A hard clam nevű kagylót, amit cherrystone-nak is neveznek, a Massachusetts-t benépesítő indiánok quahog-nak hívták és a kagylóhélyat pénz helyett használták, miután kiették belőle a húst.
Ennyit arról, hogy a pénzt nem lehet megenni.
A világ változik, nekünk zöldszínű papírdarabkákat kellett adnunk a piacon azért, hogy kapjunk pár kagylót. Direkt nem a zöldkagylókat vettük. Zöld papírért zöld kagyló már sok lett volna a jóból.
Otthon végigmértem a kagylókat. Nagyok voltak és kemények. Ilyen kagylókat még sosem főztem. Felmerült a híres - és híresen egészségtelen - massachusettsi rántottkagyló receptje, de azt egy szimpatikus kis bódéban vesszük majd meg készen. Ezekhez a kagylókhoz egy egyszerű receptet néztem ki.
Lemostam a kagylókat.
Sok vajat forraltam és három gerezd fokhagymát pirítottam benne. Beleszórtam egy csomó petrezselymet, oreganót, pici sót, borst, csípős paprikát és beleöntöttem egy jó pohár fehérbort. Beletettem a kagylókat. Felforraltam a lét és vártam.
Amikor az utolsó kagyló is kinyilt, megettük őket és gondosan kitunkoltuk a szaftot. Tökéletes előétel volt.
Ha a kagylók zárva maradtak volna, az esti poszt is rövidebb lett volna.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
3 megjegyzés:
Ez de jól néz ki!
Ez nagyon finom lehetett. Brutális, h ilyen kagylóhamikról írsz, nagyon szeretném én is megfőzni és megenni, (vagy csak megenni)! De mifelénk (Kijev és Pest) nincs alapanyag...
Monika, finom is!
Observer, azt hittem, Kijevbe eljutnak a tengeri mutyurok a Krimbol vagy esetleg eszakrol.
Megjegyzés küldése