Do you like cars, darling?
Originally uploaded by ribizlifozelek
Szívünkhöz nőtt, de egyszerűbb volt így hazamenni nyárra. Aztán majd szeptemberben veszünk másikat.
Az átírás tetszett a legjobban.
Az egész pofonegyszerű volt.
Két papírt kellett kitölteni. Az egyik egy adásvételi szerződés volt, aminek a segítségével a vevő megfizethette a forgalmi adót. Ezen a papírkán rajta volt a vevő és az eladó neve, az autó típúsa és azonosítási száma (VIN szám). A VIN szám minden autó műszerfalán található és kívülről is látható. AVIN szám birtokában az autó története lekérdezhető. Lehet tudni, melyik tulajdonos hány mérdölddel adta el, mikor volt kötelező szervizeken és a biztosító-rendőrség jelentései alapján az is kiderül, hogy milyen balesetekben volt érintett, volt-e árvízben, stb. Pár dollárért bárki lekérdezheti a VIN számhoz tartozó történetet és tudja, amit meg akar venni, az a jármű az totálkárosra lett-e törve vagy sem.
A másik papír az autó törzskönyve volt. A törzskönyvre beírtuk a vevő nevét, a mérföldszámot, aztán ezt a papírt a hivatalnok iktatta. Az új tulajdonos egy héten belül majd megkapja a saját törzskönyvét.
Az egész ügymenet a jó hosszú sor ellenére nem tartott tovább egy óránál. Az autóra senki rá se nézett.
Az új tulajdonosnak még egy dolga lesz: el kell vigye az autót egy szabadon választott szervízbe, ahol levizsgáztatják, megcsinálják a környezetvédelmi vizsgálatot, aztán ezeket a papírokat soronkívül le kell adnia a hivatalban. A rendszámot majd postázzák. A vizsgáztatásra két hete van, de általában a szervizek többsége bejelentés nélkül percek alatt megcsinálja.
Csak tudnám, miért lehet a dolgokat egyszerűen is megcsinálni?
Amikor agyon is lehetne komplikálni őket:
http://totalcar.hu/magazin/velemeny/vonohorog/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése