Online ajándékozás I - Spanyolország

Először a magyarországi ajándékozós bejegyzést szerettem volna megírni, de rájöttem, a megajándékozottak elolvashatják és mégse jó ötlet az online sajtóból értesülni az ajándékról.

Spanyol barátaim ritkán olvassák ribizlifozeléket. Bonyolult szófordulataimhoz nem elég a szókincsük és a Google translate pedig sótlanná teszi a ribizlifozeleket.

Nem bonyolítottam túl a dolgot, a legtöbben valami apróságot kaptak, amit innen postáztam. B és V azonban könyvet kapott. Mivel nem bonyolítom túl a dolgokat, mindketten az Utazás a koponyám körül-t kapják. Eredetileg angolul szerettem volna ezt elküldeni nekik, de aztán észrevettem, hogy a könyvnek van új spanyol fordítása.




Amit nem lehet beszerezni az Amazonon.

Viszont a spanyol Casa del Libro oldalán igen.

Regisztráltam. Azóta is ha valaki szidja nekem a online magyar kereskedelmet, csak legyintek fölényesen és mosolygok, de az emlékek hatására időnként még elkap egy-egy sírógörcs.

A regisztráció egyszerű.
Az oldal áttekinthető.
Ajándékot viszont nem lehet küldeni. Azaz lehet, de nincs olyan opció, hogy a kiszállítási név eltérjen a regisztrációs névtől. Minden egyes ajándékvásárláskor át kell írni a nevemet. Valljuk be, az önidentitásnak ez nem tesz jót.

De ezzel lehet élni, a Bookline ugyanezt csinálja. Valamiért ezek a könyvescégek nem hiszik el, hogy valaki ajándékba küldene könyvet.

Ezért nem is tudtam egyszerre megvenni a két Utazást.

Az első vásárlás zökkenőmentes volt.
Kiválasztottam a kétnapos kiszállítást.
Aktiváltam az 5 Eurós kupont.
Beírtam a bankkártyaadatokat.
Megnéztem a kiszállítást.
December 24.

December 16 volt.
December 16-tól 24-ig az én dimenziómban nem két nap telik el.
Próbáltam kiszámolni, hogy jön ebből ki a két nap. Jó, hétvége nem számít, mert akkor nem dolgoznak. Mondjuk péntek se, mert akkor meg normális spanyol bulizik és nem dolgozik. Hétfő se, mert akkor az ember kipiheni a hétvégét. De az akkor is öt nap. Mondjuk egy nap sztrájkolnak. És még mindig marad négy nap.
Legyintettem, vártam egy órát és rendeltem tovább.

Átírtam nevem, címem. Úgy váltogatom az identitást, mint politikus a nézeteit.


Kiválasztottam a kétnapos kiszállítást.
Aktiváltam az 5 Eurós kupont.
Levont 96 centet. 96-ot.

Aktiváltam még egyszer. Semmi.
Legalább a bank nem fog nyafogni a két egyforma és ugyanonnan érkező terhelés miatt .
Beírtam a bankkártyaadatokat.
Megnéztem a kiszállítást.
December 24.

Másnap visszanéztem.
Az egyik könyv elindult (még most is megy).
A másik nem csinált semmit.
A pénzt se vették le.

Írtam emilt, hogy mi van.

- Nincs raktáron, most rendeljük a kiadótól. Január elején várható.

Az elektronikus adatbázisok korában egy óra alatt csak frissülhetett volna a raktárkészlet. De nagy gond nincs, a Mikulás Spanyolországban január elején érkezik a Háromkirályok képében.

- Majd a Reyes hozza az ajándékot - legyintettem.
- Mikor? - kérdezték tőlem.
- Mañana.

Yoda elvontan gondolkodik

Yoda meglepő következtetésekre képes.

Az egész a Petsmartban, az álltakereskedésben kezdődött. Yoda ott mindig kap falatkát a pénztárnál.

A Petco-ban, a másik állatkereskedésben szintén.

Az ACE hardverboltan szintén népszerű: ha leül a pénztárossal szemben, az elolvad a gyönyörűségtől és ad valami finomságot a Mesternek.

A LOWES nevű barkácsáruház ugyancsak kutyabarát hely, a személyzetnek ott is ki van készítve egy kis kutyaeledel. Yoda tehát ott is mindig kap valamit a pénztárban.

A múltkor a Home Depot-ba mentünk. Fizetéskor Yoda leült a pénztároslánykával szemben, félrefordította a fejét és nézett.

Felismerte a helyzetet és arra gondolt, hogy ha eddig az összes pénztárban adtak neki valamit, akkor ez egy szabály. Tehát itt is jár az ingyenfalat.

A Mester nézett.

A lány zavarba jött. A Home Depot-ban nincs falatka.

- Nyiiiifff - méltatlankodott Yoda.

Látszott rajta, ide se jön többet vásárolni.

Megint posta

Boxes
Originally uploaded by ribizlifozelek

A blog nem fog postás-bloggá alakulni, de a posta foglalkozik velünk, mi pedig írunk a postáról.

Fekete péntek után egy üveg víz vétele révén kaptam egy harmincdolláros ajándékkártyát.

Ha már volt "talált" pénzem, elhatároztam, elköltöm. Úgyis akartam egy kesztyűt, meg egy nadrágot. A cég honlapján kiválasztottam egy kesztyűt és egy nadrágot. Megvettem őket, használtam a kártyát, majd kifizettem a különbözetet.

Aztán vártam.
Se kesztyű, se nadrág.
A UPS honlapja szerint a doboz meg se moccant.

Írtunk a cégnek:
- Hol a nadrágom?

Egyből válaszoltak: valószínűleg a UPS elvesztette a nadrágomat és a kesztyűmet.
Elnézést kérnek. Bocsánatot kérnek. Megalázkodnak. Ők a hibásak. Hamut hintenek fejükre. Megszaggatják köntösüket. Kitépik a hajukat. Összevagdossák arcukat. Porba omolanak.

Visszautalták a pénzt, elküldték még egyszer UPS-sel a kártyát és adtak egy 15%-os kupont.
Pedig egyáltalán nem az ő hibájuk, hogy a csomagküldő szolgálat elhagyta a dobozomat.

Megvettem szépen ugyanazt, alkalmaztam a kupont, az új utalványt és megkaptam az emilt, hamarosan itt lesz a nadrágom és a kesztyűm.

Persze lehet, addig lefagy a kezem, vagy kitavaszodik.

Kézi vonalkódleolvasó

Rátaláltam kedvenc iPhone alkalmazásomra.

Sokkal jobban szeretek online vásárolni, mint boltban. De boltba is kell járni és ilyenkor szembesülök az örök kérdéssel, mennyibe kerülhet ugyanez a cikk az Amazonon?

Az iPhone beszkenneli a termék vonalkódját, rákeres az Amazonon és utána - ha az online áruházban létezik - megmutatja, ez mennyibe kerül. Ideális esetben a cuccot meg lehet venni egyből az iPhone-on és nem kell sorbaállni a boltban.

Ha például egy könyv vonalkódját olvastuk le, egy másik hasonló alkalmazás azt mutatja meg, hol lehet azt megvenni vagy kikölcsönözni.

Online vásárlás fekete pénteken

St Hubert
Originally uploaded by ribizlifozelek

Fekete péntek, Black Friday alkalmával tömegek rohannak vásárolni. Korán kelnek, sorban állnak, hogy lemozogják a pulykát és, hogy olcsón vásároljanak.

Fekete pénteken tömeg van és hisztéria.

Mi kirándulni mentünk, havat tapostunk, kacsát ettünk, majd leültünk a számítógép elé online vásárolni.



Először vettem egy könyvet aktuális munkámhoz. Már rég kinéztem a könyvet az Alibrisen. Eddig 1.22 cent volt, most levitték az árát 99 centre.

Ezután következett az igazi kihívás: venni egz Kindle 2-t az Amazonon. Az Amazon a kifutó Kindle 2-t most 89 dollárért kínálja. Ajándékba gondoltunk venni egyet a Kindle 1 helyett. Valamikor a Kindle 1 négyszáz dollárba került. A sokkal jobb Kindle 2-t most az Amazon 89-ért kínálja akciósan.

Az Amazont azonban megrohanták a hozzánk hasonló elkényelmesedett onlne vásárlók, akiknek elegük van a lökdösődésből, tömegből és a boltokból. A hozzánk hasonló emberek annyi erőfeszítést hajlandóak csak tenni, hogy az egér szemeit nyomogatva kattingatnak. Már ha egyáltalán van egerük.

Mi egyre frusztráltabban nyomogattuk az oldalt újratöltő gombot: az Amazon Kindle 2 akciós oldala a túlterhelés alatt megingott. Mire magához tért, elfogytak a ketyerék.

99 cent kiadással megúsztuk a fekete pénteket. A tendencia mindenesetre aggasztó, tavaly két centet költöttünk fekete pénteken. Idén 99 centet.

Ha egy pozitív gondolkodású közgaszdász megvizsgálná kiadásainkat, az mondaná, vége a válságnak, ribizlifozelekék 49.5-szer költöttek többet fekete pénteken, mint tavaly.

Egy kereskedő

Abandoned (?) shop
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egy apró vacakot vettem volna egy fényképezőgéphez. Vaktában bementem egy szaküzletbe.

Egy idős, hetvenes, külföldi úriember állt előttem.

Fényképezőgépébe kért elemet. Elem volt.

- 1800 forint lesz - mondta az eladó.

- Euróban mennyi? - kérdezte az úriember és elővett egy tizest.

- Euróban nem lehet fizetni - mondta az alkalmazott. A vevő (azaz Vevő) gondosan nyírt bajsza megrezzent.

- Mit csináljak?

- Fizessen forintban.

Tudom, ez Magyarország, itt fizessen mindenki forintban. Bár szerintem egy igazi kereskedő eladni akar és pénzt akar keresni. Ha demagóg akarnék lenni, ebből él.
A fotógépes is nyugodtan mondhatta volna, hogy "tíz euró", keresett volna pár forintot a fáradtságáért cserébe. A vevőn (régiesen Vevőn) látszott, ő azt várja, hogy azt mondják neki, tíz pénz lesz.

Sóhajtottam és letettem egy kétezrest a pultra.

- Hét Euró lesz - mondtam az úriembernek.

Az idős úr megkönnyebbülten elmosolyodott.

- Ön mit kér? - kérdezte közben a kereskedőnek látszó eladó.

- Én már semmit.

A gyilkos fokhagyma az ügyfélszolgálaton

Garlic
Originally uploaded by ribizlifozelek

Miután E. vett a szalmonellás burgonyasziromból, diákjai legnagyobb bánatára semmi baja sem lett, hiába nézte végig egyenként a szirmos dobozokat, melyikben van az az Ella Salmon, nem lett beteg. A figyelmeztetés viszont minket is utolért. Várásrláskor a következőt nyomtatta a számlánkra a gép:

- Figyelem, Önök valószínűleg több szalmonellával fertőzött élelmiszert vásároltak, a terméket kérjük hozzák vissza és ügyfélszolgálatosunk kicseréli.

Megnéztük a terméket: fokhagymapor volt.

A fokhagymaport panírokba és olyan ételekbe használtuk, ahol nagyon kicsire kellett volna összenyomni a fokhagymát. Most kiderült, nem csak só volt a szárított fokhagymában, hanem szárított szalmonella is. Közel három hete esszük a szalmonellát, de (kop-kop) semmi bajunk nem lett tőle - eddig.

Ma visszavittük a fél üveg megmaradt port az ügyfélszolgálatra.

- Ez ki van bontva - csodálkozott az ügyfélszolgálatos.

- Ja, szalmonella van benne - felelte Yoda gazádája.

- Mennyiért vette?

Az ügyfélszolgálatosok mindenütt hülye kérdéseket tesznek fel.

- Nem tudom - az ügyelek mindenütt hülyeségeket mondanak.

- Két dollár jó lesz?

A cucc biztos kevesebbe került, úgyhogy jó volt. A pénzt befektettük: vettiünk rajta egy másik fokhagymaport.

UPDATE:
Az új, egydolláros fokhagymapor is szalmonellás.
Ha ezt is két dollárért veszik vissza, akkor új bevételi forrást találtunk.

Ez az e- könyv nem tetszik - visszaviszem

Some books in the car
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem tetszett az új könyv, amit aKindlére vettünk. Nem volt jó. Előfordul, van pár könyvünk, amit tévedés volt megvenni. Kinyitni. Beleolvasni. Van, amit csak az mentett meg az azonnali kidobástól, hogy egy repülőn ennek komoly következményei lehetnek.

Ez a Kindlére vásárolt könyv is rossz volt. Vagy nem egyezett az ízlésünk a szerzővel és a többi olvasóval.

Kiderült azonban egy jó dolog a Kindléről: ha nem tetszik a megvásárolt e-könyv, hét napon belül 'vissza' lehet küldeni. Kell írni egy emilt az Amazon honlapjáról, ki kell tölteni pár rovatot (rendelésszám, cím) és mehet is vissza a könyv, azaz az elektron. Az Amazon pedig a következő alkalommal letörli a könyvet a Kindléről.

Hét nap alatt mi szinte bármit kiolvasunk, de azért nem fogunk minden könyvet így visszaküldeni, csak a rosszakat.

Az Amazonon mindent lehet kapni

Yoda on Asus Works
Originally uploaded by ribizlifozelek

Véletlenül botlottunk bele a nyúlba. A nyulat nem a mezőn láttuk, hanem az Amazonon. Azt eddig is tudtuk, hogy az Amazonon mindent lehet venni, de valahogy úgy éreztem, az egész nyúl nem tartozik ebbe a kategóriába. (Valljuk be, a nyúl nem egész, húsvéti ajándéknak teljességgel alkalmatlan. Azaz a nyúl egész, de egyes részei hiányoznak. Például nincs rajta közmondásos, hosszú füle. Meg a szőre.) Egyébként valóban nyúl, 3 fontja 38 dollár - majdnem annyi, mint a közeli különleges élelmiszereket árusító boltban.



Elkezdtük nézegetni a kínálatot mindazt, amit az Amazon a vele szerződésben álló kereskedőkön keresztül forgalmaz. Tényleg minden kapható.

A könyvek közt találtam egy gyöngyszemet: Knitting With Dog Hair: Better A Sweater From A Dog You Know and Love Than From A Sheep You'll Never Meet. A könyv nem vicc. Persze szerintem fura dolog lehet lenyírni egy kutya szőrét azért, hogy pullóvert kössünk belőle és belebújtassuk.



Harminc dollárért van felfújható szado-mazo-kötöző szék - kempingezéshez nélkülözhetetlen, de szerintem Jack Bauer is tart egy-két ilyent a csomagtartóban. A székről írt vicces kommentek egy része a könnyű tisztíthatóságot emeli ki fő előnyként.



Kis dobozban lehet uránércet venni - a termékleírás szerint ez elengedhetetlen a GM számlálók kalibrálásához. Az urán nézegetése közben jöttem rá, a termékekről írt kommentek sokszor humorosabbak a terméknél is. Sugárzó mosollyal olvastam az emberek véleményét az uránról (valaki beírta, hogy 4 milliárd éve rendelt egy dobozzal, most kibontotta, de a fele hiányzott).



Az urántól jutottam el az Amazonon árult termékek non plus ultrájához, a farkaspisihez. (32 uncia farkaspisi 32 dollár, plusz postköltség.) Nem tudom, hogy gyűjtik a farkaspisit, de biztos érdekes szakma lehet. Az uránnal ellentétben Kaliforniában a vevőknek nélkülözniük kell a farkaspisit: egészségügyi előírások tiltják e cucc postázását. A farkaspisi különben mindenféle állat távoltartására jó, csak pár cseppet kell a kerítésre önteni és a kóbor macskák már nem fogják megjelölni az objektumot. A kóbor farkasokról nem szól a fáma.

Kényes ízlésüek természetesen farkaspisi helyett rendelhetnek prérifarkashugyot is.

Azt az egyet nem értettem, mit keres a farkaspisi a konyhai felszerelés kategóriában.

A farkaspisiről olvastam a legjobb értékelést is. Most is remegnek a kezeim, ahogy felidézem. Bemásolom és megyek a rekeszizmomat ápolni.




One is immediately drawn to this vintage by the colour, which is an elegant, pale straw hue with an appealing peachy fruit on the nose. It has an incredibly effervescent bead -- the whole glass teams with bubbles -- culminating in a frothy layer at the head.

The palate has panache, with a firm, mineral acidity that cuts through a rather elegantly styled, poised meaty presence. As with most Chateau Deerbuster products, this has the signature leafy-fresh character, which softens into a slight rancid feel towards the end.

Even though it has a rather short and crisply defined finish, I still believe this has the composition and acidity to age well in the cellar of any self-respecting urine connoisseur.

Kontinenst vegyenek

Missouri State Capitol
Originally uploaded by ribizlifozelek

Lassul az agyam.
Keresztül kasul beautóztuk az elmúlt napokban Missourit. Rengeteg néznivaló marad - szerencsére nem hallgattunk az utikonyvekre és a kedves vidéki városkák antikvitásboltjain kívül is találtunk elég látnivalót -, de kell valamit hagyni legközelebbre is.

A sok megtett mérföld ellenére nekem csak ma esett le, hogy viszonylag sok a francia helynév. Valahogy ezek az információk fennakadtak egy szűrőn az agyamban. Aztán ahogy ott álltunk Missouri parlamentje előtt Jefferson Cityben, megvilágosodtam.

Missouri is Louisiana volt. Meg Nebraska, Észak- és Dél-Dakota, Minnesota, Iowa, Kansas és Új-Mexikó egy része, sőt, még Louisana is. Hozzátéve Wyoming kis darabkáit és pár megyét Saskachewanból.

A San Ildefonsói szerződésben 1800-ban a Spanyol királyság visszaadta Franciaországnak Louisianát. Akarta, nem akarta, Napóleon kérte. Nem volt vita. Lehet, a spanyolok túlerőben voltak az Újvilágban, Napóleon azonban Európában túl közel volt.
Azon a kétmillió négyzetkilométeren úgyse volt senki pár szerencsevadászt, katonát, néhány kisvárosnyi telepest, hittérítőt, rabszolgát és indiánt leszámítva. Üres volt az egész.

Napóleon zseni volt. Látta, az egész messze van. Haitit sem sikerült a lázadó benszülöttektől és rabszolgáktól visszafoglalni, a francia expediciós erőt lemészárolta a sárgaláz. Volt neki elég baja Európában. Tudta, a briteknek kellene az a föld. Vagy az erőviszonyok változásával a spanyoloknak. Esetleg az amerikaiaknak.

Ez utóbbiak New Orleans kellett volna. E kikötőn át tudták a nyugati területek termékeit tengerre, azaz piacra dobni. Azzal, hogy ez a terület hol spanyol volt, hol francia, hol engedték a kereskedőket üzletelni, hol nem, az amerikaiak nagyon rosszul jártak. Jefferson elnök meg is akarta venni New Orleanst, vagy ha nem is a várost, akkor egy kikötőnek való helyet mellette. El is küldött két diplomatát tárgyalni Párizsba és megmondta nekik, van tíz millió dollárotok, osszátok be és vegyétek meg rajta azt a kikötőt.

Napóleon aztán alaposan meglepte a két diplomatát, akiknek idejük se volt előadni, mit is akarnak venni pontosan.

- Adjatok tizenöt millát és egész Louisiana a tiétek. Csináljatok vele amit akartok. Építsetek rá autópályát és ültessétek tele szójával.

Tizenötmillió 19. századi dollár nagyjából negyedmilliárd mai dollár.
Az évszázad üzlete - gondolta a naív diplomata.

A politikus viszont különös állatfajta, a vételnek komoly ellenzéke volt.

- Nincs ott semmi, csak bölények és indiánok - mondták egyesek.
- Ne haverkodjunk a franciákkal, békát esznek - mondták mások - Az angolok bezzeg vesét esznek. Ők jó emberek.
- Alkotmányellenes megvenni az ország kétszeresét - vélték sokan.
- A haza nem megvehető!

Aztán 1803-ban mégis megvették.
A szavazás szoros volt, a vásárlást támogatók 59-57 arányban győztek, aztán az amerikaiak leperkáltak hárommilliót aranyban, a többit államkötvényben adták volna.

- Amerikai államkötvényben? - kérdezte Napóleon - Az mire jó? Nekem lóvé kell, hogy lerohanjam Angliát, nem papír. Ki tudja, mi lesz ebből az Egyesült Államokból. Ész nélkül földet vesznek.

- Mi lenne, ha eladnánk az amerikai államkötvényeket egy jónevű brit cégnek, akik aztán utalnának a franciáknak és már lehet is szervezni az Anglia elleni inváziót? - kérdezte a két gyakorlatias, Párizsba delegált diplomata.

- Jó ötlet! - mondta Napóleon, miközben külügyminisztere Talleryand a fejét verte a falba.

Így is lett. Az angol bankok megvették az amerikai papírokat, elküldték a moneyt a franciáknak, akik elindultak, hogy ezt a pénzt puska-, muskéta és ágyugolyó formájában visszaküldjék nekik.

A világ sosem volt igazán normális.

A guajava illata

Guajava
Originally uploaded by ribizlifozelek

Valamikor olvastam García Márquez könyvét, a Guajava illatát. Egy barátomnak meg volt guajava feliratú pólója. Talán ezért vettem meg egy bevásárlás alkalmával a guajava lét.
Kíváncsi voltam. Tudom, így szelektálódik az emberiség. De meg kellett próbálnom.
Az se tántorított el, hogy a 2 liter guajavalét 97 centért árulták, míg ugyanennyi grapefruitlé másfél pénz.
Reggelinél egyből kitöltöttem az innivalót kettőnknek. Vidám, világos rózsanszín volt. És édes. Édes, kicsit ragadós. Elolvastam, mi van benne.
Tudom, mit akarok én 97 centért, de akkor is.
Guajava lé volt benne: 15% koncentrátum formájában.
Itt abbahagytam az olvasást és visszatettem a dobozt a hűtőbe.
Másnap megint elővettem és töltöttem, de már csak egy adaggal. Én vettem, én iszom meg.
Sötétebb színe volt. Sűrűbbnek tünt.
Megkostoltam.
Édesebb volt és valami szemcsés volt benne.
Megint olvasni kezdtem: Red40. Hogy ez mi, nem tudom és nem merem megnézni.
A doboz visszakerült egy napra a frigóba.
Másnap még sűrűbb volt és még pirosabb. Biztos a Red40-től.
Újabb olvasási gyakorlat: Zsír 0%. Legalább nem disznóvérrel sűrítették.
Trikalcium foszfát, akármi is az.
Magas fruktóztartalmú kukorica szirup. Ez az! Ez lesz egyre sűrűbb, ahogy haladok lefele. Az illata is guajava helyett inkább kukoricaföldre hajaz.
Csak tudnám, mik azok a szemcsék. Lehet, őrölt guajava mag.
Vagy homok.

Domino pizza

Domino
Originally uploaded by ribizlifozelek

Régóta ki akartuk próbálni a Domino pizza szenzációs ajánlatát. Most kipróbáltuk. Interneten kell rendelni, szépen kattintgatva összeállítani a menüsort.
A pizzát természetesen meg interneten nyomon lehet követni. A kiírásból megtudtuk, hogy Gordon betette a pizzánkat a sütőbe. Kivette belőle. Odaadta a futárnak. Az is kiderült, hogy a futár úton van. Az utolsó jelzés Yodától származott, aki eleinte hősiesen próbálta megakadályozni a pizzást a bejutásban. Az ínycsiklandozó illatok azomban hamar eljutottok a hű kutyához, innentől kezdve az állat mosolygott, leült a dobozhalom mellé és erőteljesen figyelt, nehogy az ellenség elvigye a vacsorát.
Yoda jó és hűséges kutya, még elfogyasztani is segített a pizzát.

Lessük a csomagokat I

Big box
Originally uploaded by ribizlifozelek

Utálunk bevásárolni: eleve úgy kezdődik, hogy el kell menni a boltba. Aztán le kell parkolni, majd be kell menni. Benn rengeteg az ember (viszonylag), a pénztárnál sorba kell állni. Haza kell menni. Fúj.
Pont ezért, amit lehet, interneten vásárolunk meg: az összes karácsonyi ajándékunk - még azok is, amik Magyarországon várják, hogy majd kibontsák őket a fa alatt - netes várárlás eredményei. Gyümölcsei. Hozadékai.
Postán jött például a gesztenyepüré a vacsorázhoz. Ennek kapcsán történt, hogy jött egy nagy boríték postán, amire az volt írva, hogy “time sensitive material”. Persze az angoltudásom nem tökéletes, ezzel a formulával nem találkoztam, “idő érzékeny”, néztem a borítékot és megfejtettem a rejtélyt: biztos a gesztenyepüré! Ha meg érzékeny, akkor a hűtőben a helye. Mivel Anikó nevére jött, nem akartam kibontani, betettem a vaskos borítékot a zöldségek mellé.
A gondolatmenet tökéletes volt, de volt vele egy apróbb hiba: a “time sensitive” nem arra vonatkozott, hogy romlandó, hanem, hogy sűrgős. Nem tudom, mi jött a borítékban, Anikó szerint meglepetés lesz, de hogy nem a zöldségek közé való, az biztos!
Anikó ajándéka bőven megjött egy hete. A kiegészítőket azonban későn rendeltem. A világ legjobb internetes áruháza, az Amazon, ahol hólánctól kezdve számítógépig mindent lehet kapni, azt ígérte, a 25 dolláros vásárlás felett járó ingyenes kiszállítással a cucc bőven ideér karácsonyig.
December 20-ra mondta a holmit. Ezt a holmit nem posta, hanem csomagküldő szolgálat hozza, a UPS, így pontosan lehet követni, merre jár a cucc. December 15-én becsomagolták. 16-án a holmit begyűjtötték a cég raktárából Lexingtonban (Kentucky) délután 3.15-kor és elvitték az elosztóközpontba. Itt megpihent egészen December 18-ig, amikor is reggel 1.29-kor elindult Indianába. A koránkelő csomag 5.31-re ért az indianapolisi elosztóba, ahol 22 percet lihegett, majd átszállt az illinoisi csatlakozásra. Még aznap 8:42-kor meg is ékezett Hodkinsba, akár hol legyen is az Illinoisban. A csomag pihegett, majd tovább indult délután 5.51-kor. Még utazik. A módosított becslés szerint December 21-re itt is lesz. Remélem.
Valami, amit Anikó vett, az elindult Kanadából, pillanatok alatt elérkezett Salt Lake Citybe, majd a csomgküldő honlanpja szerint elveszett. A pótlás már úton van, izgatottan követjük, merre jár. Ideér December 24-ig vagy sem?