A bostoni közlegelő

Boston közepén van egy legelő, mégpedig köz. Ezért Commonnak hívják. Minden tisztességes új-angliai város és falu közepén van egy ilyen legelő, de Bostoné a legnagyobb.



A Boston Commonon ma már nem birkák és egyéb haszonállatok legelésznek, hanem tikkadt turisták, megfáradt aktakukacok és éhező mókusok korzóznak rajta fel-alá. A turisták egy része mókust keres, a mókusok egy része turistát, így, ha egymásratalálnak, hamar boldogok lesznek. A mókusok pózolnak a kamerák elôtt, a turisták pedig mogyoróval hálálják meg a fotókat.



Kutyások is szép számmal járnak a Commonra: a kutyáknak köszönhető, hogy a mogyorót kétpofára zabáló mókusok még tudnak fáramászni: a kergetőzés általában gyors és rövid. A mókusok elképesztô sebességre gyorsulnak fel és mire a kutyák észbekapnak, már következő turistának mutogatják lompos farkukat.



A Common egy hatalmas, fás park, csónakázótóval, szobrokkal, dombokkal. Eleinte a legelő Boston szélén terült el, idővel körbeépült. A Beacon hill felöli lejtőn felépült a massachusettsi parlament, a belváros felöli sarkából lecsíptek egy temetőnek valót, a Backbay felöli részéből Boston egyik legszebb és legrégebbi közparkja - a Public Garden lett, de a Common így is hatalmas.



Ma a Common elválasztja a történelmi belvárost a 19. századi negyedtől, a Beacon hillt az üzleti negyedtôl.



A függetlenségi háború idején itt gyakorlatoztak a telepesek miliciái, majd az angol vöröskabátosok is. A lexingtoni commonon még egy kisebb csatát is megvívtak (amit pár napja játszottak újra lelkes önkéntesek).



Amíg a Common legelő volt, minden bostoni polgár szabadon kicsaphatta ide állatait. A bostoni közlegelő az egyik klasszikus példája annak, hogy a közös tulajdonból a vagyonosabbak - akiknek több az álatuk - nagyobb arányban részesednek, mint a szegények és nem törődnek azzal, ha csordájuk túllegeli a közös mezőt.



A legeltetés megszüntével a közpark hatalmas tölgyeit nyilvános akasztásokkor bitónak használták a takarékos jenkik. Idővel az akasztások is abbamaradtak és Common igazi park lett koncertekkel, szájtátiakkal és sétáló városiakkal.



Most télen nem volt olyan vidám a Common. Hó, hideg és jég tették barátságtalan mezővé a ligetet. Yoda mókushullákat guberált a hóban és még a Park street-i metróállomáshoz tartozó mogyorósütögetôk se voltak olyan barátságosak, mint tavasszal. Csak a metrónál kéregető hajléktalanok voltak olyanok, mint mindig. Majdnem biztos vagyok benne, hogy már 2000-ben is ők voltak itt és talán még Kennedyt is lelejmolták anno. Egyik ősük pedig már Franklint is lesegíthette a lóról, miközben a ló zabláját és a markát tartotta.



A tavasz beköszöntével a városiak visszahódították a ligetet. Utcazenészek zenéltek, zsonglőrök zsonglőrködtek, a csepürágók is csináltak valamit, irodisták tízóraiztak és turisták fotóztak mindent, ami mozgott.

Mi pedig élveztük a napsütést és egy időre elbúcsúztunk Bostontól.