A cambridge-i 7-es számú tűzoltóság embereit fekete bárányoknak hívták: ha tiltakozni kellett, sose kellett a 7-esekre várni. Akkor is elsők voltak, ha tüzet kellett oltani.
Az 19-20 században Cambridgeben volt elég tűz. A Boston melleti kisváros a világ egyik legnagyobb ipari központja volt. A gyárak, üzemcsarnokok közül tűztornyok emelkedtek ki. A tűzőrségeket funkcionálisra tervezték. A földszinti garázsban parkoltak a tűzoltóautók, mögöttük pedig az önjáró hajtóművek és üzemanyagraktárak: szénával teli szérű és istálló. Az épületben jutott hely szenespincének is: egyes pumpákat gőzgép üzemeltetett.
A cambredge-i ipar apránként kivonult a városból, helyét egyetemek és biotechnológiai laboratóriumok, informatikai társaságok vették át. A tűzoltóságok egymás után zártak be. 1994-ben a fekete bárányokra is sor került.
A tűzőrség épülete évekig omladozott magában és hamarosan fekete bárányból utolsó mohikán lett, az utolsó 19. századi épület a környéken.
Így ismertük mi meg a tűzoltóságot és ettől kezdve figyeltük, mi történik vele. A ház lassanként átalakult és újjászületett.
A hétemeletes tömbbel kiegészített régi tűzoltóságból négycsillagos szálloda lett. A szálloda éttermét a tűzoltók tiszteletére Fekete báránynak nevezték el. Mi évekig néztük a hotelt ablakunkbból.
Amikor idejöttünk, akkor is megnéztük, mennyibe kerülne ott megszállni. A szálloda komoly kedvezényeket kínál holtszezonban minigarzonokat. Kedvezménnyel egy pici szoba ötezer dollár egy hónapra. Plusz adó. Azt hiszem, nem költözünk.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése