A nagy rohanás

Yoda szembol
Originally uploaded by ribizlifozelek

Délután táblázatokat, statisztikákat csináltam, átlagokat számoltam. Mindez Excellel elvileg egész könnyen menne, ha a gép nem akarna állandóan valami vírusiró frissítést letölteni, ha nem akarná minden lehetetlen program naprakésszé tenni magát – mintha eddig nem működtek volna rendesen. A "Help" pedig a szokásos Microsoft módon működött, most is van itt pár örökre lefagyott, becsukhatatlan ablak a képernyő alján.
Közben Yoda megelégelte, hogy nem vele foglalkozom. Ültem a heverőn, ölemben a laptoppal, amikor egyszercsak Yoda rátelepedett a gépre és négy lábával boszorkányos gyorsan lenyomott egy billentyűkombinációt, ami azonnal törölte addigi munkámat.
Miután minden elkészült, elkezdtem tenni-venni a konyhában, amikor telefonált Anikó, hogy mehetünk érte. A tevés-vevés elhúzódott, úgyhogy a villamosig futottunk a kutyával. Nagyon sportos érzés volt, rohantam könnyedén, sportosan, Yodának lobogott a füle, az alkonyi fény beragyogta a várost.
Igaz, Yoda néha hirtelen megállt, ilyenkor én majdnem elestem saját magamban, vagy kis hiján elrántottam kutyát, hogy repüljön egyet. Hiába, nem jó ez a sietség. A Stansbury-szigeten is láttuk, mire vezet: a WC ajtajába eresztett valaki két lövést sörétespuskával, mert hát a kopogás nem lehetett elegendő...