kirügyező szögeket vizionáltam. A szögek kinőttek a küszöbből, bele az ajtóba.

Egy darabig rángattuk az ajtót, majd bementünk az oldalbejáraton.

Megálltam a főbejáratnál. Megfogtam a kilincset, finoman elfordítottam, kinyilt az ajtó. Kimentem és megpróbltam bemenni. Nem sikerült.

Bentről nyílt.
Kintről nem.

Megértettem a jelet: elromlott a kilincs.



Csavarhúzóval estem neki a közel százéves zárnak. Már épp szétszedtem volna, amikor eszembe jutott a régi zár. Megnyomtam a gombját. Kattant.

Működött a kilics.

Elégedetten sóhajtottam és megértettem a jelet: elővettemn egy mexikói süteményt és megettem. A jelekre hallgatni kell.