Oszi önzetlen karácsonya

- Boldog karácsonyt - nyávogott be Oszi az ablakon.

- Oszi, kérsz enni?

- Nyaúúúú.

Mindenki, aki ért macskául tudja, ez annyit jelent, kérek.

Előástam egy doboz speciális macskakonzervet. A speciális macskakonzervnek különleges halszaga van. Olyan különleges ez a halszag, hogy ha a speciális macskakonzervet bevisszük egy halfeldolgozóba, a melósok orrukat befogva menekülnek.

Yoda imádja Oszi speciális macskakonzervjét.

A konzerv állagát tekintve zsírosabb, mint egy jó pörkölt. Csak ránézek és érzem, nő a koleszterinszintem - azaz a konzerv minden macskának kedvence kéne legyen.

- Mi ez? - dugta be Oszi fejét a konzervbe.

- Konzerv. Finom.

- Ez?

- Ez.

- C-ék csirkehúst adnak. Érted, csirkehúst.

- Itt konzervet kapsz.

- Azok meg, akiknek sárga autójuk van, tegnap lazacot adtak.

- Mi konzervet adunk.

Oszi beledugta orrát a konzervbe. A barátság kedvéért evett belőle egy falatot. Most, hogy közelről néztem láttam, a hatalmas macska tócsaszerűen szétfolyik a lépcsőn.



- Inkább nem kérek.

- Parizer? - néztem rá.

A lassan Gombóc Artúrrá alakuló fekete szőrgolyó megszagolta a parizert.

- Van, aki mézes tejet ad.

- Kérsz parizert?

Oszi undorral otthagyta a párizsit és dorombolt egy kicsit. Engem egy szőrös, doromboló miskolci kocsonyára emlékeztetett.

Megvakartam a fülét.

- Nem jóllakott vagyok - magyarázta Oszi -, én csak a simogatásért jöttem. Nem szeretem az elüzletiesedett karácsonyt. Tényleg nincs lazac?