Séta a hegyen

Reggel Anikónak korán volt órája, úgyhogy kocsival mentünk. Yoda büszkén feszített hátul. Mivel a múltkor már felfedeztem, honnan indulnak az ösvények fel a hegyre, gondoltam, megnézem őket tüzetesebben is.
Leparkoltam az ösvények kezdeténél, kivettem a kutyát az autóból és elkezdtem mászni. A keskeny csapás meredeken mászott fel a hegyre. Nem haladtam gyorsan, Yoda beható botanikai érdeklődést tulajdonított minden egy bokornak, fűszálnak. Azért haladtunk, másztunk keményen. Találkoztunk két kutyával, akik szintén elvitték a gazdit sétálni. Farkcsóválás, szagolgatás és mentünk tovább. Áthaladtunk egy földúton, majd az ösvény még meredekebb lett. Yoda már nem tudott megállni pisilni, mert hanyatt esett volna.
A következő földútnál megálltunk és lenéztünk a városra. Csodás volt a kilátás. Az eső elfújta a szmogot, kristálytiszta volt a levegő. Láttam a Capitoliumot, a városközpontot, az egyetemet, a horizontot pedig magas, hófödte csúcsok zárták, melyek vakítóan tündököltek a napfényben.
Elővettem fényképezőgépemet, célra tartottam.
Mivel nem volt benne kártya, fotókat majd legközelebb mutatok.