2012. január 17., kedd
Egy valóban nagy konferencia-központ
- Huszonegy - mondtam, de nem kártyáztunk.
V elkerekedett szemekkel nézte a termet. Szürreálisan nagy volt. Olyasféle érzést keltett, mint egy piramis. Tudjuk, hogy nagy. A szemünk látja, de valahogy az agyunk nem tudja feldolgozni. Egyszerűen nem tudtuk befogadni a termet.
- 21?
- 21.
A mormon egyház konferenciaközpontjában álltunk. A mormonok hathavonta rendeznek egy gyűlést, amire a világ minden tájáról eljönnek, hogy meghallgassák a lényeget. A helyi mormonok ilyenkor magukra húzzák a takarót (vagy évszaktól függően feltekerik a légkondicionálót) és otthon nézik a konferenciát a mormon tévéadón. Egyes értelmezések szerint azért, ha már valaki elutazott ide a világ másik feléről, nehogy már ne legyen helye. A külföldi mormonoknak ugyanis külön, elsőbbségi jegypénztáruk is van.
Már kívülről is látni, hogy a konferenciaközpont nagy. De kívülről nem tűnik akkorának, amekkora. Az építész ügyesen elrendezte a szinteket és az eltolt emeletek közé tette be a nagytermet. Ha egy egyházi épületre egyáltalán használhatom a kifejezést, akkor azt kell mondanom, istentelenül nagy volt.
- 21? - néztünk össze. Biztos, ami biztos, rárkérdeztünk.
- 21?
Huszonegyezer ember fér be a konferenciaközpontba. Összehasonlításul a budapesti konferenciaközpontok non-plus ultrája, a Budapest Kongresszusi Központ kétezer embert tud leültetni, bár az utolsó pár tucatot már valószínűleg kiskanállal kell bepasszirozni. A Papp László Sportarénába - ami nem konferenciaközpont, hanem sportcsarnok -, tizenkétezer-ötszáz néző fér.
Huszonegyezer ember.
Természetesen ki lehet bérelni az egyház által elfogadhatónak tartott rendezvényre. A 2004-es téli olimpia több eseményét is itt tartották. De esküvőt is lehet ide szervezni, ha valaki ismer huszonegyezer embert.
Az épület nemcsak nagy volt, hanem ízléses is. Jól csinálták meg. Pénz nem számított, csak az eredmény. A hatalmas csarnokok könnyedén elnyelik az iszonyatos tömeget. A garázsok az iszonyatos tömeg autóit.
- Két perc - mondta idegenvezetőnk. Önkéntesek idegenvezetnek az épületben. A mormonok nem aprózzák el: mivel nem akarják, hogy a látogatók várjanak, ezért minden látogató kapott egy saját idegenvezetőt.
Hitetlenül néztem az idvezünkre.
- Két perc?
- Két perc - ennyi idő kell ahhoz, hogy a gigászi légforgatóberendezések kicseréljék ebben a hatalmas térben a levegőt. Úgy éreztem, ha beindulnak a tetőn lévő berendezések, a kiáramló levegő letéríti a Földet pályájáról.
Gyönyörű épület volt, elegáns belsővel.
Materialisták vagyunk. Földhözragadtak. Nem bírtuk megállni a kérdést:
Mennyibe került? - az idős úriember ránk nézett, elmosolyodott és a híveknek által az egyháznak fizetett adóra utalva csak annyit mondott:
- Tíz százalék.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Jól jövedelmez a többnejűség...
akinek annyi anyósa van már megtört ember. fizet..
Á, nagyon jók itt a hozzászólások! :)))
Fantasztikus épület lehet! Gyönyörü valóban. És mikor épitették? Egyszerre épült, vagy apránként lett ilyen? És jegyet kell venni a hiveknek? De fura!
Megjegyzés küldése