MIT - szombati séta

A MIT, a Massachusetts Institute of Technology egyike a világ öt legjobb egyetemének. Neve kevésbé ismert, mint a listavezető Harvardé, mert MIT egy természettudományokra összpontosító kutatóegyetem, ahol jóval több a posztgraduális képzésben résztvevő hallgató, mint az alapképzéses.



A MIT -és a Harvard is- bizonyos szempontból fura hely. A diákok emberből vannak, mégha a MIT-s diákoknak kockább is a fejük, mint máshol. Buliznak. Szórakoznak, mint minden más egyetemista, életük központja azonban a capmus, gyakran még az órák után is. A világ legjobb egyetemein a diplomát nem féldisznóért adják.

Egy szombati séta az egyetemen mindig sokat elárul az intézményről és a lakóiról. Az általam ismert hazai egyetemeken ez a biztonságiőrt és a kutyáját jelenti, rajtuk kívül ritkán lehet ott embereket látni.

Utahban több a mozgás, nem a papagáját rendszeresen szombaton sétáltató férfi az egyetlen látogató.

Ha valaki szombaton látja először az MIT campust, akkor előfordulhat, hogy az hiszi, munkanap van. Nem rendezvényekre, előadásokra, 24 órás sci-fi maratonra, filmklubra gondolok.

A mintegy négyezer alapképzésben résztvevő MIT-s diák a campuson él. Mindenki itt lakik. Életük az egyetemhez kötődik, szabadidejük jó részét az egyetem területén töltik.



A folyóparton kocogók riogatják a kacsákat és a ludakat. Az úgynevezett "végtelen folyosón" és a reprezentatív terekben hosszú perceket kell várni arra, hogy egy embermentes kép készülhessen. (A bejegyzés összes fényképe szombaton készült. Némelyik türelmes és fogvacogtató várakozás eredménye: szeretem az embermentes fotókat.)

A közösségi terekben majdnem mindig történik valami, ahol egy kis ingyenkávét lehet potyázni. Ha véletlenül mégsem lehet, akkor is több lehetőség van koffein - és tápanyag - bevitelére.

A termek egy része állandóan nyitva van. Nem álmos hajléktalanok melengtik borvirágos orrukat a hónuk alatt, hanem humanoidok magyaráznak egymásnak. Gyakran látni tanárnak kinéző egyént a táblánál, amint egyetlenegy hallgatónak írkál valamit.

Sokaknak elege van a könyvtárból, ezért lazításként az osztálytermekben építik fel stratégiájukat - és járművüket - a következő robotversenyre.



A játszóházakról pedig sosem lehet eldönteni, hogy délelőtt tizenegykor az előző este megkezdett játszmát folytatják, vagy az újat kezdik. Kaland- és egyéb társasjátékok rajongói merülnek el játszmáikban és lendítik fel a környező pizzázók forgalmát.

A diákok tömegét szájtáti turisták egészítik ki, akik döbbenten figyelik a nyüzsgést és fényképezőgépüket csattogtatva zavarják meg az őslakosok munkáját.