Szublimál a hó

Winter
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjött a tavasz. Elment a hó.
A hó különben itt teljesen rejtelyés módon tűnik el télen is. Hideg van, fagy, süt a nap és valahogy egyik napról a másikra eltűnik a városból fél méter hó. Aztán esik még fél méter, majd az is felszívódik. Aztán megint.
Talán a száraz levegő miatt van: ha nagy ritkán magas a páratartalom, azt szinte ki lehet szagolni a levegőből. Normális körülmények között nem is esik, amióta itt vagyunk, eső ötször ha esett.
Most, hogy beköszöntött a tavasz, a hó pillanatok alatt eltünt. A környező dombok is kopaszon merednek a városra.
A 3000 méteres csúcsokon azonban még tél van. Az is marad májusig. Ha meleg idő jön...

Salt Lake City utcái

Dangerous street
Originally uploaded by ribizlifozelek

Salt Lake Cityben sétálva hamar kiderül, a várost nem igazán a gyalogosoknak találták ki. Ha valaki át akar kelni egy lámpás zebrán, meg kell nyomjon egy gombot, másként rostokolhat ott addig, amíg a lámpát meg nem eszi a rozsda.
Azokon a helyeken, ahol nincs lámpa, sokszor kis zászlócskákat erősítenek a gyalogátkelőhely táblához. A százlók közepe lyukas, mintha egy felbőszült 56-os vágta volna ki belőle Salt Lake City címerét. Igazából a zászlók azért lyukasak, hogy látni lehessen az érkező autót.
A gyalogos fogja a zászlót és átkelés közben bőszen lóbája. Ijesztő, ám a valóság sokkal békésebb. A kétlábúakra nincs vadászati szezon. Az autósok fegyelmezetten engedik el a gyalogost a zebrán, - általában - kedvesen mosolyognak és ritkán gondolják azt, hogy a zászló a találat-bevitelében segít.
Miért van akkor zászló?
Mindenki elbambulhat, főleg, mert itt kevés a gyalogos. Az igazi problémát azonban a laposan tűző nap szemből szinte lehetetlenné teszi a mozgó célpont észlelését. Ha azonban a célpont egy zászlót lenget, van esélye. Ha mégis megtörténik a baj, a zászlóval még le lehet takarani...

Egy kis reggeli séta

Wall Mansion
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel továbbra is tavasz van, a póráz végére tettem a kutyát és elindultam csavarogni. A tegnap már látott környékre mentem, de mivel már írtam elég iPhone-reklámot, most rendes gépet is vittem magammal. (Túlélő felszerelésemet bepakoltam kicsit hátizsákomba, minden együtt volt, hogy felfedezzük a helyi Andrássy utat, a South Temple-t. Volt nálam fényképezőgép 1 G-s memóriakártyával, iPhone és egy mobil – biztos, ami biztos -, a nehéz sivatagi terepen nélkülözhetetlen csoki és pénztárca.)
A South Temple alig fél évtizeddel épült az Andrássy út után. Utahban egymás után tárták fel a bányákat, a bányákba özönlött az olcsó külföldi munkaerő, jöttek a skót, velszi, magyar és krétai vájárok és tonnaszám hozták a felszínre az aranyat, rezet, ezüstöt.
Olyasféle fellendülés lehetett ez, amit Budapest tapasztalt meg a Millenium idején: rengeteg idegen érkezett a békés, csendes kisvárosba, ömleni kezdett a pénz, új vagyonok jelentek meg. A bányák körül több ezres települések nőttek ki a földből, a két óceán felől épített vasút egy kopár hegytetőn találkozott.
Enos Wall is így gazdagodott meg. A férfi bejárta a Vadnyugatot fémek után kutatva. Több bányagépet tökéletesített és talált fel, mígnem el nem vetődött az Oquirrh-hegység egy kanyonjába. Körülnézett és azt mondta, itt rengeteg a réz!



Társakat vont be, kutatott, végül létrehozta a világ egyik legnagyobb bányászattal foglalkozó vállalatát, majd eladta részét és nyugdíjba ment. Épített egy palotát az épp divatossá váló sugárúton. Azt mondta építészének, hogy valami szép klasszikus épületet szeretne, ami modern. Kapott egy neoreneszánsz palotát, aminek váza betonból készült. (Ez volt az első betonépület Salt Lake Cityben. Ha már összehasonlítgatok, pár évvel korábban készült el Budapesten a neogótikus-román-barokk-stb köntösbe bújtatott parlament beton alapja.) Walls pár évig még elvezte gazdagságát, hat lánya társasaságát, majd túl a nyolcvanon elhunyt. Egész életében utálta a mormonokat. Talán ezért is adta el özvegye a házat a zsidó hitközségnek 1926-ban. Ők 1950 körül továbbadták egy biztosítási cégnek, akik 1964-ben eladták a mormonoknak. A mormonok üzleti iskolát csináltak a házból. Az igazgató, aki sok üzleti- és kevés szépérzékkel lehetett megáldva, gyorsan leszedette a díszes oszlopokat, erkélyeket és csak a csupasz falakat hagyta meg az épületből.
Az előző próféta azonban egy napon meglátta az így elcsúfított házat és amint sor került a következő renoválásra, eredeti fényében helyreállítatta a villát.
A ház Yodának is nagyon tetszett, mindenáron le akart pisilni.

Padlizsánpörkölt

Eggplant stew
Originally uploaded by ribizlifozelek

Újabban bizarr ötleteim vannak, talán, mert esténként főzőműsorokat is nézünk, melyeknek az a lényege, hogy a főszereplő valahol meglepő dolgokat zabál és közben érdekeseket mond. A valahol lehet valami exotikus helyszín (pl Románia vagy Kréta, esetleg Marokkó), amit eszik, az szinte minden lehet, csak mozogjon a kamera előtt. Ha a főszereplő szájában is mozog, annál jobb.
Az egyik legextrémebb műsor Amerikában játszódik, két kövér (nagyon kövér) pasas végigeszi az országot, bemutatva mindent, ami ellentmond az egészséges táplálkozásról kialakult képnek. Olyan jól esik látni, hogy valaki azért nézi a kalóriatáblázatot, hogy minél ütősebb cuccot csináljon!
A sok sok fura kombináció és a Thaiföldön dobogva elfogyasztott kobraszív után valami konszolidáltabbra vágytam. Darálhattam volna egybe tüdőt, májat, vesét és tölthettem volna bélbe, mint a skótok, de inkább padlizsánpörköltet csináltam.
Nem nagyon dicsekedhetem vegetáriánus hagyományokkal - talán annyival, hogy nyulat már ettem -, de nagyon kíváncsi lettem, milyen is lesz a padlizsánpörkölt. (Eleinte tamáskodtam, de a blog írásakor a receptet hasonló formában több helyen is megtaláltam a neten. Az is kiderült, hogy egyes források szerint ez egy ősi egyiptomi étel.)
Csináltam egy valódi pörkölt alapot. Minden fűszerből picit többet tettem bele a szokásosnál, majd belemetéltem a padlizsánt és úgy 20 percig főztem és szórtam rá a különféle paprikákat és pirosaranyat. Nagyon finom lett. Egy nyulat még bele lehetett volna dobni, de így is zseniális volt.

Tavasz van!

Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Még mindig el vagyok ájulva az iPhone-tól. Mivel Yoda egyre inkább piramis alakú és mert egyre többet mozognal, elvittem egy nagyot sétálni. Vittem magammal az iPhone-t is. Ha már van...
Nem tudok betelni azzal, hogy sétálok és bárhonnan tudok emilezni illetve, bármit lefotózok, azonnal fel tudom tölteni. Igaz, az iPhone azért messze nem csinál olyan jó képeket, mint a fényképezőgépünk. Nincs zoom-ja, teleobjektíve. Egy fényképezőgép fényképezni való, egy telefon telefonálni. Ilyen mélyértelmű bölcsességeket még nagy számban mondogathatok (pl cipőt a cipőboltból), de akkor is.
Az Avenues fele sétáltunk. Az Avenues lábánál található a helyi Andrássy út. Nagyjából akkor épülhetett, mint a miénk, csak itt követségek helyett ügyvédi irodák tenyésznek nagy számban. Sétálgattunk és sikerült egy olyan útvonalat találni a központ fele, amerre jó gyalogolni. Nem utolsó szempont autó-országban.

Állandó kapcsolat

Liberty Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kitavaszodott. Fogtam gyorsan a kutyát és elvittem sétálni, hadd örüljön a tavasznak, amúgy se nagyon akart megmaradni a szobában. Jött mindig nyüffögve, hogy játszunk. Inkább ráadtam a pórázt és elmentünk sétálni.
Sétáltunk, sétáltunk, és elértünk a Liberty Parkba. Sétáltunk, Yoda szaglászgatta a kutyákat, a kutyák szaglálgatták Yodát, jól elvoltunk. Bizonyos hátsó szándékkal jöttünk ide: a parkban előkaptam az iPhone-t és klikk, lefotóztam a fákat. Nem tudtam, hogy lehet a fotót feltenni a flickr-re, írtam egy emilt és kértem egy kis segítséget. A válaszból már tudtam mit kell tenni. Ott a parkban, egy padon ülve a képernyő megfelelő pontjára böktem, kiválasztottam a megfelelő emilcímet, nevet adtam a képnek és a fotó már fenn is volt a flickr-n.

Tom, izé Ben & Jerry's

Miután vendégünk Northfieldben elüntette az öt liter gulyás utolsó cseppjeit, megdöbbenve emelte fel fejét gömbölyödő pocakjáról. Azt hitte rosszul hall:

- Kérsz haleledelt?

Gondolom, az enyhén pikáns lé hirtelen megmoccanhatott ott lenn.

- Haleledelt?

- Haleledelt.

Amint meglátta a haleledelt, felderült az arca. Somlóit szívesebben evett volna, de a haleledel se volt rossz.

A haleledelt ugyanis nem guppik eszik akváiumban, hanem emberek kiskanállal. A haleledel egy Ben & Jerry fagylalt. Azért haleledel, mert hal alakú csokidarabok vannak benne. A terméket igazából Phish Food-nak hívják, a Phish pedig egy vermonti rockbanda.



A Ben & Jerry egy klasszikus amerikai sikertörténet. Egyszer volt, hol nem volt, két hosszúhajú hippi, akik koncertre jártak, valószínűleg füveztek és tojtak mindenre. Harminchoz közeledve azonban már nem sok perspektívát láttak a tojásban, ezért elhatározták, csinálnak valamit. Először pékséget akartak nyitni, de ahhoz drága cuccok kellettek. Ezért levelezőn elvégezték a Pennsylvaniai Állami Egyetem Fagylaltkészítő tanfolyamát (nem vicc!) és vettek egy lerobbant benzinkutat Vermontban.



Az üzlet eleinte nem ment, de aztán beindult. Fagylaltot csináltak, csak valódi tejből és mindenből, ami épp volt a boltban. Fagyijaik ma is valódi tejből készülnek. Ráadásul műanyag doboz helyett teljesen lebomló környezetbarát papírba csomagolják a termékeiket. Amik nagyon finomak mind a 65-en; ennyi féle ízű fagylaltot készítenek a vermonti gyárban. (A már nem gyártott fagylaltok száma meghaladja a kétszázat.)

A termékek egy része csak a fagylaltozókban kapható, de így óriási a választék. Az egyik, amit ki szeretnék próbálni, az a Vermonty Python, ami kávélikőrfagylalt, csokoládéval és karamellel, csokitehénkékkel. A fagyi annyira finom, hogy ez volt az első fagylalt, amit az űrrepülőgép kijuttatott a kozmoszba. Nem csoda. Én is megéheztem, eszem is egy keveset. Szerintem Yoda is jön stírölni a halakat.

Még mindig olvasom az indexet...

Tudom, nem kéne, de hát megszoktam.
Csaplár-Degovics Krisztián történész billentyűzetéből olvastam a következő cikket:

http://index.hu/velemeny/olvir/ksv080226/!1

(Ha valaki többet akar Krisztiánról megtudni, javaslaom Csaplár Krisztiánra is keressen rá, úgy több értékelhető találatot kap.)

A címet meglátva megörültem: végre egy normális cikk az Indexen. Sajnos, utána elolvastam.

A szerző jó történész, viszonylag sokat publikált Albániáról. Ez a cikke azonban szerintem összecsapott és egy tanulmány vagy egy előadás vázlatából ollózott munka. Ráadásul nagyon rosszul van megírva. Divatos lenézini a creative writing névre hallgató "áltudományt". Írni viszont valamiért nagyon nem tudnak.
Kedvenc mondatom a cikkből:

A dinasztia kihalását (1371) követően az eddig csupán őket megillető toposzokat (isteni megbízatás, karizma, a béke és nyugalom megteremtője, a hit/vallássosság példaképe, karitatív viselkedés, templom/kolostor alapítása, az Isten által rábízott területek fegyveres védelme, az elveszett szerb területek visszaszerzése stb.) - halálát követően - Lázár fejedelem örökölte meg, pontosabban a Lázár fejedelem kultuszát megteremtő Morava-menti szerb szerzetesi közösségek a vértanúhalált halt fejedelmet ruházták fel ezekkel az erényekkel, támogatást találván ehhez az össz-szerb politikai ambíciókat ápoló Lázár fejedelem fiától, Stefan Lazarevic'től (ő a magyar történelemből is ismert Lazarevics István, Zsigmond király hatalmának egyik oszlopa, nála apródoskodott a fiatal Hunyadi János).

Pliiiiz...A legtöbb klaviatúrán van pont. Van program, ami jelez, ha a mondat túl hosszú. Miért kell az olvasónak nyelvtanilag elemezni és boncolgatni valamit, hogy megérthesse? Nem attól tudományos valami, hogy érthetetlen vagy nehezen megérthető. Ráadásul ez a cucc laikusoknak íródott. Ezek után mit találok benne?

Az új független állam már évtizedek óta dédelgette azt az álmot, hogy egyesíti a szerbek lakta területeket (ehhez lásd. Ilija Garasanin: Nacertanije. 1844): ezen belül a legfontosabb cél Bosznia-Hercegovina megszerzése lett volna.

Késztetést éreztem, hogy azonnal elmenjek a legközelebbi közkönyvtárba és ott elolvassam Ilija Garasanin 1844-ben írt Nacertanije című opuszát. Eredetiben. Azt, hogy ki ez a fószer, a szerző csak pár bekezdéssel lejjebb mondja meg. Addig izguljunk, tudom.
Az, hogy a cikk első fele zavaros, az lehet, csak azért van, mert rossz a szövegértő képességem. A második fél legalább ilyen érdekes:

Ennek a történeti vonalnak lett végül is a következménye az 1986-ban íródott és befejezetlenül hagyott memorandum-tervezet a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia részéről, ill. az 1989. június 28-án Rigómezőn megtartott megemlékezés.

Erről ennyi van, nincs több. Kimarad, hogy mit is mondott az Akadémia és az miért fontos. (Miért lenne fontos Kosáry akadémiai beszéde a nagyközönségnek?) Kimarad, mi is volt az a rigómezei beszéd. (Nagyjából 19 évet töltöttem magyar iskolák padjainak koptatásával. Ebből jó pár év történelmi tanulmányokkal telt el. Senkinek se jutott eszébe szólni, hogy Kosovo Polje az Rigómező. Tudom, ezt illik tudni. Én tudom is. De mi sok ezer más emberrel?)
Egyáltalán, ki beszélt Kosovo Poljén? Minek? Mit? Hány embernek? Miért volt ez fontos?
Röviden: az akadémikusok által írt tanulmány emlékeim szerint arról szólt, hogy a szerbek veszélyben vannak, szerpük Jogszláviában csökken. A tervezet óriási visszhangot váltott ki és kölcsönösen felerősítette a Jugoszláviában létező nacionalizmusokat. Kosovo Poljén meg Milosevics beszélt egy akkora tömeghez, amit Philip se tudott volna megbecsülni. Durván leegyszerűsítve szította a nacionalizmust és megígérte, hogy megvédi a szerbeket. (Az eredmény közismert.)

Ami igazán zavart, hogy a szerző nyakra főre ismételget pár divatos frázist és nem gondol bele, mit is jelentenek:

Egy két nemzet közötti konfliktus (maga a nemzetközi jogrendszer is) végül is ismét a nagyhatalmi reálpolitika játékszere lett, amelyből az egyik nemzet "győztesen", a másik pedig "vesztesen" került ki.

Izé, van olyan nemzetközi konfliktus, amibe nem szól bele a nagyhatalmi politika? Van olyan konfliktus, ahol mindenki nyer?

A koszovói albánok nemzeti fejlődésüket illetően eddig egyedülálló dolgot élnek meg napjainkban: egy már létező nemzeti anyaország mellett, egy külföldön kisebbségben élő egyik nemzettest (nagyhatalmi érdekpolitikától támogatva) érte el az önálló államiságot.

Nem teljesen azonos a helyzet, de hát Moldova... Hegyi-Karabah...

Aztán:

Szerbia területi dezintegrációja tovább folytatódott és ez most már végképp megkerülhetetlen válaszadásra kényszeríti a szerb nemzeti én/önképet is.

Szerbia eddig nem veszített területet Jogoszlávia szétesése alatt. Vereséget szenvedett. Leverték a szakadár szerb köztársaságokat például Krajinákban. Montenegro kilépett Jugoszláviából. De ezek egyike sem jogilag Szerbia.
Nem tetszett. Talán azért sem, mert nem ír érdekesen. Nem az albánokról szól a cikk, de kiderülhetne, hogy ők mindig is mostohagyerekei voltak Jugoszláviának. Elég megnézni a régi jugoszláv himnuszt. Úgy kezdődik, hogy “Hej, szlávok!”. Az albánok meg hát nem azok. Szerencsére - egy vicc szerint - róluk is szó van a himnuszban:

“Legyen átkozott szülőföldünk árulója!”

Yoda sztrájkol

Yoda, the mariner
Originally uploaded by ribizlifozelek

Esett az eső. Az elmúlt hat hónapban talán négy ilyen nap akadt. Esett, szürkén, ősziesen, szomorúan.
Tudtuk, Yoda nem szereti az ilyen időt: Úgy véltük, kívaló alkalom adódott kis esőkabátja kipróbálására. Még Hollandiára tervezve kapott az állat egy sárga esőkabátot. A kabát nagyon kis tetszetős darab szerintünk. Yoda véleményére senki sem kíváncsi.
Pillanatok alatt felhúztuk ra a cuccot, majd lesétáltunk a lépcsőn és kinyitottam az ajót. Yoda lelkesen kiszaladt, majd megptorpant és nézett. Nézta az esőt. Elindultam volna a szokásos pisilőhelye fele, de a kutya másfele ment. Engedtem, elvégre ő egy autonóm lény.
Az autonóm lény befordult a ház másik bejáratán és hazaszaladt. Először azt hittük, csak a sárga kabátban nem mer a haverok előtt mutatkozni, de az állat levetkőztetése után sem történt semmi, csak bámult ki szomorúan az esőbe.
Amíg el nem állt, nem is vitt minket sétálni.

A pogácsa

Pogacsa
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ha valamikor elmegyünk innen, biztos sokáig fognak ránk emlékezni és nevünket esti beszélgetések, tábortüzek mellett fogják emlegetni. Azért, mert többször csináltunk pogácsát. És a pogácsa jó. A pogácsát szeretik. Nagyon.
Nem néztem utána, de a pogácsa se kizárólagosan magyar eredetű étel: Boszniában ettünk pogaća-t, Törökországban poğaça-t és biztos, osztrákul is van valami hasonló. Grinzingben legalábbis ettem valami ilyesmit. A szó meg nagyon szlávosan hangzik. Biztos, hogy Árpád, miközben a Vereckei-hágón ereszkedett lefele hű lován, nyerge alatt nem pogácsát puhított.
Korántsem tökéletes pogácsáink elsöprő sikert arattak Minnesotától Utahig. Valamiért szó szerint zabálták őket. Mindenki gulyást rendel és pogácsát (is) eszik. Talán, mert gulyásunk nem annyira jó? Vagy, mert a pogácsa valami teljsességgel új ízt jelent a számukra. Ízlik, nem tudják, hogy nem tökéletes és sásaként felfalják.
Mi (én) nem is igazi pogácsát sütök. Nem szeretek élesztővel pepecselni, nehéz megtalálni a boltban és ha kérek, ugyanolyan szent borzalommal tekintenek ránk, mint amikor a sertészsírt kerestük. (Az eladók többsége nem is tudja, hogy üzletük forgalmaz ilyesmit.) Élesztő helyett inkább sütőport használok: 50 deka lisztet (szerencsére mérőedényünk dekát is tud!), egy pupozott kanál sütőport, sót, 2x10 deka sajtot (kétfélét, na), negyed kiló vajat vagy margarint, két deci - negyed liter tejfölt és egy tojást összekeverek, gyúrom, gyúrom, keverem, majd két centi magasra kinyújtom és pogácsákat szaggatok belőle. Párra köménymagot szórok, néhányra házilag készített tepertődarabokat teszek, másokra reszelt sajtot, majd megjenegetem őket felvert tojással. Amikor kész 15-20 percre 400 fokos sütőbe teszem és 14 perc után lesem, meg ne égjen.
Arra kell vigyázni, ha margarinnal készül, vagy a margarin legyen sótlan, vagy a sót hagyjuk el belőle. Ha pedig véletlenül fél kiló sajtot teszek bele, mint az Elnökök napján, növeljem meg a többi mennyiséget is. Úgyis elfogy.

Emberből vagyunk

Las Vegas
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szeretem Salt Lake City repterét. Írtam is róla, dícsérőleg megjegyezve, hogy a parkolás az első fél órában ingyen van. Ráadásul a reptér közelében van egy szintén ingyenes parkoló, ahol meg lehet várni, hogy leszálljon az adott járat. Ráadásul ebben a parkolóban hatalmas képernyőkön lehet követni a járatinformációkat. Nagyon jó dolog. Amint leszáll a gép, be lehet menni a parkolóba és begyűjteni az érkezőket.
Láttam viszont, hogy sokan lenn teszik ki és szedik fel az ismerősöket, elakadásjelző és utas ki (vagy be) és mennek is tovább. Ettől otthonosság-érzésem támadt és gondoltam, megírom, milyen jó kis bejegyzés lesz ebből.
Tegnap este mentem a reptérre, korábban értem ki, úgyhogy megnéztem, mit is csinálnak az emberek, amikor elakadásjelzővel vagy anélkül megállnak. (Tudom, rossz újságíró lennék.)
A reptérre érkezéskor az út hirtelen nagyon sok sávra válik szét. Egyik megy az ingyenes parkolóba, ahol hatalmas képernyőkön lehet olvasni a járatinformációt. Két sáv megy a szabadtéri, hosszú távú parkolóba, ahol egy napnál tovább szoktak állni az autók. Két sáv megy a parkolóházba (ezekből aztán sokkal több sáv lesz). Egy sáv az autókölcsönzőkhöz visz. Négy pedig ketté válok: pick up és drop off jelzéssel. Itt a megengedett sebesség 10 mérföld (15 km/h). A belső sávban kell haladni, a jobb oldali pedig jóval szélesebb a szokásosnál. Ennek a szélére kell parkolni. A terület megállási zónákra van felosztva. A rendszer úgy működik, hogy pár percet lehet itt parkolni, a sofőr nem szállhat ki az autóból (nem hagyhatja ott). Tényleg arra van, hogy az utasok az egyik részen ki-, a másikon beugorjanak.
Ha valaki nem szereti a sok stresszt, fél órára a parkolóház is ingyenes. Én nem szerettem.

Gyüjtjük a mérföldeket

Las Vegas
Originally uploaded by ribizlifozelek

A légitársaságok árazási rendszerei szerintem a létező legbonyolultabb dolgok a világon. A rendszer nem igazán kihasználtság alapú, nem is igazán távolságfüggő. Valami nagyon-nagyon komplikált, ami több évtizedes légiközlekedési tapasztalatok révén fejlődött ki. Általában az oda-vissza jegy olcsóbb, mint a csak oda. Néha egy egy útra szóló jegy többe kerül, mint egy retúr. Néha viszont fele annyi. Időnként kevesebb. (Nemrég Kaliforniába vettünk egy jegyet oda, egyet vissza. A jegyeket egymástól függetlenül, különböző légitársaságoktól vettük, különböző reptereket használtunk, így összesen olcsóbban jött ki, mint a legolcsóbb retúrjegy.)
Jegyeladáskor a cégek figyelembe veszik a járatkihasználtságot, távolságot, utazási időt, időszakot, illetve meg még sok egyéb tényező mellett azt, hogy mikor veszi az utas a jegyet. A rendszer működését kíválóan illusztrálja az általunk nemrég vett Salt Lake City Philadelphia jegy.
A távolság valamivel több, mint 3000 km, az időeltolódás két óra. Közvetlen járatból kevés van, drágán és rosszkor. Péntek estére kellett odaérni (ez nem volt gond), de szombat estére vissza is kellett érni és négy óra után kellett visszaindulni.
A jegyeladó rendszerek legolcsóbban az éjszakai járatokat kínálták: indulás este, érkezés reggel. Ez nem volt jó. Mások Kalifornián keresztül kínáltak olcsó és hosszú utat. Végül találtam egy tűrhető csatlakozást a US Airways-zel: Salt Lake City – Phoenix – Las Vegas – Philadelphia.


View Larger Map

488 dollár oda-vissza adóval. Nagyon bonyolult volt és hosszú. Gondoltam, megnézem úgy, hogy Salt Lalt Lake City – Las Vegas egy céggel, onnan pedig egy másikkal Philadelphia.
A Las Vegasba tartó járatokat a kaszinók támogatják, ezért olcsóbbak. Salt Lake Cityből Vegasba 100 pénzért lehet eljutni csak oda. Néztem, mennyi egy Las Vegas – Philadelphia retúrjegy a US Airways-nél: 490. Hoppá. Néztem csak oda: 250. De ez még több és bonyolultabb volt, mint megvenni a retúrjegyet egyben. Ha így történik valami, a légitársaságnak el kell vinni minket valahogy a célállomásra. Ha két külön jegyet veszünk, akkor ha valahol késünk, bukjuk az egészet.
Megvettük egybe a jegyet. Legalább gyűjthettük a törzsutaspontokat.

Holt kéz

Belgrade
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel egyik első dolgom rápillantani a leveleimre. A második pillantás flickré. Láttam, kaptam egy levelet a flickr belső levelezőjén.
Kíváncsi voltam, mi az. Lehet meghívás egy új csoportba, olyasmibe, mint a Defektes sárga kamionok. Lehetett volna felkérés egy nonprofit banktól, hogy szeretnék ingyen használni valamelyik fotómat reklámkampányukban, vagy csak annyi, hogy valaki kontaktnak jelölt. De nem ez történt.
A levél tárgya angolul annyi volt, hogy “Legyen kellemes napod!”
Ez már jól hangoztt. Ki is nyitottam a levelet, amiben egyetlenegy linket találtam. Ezzel már óvatosabban bántam. Az ilyen linkek vezetnek a rózsaszín lábgombákat kedvelő perverzek oldalaira. De azért megnyitottam.
Meglepődtem.
Egy petícióhoz jutottam, ahol szerbek tiltakoznak Koszovó függetlenné válása ellen. Most abba nem mennék bele, hogy mit gondolok erről. Nem is szeretek a flickr-n - se máshol - vitákba beirogatni, egyfelől, mert az emberek nem megyőzhetők, másfelől mert az elmebaj nem gyógyítható. Hitről meg különben sem nagyon érdekes vitatkozni. Azt hiszem.
Ha már ott voltam, elolvastam a peticiót. Maga a petició rövid volt: Szerbia egy, Koszovó a része. (Én a magam részéről Gondwana szétesése ellen írnék peticiót és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan aláírnák.)
A meglepő a petició címzettje volt. Kültdek belőle az Elnöknek, Ricenak, meg még pár prominens embernek, köztük Tom Lantosnak is.
Több dologra gondoltam. Mivel morbid a humorom, először az jutott eszembe, hogy választják ki az önkéntest, aki elviszi Tom Lantosnak a peticiót. Aztán arra gondoltam, hogy ezt a szöveget aláírta 100.000 ember. (Na jó, legyünk korrektek, 100.000-szer klikkeltek a támogatom gombra.) Egy se olvasta, hogy Lantos elhunyt? Vagy ha olvasta, nem szólt a petició íróinak? Vagy ha szólt, ők nem módosították a szöveget?
Bár nem erről szól a dolog.

Sonkás quiche

Ham quiche
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel féltünk attól, hogy a diákok éhenhalnak az Elnök napján, a rengeteg pogácsa és spenótos giccs mellé készült egy kis extra is: egy sonkás quiche. (Megjegyzem, a fél magyar sajtó Elnökök napjáról beszél. Az amerikaiak nagy része is eltéveszti, miért lenne különb náluk egy magyar újságíró, akinek ez a szakmája.)
Miután megtanultam spenótos giccset csinálni, a sonkás könnyű volt: felszeleteltem apróra egy darab sonkát, belekevertem négy darab felvert tojásba, hozzáöntöttem két teáscsészényi (helyi nyelven cup) reszelt sajtot, egy nyolcad apróra vágott hagymát, sót, borst, majd beleöntöttem a tortalapba, utána jött a sütő: a diákok vásárlás helyett az Elnök napját evéssel és munkával töltötték.

Reng a föld - Yoda alszik

Titanic
Originally uploaded by ribizlifozelek

A kutyák megérzik a földrengést, tartja az ősi mondás.
Reggel 7:25-kor békésen piperészkedtem a fürdőszobában, míg a család többi része lustálkodott - valakinek reggelit is kell csinálnia, ugyebár. Egyszercsak valami nagyon furát éreztem. Valahogy nem álltam rendesen. Valahogy nem úgy álltam, mint kellett volna. Valahogy nem voltam egyensúlyban. Valahogy valami nem stimmelt.
Ilyenkor a csillárt kell nézni, mennyire leng ki - csillár nincs. A falon lógó törölköző viszont mintha mozgott volna. Meg az a fura érzés.
Be a hálóba, készüljünk a menekülésre. A T. Család gyanakodva nézett, mi bajom van nekem? Yoda még jobban befúrta az orrát a fenekébe és meg se moccant.
Most olvastam a CNN-en, hogy 6:15-kor földrengés volt Nevadában, Wells-ben. (Nevada a Csendes-óceáni időzónához tartozik, ott egy órával korábban van, a rengés ezek szerint pár perc alatt ért ide a szomszédból.)
Szóval, a kutyák megérzik a földrengést. Yoda is így lehet ezzel, elvégre ő egy igazi Jedi. Érzékei ezért annyira kifinomultak, hogy tudja, ez a földrengés nem veszélyes és alszik tovább.
Sérültek? A CNN szerint egy nő sérült meg könnyebben, amikor egy boltban rádőlt a cigarettás pult. Ugye, hogy káros a dohányzás?

The boys and the Queen

Someone save the Queen!
Originally uploaded by lauronsky

This is the adaptation of my Hungarian post to non-Hungarians.

I found a fantastic photo in the photostream of Lauronsky: the Queen surrounded by bearded warriors. (Mr. 5000 is an exception, but he also was in the army.) Yes, all of them are important. There are seven types of banknotes in the Republic of Hungary. Five of them represent kings and princes. Two notes are decorated with politicians. None of the Hungarian banknotes portray women.
I was thinking which Hungarian woman could be on a banknote? It could be Maria Theresa; she was queen of the Hungarian Kingdom, but she wasn't Hungarian. Queen Elisabeth – not Sissy -, the Anjou queen had no important historical role. Queen Mary, widow of Luis II? She wasn’t successful. It could be the women of Eger; they were warriors, not bearded, but warriors who fought the Turkish. (The Ministry of Tourism can popularize goulash soup by putting it on banknotes.)
It could be two of our mythical ancestors, the turul bird and the beautiful Emese in the intimate moment of the procreation of the Hungarians. It would be a very popular banknote.
Or it could be a lesser known person: Margit Slachta. She had noble ancestors and she was a teacher. She created a Catholic Women's Movement to resolve social problems of the working class and she has numerous conflicts with the Hungarian Catholic clergy. She organized agricultural cooperatives during a Communist Republic in Hungary. (Today the word cooperative sounds a blasphemy to some of our right wing.)
Slachta became the first congresswoman of the Hungarian Parliament in 1920. She opposed Fascism and saved many Hungarian Jews during the Holocaust. She was a Monarchist and acted against the Communists after WW2. She was against some ideas of modern democracy, but she was always consistent and independent. (Anybody persecuted by both Fascists and Communists must be a good person.) Her immunity was revoked and she left Hungary. She worked for Radio Free Europe until her death. As far as I know, no public place honors her name in Hungary.
If anybody has other ideas about which Hungarian women should be on our banknotes, let me know. No more bearded warriors, please.

Az Elnök napja - spenótos giccs

Spinach quiche
Originally uploaded by ribizlifozelek

A cím félrevezető. De jól hangzik.
Az Elnök napja nem spenótos. Azt hiszem, nem is giccses. Ráadásul a címben szereplő étel nem giccs, hanem kiccs, azaz quiche. De a giccs jobban hangzik.
A quiche egy egyszerű étel - ha van otthon pár előre elkészített mélyfagyasztott tortaforma. A formába be kell önteni tojást, tejszínt és pár egyéb misztikus hozzávalót, be kell tenni a sütőbe és lehet is enni.
Mi is ezt tettük. Fogtunk felvert 8 tojást, beleszórtunk bazsalikomot, kakukkfüvet, parmezánt, egy cupnyi mozarellát, olivaolajon párolt hagymát és rajta ízesített spenótot, sót, borst, majd az egészet betettük 350 F-ra a sütőbe. Gyönyörű lett.
Hogy jön ehhez az President’s day?
Az elnök napja munkaszüntei nap. Viszont Anikónak egy csomó órája elmaradt ünnepek miatt, ezért tart egy pótorát. Munkaszüneti napon. És a diákok elmennek rá. Ha már elmennek, kapnak egy spenótos giccset.

Yoda-hordozó

Hello world!
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel Yodának mindenképp majd repülőre kell ülnie, kapott egy repülőgépre felvihető, az ülés alá besuvasztható kutya-hordozót. Szerintem egy darab sonkának jobban örült volna.
A hordozó az egyre jobban elterjedő kutyához képest kicsinek tűnik. A doboz az egyik oldalán és a tetején nyitható, ám az első ajtó csak virtuális, Yoda nem meri átdugni rajta a fejét és nem azért, mert nagy a feje.
A kutya feneke valóban nagy. Ennek ellenére – és a falatkák hatására – Yoda megtanulta, hogy beleüljön a dobozba. Lefeküdni sokáig nem volt hajlandó. Eleinte erre egy brutális módszert alkalmaztunk. Yodát felül beültettük, közben az oldalsó ajtón benyúlva kirántottuk a kutya lábait, majd befogtuk a száját egy falatkával. Élvezte.
Mégis, egyszerűbbnek bizonyul beültetni a kutyát és alul benyújtani neki egy falatkát. Egyből összekucorodott és egy gyors mozdulattak rá lehetett csapni a fedelet. A kutya ezt jobban szerette: rengeteget ehetett. Csak arra kellett figyelni, hogy, amíg a kis hordozóban pihen, meg ne hízzon. Mert akkor nem fért volna ki a dobozból.

Magyar fiúk és a királynő

Someone save the Queen!
Originally uploaded by lauronsky

Elgondolkodtam Lauronsky zseniális fényképén: a királynőt sok marcona harcos veszi körül. (Széchenyi kivétel, bár ő is volt katona.) Egy bankjegyünkön sincs nő, mindegyiken csupa szőrős alak néz szigorúan a felhasználóra (a bankjegyhamisítást a törvény bünteti, ugyebár).
Aztán elgondolkodtam, kit tehetnénk rá. Törtem a fejem. Mária Terézia. Nagy formátumú uralkodó, a mai nemzetkoncepció értelmében, magyar királynő, de nem magyar nemzetiségű. Erzsébet (nem Sissy, az Anjou). Régen volt, nem is csinált sokat. II. Lajos felesége? Hááát... ő is Habsburg volt, különben is, németalföldi ténykedése sikeresebb volt, mint a magyar. Marcona harcosként lehetne az egri nőket. Nincs ugyan szakálluk, de jobbról-balról elfogadható. A Magyar Turizmus Rt szponzorálásában lehetne még gulyást is rátenni a bankjegyre. Persze, nem egy konkrét személy. A magyar háziasszonyok képviseletében oda kerülhet Doboziné. (Sajnos róla keveset őrzött meg a történelmi emlkékezet, inkább férjére emlékezünk: jöttek a törökök és Pilisvalamiben elsáncolták magukat a helybeliek. Harcoltak, harcoltak, aztán menekültek, Dobozi menekült Dobozinéval, aztán összeesett az egyik ló. Dobozi pedig úgy döntött, megvédi b. nejét a legrosszabbtól és, mielőtt a törökök odaértek volna, leszúrta. Nem a másik lovat, hanem az asszonyt. Példamutató dolog.) Zrínyi Ilona? Ő jó lehet.
Esetleg történelmi személyként szóba jöhet Emese. Esetleg amint a turul magáévá teszi.
Politikus? Nekem igazából két ember ugrik be. Az egyik Kéthly Anna, akit jobbról talán vitatnának. A másik sajnos kevésbé ismert: Slachta Margit. Az első női képviselő a Parlamentben. Nemesi családból származott, tanári diplomát szerzett és tanított. Nem jótékonykodást, hanem szervezett szociális programot akart, szembe került a hivatalos egyházi vezetéssel. Keresztény Női Tábor néven politikai mozgalmat alapított és a Tanácsköztársaság idején termelőszövetkezetet szervezett. 1920-ban képviselőnek választották. Nőmozgalmakat szervezett – rossz pont: a nagyon rossz helyzetben levőknek Svájcban és az Egyesült Államokban szerzett munkát. Kritizálta a fasizmust. Fellépett a zsidótörvények és a deportálások ellen. A keresztény nőegylet épületében üldözötteket bújtatott, például Heltait, Gyarmati Fannit (Radnótiné, na). 1945 után képviselőként fellépett a kommunizmus ellen. Monarchista volt és vallásos, sok ma bevett polgári értéket nem támogatott, ellenezte az egyházi iskolák államosítását. Meg merte tenni azt, hogy ülve maradt a Parlamentben, miközben a kormánypárt a Himnuszt énekelte. (Ezért megvonták mentelmi jogát.) Amerikába emigrált, a Szabad Európa Rádiónak dolgozott. 1974-ben halt meg. Politikai nézeteit lehet vitatni, de független gondolkodó ember volt. Akit pedig a kommenisták és a fasiszták is üldöznek, annyira rossz ember nem lehet. Apropó, van valahol Slachta Margit utca?
Várok további ötleteket. Harcona Morcosok kíméljenek.

Az Elnök napi vásár

Mount Rushmore
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az elnök napja, a President’s Day egyike annak a sok fontos amerikai ünnepnek, amikről az angolt tanítók jó része nem tud - vagy, amit nem tanít soha. Pedig mennyivel érdekesebb az óra, ha arról beszélgetnek, hogy mit csinálnak távoli országokban népek. Vagy mit nem csinálnak.
(Megvédendő az angoltanárokat, valószínűleg Magyarországon kívül igencsak kevesen tudják, micsoda például október 23. Pedig az is egy fontos ünnep)
Az elnök napja nem általánosságban az összes elnök ünnepe. Eredetileg Washington születésnapját ünnepelték február 22-én. Idővel azonban a dolog kicsit nehézkessé vált: az ünnepnap néha hétvégére esett. Az ünnep hivatalos neve ma is Washington’s Birthday, de mindenki President’s Day-t mond. Vagy Presidents Day-t, ami még távolabb áll a dolog eredeti jelentésétől. Szótárak szerint a legelfogadottabb a Presidents’ Day kéne legyen, de mostanában ezt láttam a legkevesebbszer kiírva. (Talán azért hívják így, mert Lincoln február 12-én született és ez bekavart az embereknek.)
Természetesen minden állam picit mást ünnepel: Massachusettsben az ott született összes elnökről megemlékeznek - kivéve az idősebbik Busht.
A 60-as évek végén ezért az összes szövetségi ünnepet hétfőre tették. Jobban ment így az üzlet. A magánszektorban ráadásul ez ritkán szabadnap, inkább csak a bürokraták nem dolgoznak ilyenkor (de hát mikor dolgoznak ők?). A President’s day arról szól, hogy kedvezményesen lehet vásárolni autót, bútort vagy cipőt. Mindent.
Kevesen vannak, akik könnyes szemekkel megállnak bevásárlás közben és Washingtonra gondolnak. Ezért is más ez az ünnep, mint október 23 - akkor nem lehet kedvezményesen vásárolni.

Esterházy rostélyos a hóviharban

Esterhazy rostelyos
Originally uploaded by ribizlifozelek

Már régóta ígérgetem, hogy megírom, milyen egy hóvihar Utahban. Csak közben áramszünet volt, meg kellett menteni Fülest és dolgozni is kellett.
Most végre elmesélem, milyen volt, amikor a hó meglepte a helybelieket. Békés délelőtt volt, kellemes, koratavaszi idővel. Sütött a nap, a kutyát is kabát nélkül vittem sétálni. Ez annyit jelent, hogy egyikünkön se volt kabát. Yoda még cipős sem húzott. 4-5 fok lehetett a városban, ami annyit jelent, hogy fenn a hegyen bőven fagyott. Aztán jött egy hűvös fuvallat. Aztán még egy. Beborult. Ekkor már a lakásból pislogtunk kifele a sötétbe. Délutát háromkor eltünt az utca másik oldala, majd alacsonyan kezdtek szállni a kukák.
A következő pillanatban szakadt a hó. A helyi útinform térképes oldala összeomlott, csak a szöveges részt lehetett olvasni, persze az is bőven elég volt. Lezárták a repteret és két helyen az I-80-at. A két hely nem tűnik túl problémásnak, de az egyik lezárás a várostól nyugatra volt, ahol az autópálya kiér a hegyek közül a Nagy Sós Sivatagba, a másik Keletre, ahol a sztráda felkapaszkodik a Wasatch frontra. Az észak-déli I-15-öt nem zárták le, csak spontán összementek rajta az autók. A kanyargós hegyiutak is pillanatok alatt járhatatlanok lettek, csakúgy, mint a város maga.
Szakadt a hó. Yoda takarékra tette magát és aludni kezdett. Én inkább főztem egy Esterházi rostélyost, közben a híreket lestem fél szemmel.
Az Esterházy rostélyos egyszerű és finom étel. Picit hasonlít az általam készített raguhoz is. Fogtam pár szelet röfit, megsóztam, megborsóztam és egy kis olajon kisütöttem, majd félretettem. Magasra, mert Yoda visszakapcsolta magát és jött szimatolni.
A visszamaradó olajban hagymát pároltam, beleszórtam egy kis fokhagymát, pirospaprikát, köményt, majd felöntöttem vízzel. Visszatettem bele a húst, hogy úszkáljon egy kicsit. A recept szerint utána kellett volna dobni egy felkarikázott sárgarépát, de az nagyon el volt dugva a hűtő aljában, így inkább kihagytam.
A zöldborsókonzervet viszont beleborítottam, csakúgy, mint az apróra kockázott krumplit, zöldpaprikát és felkarikázott paradicsomot.
Lassú tüzön fél órát hagytam a tüzön, közben megtudtam, hogy több száz diákot nem tudtak az iskolabuszok hazavinni, hogy az emberek ottragadtak az autópályán és, hogy az élelmesebb emberek inkább beálltak egy benzinkúthoz és ott ütötték el az időt. A kevésbé szemfülesek csak álltak a dugókban és addig fűtöttek az autóban, amíg a benzin tartott.
Rájuk gondoltunk, amíg meghitt lakásunkban Yoda csillogó szemét ránk emelte, mi pedig elfogyasztottuk a vacsorát.

Mentsük meg Fülest!

Oh darling, I love your ears...
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az áramszünet után boldogan dolgoztam volna hűséges, öreg laptopomon. Dolgozni tudtam is, csak közben pihenés képp nézegettem volna mókusokat a flickr-n. És nem tudtam.
Azt hittem, a magyarázat egyszerű: a laptop egy drótnélküli hálókártyával kapcsolódik a hálózatunkhoz. Mivel a program Microsoft produktum, a dolog nem olyan egyszerű. A gép automatikusan az erősebb jelre áll rá. Ha pedig jelerősség ingadozást észlel, azonnal vált egy másik hálózatra. Ez nagyon jó dolog, megpróbálja megelőzi azt, hogy az ember félbe kelljen hagyja a flickr képek nézegetését. Egy valamit nem vett figyelembe a program alkotója és teremtője. Azt, hogy a szomszéd nem akarja, hogy az ő hálózatát használva nézegessem a flickr-n a mókusokat. Ezért titkosította a hálózatát - ahogy mi is.
A Windowst azonban nem érdekli, hogy ő a jelerősség ingadozás miatt olyan hálózathoz kapcsolódik, ami titkosított és csak kapcsolódni lehet hozzá, adatforgalomról már nem lehet szó. A hiba könnyen kiküszöbölhető: a hálózati beállítasok között, miután a program kapcsolódott, ki kell kapcsolni a “Use Windows to configure my wireless network settings” funkciót. Onnantól kezdve minden megy.
Arrra gondoltam, valahogy bekapcsolódott. De nem. Ki volt kapcsolva. Mégse volt hálózat. Megnéztem a hálózatokat, a gép látta fülest. Kapcsolódott hozzá. Csak éppen információ nem történt semmi. Az adatforgalom 0 volt.
Nem estem kétségbe, fogtam egy ethernet-kábelt, bedugtam az elosztóba és csatlakoztattam a laptophoz. Ez mindaddig tökéletesen működött, amíg Anikó nem akart dolgozni. Mert hát végtelen számú ethernet kábelt csak nem dughattunk az elosztóba.
Kiderült, füles ad, csak a jel nem jön ki belőle. Vagy bele se megy.
Az alapmegoldáshoz folyamodtunk: ki- majd visszakapcsoltuk a berendezést. Nem történt semmi. Megint kikapcsoltunk mindent. Ekkor végre történt valami: Füles elfelejtette a nevét. Újra kellett installálni Fülest.
Füles újrainstallálásához kellett az installáló CD. Elkezdtük keresni. Tudtam, hogy van Füles doboza: ott van majdnem minden, ami ilyenkor kellhet. CD-t nem találtunk, de ott volt a használati utasítás. Nem pont a Fülesé. A kézikönyv azt magyarázta, hogyan lehet Fülest felszögezni a falra. Mi senkit és semmit nem akartunk sehova se szögezni.
Keresgéltünk tovább. Az install CD-k között találtunk egy Linksys CD-t. Sajnos nem Fülesé volt, hanem egy drótnélküli hálókártyáé. Kerestünk tovább. Találtunk egy kislemezt. Az egy még régebbi PC-kártyáé volt. Végül meglett a CD és sikerült is Fülest installálni.
Újra összedugtuk a drótokat. Működött. Nem működött. Működött. De ekkor már csak az Ethernet-kábelt kellett kicserélni, mert a sok ki-bedugdosásban elszakadhatott valahol.
Füles működik! Füles ad! Éljen Füles!

A Tabernákulum

Tabernacle
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár éves itttartózkodás után a mormonok kezdtek megmelegedni Utahban. (Főleg nyáron. Télen nehéz itt melegedni.) Elkezdtek hát reprezentatív közösségi épületeket emelni.
A közösségi események céljára épített tabernákulum 1867-re készült el. Az épület elképesztően modern és nem csak a korához képest - ma is vállalható lenne. Nem egy neogótikus habostorta, hanem egy rendhagyó koncertterem. Amikor elkészült, 8000 ember fért el benne. Időközben a mormonok gyarapodtak, ezért közel 150 évvel később megnövelték a teret a székek között, így 1000 fővel csökkent a terem befogadóképessége. (Az 1884-ben épült Operaházban 1200-an férnek el.)

A két épületet igazából össze se lehet hasonlítani, az egyik egy neoreneszánsz palota, a másik egy vakmerő betonteknő. Viszont mindkét épület akusztikája csodás, bár nekem úgy tünt, a Tabernákulumé jobb. Rengeteg ingyenes bemutatót tartanak itt és ingyen szokott énekelni a Mormon kórus is.
Hangosítás nélkül is tökéletesen hallatszott a színpadon eltépett papírdarab, leejtett csavar, zöldborsó.
Az épület tervezésében a mormon vezér tevékeny szerepet játszott. Rosszmájúan megjegyzem, ebben is megelőztek minket, a mi főnökeink csak jóval később kezdtek el érteni mindenhez.
Mivel a közösség nem volt gazdag, keményfa helyett keményfa mintázatúra festett fenyőt alkalmaztak.
Az épület egész jól elvolt 2005-ig, amikor is renoválták, földrengésbiztossá tették és a fenyő gerendákat vasbetonra cserélték. Most, hogy kevesebben férnek el benne - és több a küldött -, a mormonok nagygyűléseit a közeli kongresszusi központban tartják. A prófétától viszont itt vettek végső búcsút. Igaz, akkor lecserélték a pszichedelikus rózsaszínt egy kellemes kék háttérre.

Van áram!

Lamp
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó visszatérni a civilizációba és ismét működő áramforrásokkal rendelkezni.
A könyvtárban első dolgom volt megetetni a kütyüket: bedugtam a laptopot a konnektora, majd hozzá kapcsoltam az iPhone-t és a telefonáláshoz telefont. Mivel nem aprózom el a dolgokat, még bedugtam a palmit is. Ennyi elektronikával már nagyfogyasztónak számítottam. Fura volt, hogy szinte semmi sem működött a lakásban: a wc-tartályt leszámítva minden árammal megy
A zenegépek. A skype. Az internet. A sütő. A hűtő. A fűtés. A vízmelegítő. Persze egyik sem működött és csak pisilni lehetett otthon - de azt is csak sötétben.
Három óra áramszünet után kialudt a lépcsőház vészvilágítása. Most már jöhet a tűzvész! Már gondoltunk arra, hogy előszedem kis kemping gázfőzőnket és azon csináljuk meg a hűtőben lappagó bélszint. De aztán visszajött az áram!
Végre megint lehet rendesen netezni és nem az iPhone-ról kell megírni a napi betűt!

Aramszunet

Second Ave
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel kattanasra ebredtunk es arra, hogy killer kutyank ugat. Nem volt aram.
Sikeresen csinaltunk minimalreggelit, tea nem volt es persze piritos se.
Fejlampaval uritettem a frigot, egesz jo volt. A lepcsohazban a veszvilagitas mukodott.
Kocsival mentunk egyetemre lattuk, hogy a kozlekedesi lampak is doglottek. A 600-as es a 700-as keresztezodeseben sem volt lampa. A 600-as osszesen ot savos ut, a 700-as 2x4 savos. A helyi kresz szerint ilyenkor a keresztezodes. Negyiranyu stopkent mukodik: a lamps stoppa alakul es erkezesi sorrendben lehet atmenni. Es mukodott! Jottek as autok folyamatosan, megalltak a vonalon es vetesforgoszeruen hol innen, hol onnan mentek. Hihetetlen volt , hogy ez ilyet gordulekenyen megy a reggel csucsban.
Aram persze meg nincs...

"Yes" Utah

ER
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjegyzés. Egész másról akartam ma írni, de késő éjszakáig dolgoztunk és nem volt időm elmondani, milyen itt egy hóvihar. Majd holnap.

Kaptunk Anikóval egy-egy levelet, amire vidám betűkkel ráírták, hogy "Yes" Utah! Gondoltuk, valami reklám lesz ("Vegyél fel vallásos kölcsönt – YES, Utah", "Kössél biztosítást – YES, Utah!"). Nem reklám volt.
Eleinte nem is tudtam, mit olvasok. (Levelet, persze.)
A levélben megköszönték, hogy oda kívánom adni a szerveimet. Meglepődtem, a szerveim szerves részemet képezik és nem szándékozom őket odaadni senkinek. Meg akkor se, ha megköszönik. Tovább olvastam a levelet és minden megértettem és meg is nyugodtam.
Arról van szó, hogy ha – véletlenül, elő ne forduljon – széttrancsirozódnánk valahol, a romjainkból a reciklálható cuccot reciklálják, azaz felajánlottuk megmaradt szerveinket a rászorulóknak. Szóval donorok vagyunk. Kevesebb jut a kukacoknak. A jogosítványunkon rajta van nagy betűkkel, hogy "donor", szóval a jogosítványak illene túlélnie mindent.
Meglepő volt a lista, hogy mi mindent lehet reciklálni: szív, máj, vese, máj, tüdő, vékonybél. Ehhez még járult egy kiegészítő lista: szivárványhártya, csontvelő, csontok, bőr. Marad valami?
Igazából borzalmasan hangzik leírva, mint egy hagyományos paraszti konyhát preferáló hentes kínálata.
Másfelől nagyon jó dolog, hogy ennek van egy bejáratott mechanizmusa. Rengeteg embernek van szüksége szervátültetésre. Nálunk meg a balesetben elhunytak cuccait általában temetik. Itt még egy vese se megy veszendőbe.

Sóban sült krumpli

Salted potatoes
Originally uploaded by ribizlifozelek

Igazából ez így ebben a formában nem igaz. A krumpli nem teljesen sóban sült, de nem vágok a krumpli elejébe.
Sűrősen szerettem volna valami finomat csinálni. Az volt a gond, hogy nem nagyon volt időm: repjegyet kellett keresni, szendvicset csinálni, csomagolni. Valami olyant szerettem volna, amit nem csinálunk minden nap, de látváyos és ehető.
Végül fogtam a krumplit, alaposan lemostam a héját, egy fogkefével alaposan letisztogattam, majd egy villával lyukakat fúrtam bele. Meglocsoltam olivaolajjal és vastagon megsóztam, majd 350 F-ra, egy órára sütőbe tettem. Bazsalikomos csirkével és egy kis tejföllel tálaltam.
Pont elkészültem időre.

Megáll az idő

DSCF1283
Originally uploaded by ribizlifozelek

Anikó békésen beszélgetett Berkeleyben és várta, hogy elkezdődjön az előadása. Ránézett az órájára és látta, még sok-sok ideje van. Beszélgettek tovább. Rengeteg pletykát kellett kicserélni, rengeteg mindent elmondani és ott voltak a nyelvészet megoldandó kérdései is.
Pár pletyka kicserélés után látszott, még mindig sok az idő. Még több pletyka után még mindig ugyanannyi idő volt hátra. Ez már gyanús volt: megállt az óra. Az előadás meg lett tartva - pontosan kezdődött, de az órában elemet kellett cserélni. Szép és dekoratív egy ilyen óra, de ha napjában kétszer mutatja a pontos időt, akkor nem igazán funkcionális.
Elővettem a célszerszámot (svájci bicska) és a munkadarabot. A hátlapot viszonylag könnyen le lehetett pattintani a kisebbik pengével. (Volt ott valami kis szalag is, sikerült azt is sértetlenül levenni és még visszatenni is sikerült!) Utána jött egy műanyag valami. Szerintem lökhárítóként működik ütődés esetére. Alatta volt az elem. Az elemet egy kis kar rögzítette. Ekkor vettem elő a bicskából a nagyítót. Eddig ezt úri huncutságnak tartottam, de a 4 mm átmérőjű elem és az azt tartó karocska megnézéséhez kellett.
Ismét a kisebbik penge segített. Kinn volt az elem. Nagyítóval el lehetett valahogy olvasni a számát. Biztos, ami biztos, az elemet vittem magammal a boltba, ahol megmutattam egy eladónak: ilyent szeretnék. Két percet kellett várni, amíg elolvasta az elemen a számot, megtalálta a megfelelőt és idehozta.
Már csak be kellett szerelni. Általános tapasztalataimmal ellentétben az órát sokkal könnyebb volt összerakni, mint szétszedni. Megint van időnk. Vagy pont most nincs?

Szomorú évforduló - Lövöldözés a Trolley Square-en

Trolley Sq
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pont ma - február 12-én - van egy éve, hogy a sarkon levő bevásárlóközpontban lövöldözés volt. Egy 18 éves bosnyák bevándorló, Sulejman Talovic vett magának illegálisan egy pisztolyt meg egy sörétes puskát és egy hátizsáknyi lőszert, bement az egykori remízbe a Trolley Squaren és úgy tett, mintha ő lenne a Terminátor.
Rövid idő alatt halomra lőtt öt embert, négyet megsebesített. Egy épp itt ebédelő rendőr egy kölcsön mobilról hívott segítséget. Egy darabig lövöldöztek egymásra. Egyre több rendőr jött és egyre többet lövöldöztek. Végül megérkeztek a kommandósok, akik néhány “Rendőrség!” kiáltás után figyelmen kívül hagyták Sulejman emberi jogait és lelőtték az ámokfutót. A fickó állítólag azt kiabálta, hogy Allah Akbar, de ezt sose bebizonyították. Hozzátartozói szerint nagyon rendes ember volt.
A remízből kialakított bevásárlóközpontot átalakították, újrafestették, renoválták és egy évvel az események után - ma - emlékünnepség kerestében újra megnyitották.
Ha valakit érdekelnek a valós lövöldözések és jó a gyomra akkor az események utolsó három percét meg tudja nézni és hallgatni a Youtube-on. (Én egy gyáva féreg vagyok, ha ilyen helyzetbe kerülnék, filmezés és mászkálás helyett Yodához hasonlóan beledugnám az orrom a seggembe és várnám, hogy felébredjek.)

Chimichanga

Chimichanga
Originally uploaded by ribizlifozelek

Anikó chimichangára vágyott. Már akkor kérte, amikor elment San Franciscóba. Ott volt és amikor beszéltünk, szintén chimichangáról álmodozott.
A chimichanga két dologban tér el a hortobágyi palacsintától: tésztája vastagabb és én még olyant nem csináltam. Nem is szándékoztam. Bíbelődjek egész nap palacsintákkal, pörköltekkel, köretekkel, amikor bölényeket is nézhetek?
Inkább a Burrito verde segítségéhez folyamodtam. A Burrito verde egy mexikói étterem. Két éve, amikor átautóztunk Amerikán, itt reggeliztünk és azóta is vissza-visszatérünk. 17 dollárért kap az ember két chimichangát és egy csomó előételt.
Pillanatok alatt odaértünk a hátul figyelő Yodával a Burrito verdébe – és zárva volt. Persze nem nehéz Salt Lake Cityben mexikói éttermet találni: pár sarokkal arrébb besétáltam a következő mexikói étterembe.
Kicsit drágább volt, mint a Burrito verde, de finom. Rádásul egy chimichanga elég volt kettőnknek.

Sziklarajzok

Petroglyphs
Originally uploaded by ribizlifozelek

Bevallom, vonzódom minden romhoz, sziklarajzhoz és egyéb haszontalan régi limlomhoz. Kíváncsi vagyok azokra a népekre, akikből talán semmi sem maradt és kevés szabadidejüket necsak szomszédaik, hanem piramisok összerakásával ütötték agyon.
Utahban, talán meglepő módon, egész érdekes dolgokat találni. Az érdekes dolgoknak sokszor egy hátránya van: megközelíthetetlenek. Az egyik legszebb helyhez fél napot kell terepjáróval menni, majd úgy fél napot mászni lefele egy kanyonba, aztán ott is van az ember. Már csak ki kell jönni a vízmosásból.
Ezért is örültem meg, amikor olvastam, van pár könnyen megközelíthető sziklarajz Moáb mellett. A Colorado völgyében autóztunk horgászokat kerülgetve, amíg meg nem láttuk a kiírást: Indian Writing. Persze ez nem írás, de mindegy.



Ezeket a rajzokat a Fremont nép karcolgatta a falba. Meg Judy és Bill. Esetlég még Joe, bár az ő neve nem szerepel a falon.



Fura módon a legtöbbször látni, mikor rondít valaki pár száz évvel később más falába. Rajzába. Sziklájába.
Valószínűleg, ha köröket és spirálokat rajzolna, nehezebben bukna le. Bár, mivel a szikla felülete oxidálódik, az újabb rajzok így is felismerhetők. Nagyjából ennyi is, amivel ezeket lehet datálni. Esetleg még azzal, hogy nem lehetnek régebbiek, mint a szikla maga.
A Fremont kultúra, akik ezeket a rajzokat elkövették, nem ismerte a fát. Lehet, hogy ismerte, de nem használta. Talán mert errefele olyan nincs. (Na jó, kivételek vannak, de arra a pár csökevényes valamire nem lehet civilizációt építeni. Házat meg végképp nem.) Lehet, volt közöttük olyan, aki már látott fát, sőt, esetleg hallott erdőről (“Tudjátok, Magna Fremontban még óriási erdőségek voltak, ott messze fenn, túl azon a jég borította tengerszoroson...” - Jó, Kanadában is volt fa. De az is messze van.)
A Fremontok gyűjtögettek, vadásztak, tököt és kukoricát termesztettek és telefarigcsáltak egy csomó sziklát valamikor 500 és 1300 között. A tudósok megegyeznek abban, hogy egy, vagy több nyelvet beszéltek és kis családok alkotta falvakban laktak. Egy faluban volt 10-12 ház, ebből valamiért egyszerre általában kettőt laktak. Miért? Biztos volt rá okuk.
Ha volt idejük, felmásztak egy sziklafalra, karcoltak rá egy elsőbbség adás kötelező táblára emlékeztető háromszöget. A hárszomszög felső oldalából kinő egy kis száron fityegő kör, van még két két csápja fenn (kéz) és kettő lenn. Kész is az emberke. Némelyik figurán határozottan látszik, ő fiú. Némelyiken nem. Lehet, hogy ő lány.



Karcoltak még egy csomó antilopot, kutyát, spirált, halcsontvázat (térképet? Lajtorját a mennybe?), meg pumát, meg minden egyebet, ami mászik. Csúszik.



Vannak ott még néhol lovasok is. Fura ügy, lovasokat a Fremontok nem láthattak - hacsak nem ittak túl sokat valamelyik halucinogén löttyükből. A válasz annyi, hogy biztos az utánuk élő népek karcolgattak lovasokat a falba akkor, amikor láttak lovasokat. Ez a magyarázat felettébb valószínű. (Persze, hogy akkor a többi cuccból mennyiért felelnek, jó kérdés. Mert már ők is por és hamu...)



Mivel a sivatag nagy, biztos előkerül még egy csomó ház, falu, cserép és sziklarajz. Talán valami kiderül belőlük. Sose lehet tudni.

Útzár

Em
IMHO
Originally uploaded by ribizlifozelek

Elmentünk a kutyával sétálni. Mivel Amerikában vagyunk, kocsival mentünk Yoda haverjait megnézni. Yoda haverjai antilopok és nevükhöz méltón az Antilop-szigeten laknak.
Körbeautóztuk a szigetet, de a haverok elmentek valahova. Talán melegebb éghajlatra. Gondoltam, kicsit kerülve az Emigration Kanyon fele megyünk vissza. Hátha találkozunk a haverokkal. Eddig autópályákon és mellékutakon mentünk vagy 200 km-t. (Volt az 330 is.) Az utak makulátlanul tiszták voltak az elmúlt hónapokban lehullott pár méter hó ellenére. Ez az Emigration Kanyonba felvezető útra is igaz volt.
A kannyonba felkapaszkodó szakasz azonban tartogatott pár megletést. Tele volt az út szélén álló őzekkel. (Vagy szarvasokkal. Patásokkal, na.) Szerintem tele lett az agancsuk a hóval és el akartak stoppolni Kaliforniába.
A másik meglepetés nem kellett volna meglepetés legyen. Több helyre kiírták az úton, hogy az Emigration Kanyonba vezető út zárva van. Én azért reménykedtem a csodában, de itt már 30 km-re korábban kitett tájékoztatás korrekt volt. Tényleg le volt zárva a kanyon. Volt benne egy kis hó.

Salt Lake City International Airport

Airplane
Originally uploaded by ribizlifozelek

Salt Lake City előszeretettel határozza meg magát egy modern, pezsgő életű sivatagi nagyvárosként. Ez így igaz is, bár van benne valamennyi nagyzolás is. Nagynak nagy. Városnak város. Sivataginak biztos, hogy sivatagi. Pezsgő azonban nem nagyon van. Legfeljebb alkoholboltban.
A város reptere kíváló példa arra, milyen is egy vidéki világváros. A reptér nemzetközi.
(Olcsó poén lenne azt mondani, hogy mert két nemzet, Kanada és Mexikó között van.) A nemzetköziséget heti egy kanadai és júniustól szeptemberig néhány Párizsi járat jelenti.
A repteret a 2004-es téliolimpiára bővítették ki egy újabb terminállal. A két terminál összeépült, csak valamiért külön bejárataik vannak.
Persze jó reptér: átlátható, kicsi és 15 perc alatt kiérünk. Ráadásul a parkolás is ingyenes az első félórában.

Yoda szerelőt eszik - Özönvíz III

Altamira
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mire megjöttünk a bankból, megjött a karbantartó is. Kérdezte, beázunk-e. Megnyugtattam, hogy nem.
Elegedetten megszemlélte az álmennyezetet, amikor a kopasz fejére csöpögni kezdett a víz. Biztos nem mormon. Így mormon nem káromkodhat.
Felment megnézni, mi történt: kiderült, a felső lakó nem ismeri a zuhanyfüggönyt és mindent eláztat. (Egyre többet zuhanyozik a fickó, a fene enné meg.) A karbantartó megígérte, most majd leszigeteli fenn a padlót.
Így is történt. Egy óra múlva jött vissza egy karnissal Yodának csak ez kellett, felugrott az ágyra és a két méteres emberhegy keze felé kapott. A fickó nyugtatta a kutyát (Jó kis kutya), de ez nem segített, végül aztán sikerült elrángatnom az állatot, aki ezentúl a karbantartó csak "killernek" becézett.
Innentől kezdve az ölemben volt a kutya és a laptop, ha kellett valami, akkor a kutyával a kezemben mentem elmondani. A fickó felszerelte a karnisokat, megcsinálta a fűtőtestet és óvatosan kerülte a kutyát. Eddig, ha azt mondtam, bejöhet, bejött. Most először bedugja a fejét.
Yoda boldog, legyőzött egy veszélyes karbantartót.

Drive thru

Wells Fargo
Originally uploaded by ribizlifozelek

Még angolórán azt verték belém, hogy az át, keresztül az a through. Ez túl sok betű. A nyelv változik, itt általában nem szabályozzák a boltok feliratait: mindenki azt ír ki, amit akar. Ha egy amerikai vendéglős paprikacsárdának akarja hívni a vendéglőjét, szíve joga. Legfeljebb a kedves vevő nem érti meg és nem megy be. Egy nyelv különben is változik, minket is körberöhögnének, ha a feheruuaru rea meneh utu rea felől érdeklődnénk. (A hodu nem kell bele, rendes út is jó nekem.) A bőrfejűek talán meg is lincselnének az ilyen szövegelésért. Micsoda idegenszívű nyögdécselés ez!
Annak kapcsán jutott ez az eszembe, hogy elmentünk 25 centest váltani. A 25 centes Amerikában majdnem annyira nélkülözhetetlen, mint a jogosítvány. Azzal működnek a mosógépek. Mi meg kifogytunk belőle. Váltani lehet bármelyik kólaautomatából, csak be kell tenni az egydollárost és megnyomni az apró feliratú gombot. De már az egydollárosokból is kifogytunk.
A bankban szintén ingyen és bérmentve váltanak 25 centeseket, de oda vadállatokkal (Yoda) nem lehet bemenni. Ezért az autós bankba mentem. Itt mikrofonon – néha képernyőn – keresztül kell társalogni a bankárral. Az ablakhoz közeli állásba egy kinyíló fiókon át jut el a holmi, a távolabbiakba csőpostán.
Tökéletes rendszer. Természetesen van gyorsbüfében is lehet így rendelni és van drive thru templom is. Ez utóbbi az autósmozikhoz hasonlít, az emberek beparkolnak egy nagy placcra, velük szemben van az oltár, ott miséz a pap. Kis műanyag pohárkákban viszi körbe a ministránsfiú a misebort, amikor meg imádkozni kell, az emberek lelkesen indexelnek. A mise végeztével a pap elbúcsuzik a hívektől, Áldás békesség, mire ők válaszul villognak neki a reflektorral.

iPhone reggelire

iPhone
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggelente immár hagyomány, hogy igazából még felkelés előtt az iPhonról ránézek a világra. Az egész elképesztően egyszerű: egy gombnyomásra bekapcsol a rendszer, az érintőképernyő finom simogatására letöltődnek a levelek, aztán elindul a böngésző és lehet is nézni a flickr-n történteken vagy éppen a CNN legújabb híreit. (A térkép funkció ilyenkor nem kell, bár az is csak egy gombnyomás lenne. Reggel 7-kor tudjuk, hol vagyunk.)
Rengeteg mobiltelefon nyűttem el az elmúlt évek során. Mindegyikhez jókora könyveket adtak olvasnivalóként. Újabban CD-ket is mellékelnek a telefonokhoz, ezeket a CD-ket bonyolult módon telepíteni kell, lerohadnak, több mega helpet tartalmaznak és nem jók semmire. Esetleg ősz hajszálakat szaporítani vagy növelni a kidobandó szemét térfogatát. Az összes általam használt telefonnál beletelt egy kis időbe, amíg az alapfunkciók működni kezdtek. Amíg rájöttem, mi és hol van. Általában telefonálni a legegyszerűbb – még jó -, de néha az sem triviális (hogy a fenébe kell feloldani a billentyűzárat? és hol a telefonkönyv?).
A legtöbb telefonnál meg az ennél bonyolultabb funkciók használatához sok-sok gomb, szerencse és türelem kell. Nekem általában ilyen ehhez nincs. A telefont eddig telefonálni használtam, néha összeadni és kivonni. (Ehhez a Siemensemben a következő elegáns kombinációra van szükség: Menü > My Stuff (ez egy ikon) > Extrák > Számológép, aztán lehet próbálkozni a középső navigációs gombbal, hogy melyik is a + és a -.) Az egyszerűbb műveleteket inkább elvégzem fejben, a bonyolultabbakat meg a telefonnal rontom el.
Ezzel szemben az iPhonehoz nem adnak könyvet. A minidobozkához járult egy képes füzetecske, ami megmutatta, hogy működik az érintőképernyő. Minden másra pillanatok alatt rájöttünk. Magunktól.
És még telefonálni is könnyen lehet vele.