Osztriga szalonnával

Oyster stuffing with bacon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az osztrigás szalonna - nem meglepő módon - a hálaadási vacsora sztárja volt. Nemcsak az asztalon. Aki hallott róla, mind kérdezősködni kezdett. Kacsa. Ugyan. Áfonyaszósz. Fenét. Pekándiós, almás, fügés töltelék. Lótúrót. Osztrogás szalonna! Az az érdekes.

Az étel neve olyan, mintha a népies konyhát ötvöztük volna a kozmopolitával: osztriga szalonnával. Már csak a lazacos tepertő kell hozzá, hogy tökéletes legyen. De lazacos tepertő nem jár az osztrigás szalonnához.

Az osztrigás szalonna egyszerű, laktató étel.

- 6 szelet apróra vágott szalonna
- 16 osztriga apróra vágva (HORROR!)
- 6 kanál sótlan vaj
- 1 franciakenyér (hosszúkenyér) 2x2 centis kockákra vágva
- 2 közepes hagyma
- 4 szál zeller felvágva
- fél pohár fehérbor
- 2.5 pohár tyúkhúsleves
- 2 tojás összeverve
- só, bors

1. Kivajazunk egy kerek sütőformát.
2. A sütőt 375 Fahrenheit fokra melegítjük és a 12 percig sütjük benne a kenyérkockákat.
3. Ropogósra sütjük a baconszeleteket.
4. Közepes hőmérsékleten megolvasztjuk a vajat. Hozzá adjuk az apróra vágott hagymát, zellert, sót, borst. 11-12 percig a tüzön hagyjuk és kevergetjük.
5. Beleöntjük a bort és pár percig főzzük, amíg a bor nagyja elpárolog. Ekkor áttesszük egy nagyobb edénybe.
6. A kenyeret, húslevest, fél teáskanál sót hozzáadjuk a zöldségekhez, csakúgy, mint az osztrigát, zellert és a szalonnát.
7. Elkezdünk matrojskát játszani: a keveréket beletesszük egy kivajazott tepsibe, a tepsit betesszük a sütőbe és a lefedett tepsit húsz percig sütjük. Aztán levesszük róla a fedőt és még húsz-harminc percet sütjük.

Pulykával, kacsával fogyasztjuk és sokat beszélünk róla.

Hogyan vettem valamit, amire semmi szükségem sem volt?

Wizard Shop
Originally uploaded by ribizlifozelek

A karácsony előtti időszak a vásárlásról szól. Az amerikaiak lelkesen vásárolnak, lelkesebben, mint a magyarok az Állami Áruház című filmben.

Tömegek állnak sorba a boltokban, hogy hatalmas árengedménnyel vegyenek valamit. Fekete pénteken csak egy könyvet vettünk 99 centért, azt is online. Fekete péntek elmúltával azonban nem múlnak el a kedvezmények. Elmentünk mi is boltba, hogy vegyünk egy kevés téliruhát.

Vettem egy télikabátot egy másik helyett, amit selejtezni fogok. Szerettem volna kesztyűt is, de abból nem láttam szivemnek kedvezőt. A kabáthoz egy mellény is a kosárba került.

Fizetéskor megszólalt a pénztáros hölgy:

- Ha vesznek valamit 1.49-ért, kaphatnak egy harminc dolláros ajándékutalványt.
Nem szeretem, ha valamiről győzködnek. Egyszer egy marketingesnek a szemére vetettem, hogy nagyon agresszív stratégiát követ. Meglepődött:

- Egy reklám agresszív kell legyen.

Nem tudom, mennyi kreativitás szorult ismerősömbe, de, hogy a fejezetek elején levő tételmondatokat meg tudta tanulni, az biztos.

Általában önfejű vagyok és makacs. Ha valamiről nagyon meg akarnak győzni, akkor sokszor megmakacsolom magam és akkor se veszem meg, ha kell. Az én döntésem. Azt hiszem, tudat alatt íg büntetem az intimszférámba belemászó reklámot.

A hölgy viszont kedves volt és a harminc dolláros ajándékkártya sem hangzott rossz üzletnek: Kesztyű se volt és van még pár egyéb apróság, amire szükségem lesz.

- Vegyen egy üveg vizet - tanácsolta az eladó -, az egyötven.

Vettem egy üveg túlárazott és márkás csapvizet.
Kaptam egy ajándékkártyát.

Lehet, vásárlásfüggő lettem?

Yoda és a hó

Yoda deep snow hates
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tél van.
Viharok tombolnak,
Szakad a hó.

Nekünk pedig ki kellene menni Yodával sétálni.

Igazából nekem nem kéne, de szolidaritás is van a világon.

A legtöbb kutya szereti a havat.
Yoda imádja a havat - ha ő benn lehet kedvenc helyén, fülig beburkolózva kedvenc pokrócába. Akkor kinn befagyhat a pokol és a Himaláját is betemetheti a hó.

Ha ki kell menni, megváltozik a helyzet. A Mester láthatatlan lesz. Elbújik.



Aztán megyünk ki az utcára. Azaz nem megyünk: Yoda négy hosszú lábát kitámasztja és csak daruval lehetne elmozdítani. Mi is így teszünk: felkapjuk és kiszaladunk vele a hóesésbe.

Ilyenkor két eset lehetséges. Ha Yoda úrinői kedve úgy diktálja, sétálunk. Ha azonban Yoda szerint az idő nem alkalmas a sétára - és miért lenne alkalmas, ha havazik -, akkor megfordul és hazamegy.

Elhelyezkedik kedvenc helyén, kedvenc takarójában és helyreáll a világ rendje. Kinn szakadhat a hó, őt nem zavarja - amíg közel nem kell mennie hozzá.



Ha előkerül - mert előkerül, megkapja új kabátját és már mehetünk is ki.

Romok a hegyekben

Az utolsó őszi napok egyikén kirándulni mentünk Yodával. Egy ismert helyre igyekeztünk volna, de ahogy közeledtünk autóval, egy jobbkanyarban egyenesen mentem tovább. Szerencsére egyenesen is volt utca.

Visszafordulás helyett továbbmentünk. Az utca meredeken kanyargott felfele, én pedig kiváncsi voltam, hova visz.

A hegy aljára vitt. Itt két ház között megláttam egy ösvényt. Az ösvényt könnyű volt észrevenni, mert hatalma TRAIL feliratú táblák mutatták meg, pontosan hol is halad át a gyalogút két házikó között. A két házikó olyan volt, hogy ha kikapcsolnák bennük a fűtést, valószínűleg leállíthatnának egy atomerőművet.

Leparkoltunk és elindultunk megnézni, hova vezet az ősvény. Az ősvény - a házakat gondosan kikerülve - egy meredek szurdokba és az annak alján levő sártengerbe vezetett. Határozott léptekkel átcuppogtunk a sáron, közben láttuk, hogy az őzek nagy ívben bogyóznak a MAGÁN TERÜLET táblákra: lelegelik a bokrokat, a tulajdonos által ültetett fácskákat és az étkezés melléktermékét ellenszolgáltatásként odapotyogtattatták a kertbe.

A sár után végre ösvényen haladtunk. Fenn a fejünk felett megláttam valami falat. Fura volt a fal: itt nem szoktak falak lenni az erdőben. Egyre jobban látszott, valami kőfal állt az erdőben.

Nyílegyenesen odamentünk - a létező legmeredekebb ösvényen. Lihegtünk, mire felértünk, de megérte: egy jókora mészégető kemence állt velünk szemben.

Yoda nézte a kemencét, a kemence nézte Yodát, én meg Yodát és a kemencét bámultam.

1855 körül a mormon telepesek lelkesen építették városukat. Az építkezéshez kellett sok kő és sok mész. Ezt igyekeztek helyben előállítani. Ebben a kanyonban három nagy kemence épült és a leírások szerint kettő ma is látható.

Mi a legjobb állapotban megmaradt romokkal szemben álltunk. A mészégetőket 1880-as években hagyták el: egy vihar után hatalmas áradás hömpölygött végig a kanyonon. A víztömeg elsodorta az egész raktárkészletet. A tulajdonosnak elment a kedve - vagy a hitele - az egésztől és ezért más vállalkozásba fogott. Az elhagyott kemencéket a Utahi Egyetem állította helyre. (Az egyetem legrégebbi részének építésekor az itt előállított anyagokat használták fel.)

A rom körül mászkálva megtaláltuk az egykori gazdasági épületek helyét, majd észrevettük az erdő által már felfalt egykori szekérutakat is. Egy szintén elenyésző valamikori utat követve eljutottunk a kőbányákhoz.

Az éles köveken Yoda nem szeretett menni, így felkaptam és így indultunk tovább. Meredeken mentünk felfele. Hamarosan újabb felszíni fejtéseket láttunk, aztán végre kitárult előttunk a Salt Lake völgy is.

Még mindig vezetett tovább egy ösvény felfele. Továbbindultunk. Az ösvény egy félig elbányászott dombba vezetett. Innen még mindig tovább lehetett menni, de ekkor már egy vadcsapáson haladtunk, ami idővel teljesen elenyészett. Hogy ne kelljen visszafordulni, megpróbáltunk a másik oldalon leereszkedni a dombról, de szorgos bányászok azt is elhordták. Visszafordultunk.

Jó tettük: pillanatokkal később szakadni kezdett a hó.

Online vásárlás fekete pénteken

St Hubert
Originally uploaded by ribizlifozelek

Fekete péntek, Black Friday alkalmával tömegek rohannak vásárolni. Korán kelnek, sorban állnak, hogy lemozogják a pulykát és, hogy olcsón vásároljanak.

Fekete pénteken tömeg van és hisztéria.

Mi kirándulni mentünk, havat tapostunk, kacsát ettünk, majd leültünk a számítógép elé online vásárolni.



Először vettem egy könyvet aktuális munkámhoz. Már rég kinéztem a könyvet az Alibrisen. Eddig 1.22 cent volt, most levitték az árát 99 centre.

Ezután következett az igazi kihívás: venni egz Kindle 2-t az Amazonon. Az Amazon a kifutó Kindle 2-t most 89 dollárért kínálja. Ajándékba gondoltunk venni egyet a Kindle 1 helyett. Valamikor a Kindle 1 négyszáz dollárba került. A sokkal jobb Kindle 2-t most az Amazon 89-ért kínálja akciósan.

Az Amazont azonban megrohanták a hozzánk hasonló elkényelmesedett onlne vásárlók, akiknek elegük van a lökdösődésből, tömegből és a boltokból. A hozzánk hasonló emberek annyi erőfeszítést hajlandóak csak tenni, hogy az egér szemeit nyomogatva kattingatnak. Már ha egyáltalán van egerük.

Mi egyre frusztráltabban nyomogattuk az oldalt újratöltő gombot: az Amazon Kindle 2 akciós oldala a túlterhelés alatt megingott. Mire magához tért, elfogytak a ketyerék.

99 cent kiadással megúsztuk a fekete pénteket. A tendencia mindenesetre aggasztó, tavaly két centet költöttünk fekete pénteken. Idén 99 centet.

Ha egy pozitív gondolkodású közgaszdász megvizsgálná kiadásainkat, az mondaná, vége a válságnak, ribizlifozelekék 49.5-szer költöttek többet fekete pénteken, mint tavaly.

Három süti és egy vihar - a tőzegáfonyás pie

Pecan pie
Originally uploaded by ribizlifozelek

Közeledett a hálaadás, egy érdekes előadás és a félév vége. Mint kiderült, hivatlan vendégként egy vihar is be fog állítani - de erről még nem sejtettünk semmit.

A jeles alkalomra három pie-t készült. Egy pekándiós, egy epres-rebarbarás és egy tőzegáfonyás (cranberry). A három pie lelkesen beutazott a tanszékre, majd várta az előadást, hogy találkozzon a hallgatósággal. A hallgatóság is várta az előadást: a téma érdekes volt, a pie-ok pedig gyönyörűek. Hogy az előadó mit gondolt, nem tudom.

A vihar azonban közeledett és hamarosan megszületett a döntés: kettőkor bezárják az egyetemet, hogy az emberek hazaérjenek a hó előtt. Az előadás elmaradt.

A pie-okkal viszont valamit csinálni kellett, így újabb döntés és bejelentés született:

- A konyhában három pie vár az éhező fogyasztókra.

Ekkor megindult a sáskahad. Az emberek a pie-okból merítettek erőt, hogy túléljék a vihart. A három sütemény még a vihar elől menekülőknél is gyorsabban tünt el. Olyan felfoghatatlan sebességgel fogytak a pie-ok, hogy ribizlifozelekék a pekánosnak és a rebarbarásnak csak a tányérját tudták hazavinni. A tőzegáfonyásból maradt mutatóba egy szeletke. Lehet, ribizlifozelek érkezése mentette meg, ezt nem tudjuk.
Az viszont biztos, hogy tőzegáfonyás pie-t könnyű készíteni.

Nantucketi tőzegáfonyás pie

- sómentes vaj (megvajazni)
- 2 pohár cranberry (tőzegáfonya)
- 3/4 pohár apróra vágott pekándió
- ⅔ pohár cukor
- még 1 pohár cukor
- 1 pohár liszt
- 1 rúd sómentes vaj olvasztva
- 2 tojás felverve
- 1 teáskanál mandulakivonat
- negyed teáskanál só
- 1 kanál porcukor

A sütőt előmelegítjük 350 Fahrenheit-re.

Alaposan kivajazzuk a pie-serpenyőformát. Ha nincs pie-formánt, akkor bármilyen hasonló méretű tűzálló edény megfelel. Csak akkor a pie-nak nem lesz kerek pie formája.

Az pie-edény aljára tesszük a tőzegáfonyát. Megszórjuk pekándióval és beborítjuk a kétharmad pohár cukorral.

Egy edényben alaposan összekeverjük a lisztet, a pohár cukrot, az olvasztott vajat, a tojásokat, a mandulakivonatot és a sót.

A masszát beleöntjük az edénybe. 45-50 percre betesszük a sütőbe, majd megszórjuk porcukorral és öt percre visszatesszük.

Megesszük.

Ha a fenti recept bonyolultnak tűnik, még mindig el lehet menni Nantucketbe megkostolni az eredeti verziót.

A vihar

After the storm
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az újság azt mondta, hatalmas vihar jön. A tévé azt mondta, minden viharok öregapja jön. Az internet azt írta, ilyen vihar még nem jött. A jelzőktől eltekintve mindenki megegyezett abban, hogy kedden délután ötkor világvége.

Kinn hétköznapi őszi idő volt. Néha sütött a nap, néha nem. Nyoma sem volt a közelgő kataklizmának.

A hírek meg csak jöttek. Úgy reklámozták a vihart, mint Steve Jobs a következő termékét.

Azt is rebesgették, hogy az egyetemen komoly bejelentés várható a vihar kapcsán. Aztán délben felszállt a füst: a meteorológusok szerint akkora vihar lesz, hogy az egyetem vezetése mindenkit hazaküld kettőkor és bezárják a campust. Meneküljön, ki merre lát.

Ennek főleg a hegyekben lakók örültek: hozzájuk a kanyonokon át rossz időben nem egyszerű eljutni. A többiek is boldogok voltak, főleg azok, akiknek szerdán nem volt órája: csütörtökön kezdődik a Hálaadás, nekik hírtelen lett egy kis idejük levadászni a pulykát.

Kettő tízkor már csak a szél süvített az egyetemi épületek között. Beborult az ég és kihalt volt minden, csak egy vakmerő biztonsági őr járta végig az épületeket és ellenőrizte az ajtókat. Ő is a biztonságra törekedett, a szokásos Toyota Prius helyett, amivel az egyetemi rendőrség jár egy platós kisteherautóval jött, azt talán csak nem kapja fel a vihar.

Mi katasztrófa-övezetté nyilvánítottuk a lakást. Felkészülve az áramszünetre, elkezdtük tölteni a Röfit, az akkumulátort, a Kindléket és az elemlámpákat.

Kinn üvöltött a szél, remegett a világ és fekete lett az égbolt. Mi benn tőzegáfonyás sütit ettünk, összebújtunk és féltünk. (Azaz egyre többször merítettünk bátorságot a süteményből.)

Szakadt a hó.

A városba vezető autópályákat lezárták. A reptéren a járatokat törölték. A Park City felé menő autópályán húsz kamion gabalyodott össze.
A tévé kiküldött tudósítója azt mondta, olyan, mint Észak-Dakota. Észak-Dakotában még nem voltunk, de Minnesotában igen, és ott is hideg van.



Este nyolckor az egyetem újabb bejeletést tett. NEM maradnak el szerdán az órák. Nagy a vihar, de nem akkora.

Ettől kinn elcsendesett a szél, még hullott pár tízcenti hó, előttünk pedig körvonalazódni kezdett egy nehéz, csaknem megoldhatatlan feladat: kivinni Yodát sétálni.

Bookline

Some books
Originally uploaded by ribizlifozelek

Közeledik a karácsony. Nyáron előrelátóan sok-sok ajándékot helyeztem el rokonoknál, barátoknál, hogy majd az ünnepek előtt átadják őket egymásnak. Ajándékhegyek várják otthon gondatlanul felcimkézve, hogy eljussanak valakihez, aki esetleg nem a címzett.

Természetesen az augusztusi karácsonyi ajándékvásárlás elképesztően intenzív agytevékenységet kíván tőlem. Nem beszélve a májusban beszerzett ajándékokról.

Idén összeszedtem a bátorságomat és kipróbáltam a bookline-t. A bookline egy online magyar könyvesbolthálózat.

Nagyon szeretem a könyveket és nagyon szeretek könyveket ajándékozni. A csokoládét is szeretem és csokoládét is szeretek ajándékozni. Könyvet azonban egyszerűbb. (Azért lesz, aki finom belga csokit kap, M-nek hála. De nem lövöm le a poént.)

Eleinte féltem a bookline-tól.
A cég azonban meglepően jól működött.
A kezelőfelület lehetne minimalistább, utálom a csicsákat, háttérben felvillanó karácsonyi cukorkákat: a vásárlás komoly dolog, ne vonják el hülyeségekkel a figyelmemet.

A vásárlás könnyű volt. A regisztráció viszonylag egyszerű.

A könyvet utána a cég postázza vagy fel lehet venni valamelyik boltjukban.
Külön örültem annak, hogy a postázáshoz a bookline nem a lassan Szarkává alakuló Hollót, a Magyar Postát használja. A könyveket személyes átvétel esetén futár viszi ki. Bizonyos értékhatár alatt ez pénzbe kerül (700 Ft), de ez elviselhető és sokkal olcsóbb és egyszerűbb, mint utóbb a postásokon keresni a csomagot.

Itt találtam az egyetlen komoly hiányosságot a bookline-nál. A hiba bosszantó, de nem vészes. Az Amazon, az Alibris és az általunk használt rengeteg egyéb amerikai online bolt élesen megkülönbözteti a számlázási címet és a kiszállítási címet.

A számlázási cím azé, aki fizet.
A kiszállítási cím azé, aki kapja a cuccot.

Az Amazon, az Alibris és a többiek mindig rákérdeznek: ide akarod kivitetni a cuccot?
A bookline ilyet nem csinál. Viszi a könyvet az első megadott címre kérdés nélkül.
Elismerem, ez az én egyéni hülyeségem - azt hiszem, az oldal felhasználóbarát, pedig nem az.

Az egyéni hülyeségemen túl azonban van még egy kisebb hiba benne. Miután rossz címre ment a második rendelés, nem estem kétségbe, szépen megkértem a megajándékozottat, ugyan, szedje már fel az ajándékát itt és itt.
Utána átírtam a címemet a következő kiszállítandó személy lakcímére. (Ekkor látszott, mégis ismeri a cég számlázási és kiszállítási cím közötti különbséget.)

Mással leptek meg ekkor.
Eddig a bookline ribizlifozeleknek szólitott. Miután a kiszállítási cím Kiskovács Hugó lett, belőlem is Kiskovács Hugó lett. Utána átírtam a címet a következő ajándékozottnak Nagykövács Böbére. Meg is kaptam a visszaigazolást "Kedves Böbe" címzéssel.

Most épp Nagykiskovácsi Bendegúznak visz csomagot a bookline. A bookline pedig Bendegúznak szólít engem. Pedig én végig ribizlifozelek voltam, vagyok és leszek...

Szabály az szabály

Yes, I bitten was, so what?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda számára fontosak a szabályok. Mindennek a szabályok szerint kell történnie.

Ha valami egyszer megtörténik, az precedens.

Ha kétszer, szabály.

Ha háromszor, törvény.

Főleg, ha jutalomfalatkáról van szó.

Közeleg a hálaadás

Didyma
Originally uploaded by ribizlifozelek

Közeleg a hálaadás.
Jövő hét csütörtök és vasárnap között fél Amerika utazni fog és minden amerikai pulykát fog enni.

A CNN szerint 42 millió ember fog elutazni rokonaihoz.
45 millió pulykát fognak megenni az ünnepek alatt. Ez az amerikai pulykapopuláció 15%-a.

A boltok megteltek teve méretű madarakkal és pulyka méretű sonkákkal.

Az újságok hálaadási receptekkel és tanácsokkal vannak teli.

A pulykaláz minket is elért és a sütőben napfürdőző madárkákat vizionálunk.

Tömör levelek

Crystal book
Originally uploaded by ribizlifozelek

Véletlenül botlottam bele a világ talán legtömörebb levelezésébe.

Victor Hugo nyaralt. Pihent. Nemrég készült el a Nyomorultakkal, amit kiadója a nyaralása alatt nyomtatott ki.

Hugo nem tudta, hogy fogy a könyv, ezért egy tömör levelet írt a kiadónak:

"?"

A kiadó hasonlóan magvas nyelven válaszolt:

"!"

Harc a dokumentummal

Venice
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár ősz hajszál és pár perc folyamatos káromkodás - Microsoft Publisher dokumentumot kellett olvasható formátumba önteni. De haladjunk időrendben.


Olyan szombat reggel volt, mint a többi.
Nyugodtak voltunk, relaxáltak, kipihentek.

Kinn vonyított a szél és Yoda olyan boldogan aludt, hogy még a reggeli sétájáról is elfeledkezett.

Nyugalmunk addig tartott, amíg P. meg nem keresett online otthonról, Magyarországról.

P. kapott egy magasságos Intézménytől egy halom file-t. A file-ok arról szólnak, mit kell csináljon. A halom file között volt egy, a legfontosabb, amit nem tudott megnyitni. Remélte, hogy mi majd meg elővarázsoljuk belőle a tartalmat.

A file nekem egyből gyanus volt: a Google nem kínálta fel, hogy megnyitja a dokumentumot Google Doc-ban. Nem kínált fel előnézetet sem.

A kiterjesztés .pub-vol.
Microsoft Publisher.

A Microsoft Publisher egy alapszintű kiadványszerkesztő program. Természetesen nem pótol egy professzionális kiadványszerkesztőt, de akkor is, ez egy kiadványszerkesztő.
Rövid keresgélés után megtudtam egy nagy igazságot. Microsoft Publisher file-t csak Microsoft Publisher programmal lehet megnyitni.

Ha valakinek nincs ilyen programja, akkor nem tudja megnézni, mi van benne.
Kevés embernek van asztali kiadványszerkesztő programja. Ezért is volt rejtélyes, hogy a magasságos szerző miért ebben a kinyithatatlan rétegformátumban küldte a filét (fájlt?). A szerző ujbegye egyetlen mozdulatával az MP-ben valószínűleg csinálhatott volna PDF-et a szövegből. De nem tette.

Első gondolatom az volt, hogy feltöltöm egy online PDF-konvertáló programra a filét. Első cselekedetem az volt, hogy feltöltöttem egy online PDF-konvertáló programra a filét.

Második cselekedetem az volt, hogy káromkodtam, mint a záporeső. A file túl nagy volt.
A második programon is így jártam - miután átírtam a végtelen számú ékezetes karaktert a címben, mert az ingyenes online program nem tudott mit kezdeni a magyar betűkkel.

Végül a freepdfconvert segített. Pár pillanat alatt átalakította a közel négy megás filet olvasható PDF-fé.

Kicsit sokalltam a file méretét. Négy mega az iszonytosan sok egy 21 oldalas szövegnek. Rossz összehasonlítás, de egy 433 oldalas kindle könyv ötödekkora. Igaz, ennek a file-nak a nagyját a vidám kis ábrák, rajzok, címerek, hátterek és egyéb haszontalan szemetek tették ki.

A lényeg, hogy már olvasható.

Lélekvadászok

LDS Church
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egy pizzáért mentem a sarki boltba.
Este volt.
Sötét.

A két fekete kabátos határozottan jött velem szemben az utcán. Késő őszi köd gomolygott körülöttük. Ők pedig határozottan jöttek.

Egyből tudtam, mit akarnak.
A lelkemet.

Gondoltam rá, hogy átmegyek az utca másik oldalára, de ők rutinosan elállták az utamat és körbevettek.

- Jóestétkívánok - mondták egyszerre - beszélgessünk az Úr igazáságól.

Mormon hittérítők voltak és a lelkemet akarták. Én a pizzámat.
Bill Bryson írta egyik könyvében, hogy Salt Lake Cityben van az embernek a legkisebb esélye arra, hogy mormon misszionáriusokba fusson bele. Feltéve, ha nincs szakálla és hosszú haja.

Érdekes, ha Yodával vagyok, sose jönnek hozzám. A Mester bizonyára elijeszti őket.

- Beszélgessünk az Úr igazságáról! - mondták, miközben mindketten elővettek egy-egy füzetet.

Sajnos péntek este profán hangulatban voltam és féltem, hogy kihül a pizzám, így kedvesen elköszöntem tőlük és elsítettem. Azt hiszem, szomorú képpel most is ott állnak a sötétben, fekete kabátjukban, füzettel a kezükben és várják a lelkemet.

Roston sült tilapia - Gyors ebéd

Tilapia, potato, lemon, kalamata
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda nem szereti a halat. Akármihez nyúlok a konyhában, a Mester rókaképe megjelenik az ajtóban:

- Mi készül? Kapok egy kicsit?

Ha a kés alatt hús van, Yoda leül és néz.
Nem csinál semmi egyebet, csak ül, és néz.

Ha padlizsánt, paprikát, paradicsomot gyilkolunk, a Mester undorodó pofával visszavonul.

Ha hal kerül a terítékre, a reakció hasonló.

Ugyanez történt, amikor a tilapiát vettem elő a hűtőből.
Undorodó pillantás, majd Yoda elvonult. A roston sült tilapiában semmilyen finomság nincs Yoda szerint.



- 4 darab négybe vágott burgonya
- 1 vékonyra szeletelt citrom
- kakukkfű
- fokhagyma
- só
- két marék kalamata bogyó
- négy szelet hal
- paprika
- bors

Egy olajozott alufóliára rátettem a felnégyelt krumplit, fokhagymát, megsóztam, megborsoztam és betettem a 400 F fokos sütőbe húsz percre.
A húsz perc elteltével rárszórtam a bogyót a krumplira, rátettem a tetejére a halakat, megpaprikáztam mindent.
Ezután 15 percre visszatettem mindent a sütőbe.

Amikor kész lett, megettük.
Yoda nagykegyesen csatlakozott hozzánk. De halat nem kért.
Mást igen.

Hangutasítás

Vanishing Breed
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kivételesen nem arról lesz szó, hogy Yoda mereven néz és azt mondja, nyüff, én meg tudom, azonnal ebédet kell adnom neki - és azonnal ebédet adok neki.

Telefonról lesz szó.
A címjegyzék beállításával az alább vázolt "problémát" megszüntettem. Nem a telefon volt a hibás, hanem én. Közben jót szórakoztam saját magamon.


Felfedeztem, hogy a telefon hangutasítással is működik. A lelőtt vadkacsákat nem hozza el, de ha rászólok, felhívja a telefonkönyvből a kívánt nevet vagy a bediktált számot.

Kíváncsi lettem. A hangutasításokról frusztráló emlékeim vannak régi telefonokról, amike be kellett táplálni a megfelelő nevet, majd gombkombináció után bemondani. Ha sikerült ugyanúgy kimondani a nevet, mint a betápláláskor, jó esetben a telefon tárcsázott.

Itt nem kellett semmit betáplálni, meg kellett nyomni egy gombot fülbemászón és kimondani a megfelelő nevet.

Gonosz vagyok, egyből ribizlifozeleket hívtam.
Piszkálódásomra a telefon is gonoszkodva válaszolt:

- Hívom ribizlifozelek magyar számát - hallottam a fülemben és sikeresen felhívtam a megfelelő hazai telefont Salt Lake Cityből.

Vakvezető kutya

Yoda posing
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vacogva sétálgattunk az utcán. Yoda vigyorogva szaglászott piros kabátjában, én nagykabátomban, fázósan.

A szél több tonna levelet fújt a szemünkbe és a szánkba. De legalább nem havazott.

Yoda behúzta füleit. Nekem ez sajnos nem ment.
Tovább sétáltunk.

Egy járókelő rámeredt Yoda piros kabátjára és megkérdezte:


- Mit csinál?
- Vakvezető kutya?

Kicsit csodálkozva néztem rá.

Poligám sör

Polygamy Porter
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az átlag külföldi a mormonokat gyakran összetéveszti az amishokkal

A mormonok ezen gyakran felháborodnak.

Mások úgy gondolják, a mormonok máig többnejűségben élnek.
Sok mormon úgy gondolja, ez egy lezárt ügy és igyekszik elfelejteni a poligám időket és felháborodik, ha valaki felemlegeti a többnejűséget.

A dolog persze nem lefutott: a legnagyobb utahi újságnak külön rovata foglalkozik a poligámiával.

Egy utahi serfőzde egyenesen reklámlehetőséget lát benne és egyik népszerű sörét poligám sörnek nevezik.

A reklám szlogen zseniális: Miért vegyél csak egyet?

Intermodal Hub

Intermodal Hub
Originally uploaded by ribizlifozelek

Salt Lake City tömegközlekedésének büszkesége az "intermodal hub". Az intermodal hub egy gyönyörű kifejezés és egy zseniálisnak kikiáltott ötlet: itt van a buszpályaudvar, a vasútállomás, a távolsági buszpályaudva, a villamosvégállomás és a kerékpárkölcsönző.

Erről még az otthoni Kerékagy blog is írt.



Ezt nekünk is meg kellett nézni. Yodával el is sétáltunk Gatewayből.

A csomópontot az egykori teherpályaudvar helyén alakították ki. A terület valamikor tele volt raktárakkal, élettel.



Mára ez egy kicsit megváltozott.
Az ötvenes években eltüntek a raktárak és csak azok jöttek ide, akiknek sűrgős szúrkálnivalójuk volt vagy öngyilkosok akartak lenni.

Aztán megépült az intermodal hub, egy tökéletes tömegközlekedési csomópont. A csomópont azért van, hogy az emberek odamenjenek tömegközlekedéssel, kerékpárral, autóval, bármivel és a fenti eszközök segítségével elmenjenek onnan. Gyalog ma se nagyon megy senki. Rajtunk kívül.



Elhagyott utcákon botorkáltunk. Ez volt valamikor a virágzó görög negyed. A görögök arrébb költöztek és az egész közösségből nyolc összebújó ház maradt. A legszebbe egy kínai étterem költözött.



A görög negyed után az elhagyott teherpályaudvarok következtek. A peronok üresen ásítottak. Évtizedek óta üres raktárak téglafalai szemeztek a porló betonrámpákkal. Az emberi jelenlétet egy mexikói mozgóárus jelentette, aki egy dollárért kínált egy ételt.



Aztán végre elértünk a pályadvarra.
Ide érkeznek a személyszállító vonatok San Franciscóból és Chicagóból - hetente négyszer. Kettő keletről és kettő nyugatról.

A távolsági buszok is ide futnak be. A Greyhound állomások gyakran fura helyeken vannak. Floridában többször taxit kellett hívni a buszpályaudvarra, hogy eljussunk valahova, annyira messze voltak. Miamiban az állomáson a korlátot támasztó alakok nyugodtan elmehettek volna egy depresszív szociofilm vágóképének. Vagy a Zsíroshajú zombi újra támad című horrorfilm statisztáinak.

Itt az állomásépület tiszta volt és elegáns, amitől az utasok se tüntek Greyhound utasoknak. Két éve a karácsonyi hóvihar alkalmával pár jótét lélek innen hívott meg embereket ünnepi ebédre.



Az állomásra érkezik Utah büszkesége, a Frontrunner is. A Frontrunner Salt Lake Cityt köti össze a szomszédos városokkal, például Ogdennel. Hamarosan majd Provóba is eljutnak a WIFI-vel felszerelt HÉV-ek.



A TRAX, a városi villamosok egyik vonala is eddig jár.



A kerékpárterminál is itt van. A cég kerékpárokat és síléceket ad bérbe. De meg is lehet itt javíttatni a drótszamarat. Ha valaki villamossal, busszal, vonattal, Frontrunnerrel érkezik, itt parkoltathatja kerékpárját, amit csak kikap a tárolóból és már tekerhet is dolgozni. Egy hónapra a kerékpártáróló 12 dollárba kerül, egy évre 96 dollár a parkolás. Ehhez jön még a kötelező tagsági igazolvány húsz dollárért. Jelenleg százhúsz kerékpárnak van hely.

A kerékpáros tagsági kártyájával nyitja rekeszét, ha akar, lezuhanyozhat, vagy meg is szereltetheti a gépet a műhelyben.

A kerékpárközpont virágzik: az érkezők egyszer gyalogolnak ki innen, aztán szerintem örömmel szállnak fel bármire, csak ne kelljen megismételniük a sétát.

Mexikói pocsolyalé - posole

Posole
Originally uploaded by ribizlifozelek

A pocsolyalé, azaz a posole (vagy pozole, az étel nevének leírásához a fenti hangok szinte összes permutációja használható) egy ősi mexikói étel. Annyira ősi, hogy az indiánok már Kolombusz előtt is posolét ettek, legalábbis Bernardino de Sahagún szerint. Mi csak a hangzása miatt hívjuk pocsolyalének, ez a hangalak nem szerepel posole-kedvelők által elfogadottak között.

1550 körül egy Bernardino de Sahagún nevű ferences szerzetes leírta a frissen meghódított amerikai területek egy részét. Sahagún latint és teológiát tanított az egykori mexikói őslakos elit leszármazottainak. E közben gondosan lejegyezte nyelvüket, szokásaikat és hamarosan egy kutatócsoportot hozott létre legjobb tanítványaiból. Velük együtt próbálta felkutatni és lejegyezni mindazt, ami a Kolombusz előtti azték, nahuatl kultúrából még megmaradt.

Sahagún művének a Historia general de las cosas de la Nueva España címet adta, de mivel ez a cím szinte mindenki szerint túl hosszú, ezért a könyvet időnként egyik, Firenzében őrzött változata után Códice Florentinónak is nevezik.

Sahagún, akit nemhiába tekintenek a modern néprajz és antropológia előfutárának, ételekről is ír. Többek között leírja a posolét is. Az aztékok mindenféle húsból főzték ezt a tartalmas levest, de különleges alkalmakkor, amikor az isteneket akarták vele megtisztelni, különleges húst is tettek bele.

Ez a hús az önként jelentkezők combjából származott. Ha nem volt önként jelentkező, akkor az önkénteseket kijelölték illetve levadászták. (Sok mexikói antropológus szerint Sahagún téved és az ő őseik nem ettek embert, az egészet csak a spanyolok találták ki. Igaz, Sahagún nem az a fajta ember volt, aki ilyesmiket kitalál, munkájának sok példányát el is égették a spanyol hatóságok, mert túlzottan rokonszenvezett az őslakosokkal. Nem tartom különben valószínűnek, hogy azok, akik népük múltját próbálják összegereblyézni, pont ilyen "zaftos" történeteket találjanak ki.)

Manapság a pocsolyalé főleg sertésből készül, de igazából bármiféle húst lehet beletenni. Egy mexikói receptoldalon olvastam, hogy az igazi posolében még tepertő is van.

A posole eredeti receptje rengeteg csípősről ír. Ha nem akarjuk, hogy a különféle csípőspaprikák keveréke feloldja a kanalat és szétmarja a lábos falát, óvatosan bánjunk velük. Ellenkező esetben úgy is érezhetjük, hogy véletlenül egy lángszórót vettünk a szánkba (később meg máshova).

Posole 12 személyre:

- 2 poblano chili paprika
- negyed kilo apróra vágott szalonna
- egy kanál sertészsír a kiolvasztott baconból (mit használhattak az aztékok ünnepi alkalmakkor?)
- egy kiló felkockázott hátszín
- egy apróra vágott hagyma
- tíz szem apróra vágott fokhagyma (a receptet vámpíroknak NEM ajánljuk)
- két jalapeno paprika kimagozva
- egy kanál oregano
- két kanál kömény
- egy kanál csilipaprika (csak óvatosan!)
- negyed kanál szekfűszeg
- fél kanál só
- egy csokor cilantró
- nyolc csésze csirkehúsleves
- egy konzervnyi enchilada szósz
- két konyervnyi homini

A kész ételhez még kell egy kis:
- reszelt sajt és tejföl
- lime lé
- retek
- csípős

1. Forró sütőben alufólián megsütjük a poblano chilit, hogy kicsit meg is feketedjen (öt perc). A megsütött paprikákat egy edénybe tesszük, lefóliázzuk és húsz percig békénhagyjuk, majd konyhai meggyőzödésünknek megfelelően csíkokra vagy kockára vágjuk.

2. A szalonnát ropogósra sütjük. Egy kanálnyi zsírt felhasználunk a főzés során. A többit kulturális háttértől függően eltehetjük vagy kenyérre illetve a hajunkra kenhetjük.

3. A forró maradék zsíron egy fazékban megpirítjuk a kockára vágott húst. (Figyelem, emberhús fehasználását a törvény bünteti!) Félretesszük a húst és közepesre vesszük le a hőmérsékletet.

4. A zsíron megpirítjuk a hagymát és a fokhagymát. Ha megbarnult, felöntjük a húslevessel, enchiladaszósszal és a homini kivételével mindent beleszórunk (poblanót, fűszereket, húst, mindent) és közepes hőfokon főzzük.

5. Egy óra múlva beleszórjuk a hominit és egy órát lassú tüzön tovább főzzük.

6. A készételbe zöldcitromlét csepegtetünk, sajtót szórunk és evés közben retket harapunk hozzá. Ízlés szerint tovább bolondítható csípőspaprikával, de ízlelőbimbóink végleges kiírtása előtt óvatosan kóstoljuk meg.

127 óra

Canyonlands National Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

(Megjegyzés: az alábbi bejegyzés horrorisztikus és véres leírásokat tartalmaz. A poszt Salt Lake Tribune, Wikipedia és a Between a Rock and a Hard Place című könyv alapján készült.)

Pár nap múlva kerül a mozikba a 127 óra (127 hours) című film. Várom, hogy elkerüljön Netflixre.

A film Aron Ralstonról, Dél-Utahról, az emberről, a természetről és az akaraterőről szól. Aront Jack London és Hemingway örökösének, Everett Ruess társának érzem, aki bizonyára sok mindenben egyetért Edward Abbey-vel.

Aron Ralston eredeti foglalkozása mérnök. Valószínűleg a tehetségesebb fajtából való mérnök volt, mert az Intelnél dolgozott 2002-ig, amikor 28 évesen úgy döntött egy tél alatt végigjárja és megmássza Coloradó összes 14000 lábnál (4267 méternél) magasabb hegyét. 53 ilyen csúcs van. Aron otthagyta az Intelt és elindult a hegyek felé.

Mivel állandóan nem lehet hegyet mászni ezért kiruccant Dél-Utahba egy kanyontúrára a Bluejohn kanyonba. Egyedül ment és nem szólt, merre indul.

A Canyonlands mellett kirándul, amikor egy szűk kanyonban egy sziklaomlás után beszorult a keze.

Öt napig várt, hátha arra jön valaki. Nem jött. A Bluejohn kanyon nem olyan hely, ahol sokan mászkálnának. Az alig embernyi széles szűk szurdokvölgynél kevés elhagyatottabb hely létezik.

Öt nap után elfogyott a vize. Állt a sziklák mellett, aludni, feküdni nem tudott. Azzal foglalta el magát, hogy kiszámolta, mikorra fog szomjan halni, ha megissza saját vizeletét. Miután megitta, belekarcolta születési és feltételezett halálozási dátumát a sziklába.

Aron ennek ellenére nem akart meghalni.
A szomjhalál szélén kétségbeesett lépésre szánta el magát: levágta a saját karját.

Ehhez először el kellett törnie az orsócsontot, majd a singcsontot. Ezt követően egy bugylibicska méretű szerszámmal elnyiszabálta az izmokat és szabad volt.

Aron elkötötte a vérző csonkot, búcsút intett karjának, majd elindult a kocsija fele. Először le kellett ereszkedjen egy húszméteres sziklafalon. Az ezt követő tizenhárom kilométeres séta a tűző napon már sétagalopp volt.

Egy arra kiránduló holland család megittatta és megetette vele teljes ételkészletét: két szem Oreo kekszet, majd elszaladtak segítségért. Aron pedig továbbment.
A nemzeti park alkalmazottai helikopterrel mentették ki és azonnal kórházba szállították, a keresést szervező ranger pedig kikérdezte Aront viszontagságairól.

Aron részletesen beszámolt útjáról, a ranger pedig elindult pár társával, hogy megkeressék Aron karját. Többen ugyanis már szervezték az expedicót, hogy megkeressék a végtagot és elárverezzék az e-Bay-en.

A rangerek előbb érték el a kart, mint a kincskeresők. Nagy nehezen kiszabadították a végtagot, majd vezetőjük hátizsákjába tette. A kart Moábban elhamvasztották és a hamvakat postázták Aron-nak. Aron pár év múlva visszatért a baleset helyszínére és a hamvakat szétszórta a kanyonban.

Aron megmenekülése után könyvet írt (Between a Rock and a Hard Place) és előadásokat kezdett tartani. Jelenleg is ebből él. Önkéntesként Dél-Utah és az amerikai Dél-Nyugat környezeti értékeinek megmentésével foglalkozik.



A baleset után egyedül befejezte a colorádói hegyek megmászását, majd Észak-Amerika legmagasabb csúcsa, az alaszkai Denali (Mount McKinley) következett. Ide is egyedül mászott fel, majd lesíelt a 6194 méteres hegytetőről. Távlati tervei között szerepel a Mont Everest és a Déli-sark is.

Aron reméli, másik keze nem fog beszorulni.

Bázisugrók

Church Office Building
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vidám nap volt.
A nap néha kikukucskált a felhők mögül.

Lenézett a városra.

Aztán meglepődött.
Két fiatal fickó hajolt ki Salt Lake City legmagasabb épületének, a 38 emeletes mormon irodaháznak a tetejéről.

Lenéztek, összemosolyogtak, majd átvetették magukat a korláton.

Páran sikoltozni kezdtek a környéken.
A két ugó nem zavartatta magát.

Ejtőernyőik kinyíltak és ők szépen levitorláztak egy parkolóba, ahonnan gyorsan tovavezettek.

- Meglepő dolog, hogy valaki leugrik egy irodaház tetejéről - mondta az esetet kommentáló rendőr.

Szerintem a dolog akkor lett volna igazán meglepő, ha a bázisugróknál nincs ejtőernyő.

Homini

Eggplant stew with hominy
Originally uploaded by ribizlifozelek

A hominy avagy magyarorsan a homini nem a harmadik főnévragozásba tartozó homo szó egyes számú genitivusa.

A homini csíráztatott és lúgozott kukorica. (Erre biztosan van élelmiszeripari szakszó, de én sajnos ezt nem ismerem, várom a tippeket.) Mint ilyen, ősi indián étel. Két emberáldozat között valószínűleg az aztékok is ilyesmit majszoltak, nem beszélve a cherokee indiánokról.
Valószínűleg az anasazik is ilyesmit eszegettek a kanyonok szélére emelt városaikban.



A Kolombusz előtti Amerikának az volt a kukorica, mint Európának a búza és Ázsiának a rizs (Kentuckynak a csirke, Texasnak a barbecue). Azaz ez volt az alapélelem, a fő kalóriaforrás.

Egyes régészek olyasmiket pedzegetnek, hogy egyes indián társadalmak - például az aztékok - a túlzott kukoricafogyasztástól zakkantak meg és kezdtek többezres nagyságrendben sziveket mellkasból kivágni.



Nagyon nagy mennyiségben és szinte kizárólagosan fogyasztva a kezeletlen kukorica B3 vitaminhiányt okozhat. Ezt a betegséget pellagrának nevezik.

Amerika őslakói tudták, hogy a kukoricát lúggal (oltott mésszel) kell kezelni, hogy elkerüljék a betegséget. Ezt az európaiak nem tudták és azokon a területeken, ahol a kukorica fő táplálékká vált, sokan elkapták az asztúriai leprának is nevezett betegséget.

A pellagra többek közt különféle bőrelváltozásokat, álmatlanságot, mentális zavarokat, agressziót és fényérzékenységet okoz.



Mivel az indiánok tudták, hogyan előzzék meg a betegséget - érvelnek sokan -, az aztékok és más őshonos törzsek nem ettől kattantak be.

Az ember azonban lekesen vonzódik mindenhez, ami árt neki. Dohányzik. Zabál. Hallucinogén anyagokat használ. A tudatmódosító szerek használatát minden társadalom szabályozza. Előfordulhat, hogy az isteni eredetűnek tekintett kukoricát az indián papság egy része, egyes törzsek papjai, varázslói, főnökei pont ezért fogyaszották lugozás nélkül, hogy módosul tudatállapotban közelebb kerüljenek a szellemekhez.



Esetleg ezért bújtak földalatti ceremoniális kamrákba, kivákba, hogy kizárják a fényt - mert fényérzékenyek lettek a pellagrától.
Ettől lettek agresszívek egyes anasazi csoportok és ezért ették meg időnként egymást rituálisan.

Ezt az elméletet az anasazik leszármazottai és az antropológusok jelentős része elutasítja. Az anasazikről mint békés földművesekről beszélnek, akiknek nem ismerték a háborút és idilli körülmények között művelték a földjüket.



Az időnként előkerülő zavaró leletekről, megrágcsált lábszárakról véletlen anomáliaként szoktak beszélni.

A lényeg, hogy Amerika lakói tudták, hogy kell enni a kukoricát.



Hominit -csíráztatott kukoricát- még nem ettünk.
Úttörő módon a hominit padlizsánpörkölttel próbáltuk ki.

A hominit kicsit megsütöttük, sóztuk, borsóztuk, aztán feltálaltuk a padlizsánpörkölt mellé.

Finom volt.
Mármint a homini.