Egy rendhagyó telepes - Richard More

1619 telén Samuel More a szokottnál korábban ért haza.
Arra gondolt, meglepi feleségét, de inkább ő lepődött meg, amikor feleségét kedves szomszédja alatt találta az ágyban.

- Mióta is lakik itt a szomszéd? - kérdezte, miután a kisbaltával kikergette a szomszédot feleségestül a házából.

- Hét éve.

- FELSZARVAZTAK! Nem én vagyok a gyerek apja! - hördült fel. Mivel valamennyire lelkiismeretes ember volt, azért elrendezte a hatéves gyerek sorsát: feltették az egyik Amerikába induló teleps hajóra. Lehet, nem lelkiismeretes volt, csak gonosz, ez a tett valószínűleg nagyobb kegyetlenség volt, mintha kikergette volna a téli Londonba kisbaltával.

Richard More 1620-ban érkezett meg a Mayflower-rel Amerikába.
Igazából szerencsés ember volt.

Nem fagyott meg az első télen.
Ezt a telepesek fele nem mondhatta volna el magáról.
Nem nyilazták le az indiánok.
Nem ették meg a medvék.
Nem ették meg utitársai.

Richard Plymouthban nőt fel. Összeszedett valamennyi pénzt és Salembe költözött, majd 1627-ben visszatért Angliába, majd vissza Salembe 1636-ban.

Megházasodott. Hajóskapitány lett. Anglia és Új-Anglia között hajózott fel-alá és közben rájött milyen szomorú, hogy senki sem várja Angliában. Így ott is megházasodott. Valószínűleg ő volt az első európai tengerész, aki egy-egy feleség várt az óceán két oldalán.

Richard két felesége a férj haláláig nem tudott egymásról. Richard mégsem volt tökéletes összeesküvő: Salem melletti kisvárosokban többször rajtakapták, amint más ágyában aludt. Vagy nem aludt. Egyszer ezért pénzbüntetésre is ítélték.

Richard 1693 körül halt meg. Salem temetőjében helyezték öröknek hitt nyugalomra.

Egy tájékozatlan rajongója - vagy balkézről való leszármazottja - ellopta sírkövét és belekopácsolta, hogy 1692-ben halt meg. Richard akkor még adót fizetett, tehát valószínűleg élt. Az emberek többsége életében sem szivesen fizet adót, nemhogy halála után...



Felhasznált irodalom:
David Lindsday: Mayflower Bastard: A Stranger Among the Pilgrims , Thomas Dunne Books, 2002.